A szovjet Vörös Hadsereg bevonul Bukarestbe.Tovább
Kiszolgált öreg bakák és a Nagy Háború hősi halottai
Hadtörténeti források az Országos Levéltár törvénygyűjteményéből (1715–1917)
A király által is hitelesített törvények eredeti példányainak megőrzéséről az Országos Levéltár gondoskodik. Áttekintésünk katonai témájú törvényeinket használja forrásként, és az első világháborús megemlékezés sorozathoz, valamint az intézményben folyó katonaállítási digitalizálási projekthez kapcsolódva született. Az Országos Levéltár Mikrofilmtárában őrzött katonaállítási lajstromok gyűjteményében (1756–1918) fennmaradt iratok által lefedett évkör több uralkodó kormányzását is érintette – Mária Teréziától IV. Károlyig.
20. század
A Nagy Háború
Az első világháború kitörésekor az 1912. évi XXX. tc. volt érvényben, mely egységesítette a közös hadsereg és a honvédség védkötelezettségét. A törvény szabályozta a jelentkezést az összeírásra, a községi elöljáróságok és az anyakönyvvezetők közreműködését. Új elem tűnik fel az egészségügyi alkalmasság kérdésében: amennyiben a sorozás helyszínén a jelölt alkalmassága, illetve alkalmatlansága nem dönthető el, kórházi kivizsgálás kérhető. A sorozóbizottság tagjai polgári részről a sorozójárás közigazgatási tisztviselője és a megyei főorvos, a közös hadsereg és a honvédség részéről egy-egy törzstiszt vagy százados és legalább egy katonaorvos. A besorozottak közös hadseregbe és a honvédségbe való beosztását váltakozva kellett foganatosítani.
1914. július 25-én Ferenc József elrendelte a haderő egy részének mozgósítását. Alig egy héttel később, 1914. július 31-én pedig az ország minden védköteles férfija megkapta a mozgósítási parancsot. Már a háború első hónapjai oly mértékű véráldozattal jártak mind a legénységet, mind a tisztikart illetően, hogy a póttartalékok is kimerültek. Testi alkalmasság tekintetében egyre lejjebb és lejjebb került a színvonal, egyre idősebb évfolyamokat küldtek a frontra. A sebesültek felépülésük után szintén az arcvonalban találták magukat, a háború vége felé bizony az is előfordult, hogy negyedszer-ötödször sebesült katonát vezényeltek ismét a hadszíntérre.
A népfelkelés fegyverbe hívása már a háború elején, 1914. július 31-én bekövetkezett. A békében kidolgozott mozgósítási tervek alapján létrejöttek a népfelkelő gyalogezredek és huszárosztályok. Különleges népfelkelő alakulatokat is felállítottak, melyek elnevezése árulkodik az általuk ellátott feladatokról: erődítési munkásosztagok, útépítési munkásosztagok, őrkülönítmények, vasútbiztosító alakulások, mészáros századok, pékszázadok, teherhordó századok, megszálló alakulatok. A háború elhúzódásával a negyvenkét évesek évfolyama is kimerült. Kivételes törvényekkel kellett tehát biztosítani az utánpótlást, egyre idősebb és idősebb évfolyamokat mozgósítottak. A háború utolsó évében már 55 év volt a népfelkelési korhatár. A fiatalabb korosztályokat is érintette az életkorban bekövetkezett módosítás, itt 18. évre csökkentették a népfelkelésben való részvételt. Az alkalmasság tekintetében is egyre engedékenyebbek lettek a sorozóbizottságok.
1915 folyamán két rendkívüli katonai törvény is életbe lépett. A Ferenc József által szignált 1915. évi II. tc. módosította a háború időtartamára a népfelkelési törvényt, a III. tc. pedig rendelkezett a népfelkelésre kötelezett magyar állampolgárok a Galíciából és Bukovinából kiegészülő osztrák seregtestekbe a háború időtartamára történő beosztásáról. (Lásd az 5. számú forrás!)
5. sz. forrás |
Az 1917. évi VIII. tc. már IV. Károly uralkodására esik. (Lásd a 6. számú forrást!) Ebben a törvényben az uralkodó a hősi halottak emlékének megörökítéséről rendelkezik. A törvény minden község illetve város feladatául jelöli ki a hősi halottak nevének megörökítését, melynek eredményeként sorra jönnek létre a háborús emlékművek még a legapróbb településeken is.
6. sz. forrás |
Első világháborús emlékművek Jász-Nagykun-Szolnok megyében -
Sunkó Attila főlevéltárosnak köszönöm értékes észrevételeit.
Az iratfotókat Czikkelyné Nagy Erika készítette.
Az iratfotókat Czikkelyné Nagy Erika készítette.
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt augusztus 31.
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent forrásközlő folyóiratunk, az ArchívNet idei harmadik száma. Friss lapszámunkban négy forrásismertetést olvashatnak, amelyek témájukat és keletkezési helyüket is tekintve meglehetősen széttartóak: utóbbira példa, hogy a bemutatott források közül egyet Melbourne-ben, egyet pedig Rómában vetettek papírra – s ezek tematikailag is eltérnek egymástól. Előbbi egy résztvevő visszaemlékezése az 1933-as gödöllői világjamboree-ra, a másik pedig egy beszámoló olaszországi magyar kolónia helyzetéről.
Az időrendet tekintve Kosztyó Gyula (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Levéltára, történész, kutató, Erőszakkutató Intézet) publikációja az első, amelyben az akkor zajló országos események helyi lecsapódását mutatja be levéltári források segítségével: az 1918–1919-es impériumváltások okozta, finoman szólva is turbulens időszakának tiszadobi eseményeit – külön kiemelve az Andrássy-kastély feldúlását – prezentálja írásában.
Várdai Levente (történész muzeológus, Janus Pannonius Múzeum) különleges forrásra hívja fel a figyelmét ismertetésében: ausztráliai kutatóútja során bukkant rá egy eseményen elhangzott beszéd leiratára, amelyben az 1933-as gödöllői cserkész világtalálkozó egy Victoria állambeli résztvevője tekintett vissza az eseményre. A közölt forrás nemcsak a jamboree mindennapjait, vagy épp az európai út állomásait írja le, hanem az is kiolvasható belőle, hogy az 1930-as évek ausztrál fiataljai számára milyen „kultúrsokkot” jelenhetett a magyarországi tartózkodás.
Már a hidegháborús időszakból közöl forrást Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus), amely azonban kötődik a második világháború lezárását közvetlenül követő időszakhoz. Kada Lajos 1952-ben az Amerikai Magyar Katolikus Liga kérésére állította össze jelentését, amelyben az olaszországi magyarok helyzetéről számolt be, akik között még nagy számban voltak olyanok, akik menekültként érkeztek az országba, és még ekkor is különböző táborokban éltek.
Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) ismertetésében olyan forrásokat mutat be, amelyek új információkkal szolgálhatnak Mindszenty József édesanyja, Kovács Borbála 1960-ben bekövetkezett halálával és temetésével kapcsolatban. Utóbbi esemény hozadéka volt, hogy a magyar külügyminisztérium fenyegető fellépése miatt az Associated Press és a Reuters tudósítói végül nem utaztak el a temetésre, amelyen amerikai követség tagjai nem, de francia és olasz diplomaták jelen voltak.
Szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet szerkesztősége továbbra is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. július 23.
Miklós Dániel
főszerkesztő