"Aki nincs ellenünk, az velünk van"

Emigráns magyarok levelei 1962-ből

A pártközpont rendszeresen küldött az emigráció tagjainak különféle brosúrákat, szóróanyagokat. A külföldre szóló propagandához a Magyar Rádió Szülőföldünk című, rövidhullámon sugárzott adása is hozzájárult. Az itt közölt dokumentumoknak az adja az egyik érdekességét, hogy mindenki személyre szóló kísérőlevelet kapott a Szülőföldünk levélpapírján. Az MSZMP VIII. kongresszusának (1962. november 20–24.) irányelveit küldték meg 285, emigrációban élő magyarnak, kérve véleményüket, de csak 23 személy válaszolt. A válaszok sokfélesége jelzi a megszólítottak anyaországhoz való viszonyát.

Források

Magyar emigránsok válaszlevelei a kongresszusi irányelvekre

MAGYAR RÁDIÓ
IDEGENNYELVŰ FŐOSZTÁLY
40928/30

Magyar emigránsok válaszlevelei a
kongresszusi irányelvekre

A Magyar Rádió Idegennyelvű Főosztálya a múlt év október 12-én 285 példányban szétküldte a kongresszusi irányelveket és a személyi kultusszal kapcsolatos párthatározatot tartalmazó kiadványt. A címzetteket a magyar emigráció különböző irányzatainak köréből úgy választottuk ki, hogy egy-egy irányzaton belül ne mindenki kapja meg a küldeményt. Ezzel az volt a célunk, hogy bizonyos meghasonlást támasszunk, másfelől az, hogy ezzel az érintkezésnek részünkről való felvételét hangsúlyosabbá tegyük. A pártkiadványokhoz éppen ezért személyhez szóló és közvetlen hangú kísérőlevelet mellékeltünk a Szülőföldünk levélpapírján, Fekete Sándor aláírásával. A kísérőlevélben a kongresszus-dokumentumok iránt megmutatkozó nemzetközi arányú érdeklődésre hivatkoztunk, és kértük a címzetteket, fejtsék ki véleményüket az anyaggal kapcsolatban. Felajánlottuk azt is, hogy a kongresszus tematikájával kapcsolatban bármilyen további felvilágosítással is szolgálunk.

Az anyag szétküldésére elsősorban az a körülmény indított, hogy a magyarországi politikai fejlődés hatására a politikai emigráció körében az utóbbi két-három esztendőben fokozódó zavarodottság volt tapasztalható, amely még a legellenségesebb beállítottságú emigránsokat is álláspontjuk bizonyos módosítására kényszeríttette.

A mai napig bezárólagosan összesen 23 válaszlevél érkezett.

  1. Kéthly Anna (Belgium)
  2. Kovács Dénes (Anglia)
  3. Fejtő Ferenc (Franciaország)
  4. Méray Tibor (Franciaország)
  5. Sulyok Dezső (USA) (2 levél)
  6. Havas Gábor (Ausztria)
  7. Molnár György író (Ausztria)
  8. Dr. Bolgár László (Franciaország)
  9. Fenyő Miksa (USA)
  10. Iványi Grünwald Béla (Anglia)
  11. Fricsay Ferenc (Svájc)
  12. Wigner Jenő professzor (USA)
  13. Tasnádi Tamás Álmos műfordító (Hollandia)
  14. Nagymányoki Schraub Ádám (Ausztria)
  15. Vajda István író (Ausztria)
  16. Király Zoltán ref. lelkész (USA)
  17. Szabó András ref. lelkész (USA)
  18. Tamási Sándor ref. lelkész (Anglia)
  19. Borsodi István ref. lelkész (USA)
  20. Kovács Rezső (Belgium)
  21. Kozma Ferenc (Franciaország)
  22. Világhy Miklós (Kanada) (Megyjegyzés: mint leveléből kitűnik, Világhy Miklós a mi levelünket aláíró Fekete Sándort összetévesztette a Szabad Nép egykori munkatársával)
  23. Ambrus Ilona (USA)

A beérkezett levelekre sorban válaszolunk. A válaszoknál nem térünk ki minden felvetett észrevételre és kifogásra, hanem csupán a legfontosabbakra reflektálunk. Arra törekszünk, hogy a jelenlegi magyar politikai fejlődés tényeit világítsuk meg pozitív formában és hogy barátságos hangú soraink a párbeszéd folytatására ösztönözze a címzetteket.

A párbeszéd folytatására remélhetően ösztönzően hat majd az is, hogy válaszunkhoz általában mellékeljük a VIII. pártkongresszus jegyzőkönyvét.

