"Aki nincs ellenünk, az velünk van"

Emigráns magyarok levelei 1962-ből

A pártközpont rendszeresen küldött az emigráció tagjainak különféle brosúrákat, szóróanyagokat. A külföldre szóló propagandához a Magyar Rádió Szülőföldünk című, rövidhullámon sugárzott adása is hozzájárult. Az itt közölt dokumentumoknak az adja az egyik érdekességét, hogy mindenki személyre szóló kísérőlevelet kapott a Szülőföldünk levélpapírján. Az MSZMP VIII. kongresszusának (1962. november 20–24.) irányelveit küldték meg 285, emigrációban élő magyarnak, kérve véleményüket, de csak 23 személy válaszolt. A válaszok sokfélesége jelzi a megszólítottak anyaországhoz való viszonyát.

Források

Magyar emigránsok válaszlevelei a kongresszusi irányelvekre

MAGYAR RÁDIÓ
IDEGENNYELVŰ FŐOSZTÁLY
40928/30

Magyar emigránsok válaszlevelei a
kongresszusi irányelvekre

A Magyar Rádió Idegennyelvű Főosztálya a múlt év október 12-én 285 példányban szétküldte a kongresszusi irányelveket és a személyi kultusszal kapcsolatos párthatározatot tartalmazó kiadványt. A címzetteket a magyar emigráció különböző irányzatainak köréből úgy választottuk ki, hogy egy-egy irányzaton belül ne mindenki kapja meg a küldeményt. Ezzel az volt a célunk, hogy bizonyos meghasonlást támasszunk, másfelől az, hogy ezzel az érintkezésnek részünkről való felvételét hangsúlyosabbá tegyük. A pártkiadványokhoz éppen ezért személyhez szóló és közvetlen hangú kísérőlevelet mellékeltünk a Szülőföldünk levélpapírján, Fekete Sándor aláírásával. A kísérőlevélben a kongresszus-dokumentumok iránt megmutatkozó nemzetközi arányú érdeklődésre hivatkoztunk, és kértük a címzetteket, fejtsék ki véleményüket az anyaggal kapcsolatban. Felajánlottuk azt is, hogy a kongresszus tematikájával kapcsolatban bármilyen további felvilágosítással is szolgálunk.

Az anyag szétküldésére elsősorban az a körülmény indított, hogy a magyarországi politikai fejlődés hatására a politikai emigráció körében az utóbbi két-három esztendőben fokozódó zavarodottság volt tapasztalható, amely még a legellenségesebb beállítottságú emigránsokat is álláspontjuk bizonyos módosítására kényszeríttette.

A mai napig bezárólagosan összesen 23 válaszlevél érkezett.

  1. Kéthly Anna (Belgium)
  2. Kovács Dénes (Anglia)
  3. Fejtő Ferenc (Franciaország)
  4. Méray Tibor (Franciaország)
  5. Sulyok Dezső (USA) (2 levél)
  6. Havas Gábor (Ausztria)
  7. Molnár György író (Ausztria)
  8. Dr. Bolgár László (Franciaország)
  9. Fenyő Miksa (USA)
  10. Iványi Grünwald Béla (Anglia)
  11. Fricsay Ferenc (Svájc)
  12. Wigner Jenő professzor (USA)
  13. Tasnádi Tamás Álmos műfordító (Hollandia)
  14. Nagymányoki Schraub Ádám (Ausztria)
  15. Vajda István író (Ausztria)
  16. Király Zoltán ref. lelkész (USA)
  17. Szabó András ref. lelkész (USA)
  18. Tamási Sándor ref. lelkész (Anglia)
  19. Borsodi István ref. lelkész (USA)
  20. Kovács Rezső (Belgium)
  21. Kozma Ferenc (Franciaország)
  22. Világhy Miklós (Kanada) (Megyjegyzés: mint leveléből kitűnik, Világhy Miklós a mi levelünket aláíró Fekete Sándort összetévesztette a Szabad Nép egykori munkatársával)
  23. Ambrus Ilona (USA)

A beérkezett levelekre sorban válaszolunk. A válaszoknál nem térünk ki minden felvetett észrevételre és kifogásra, hanem csupán a legfontosabbakra reflektálunk. Arra törekszünk, hogy a jelenlegi magyar politikai fejlődés tényeit világítsuk meg pozitív formában és hogy barátságos hangú soraink a párbeszéd folytatására ösztönözze a címzetteket.

A párbeszéd folytatására remélhetően ösztönzően hat majd az is, hogy válaszunkhoz általában mellékeljük a VIII. pártkongresszus jegyzőkönyvét.

Fricsay Ferenc professzorral, aki a levelében kifejtette, hogy semmilyen előjelű politikával nem kíván foglalkozni, valamint Iványi Grünwald Bélával annyiban tettünk kivételt, hogy számukra felajánlottuk a magyar zeneművészet, illetve történelemtudomány valamelyik kiadványának az elküldését.

Ezen a napon történt július 25.

1934

Sikertelen nemzetiszocialista hatalomátvételi kísérlet Bécsben, osztrák náci puccsisták megölik Engelbert Dollfuss osztrák kancellárt.Tovább

1957

Elindult Moszkvába az Express Ifjúsági Utazási Iroda és Szolgáltató Vállalat szervezésében utazó turisták első csoportja.Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!
 

Idei második lapszámunkban szerzőink a 20. század első felével kapcsolatos forrásokat mutatnak be. Mind a négy forrásismertetés többrészes. ezek közül háromnak olvasható a 2026/2. számban az első része.

Friss lapszámunkban az egyetlen forrásismertetés, amelynek a második részét lehet olvasni Bede Erika (doktorandusz, Babeş-Bolyai Tudományegyetem) munkája, aki folytatta a magángyűjteményként létező családi örökség bemutatását. Az ismertetés második részében a magyarországi katonaidőhöz kapcsolódó levelek állnak a fókuszban.

Szintén a második világháborúban keletkezett egodokumentumot mutat be Molnár András (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Zala Vármegyei Levéltára), aki Halmi (Hauk) László karpaszományos tizedes frontnaplóját ismerteti. A forrás a hadtörténelem számára kuriózumnak mondható, mivel a szerző alakulatának (38/II. zászlóalj) 1942–1943. évi harctéri szolgálatáról kevés ismerettel rendelkeztünk. A forrásismertetés első részében a magyarországi indulástól egészen a Donig történő felvonulásig olvasható a napló.

Szuda Krisztina Eszter (doktorandusz, Eötvös Loránd Tudományegyetem) korábbi kutatásainak alanyát-tárgyát, vagyis a korábban „pánszlávizmussal” megvádolt Ľudovít Jaroslav Hrdlička néhai tótkomlósi evangélikus lelkész családi irathagyatékát mutatja be. Az ismertetés első részében a Matica Slovenská turócszentmártoni levéltárában kutatható forráscsoport részletes leírása olvasható.

Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) kétrészes forrásismertetésében Apponyi Franciska grófnő szociális tevékenységének kezdetére fókuszál. A forrásismertetés első részében olvasható, hogy Apponyi Franciska házasságát követően miként kapcsolódott be az első világháború előtt a katolikus nőmozgalmak karitatív működésébe.

Az idei második számban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, egyben felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az lapunk továbbra is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban. 
 

Budapest, 2026. június 29.

Miklós Dániel
főszerkesztő