A szövőszéktől a miniszteri bársonyszékig

Asszonynak szülni kötelesség, lánynak szülni dicsősség! – hangzott a Rákosi-korszak egyetlen női miniszterének nevével összefonódott túlzó népességszabályozási rendelet jelszava. Ratkó Anna népjóléti, majd egészségügyi miniszter életéhez, munkásságához kötődnek az itt közölt dokumentumok, amelyekből egyértelműen kitűnik szerepvállalásának igazi lényege, amelyről így vall egy vele készített interjúban: Rákosi elvtárs azt mondta, hogy nem válogathatom meg, hogy mit akarok csinálni, azt kell tennem, amit a párt kíván.

Komócsin Mihály bíráló levele Ratkó Anna szegedi beszédéről  

  

MAGYAR DOLGOZÓK PÁRTJA                                                   Szeged, 1949. július 26.
Nagy-szegedi Pártbizottsága                                                              3476/1949.
                                                                                                          K. M./SR.

Tárgy: Népjóléti intézményekkel kapcsolatos észrevételek megküldése
Ratkó Anna elvtársnőnek
Népjóléti miniszter
Budapest

Kedves Ratkó elvtársnő!

Ígéretemhez híven megírom a nagy-szegedi Pártbizottság észrevételeit a népjóléti minisztérium hatáskörébe tartozó szegedi intézmények működésével kapcsolatban. [...]

Befejezésül szeretnék még egy kissé nehéz kérdést fölvetni, s abban is a Pártbizottság észrevételeit közölni. Úgy hisszük, nem haragszol meg, ha ezt az észrevételünket is közöljük Veled. A következőkről van szó: Az Ö. P. elvtársnő beiktatási ünnepélye után a Pártbizottság megtárgyalta az ünnepség lefolyását, s azt a megállapítást tette, hogy az általad elmondott beszéd első része nemcsak hogy a beszédedbe, de az ünnepségbe sem illett bele. Az az érzésünk, hogy a beszéded elején fölolvasott szöveg nem általad lett szerkesztve, hanem valami úgynevezett „szakember" által. A fölolvasott szövegben ugyanis jóformán említés sem történt arról, hogy egészségügyi politikánk szerves része Pártunk politikájának, s hogy eddigi eredményeinket egészségügyi téren is a Párt és Rákosi elvtárs vezetése tette lehetővé. A szöveg hibája volt még az is, hogy úgy beszélt az új egészségügyi politikáról, hogy nem is igen emlékezett meg a Szovjetunió egészségügyi politikájáról, ahonnan egyedül kaptunk, s kaphatunk szempontokat, tapasztalatokat a szocialista egészségügyi politika kifejlesztésére. Hogy a fölolvasott szöveg nem a Te véleményed volt, azt bizonyítja az a tény is, hogy a fölolvasás után mint valami idegent tetted le az asztalra, s undorral megjegyezted: „Ez volt a szakma", s utána egészen más formában folytattad beszéded. A pártbizottság megállapítása az volt, hogy Rákosi elvtárs, a Központi Vezetőség figyelmeztetése a fokozott éberségre, s nem utolsósorban irántad érzett szeretetünk indokolttá és kötelességünk[k]é teszi, hogy erre a dologra felhívjuk a figyelmed. [...]

                                               Elvtársi üdvözlettel
                                                                                  ifj. Komócsin Mihály
                                                                                              titkár

MOL XIX-C-1-p-3. tétel-1949. 1. doboz (Magyar Országos Levéltár Népjóléti Minisztérium Ratkó Anna miniszter iratai). Eredeti, géppel írt, kézírással javított tisztázat.

Ezen a napon történt február 28.

1957

Az Úttörő Központ kommunista frakciójával folytatott megbeszélésen kiderült: a többség nem híve az egységes szervezetnek, félnek a KISZ-...Tovább

1994

Az ENSZ által Bosznia-Hercegovina fölött elrendelt tiltott repülési zónában a Szövetség repülői lelőnek – a tilalmat megsértő – négy harci...Tovább

1997

Budapesten kitör a „Postabank-pánik”.Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt 18 évben az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Beköszöntő

Földkérdés, paraszti társadalom – II.

