Második világháború: a brit–amerikai szövetséges légierő bombázza Belgrádot, 1100 ember hal meg.Tovább
Kísérletek a Keresztény Demokrata Néppárt politikai elismertetésére 1945-ben
„Mindszenty az utóbbi időben egyre jobban Barankovics ellen foglalt állás, s vagy 3 hete magához hívatta és közölte vele, hogy [a] Pálffy elleni támadó nyilatkozatait katolikus szempontból nem tartja megfelelőeknek, a Hazánkról pedig hűvösen nyilatkozott, egyáltalában nem adta a lapra áldását. Barankovicsot ez a prímási részről tapasztalható ellenszenv viszi a demokrácia felé..."
Pálffy József levele a belügyminiszternek a párt elismerésének elhúzódásáról
Debrecen, 1945. április 1.
Belügyminiszter Úr!
Szükségesnek tartom a Keresztény Demokrata Néppárt, röviden Néppárt ügyében lefolytatott tárgyalásokat az alábbiakban leszögezni:
A múlt hó 28-án Belügyminiszter úr,
, Bánáss prépost úr és Révai kommunista párti vezető úr előtt előadtam azokat a történeti és jogfolytonossági okokat, amelyek miatt a Néppárt elismertetését és politikai egyenrangúsításának ügyét újból napirendre kell tűzni. Az érveknek hatása alatt egyértelmű volt a vélemény a tekintetben, hogy a párt elismerése ellen kifogás nem emelhető, ha ez személyi összetételében és programjában a demokratikus követelményeknek megfelel. Belügyminiszter úr ezért felhívott arra, hogy a párt programját és vezetőségi jegyzékét , és egyben a jelenlévő urak előtt kötelezőleg kijelentette, hogy ha, és amennyiben a fenti adatok kifogás alá nem esnek, az engedélyt 24 óra alatt írásban kiadja.Március 29-én Barankovics István és
urak jelenlétében fölkerestem Belügyminiszter urat, és a párt programját, úgyszintén a vezetőségnek személyi listáját átnyújtottam. Belügyminiszter úr 30-ára ezen beadványaimat áttanulmányozta, azokat teljes mértékben elfogadhatóknak tartotta, azonban kijelentette, hogy már csak egy formalitásra van szükség, ez pedig egy olyan közgyűlési határozatnak becsatolása, amely a vezetőségi jegyzéket és a programot legalizálja.Még ugyanaznap, tehát március 30-án a kívánt gyűlést
, ami technikailag annál is könnyebben volt keresztül vihető, mert az Alföld egyes vármegyéinek és a Dunántúlnak a képviselői is jelen voltak, és az ő segítségükkel, úgyszintén a helybeli debreceni polgárság képviselőivel kiegészítve a kívánt legalizáló ülést összehívhattuk. 31-én Bánáss prépost úrral újból megjelentünk Belügyminiszter úrnál, becsatolva a fenti gyűlési határozatot, és kértük, hivatkozva a Belügyminiszter úrnak tanúk előtt adott kötelező ígéretére, hogy az elismertetést magában foglaló iratot nekünk kiszolgáltatni szíveskedjék.Legnagyobb meglepetésünkre azonban Belügyminiszter úr tudomásunkra adta, hogy bár a pártnak [a] szabad szervezkedési jogát elismeri, tekintettel azonban az ügynek általa kényesnek jelzett politikai vonatkozásaira, írásban ezt az engedélyt csak akkor áll módjában kiadni, ha ehhez a minisztertanács, sőt a különböző pártok is hozzájárulnak. Bánáss prépost úrral teljes egyetértésben nyomban bejelentettük Belügyminiszter úrnak, hogy ügyünknek kezelése és a tudomásunkra hozottak ellenkeznek mindennemű demokratikus felfogással. Külön is hozzáfűztem, hogy teljesen érthetetlen előttem, hogy Miniszter úr annak, amit felelőssége tudatában kijelent, írásba való foglalásáért a politikai konzekvenciákat vállalni vagy nem mer, vagy nem akarja, mert köztudomású, hogy okiratszerű akarat-kijelentés nélkül a jelenlegi viszonyok között a pártok szervezkedési és működési szabadsága bizonytalanságban van.
Mindezek alapján részemre nem marad más hátra, mint tudomásul venni azt a tényt, hogy a Miniszter úr a katolikum politikai szervét nem kívánja abban a jogvédelemben részesíteni, amelyre ez tömegeire való tekintettel joggal igényt tarthat. Vagy pedig az 1944. december 28-a óta itt Debrecenben húzódó pártelismertetési ügyet továbbra is elodázni igyekszik, nyilván abból a megfontolásból, hogy ezzel a pártunkban képviselt katolikus tömegek a pártszervezés tekintetében később már nem pótolható időbeli hátrányt szenvedjenek.
