A Hitlerjugend árnyékában

Birodalmi német gyermekek keresztényellenes atrocitásai Magyarországon 1942-ben

„Már hónapok óta itt élnek közöttünk azok az úgynevezett „Hitler-ifjak", akik Németországból jöttek ide, és élvezik vendégszeretetünket. - Mi természetesen a legnagyobb szívélyességgel fogadtuk őket és azt a keveset, amit a mai nehéz megélhetési viszonyok között összegyűjthettünk úgy élelmiszerekben, mint ruházatban, testvériesen megosztottuk velük. - De mi önfeláldozásunkért a jutalom? Ezek az ifjak, a fiúk épen úgy, mint a leányok, titokban összebújnak a mi gyermekeinkkel és megfertőzik a lelküket, hogy az ő úgynevezett nemzetiszocialista tanaiknak megnyerjék."

Források

 

1. Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyei lakosok levele a birodalmi német fiatalok ügyében Serédi Jusztinián bíboros, hercegprímás, esztergomi érsekhez

 

Tárgy: Hitler ifjak ellen panasz

Budapest, 1942. augusztus 16.

Eminenciás Urunk!

Eddig azt hittük, hogy kötelességet vélünk Eminenciáddal szemben teljesíteni, ha - hallgatunk. Azt gondoltuk ugyanis, hogy azt a fájdalmat, amelyet mi érzünk, ne vigyük ki a nagy nyilvánosság és elsősorban Eminenciád színe elé, mert ha talán nem beszélünk róla, akkor nem adunk tápot a hamu alatt lobogó parázsnak, hogy újra és újra lángot kapjon. - De Eminenciádnak tegnapi hatalmas szózata a csábításról és a csábítókról egyenesen kötelességünkké teszi, hogy fájdalmunkkal Eminenciád magas színe elé jöjjünk, és rámutassunk azokra a lelketlen csábítókra, akik visszaélve a mi hagyományos magyar vendégszeretetünkkel, a legmételyezőbb csábítást végzik katolikus vallásunk és katolikus egyházunk Vezetői ellen. - Már hónapok óta itt élnek közöttünk azok az úgynevezett „Hitler-ifjak", akik Németországból jöttek ide, és élvezik vendégszeretetünket. - Mi természetesen a legnagyobb szívélyességgel fogadtuk őket és azt a keveset, amit a mai nehéz megélhetési viszonyok között összegyűjthettünk úgy élelmiszerekben, mint ruházatban, testvériesen megosztottuk velük. - De mi önfeláldozásunkért a jutalom? Ezek az ifjak, a fiúk épen úgy, mint a leányok, titokban összebújnak a mi gyermekeinkkel és megfertőzik a lelküket, hogy az ő úgynevezett nemzetiszocialista tanaiknak megnyerjék. - Eleinte csak titokban, de most már széltében-hosszában éneklik ezt a dalt:

                       

Amikor ennek a megszégyenítő dalnak az éneklését kikértük, akkor a szemünkbe nevettek, és elkezdték nekünk is magyarázni, hogy ők új vallást fognak csinálni, amelyben Jézusnak, ennek a „Judenschwein"-nek semmi helye sem lesz. - Azután leírhatatlan kifejezések között a legbecstelenebb rágalmakkal illették a katolikus papságot, amelyet az egész világon ki fognak irtani, mintahogyan azt már nemcsak Németországban, hanem az eddig általuk meghódított országokban is mindenütt megtették. - Elmondották nekünk, hogy ezekben az országokban hány katolikus papot, katolikus barátot öltek meg, és zártak be internáló táborokba. Hogy hány szerzetesrendnek vették el birtokait, kolostorait, hány apácát kergettek el és becstelenítettek meg. - Nevetve mesélik, hogy nekik nemcsak a püspökök nem imponálnak, akiket egymás után fosztanak meg templomaiktól és internálnak, hanem magát a

se veszik semmibe, aki - szerintük - a zsidókkal lepaktált, ahogy azt szó szerint mondották.

Mi itt eddig zavartalanul éltünk, Eminenciás Urunk, a magunk szerény körünkben hithű katolikus életünket, és neveltük évszázadokon keresztül a szent Keresztségben gyermekeinket. - És most ránk szabadítottak egy tőlünk teljesen idegen gondolkozást, amely a vendégszeretet álarca alatt az Eminenciád által megbélyegzett alattomos csábítással el akarja tőlünk gyermekeink szívét rabolni és ezeket vallásunktól el akarja tántorítani. - Mi, egyszerű falusi emberek, nem politizálunk, - nekünk egyetlen napi gondunk a kenyér megszerzése. - Hogy miért harcolunk most és milyen sors vár reánk és sokat szenvedett országunkra, azt mi a mi egyszerű „paraszti" eszünkkel nem tudjuk, de nem is akarjuk felfogni, de egyben nem engedünk, még pedig abban, hogy idejövő idegenek elrabolják tőlünk egyetlen kincsünket: a vallásunkat, amelyben születtünk, és amelyben meg is akarunk halni.