Fricsay Ferenc professzorral, aki a levelében kifejtette, hogy semmilyen előjelű politikával nem kíván foglalkozni, valamint Iványi Grünwald Bélával annyiban tettünk kivételt, hogy számukra felajánlottuk a magyar zeneművészet, illetve történelemtudomány valamelyik kiadványának az elküldését.

Ezen a napon történt november 28.

1909

Ünnepélyesen felavatták a budapesti József Nádor Műegyetem épüle-teit.Tovább

1924

A Ruhr-vidéket elhagyják az utolsó megszálló francia és belga csapatok is.Tovább

1943

Teheránban találkozik Franklin D. Roosevelt, Winston Churchill és Joszif Sztálin.Tovább

1960

Mauritánia deklarálja függetlenségét Franciaországtól.Tovább

1971

Az anglikán egyház történetében először avatnak nőket pappá.Tovább

  •  
  • 1 / 2
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt közel két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Beköszöntő

 

Diaszpórák, személyes sorsok

 

A görög eredetű „diaszpóra” fogalom hosszú ideig a zsidó, görög és örmény szétszóratás leírására szolgált, manapság viszont a kényszerű kiűzetés vagy az önkéntes migráció következtében létrejött külföldi etnikai kisebbségi közösségek szinonimájává vált. A diaszpórák idegen befogadó országban tevékenykednek ugyan, de tagjait – a szociológiai vizsgálatok szerint – erős érzelmi kötelékek fűzik származási országukhoz. Magyar diaszpórán általában a 19. század végétől az országot, illetve a Kárpát-medencét több hullámban önként elhagyó, ma Nyugat-Európában és a tengerentúlon élő szórványmagyarságot értjük. Friss adatok szerint a diaszpórában élő magyarok száma – a leszármazottakkal együtt – körülbelül 2,5 millió fő, akiknek a fele azonban már nem tud magyarul.

Az elmúlt évtizedben a tengerentúli magyarság képviselői jelezték, hogy a diaszpóra tagjainak az évtizedek alatt összegyűjtött értékes dokumentumai egyre nagyobb veszélyben, sok esetben a megsemmisülés határán vannak. A Magyar Diaszpóra Tanács ezért 2013-ban elfogadta a Mikes Kelemen Programot, amelynek célja az, hogy a diaszpóramagyarság könyvtári, levéltári örökségét rendezett módon összegyűjtve Magyarországra szállítsák és gondoskodjanak későbbi méltó felhasználásáról. A Nemzetpolitikai Államtitkárság és az Országos Széchényi Könyvtár szervezésében elindított Mikes Kelemen Program 2014. január 1-jén kezdte el munkáját. A program eredményeként az elmúlt hat év során mintegy négyezer doboznyi iratanyag és tárgy érkezett haza a világ minden részéből.

A Magyar Nemzeti Levéltár szakmai partnerként 2015-ben csatlakozott e kezdeményezéshez, felvállalva a levéltárszakmai koordinációt. A Mikes Kelemen Program és a Nemzeti Kulturális Alap által finanszírozott Ithaka-program segítségével folyamatosan közreműködik az európai és tengerentúli emigráció iratanyagának szervezett hazahozatalában, az iratanyagok levéltári struktúrájának kialakításában, majd kutathatóvá tételében. Ennek eredményeként a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárának őrizetébe számos értékes irathagyaték került, amelyekből ízelítőül már az ArchívNet 2017. évi 2–3. összevont száma is közölt két írást.

Idei 4. számunk – „Diaszpórák, személyes sorsok” – fő témája szintén a diaszpóra-lét. Schmidt Anikó Hoffmann Ferenc református lelkésznek az 1920-as, 1930-as években keletkezett, a nyugat-kanadai magyarok életét dokumentáló páratlanul gazdag fényképalbumát mutatja be. Seres Attila varsói levéltári kutatásai alapján ismerteti az erdélyi lengyel diaszpóra életét az 1930-as évek végén, mindemellett közread egy eddig ismeretlen Márton Áron-levelet és egy fényképet, amelyen a püspök is szerepel. Miklós Dániel az Amerikai Egyesült Államokban tartózkodó Eckhardt Tibor 1943-ban kelt levélrészletét közli. Ebben a kisgazdapárti politikus az amerikai politikai helyzetről tájékoztatja magyarországi ismerőseit, egyúttal saját sorsáról is beszámol. Főcze János Paál Árpád nekrológját publikálja, – az erdélyi magyar politikus és publicista ezt Ovtavian Goga román költő, Ady Endre egykori barátja 1938 májusában bekövetkezett halála alkalmából írta. Összeállításunkat Závoczki Adrienn írásával zárjuk, aki levéltári iratok alapján a két világháború között Magyarországon élt olasz állampolgárok sorsába nyújt betekintést

 

Budapest, 2020. szeptember 14.

 

A szerkesztők