A Ludovika Akadémiától az agyagkatonákig

Lengyel Alfonz 1957. évi segítségkérő levele Habsburg Ottóhoz

„Bűnös mindenki, aki most ebben a történelmi sorsdöntő helyzetben nem ezt keresi, hogy kizárólag csak olyan kérdéseket vessen fel, mely az ország felszabadítását célozza. Természetesen vannak olyan személyek, akik a magyarországi kommunizmus megszilárdításában oly módon tevékenykedtek, hogy önmagukat, ezen tevékenységükkel kizárták a parlamentből. Ezekkel sem kell vitázni, mert személyüket még arra sem méltatom, hogy szóba álljunk velük."

 

Lengyel Alfonz levele Habsburg Ottónak

Kalifornia, San Gabriel 1957. április 6.

Királyi Fenség!

Ne haragudjon, hogy levelemmel zavarom. Amikor New Yorkban volt, akkor akartam Önt felkeresni, azonban későn kaptam meg a címet, amikor már elutazott.

Röviden magamról csak annyit, hogy 1921. október 21-én születtem. 1944-ben végeztem el a M. Kir. Honvéd Ludovika Akadémiát. A Szovjetunió elleni harcban súlyosan megsebesültem, 50%-os hadirokkant vagyok. A háború után elvégeztem a Jogot. Vele egyidejűleg éjjel dolgoztam egy gyárban, és a textil technológiát is elvégeztem. Később, tanulmányaim beszámításával 2 és fél év beszámítást kaptam a Bölcsész karon, ahol Művészettörténetet és Régészetet hallgattam. Utolsó éves voltam, amikor a Kommunista Államvédelmi Hatóság letartóztatott. A Mindszenthy Hercegprímás úr helyettesének, Grősz József kalocsai érsek politikai perében, ahol nyolcévi börtönre ítéltek, melyből hat évet töltöttem el börtönben. A forradalom előtt szabadultam ki, amikor az ügyünket felülvizsgálták. A forradalmi harcokban részt vettem. A Hercegprímás úr közvetlen környezetéhez tartoztam. A forradalom, illetve a szabadságharcunk bukása után, 1956. december 18-án léptem át a határt. Addig minden lehető eszközt megragadtunk arra, hogy esetleg sikerül valamilyen módon a helyzetet konszolidálni.

A börtönben voltam együtt Lékay-Lingauer Albin bácsival. Nagyon sokat beszélt Önről és az Édesapjáról. Édesapjának lelkes híve volt az Öreg úr. A börtönben úgy viselkedett, mint ahogyan azt egy igazi magyar úrnak kell. Sajnos, mindezeket nagyon kevesekről mondhatom el. Kért engem, hogy ha [az] életben én kiszabadulok, akkor keressem fel Önt és mondjam el, hogy mi történt Vele és egyben a legszívélyesebb üdvözletét adjam át Önnek.

Kért arra, hogy adjak Önnek tájékoztatót a magyarországi és az egész kelet-európai helyzetről. Mi, akik a szovjet rendszerben nyílt szemel jártunk, mindent máskép[p]en látunk, mint a nyugati városokban a kávéházakban írt riportoktól nem egészen helyesen tájékoztatott Nyugati Közvélemény.

Sikerült itt is és Ausztriában is rövid úton tájékozódnom a magyar emigráns helyzetről. Igen siralmas képet nyújt. Most már valahogyan kezdem megérteni, hogy a nyugati világ m[i]ért nem adott támogatást akkor, amikor az államok eddigi életében szokatlan módon próbálta kivívni a magyar nép szabadságát. Természetesen ez a kis levél nem elégséges ahhoz, hogy ezekről a dolgokról bőven beszéljek. A most kijöttek véleménye szerint az egyedüli megoldás a magyar emigráció újjászervezésére csak az emigrációs parlament megalkotása lenne. Itt helyet kapnának a magyar nép által megválasztott országgyűlési képviselők emigráns része. Azon kívül az összes emigrációs képviseletek vezetői. A parlament az a fórum, mely mindenkit mag[á]ban tud annélkül [!] foglalni, hogy a tagoknak bármilyen irányítást el kellene fogadnia. Ez a legszélesebb magyar képviselet lenne. Itt egymás mellett jól megférne minden irányzat, hiszen a parlamentnek az a célja és rendeltetése, hogy a társadalom minden rétegének szócsöve legyen. Így ki lehetne venni a szelet mindazon vitorlákból, melyek az ország felszabadításának minden eszközzel való támogatása helyett emigrációs egymás marásából  elégülnek ki. Tudom, hogy nagyon sok vitatható pont van. Azonban egyelőre célszerű minden vitát az ország teljes felszabadulása utánra tenni. Otthon kell megvitatni, de ott is a demokrácia adta játékszabályok keretén belül. Bűnös mindenki, aki most ebben a történelmi sorsdöntő helyzetben nem ezt keresi, hogy kizárólag csak olyan kérdéseket vessen fel, mely az ország felszabadítását célozza. Természetesen vannak olyan személyek, akik a magyarországi kommunizmus megszilárdításában oly módon tevékenykedtek, hogy önmagukat, ezen tevékenységükkel kizárták a parlamentből. Ezekkel sem kell vitázni, mert személyüket még arra sem méltatom, hogy szóba álljunk velük.

