A "joviális öregúr" és a "kedves vidéki néni"

Nyikita Szergejevics Hruscsov és felesége látogatása a Magyar Optikai Műveknél

„Nagytakarítás, festés, mázolás de csak a megjelölt útvonalon […]. Kopott gépek, falak egyik oldala, vendégek felé eső oldal lett lefestve. Csak a szép és jó!” Nyikita Szergejevics Hruscsov és felesége 1964. április 8-án Magyar Optikai Műveknél tett látogatásáról egy kézzel írt forgatókönyv-változat és fotóalbum tanúskodik. Számos, a korra jellemző információt tudhatunk meg a lázas előkészületi munkák, majd a látogatás leírásából, a korra oly jellemző propagandisztikus fotók illusztrálásával.

Bevezetés

Nyikita Szergejevics Hruscsov - a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága első titkára, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke - és felesége, Nyina Hruscsova a párt- és kormányküldöttséggel együtt 1964. április 8-án egy háromnapos hivatalos látogatás keretein belül meglátogatta a Magyar Optikai Műveket.

A szocialista állami vállalat jogelődje - egyben a Süss Nándor által, 1900-ban alapított magánvállalat jogutóda -, a Magyar Optikai Művek Rt. a Horthy-korszak egyik legjelentősebb optikai- és finommechanikai cége, kiemelt hadiipari üzeme volt. A háború utáni államosítás során szovjet-magyar vegyes vállalatként működött és a Szovjetunióból érkezett igazgatók vezették a céget. 1952-ben került 100%-osan a magyar állam tulajdonába. A hatvanas években már sokszorosan kitüntetett élüzem, és - a Gamma Művek mellett - az optikai és finommechanikai iparágazat „csúcsvállalata" volt.

Hruscsov és felesége látogatásról készült az itt közölt fotóalbum , illetve a vállalat számára egy 5-7 perces dokumentumfilm is. Az utóbbi hangosítása Hruscsov októberi puccsszerű leváltása miatt már nem történt meg (a film a Magyar Országos Levéltárnak átadott történeti értékű iratanyag részét képező vállalattörténeti filmkópiák között nem is található meg!). A fényképalbumban viszont benne maradt egy kézzel írt forgatókönyv-változat, valamint egy háromoldalas, dátum és aláírás nélküli feljegyzés. Ezt a feljegyzést feltehetőleg a film elkészítésével megbízott személy írhatta, ami fontos kiegészítő információkat nyújt a látogatás előkészítéséről, a fogadásról és a munkásgyűlésről, valamint Hruscsov személyéről. A látogatás főbb eseményeit egyrészt az albumban elhelyezett, az 1964. április 9-i Népszabadságban megjelentett hivatalos összefoglaló alapján, másrészt - egyfajta ellenpontozásként - az említett feljegyzésből átemelt és a látogatás összefoglalójába beszúrt egy-két sornyi terjedelmű, személyes hangvételű megjegyzések együttes közreadásával ismertetem.

Ezen a napon történt április 10.

1941

Horvátország kikiáltja függetlenségét.Tovább

1983

A „Hajnal I” fedőnevű hadművelet során, az iráni csapatoknak sikerül elfoglalniuk az iraki-iráni határ közelében – iraki kézen lévő – Hajj...Tovább

1988

A FIDESZ első összejövetelét tartotta a Kisrabló étteremben.Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt 18 évben az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Beköszöntő

Földkérdés, paraszti társadalom – II.

„Parasztság és magyarság a történelem ábráján gyökeresen egybefonódott” – írta a Magyar Országos Levéltár egykori munkatársa, Szabó István történész egyik tanulmányában. A magyar népi mozgalom képviselőihez hasonlóan ő is úgy vélte, hogy a parasztság felemelése, helyzetének gyökeres javítása nélkül nem lehet megteremteni az új Magyarországot. A magyarság jövője attól függ – állapította meg egy másik művében –, hogy mennyire sikerül a parasztságot „nemcsak formailag, de kultúrában, szellemben a nemzet tagjává tenni, sőt annak vezetését kezébe adni”.