„Parasztság és magyarság a történelem ábráján gyökeresen egybefonódott” – írta a Magyar Országos Levéltár egykori munkatársa, Szabó István történész egyik tanulmányában. A magyar népi mozgalom képviselőihez hasonlóan ő is úgy vélte, hogy a parasztság felemelése, helyzetének gyökeres javítása nélkül nem lehet megteremteni az új Magyarországot. A magyarság jövője attól függ – állapította meg egy másik művében –, hogy mennyire sikerül a parasztságot „nemcsak formailag, de kultúrában, szellemben a nemzet tagjává tenni, sőt annak vezetését kezébe adni”.

A parasztság évszázadokon át a magyar társadalom legkiszolgáltatottabb rétege volt. Történetének egyik meghatározó vonását a földéhség képezte: nagyon sokan még az 1848-as jobbágyfelszabadítást követően sem jutottak saját földhöz. Vágyálom maradt Németh László Kert-Magyarországról alkotott szép elképzelése, mely szerint a társadalmi kiegyenlítődés jegyében jól gazdálkodó kisbirtokok, tökéletesen ápolt kertek ezrei lepik el az országot, és ezáltal új kultúrtáj jelenik meg. A valóságban ennek pont az ellenkezője következett be a két világháború közötti időszakban. Amint azt Kovács Imre is megírta 1937-ben megjelent, nagy visszhangot – és a hatalom éles tiltakozását – kiváltó szociográfiájában (A néma forradalom), a korabeli agrárlakosság 40%-a nem rendelkezett földtulajdonnal. Az öt kataszteri holdon aluli törpebirtokosokkal, a bérlőkkel és a mezőgazdasági munkásokkal együtt számuk elérte a hárommilliót. A hárommillió agrárproletár a mezőgazdasággal foglalkozók több mint kétharmadát, az egész magyar társadalom mintegy harmadát tette ki. „Magyarország – proletárország” – vonta le keserű következtetését Kovács Imre.

A második világháború befejezését követően úgy tűnt, reális esély van a krónikus földéhség csillapítására. Az 1945-ös földreform során elkobozták a nagyobb birtokokat, és csaknem 650 ezer embert juttattak több mint hárommillió kataszteri holdhoz. Ez a kisgazdaságok számára kedvező időszak azonban igen rövidnek bizonyult, mivel nemsokára megindult a „téeszesítés” folyamata, és az új földtulajdonosokat néhány év leforgása alatt szovjet típusú termelőszövetkezetekbe kényszerítették. Tömegessé vált a földtől való menekülés, a hagyományos paraszti társadalom és életforma pedig eltűnt.

Az ArchívNet idei 5–6. számának fő témája: „Földkérdés, paraszti társadalom”. Technikai okok miatt a két szám külön jelenik meg: az 5-ös december 6-án, míg a 6-os ugyanezen hónap 20-án. A most megjelenő 6. szám első írásának szerzője, Tóth Judit azt mutatja be Tótkomlós példáján keresztül, hogy miként zajlottak le a Rákosi-korszakban a mezőgazdasági versenyek, és azok milyen szerepet töltöttek be az 1950-es években. Katona Klára rendőrségi iratok segítségével illusztrálja, hogyan élte meg a parasztság a konszolidálódó Kádár-rendszerben a téeszesítés befejezését. Tóth-Bartos András a magyar kormány 1940–1944 közötti észak-erdélyi birtokpolitikáját jellemzi, kiemelve, hogy a fő cél az erdélyi magyarság gazdasági pozíciójának megerősítése volt. Az ArchívNet alapvetően 20. századi, ritkább esetben a 19. század második feléből származó forrásokat közöl, ezúttal azonban kivételt teszünk Hegedűs István 18–19. századi forrásokat feldolgozó írásával. E dokumentumközlés ugyanis rávilágít a 20. századi magyar agrárkérdés történeti előzményeire. Nem kapcsolódik a tematikához, de érdekfeszítő a szám utolsó két írása is: Cseh Valentin a csepeli kikötőkomplexum működésének első időszakát vizsgálja, míg B. Stenge Csaba a Németországot megszálló amerikai csapatok és a menekült magyar nők kapcsolatának 1945 nyarán keletkezett verses emlékét idézi fel.

Budapest, 2019. december 20.

A szerkesztők