Nagyon kérem Önt, hogy ezt a kérdést vizsgálja meg magában, és ha Ön is alkalmasnak találja a magyar emigráció[t] megújhodásra, akkor támogassa ezt az akciót.

Jelenleg a

megalakításával foglalatoskodom. Sajnos, még annyi pénzünk sincsen, hogy bélyeget vegyünk a leveleinkre. Eddigi levelezéseket mind az én igen szűkös pénzemből fizettem ki. Nagyon fontosnak tartom ezt a szövetséget, mert a Nemzetközi Politikai Fogoly és Üldözöttek Szövetségén keresztül felvehetjük a kapcsolatokat a világ különböző Pol[itikai] Fogoly és Üldözöttek szervezeteivel. Nagyon fontosnak tartom a távol- és közel-keleti államok hasonló szervezeteivel felvenni a kapcsolatokat. Meg kell értetnünk ezekkel a népekkel, hogy helytelenül cselekedtek, amikor a szovjet gyarmatosítás ellen küzdő magyarság ellen szavaztak, illetve tartózkodtak az előtt a szavazástól. Fel kell világosítani ezeket a népeket a most még előttük más köntösben járó Szovjet igazi arcáról. Erre a felvilágosító munkára kellene az amerikaiaktól pénzt szerezni. Meg kell magyarázni az amerikai vezetőknek azt, hogy ha mi ott eredményes felvilágosító munkát tudunk végezni, abból Amerikának is haszna van, mert amilyen mértékben elfordulnak ezek a népek a Szovjetuniótól, pontosan olyan mértékben lehet őket megnyerni Amerika számára. Amerikának úgyis nagyon nagy érdeke az, hogy a távol-keleti paktumot megerősíthesse. A távol-keletnek meg számos országa tartózkodik ezen paktumtól. A mi fogolyszövetségünkön keresztüli behatolás előnyös feltételeket teremthetne Amerika számára ezen területeknél.

Én ezeket és eh[h]ez hasonló munkák elvégzését sokkal fontosabbnak tartom, mint olyan kérdések feszegetését, mely csak arra alkalmas jelenleg, hogy megossza a magyarságot és elvegye, elrag[ad]ja a magyar emigráció életerejének gyökerét.

Kérem, legyen szíves és válaszoljon levelemre, amennyiben Ön is fantáziát lát ezekben a dolgokban. Természetesen, szívesen állok rendelkezésére minden 12 év alatt Magyarországon történt esemény ismertetésére. Én Magyarországon nyílt szemmel jártam. Az ok és okozati összefüggéseket is eléggé ismerem. A kirakatperekről. Annak ideológiai hátteréről. A szovjet gyarmatosítási módszer államigazgatási s egyéb taktikájáról. A magyarországi szovjet kultúrpolitikáról. Stb. Stb. tudnék felvilágosítást adni.

Kérem Önt is, hogy a baráti körében és ismerősei körében indítson meg egy tiltakozási akciót Endrédy Vendel zirci apát ismételt bebörtönzése ellen. A Grősz kalocsai érsek elleni politikai perben volt Vendel atya is bebörtönözve. Őt a szabadságharc alatt kiszabadították. A szabadságharc előtt már megkezdődött a Grősz per felülvizsgálata. Ezen felülvizsgálat eredményekép[p]en került az Érsek Atya is szabadlábra. Így kerültem én is a folyamatos felülvizsgálat eredményekép[p]en szabadlábra. Vendel Atya csak a szabadságharc alatt kapta meg a feltételes szabadlábra helyezési papírjait. A Grősz per összes vádlott[j]ai ekkor szabadultak ki. Most szegény Vendel atyát, aki súlyos betegen került ki a börtönből. A szabadságharc alatt is betegen feküdt, a Kádár banditák ismét visszahurcolták a börtönbe. Az egész Grősz per koholt vádak alapján készült annak idején az UN alapokmánya és a Magyarországgal kötött békeszerződés megszegésével. Ezt a forradalom előtt már a

is elismerte. Mégis most a forradalom után, ahogy visszatérnek fokozatosan a Stalini vonalra, elfelejtik akkori nyilatkozatukat és a kirakatper áldozatait ismét a börtönbe hurcolják.

Szíves válaszát várva vagyok Fenségednek híve.

Sun Gabriel, 1957. IV. 6.

                                                           Lengyel Alfonz

 

Cím: Lengyel Alfonz

Helen Klockgether

255. W. Wedgewood Ave.

Sun Gabriel, Calfornia

USA

Jelzet: MNL OL P 2066 - Bakach-Bessenyey György iratai.