Ezt az akkor előadott szóbeli tiltakozásomat ezennel újból megerősítem, nyomatékosan hangsúlyozva, hogy az ország felépítésében, a romok eltakarításában segédkezet kívántunk nyújtani a többi demokratikusan gondolkozó pártnak. Megállapítani vagyok kénytelen még, hogy a magyar nemzet érdekeit célzó munkásságunkban maga a kormányzat felelős tényezője nem nyújt segítséget. Mi tehát joggal átháríthatunk mindennemű politikai felelősséget, amely az ország újjáépítésével kapcsolatban áll. Fenntartjuk azonban magunknak azt a jogot, hogy ezeket a tényeket párthíveinkkel közöljük és az országos választásokon, amelyek demokratikus felfogásunknak megfelelően az ország érdekében feltétlenül megtartandók - részt vegyünk.
Fogadja Belügyminiszter úr őszinte tiszteletem kifejezését.
Debrecen, 1945. április 1-én
Pálffy József
a Néppárt országos elnöke
Jelzet: MNL OL XIX-B-1-n-7-sz. n.-1945. (1. doboz) - Eredeti, géppel írt és aláírással ellátott tisztázat.
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt április 16.
1944
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent az ArchívNet 2025. évi első száma. Friss lapszámunkban az 1940-es, 1950-es évek változásaihoz kapcsolódó forrásismertetések olvashatók. Ezek a változások, fordulatok mind kötődnek a magyarországi politikai változásokhoz: személyes sorsok alakulását befolyásolhatták. Legyen szó akár helyi katolikus szervezőmunkáról vagy éppen egy-egy megszervezett ünnepségről az 1941-ben Magyarország által visszaszerzett területen.
Az időrendet tekintve Gorzás Benjámin (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem) írása mutatja be a legkorábbi eseménysort, igaz ennek az előzményei korábbra nyúlnak vissza. Három forrás segítségével világítja meg, hogy a Vitézi Rend Zrínyi Csoportja miként igyekezett létrehozni, majd ápolni Zrínyi Miklósnak, a hadvezérnek és költőnek az emlékét. A kultuszteremtéshez az is löketet adott, hogy 1941 áprilisában Magyarország visszafoglalta a Muraközt is: így a Zrínyi-család szempontjából kiemelt jelentőségű településeken – Csáktornyán és Szentilonán – is lehetett rendezvényeket szervezni.
Sulák Péter (doktorandusz, Pázmány Péter Katolikus Egyetem) forrásismertetésében az 1945-öt követő politikai átalakulások helyi lenyomata jelenik meg. 1948-ban Magyarországon végbement a látható politikai fordulat, egyben zajlott az 1947-ben meghirdetett Boldogasszony-év is. A feszült politikai légkör rányomta a bélyegét az egyházak (jelen esetben a római katolikus) életére. A publikált dokumentum arról számol be, hogy az MDP helyi pártszervezete miként áll hozzá, illetve miként „koordinálta” Jászapátiban a Mária-napi ünnepséget.
Szintén a római katolikus egyház és a kommunisták kezébe került államhatalom viszonyához kapcsolódóan mutat be forrást Purcsi Adrienn (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem), aki egy állambiztonsági jelentéséből mutat be egy részletet. A közölt részlet második világháború előtti gyökerekkel rendelkező KALOT mozgalom miként lehetetlenült el 1945-öt követően. A jelentés főszereplője Kerkai Jenő, a KALOT egyik főszervezője, azonban feltűnik benne cselekvő aktorként Szekfű Gyula is, aki moszkvai nagykövetként próbált a KALOT, illetve – tágabban értve – a Demokrata Néppárt ügyében eljárni.
Mindszenty József alakja az előző két ismertetésben is felsejlik (a Mária-évet Magyarországon ő hirdette meg esztergomi érsekként, és szintén ő volt az, aki Kerkaitól megvonta a támogatását a pártalapítás esetében). Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) ismertetésben Mindszenty ugyanakkor a főszereplő, aki az 1956. évi forradalom és szabadságharc leverése utáni instabil időszakban keresett menedéket a budapesti amerikai nagykövetségen. A két szuperhatalmat, a menedéket biztosító Egyesült Államokat és a Magyarországot megszálló Szovjetuniót is foglalkoztatta Mindszenty helyzete. Előbbieket többek között azért – mint az ismertetésből kiderül, hogy Mindszenty megérti-e, hogy számára nem politikai, hanem humanitárius menedéket nyújtottak.
Az idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet idei számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. február 14.
Miklós Dániel
főszerkesztő