A parasztság évszázadokon át a magyar társadalom legkiszolgáltatottabb rétege volt. Történetének egyik meghatározó vonását a földéhség képezte: nagyon sokan még az 1848-as jobbágyfelszabadítást követően sem jutottak saját földhöz. Vágyálom maradt Németh László Kert-Magyarországról alkotott szép elképzelése, mely szerint a társadalmi kiegyenlítődés jegyében jól gazdálkodó kisbirtokok, tökéletesen ápolt kertek ezrei lepik el az országot, és ezáltal új kultúrtáj jelenik meg. A valóságban ennek pont az ellenkezője következett be a két világháború közötti időszakban. Amint azt Kovács Imre is megírta 1937-ben megjelent, nagy visszhangot – és a hatalom éles tiltakozását – kiváltó szociográfiájában (A néma forradalom), a korabeli agrárlakosság 40%-a nem rendelkezett földtulajdonnal. Az öt kataszteri holdon aluli törpebirtokosokkal, a bérlőkkel és a mezőgazdasági munkásokkal együtt számuk elérte a hárommilliót. A hárommillió agrárproletár a mezőgazdasággal foglalkozók több mint kétharmadát, az egész magyar társadalom mintegy harmadát tette ki. „Magyarország – proletárország” – vonta le keserű következtetését Kovács Imre.

A második világháború befejezését követően úgy tűnt, reális esély van a krónikus földéhség csillapítására. Az 1945-ös földreform során elkobozták a nagyobb birtokokat, és csaknem 650 ezer embert juttattak több mint hárommillió kataszteri holdhoz. Ez a kisgazdaságok számára kedvező időszak azonban igen rövidnek bizonyult, mivel nemsokára megindult a „téeszesítés” folyamata, és az új földtulajdonosokat néhány év leforgása alatt szovjet típusú termelőszövetkezetekbe kényszerítették. Tömegessé vált a földtől való menekülés, a hagyományos paraszti társadalom és életforma pedig eltűnt.

Az ArchívNet idei 5–6. számának fő témája: „Földkérdés, paraszti társadalom”. Technikai okok miatt a két szám külön jelenik meg: az 5-ös december 6-án, míg a 6-os ugyanezen hónap 20-án. A most megjelenő 6. szám első írásának szerzője, Tóth Judit azt mutatja be Tótkomlós példáján keresztül, hogy miként zajlottak le a Rákosi-korszakban a mezőgazdasági versenyek, és azok milyen szerepet töltöttek be az 1950-es években. Katona Klára rendőrségi iratok segítségével illusztrálja, hogyan élte meg a parasztság a konszolidálódó Kádár-rendszerben a téeszesítés befejezését. Tóth-Bartos András a magyar kormány 1940–1944 közötti észak-erdélyi birtokpolitikáját jellemzi, kiemelve, hogy a fő cél az erdélyi magyarság gazdasági pozíciójának megerősítése volt. Az ArchívNet alapvetően 20. századi, ritkább esetben a 19. század második feléből származó forrásokat közöl, ezúttal azonban kivételt teszünk Hegedűs István 18–19. századi forrásokat feldolgozó írásával. E dokumentumközlés ugyanis rávilágít a 20. századi magyar agrárkérdés történeti előzményeire. Nem kapcsolódik a tematikához, de érdekfeszítő a szám utolsó két írása is: Cseh Valentin a csepeli kikötőkomplexum működésének első időszakát vizsgálja, míg B. Stenge Csaba a Németországot megszálló amerikai csapatok és a menekült magyar nők kapcsolatának 1945 nyarán keletkezett verses emlékét idézi fel.

Budapest, 2019. december 20.

A szerkesztők