Mi nem tudjuk szavunkat ezek ellen a csábítók ellen felemelni. - De Eminenciád szava messze ér, és meghallják ennek az országnak minden zugában a hitükhöz ragaszkodó katolikusok. - Úgy hallottuk, hogy a németektől megszállt országokban a katolikus egyházfejedelmek tiltakoztak már az ifjúságnak e megmételyezése és a katolikus vallást üldöző „nemzetiszocializmus" ellen, és nemcsak pásztorleveleikkel, hanem a szószékről is kikeltek hitünk e megcsúfolása ellen. - Kérve kérjük Eminenciádat, óvja meg gyermekeink lelkét a csábításnak e leggonoszabb formája ellen, nehogy azt kelljen megérnünk, hogy öregkorunkban megtagadjanak bennünket a gyermekeink, és kigúnyolják azt a szent hitet, amelyet apáinktól örököltünk és amelyet semmi árért és semmi csábításért nem fogunk elhagyni.

Legalázatosabban bocsánatot kérünk, hogy Eminenciád kegyes szívét ilyen fájdalmas panasszal nehezítettük, de itt tenni kell valamit, még mielőtt egészen fel nem égetik felettünk a házat és meg nem rabolnak hitünk gyakorlásától.

Eminenciádnak vagyunk legalázatosabb kézcsókkal:

„Laudetur Jesus Christus"

a pestkörnyéki falvak lakossága nevében

Szirák János

 

Jelzet: PLE 728/1943-6808/1942. (Prímási Levéltár Esztergom - Egyházkormányzati iratok)

Ezen a napon történt november 27.

1931

Bemutatják a Székely István rendezte Hyppolit, a lakájt, az egyik legsikeresebb magyar filmvígjátékot.Tovább

1945

Az ENSZ tagja lesz Norvégia.Tovább

1956

A magyar kormány bejelenti, hogy a tsz-ekből bárki szabadon kiléphet.Tovább

1962

Nyers Rezsőt az MSZMP KB gazdaságpolitikai titkárává, Biszku Bélát a KB adminisztratív ügyekért felelős titkárává választják, és ezért...Tovább

1965

35 ezren tüntetnek Washingtonban a vietnami háború ellen.Tovább

  •  
  • 1 / 2
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

ArchívNet 2024/4

 

Tisztelt Olvasók!

 

Megjelent online forrásközlő folyóiratunk idei negyedik száma. Friss lapszámunkban mindössze szűk két évtizedből származó forrásokat mutatnak be szerzőink: a publikációk közül három kapcsolódik a második világháborúhoz, egy pedig az 1950-es évekhez. A második világháborús tematikájú ismertetések közül pedig kettő évfordulósnak mondható: az 1944. őszi magyarországi hadi és politikai eseményeket járják körül – kortárs és retrospektív források segítségével.

 

Molnár András (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Zala Vármegyei Levéltára) kétrészes forrásismertetésében Tuba László hadnagy 1942 áprilisa és szeptembere között vezetett harctéri naplóját adja közre. A napló nemcsak a 2. magyar hadsereg Don menti harcainak egy eddig publikálatlan forrása, hanem még szűkebben véve a 47. gyalogezred II. csáktornyai zászlóaljának a működéséhez is számos új információval szolgál. Mostani számunkban a napló első része kerül bemutatásra.

Magyarország második világháborús részvételének egyik sorsdöntő napja volt 1944. október 15., amikor sikertelenül próbálta meg a magyar vezetés végrehajtani az átállást. Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) Hlatky Endre, a Lakatos-kormány miniszterelnökségi államtitkára által 1952-ben magyar, valamint 1954-ben német nyelven írt visszatekintéseit mutatja be. Hlatky a két forrásban az 1944. október 15-én történt eseményekben betöltött szerepéről számolt be.

A kiugrási kísérlet idején Magyarország keleti fele már hadszíntér volt. Fóris Ákos (adjunktus, Eötvös Loránd Tudományegyetem, kutató, Erőszakkutató Intézet) az észak-alföldi hadieseményekhez kapcsolódó német hadijelentéseket ismertet, amelyek azonban nem a konkrét harccselekményeket írták le, hanem, hogy a magyar polgári lakosságot milyen atrocitások érték a szovjet csapatok részéről. A szerző kétrészes forrásismertetésének első részében arra is kitér, hogy a német katonai hatóságok milyen módon jutottak hozzá az információkhoz, azokat hogyan dolgozták fel, és végül, hogy a Harmadik Birodalom propagandája miként kívánta azokat felhasználni a saját céljaira.

Luka Dániel (történész, agrártörténet kutató) egy 1954-es előterjesztés segítségével vizsgálja meg, hogy a Rákosi-rendszer agrárpolitikája, -irányítása miként változott a magántermelés esetében. A beszolgáltatással, mint gazdasági eszközzel végig számoló agrárpolitika revíziójára 1953-ban került sor, azonban a magyarországi pártállam belső harcai szintén érintették a gazdaságirányítás ezen területét is. Erre példa a szerző által bemutatott, a szabadpiac helyzetét és fejlesztési lehetőségeit taglaló előterjesztés is.

Az idei negyedk számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat. Az ArchívNet szerkesztőségen egyben továbbra is várja a jövő évi lapszámaiba a 20. századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

Budapest, 2024. november 22.

Miklós Dániel
főszerkesztő