Ezen a napon történt február 28.

1957

Az Úttörő Központ kommunista frakciójával folytatott megbeszélésen kiderült: a többség nem híve az egységes szervezetnek, félnek a KISZ-...Tovább

1994

Az ENSZ által Bosznia-Hercegovina fölött elrendelt tiltott repülési zónában a Szövetség repülői lelőnek – a tilalmat megsértő – négy harci...Tovább

1997

Budapesten kitör a „Postabank-pánik”.Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt 18 évben az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Beköszöntő

Földkérdés, paraszti társadalom – II.

„Parasztság és magyarság a történelem ábráján gyökeresen egybefonódott” – írta a Magyar Országos Levéltár egykori munkatársa, Szabó István történész egyik tanulmányában. A magyar népi mozgalom képviselőihez hasonlóan ő is úgy vélte, hogy a parasztság felemelése, helyzetének gyökeres javítása nélkül nem lehet megteremteni az új Magyarországot. A magyarság jövője attól függ – állapította meg egy másik művében –, hogy mennyire sikerül a parasztságot „nemcsak formailag, de kultúrában, szellemben a nemzet tagjává tenni, sőt annak vezetését kezébe adni”.

A parasztság évszázadokon át a magyar társadalom legkiszolgáltatottabb rétege volt. Történetének egyik meghatározó vonását a földéhség képezte: nagyon sokan még az 1848-as jobbágyfelszabadítást követően sem jutottak saját földhöz. Vágyálom maradt Németh László Kert-Magyarországról alkotott szép elképzelése, mely szerint a társadalmi kiegyenlítődés jegyében jól gazdálkodó kisbirtokok, tökéletesen ápolt kertek ezrei lepik el az országot, és ezáltal új kultúrtáj jelenik meg. A valóságban ennek pont az ellenkezője következett be a két világháború közötti időszakban. Amint azt Kovács Imre is megírta 1937-ben megjelent, nagy visszhangot – és a hatalom éles tiltakozását – kiváltó szociográfiájában (A néma forradalom), a korabeli agrárlakosság 40%-a nem rendelkezett földtulajdonnal. Az öt kataszteri holdon aluli törpebirtokosokkal, a bérlőkkel és a mezőgazdasági munkásokkal együtt számuk elérte a hárommilliót. A hárommillió agrárproletár a mezőgazdasággal foglalkozók több mint kétharmadát, az egész magyar társadalom mintegy harmadát tette ki. „Magyarország – proletárország” – vonta le keserű következtetését Kovács Imre.

A második világháború befejezését követően úgy tűnt, reális esély van a krónikus földéhség csillapítására. Az 1945-ös földreform során elkobozták a nagyobb birtokokat, és csaknem 650 ezer embert juttattak több mint hárommillió kataszteri holdhoz. Ez a kisgazdaságok számára kedvező időszak azonban igen rövidnek bizonyult, mivel nemsokára megindult a „téeszesítés” folyamata, és az új földtulajdonosokat néhány év leforgása alatt szovjet típusú termelőszövetkezetekbe kényszerítették. Tömegessé vált a földtől való menekülés, a hagyományos paraszti társadalom és életforma pedig eltűnt.

Az ArchívNet idei 5–6. számának fő témája: „Földkérdés, paraszti társadalom”. Technikai okok miatt a két szám külön jelenik meg: az 5-ös december 6-án, míg a 6-os ugyanezen hónap 20-án. A most megjelenő 6. szám első írásának szerzője, Tóth Judit azt mutatja be Tótkomlós példáján keresztül, hogy miként zajlottak le a Rákosi-korszakban a mezőgazdasági versenyek, és azok milyen szerepet töltöttek be az 1950-es években. Katona Klára rendőrségi iratok segítségével illusztrálja, hogyan élte meg a parasztság a konszolidálódó Kádár-rendszerben a téeszesítés befejezését. Tóth-Bartos András a magyar kormány 1940–1944 közötti észak-erdélyi birtokpolitikáját jellemzi, kiemelve, hogy a fő cél az erdélyi magyarság gazdasági pozíciójának megerősítése volt. Az ArchívNet alapvetően 20. századi, ritkább esetben a 19. század második feléből származó forrásokat közöl, ezúttal azonban kivételt teszünk Hegedűs István 18–19. századi forrásokat feldolgozó írásával. E dokumentumközlés ugyanis rávilágít a 20. századi magyar agrárkérdés történeti előzményeire. Nem kapcsolódik a tematikához, de érdekfeszítő a szám utolsó két írása is: Cseh Valentin a csepeli kikötőkomplexum működésének első időszakát vizsgálja, míg B. Stenge Csaba a Németországot megszálló amerikai csapatok és a menekült magyar nők kapcsolatának 1945 nyarán keletkezett verses emlékét idézi fel.

Budapest, 2019. december 20.

A szerkesztők