Források

Összegző jelentés François Mitterrand magyarországi útja előtt

 

Külügyminisztérium                                                                             FRANCIA KÖZTÁRSASÁG

Európai Igazgatóság                                                                           Párizs, 1990. január 12.

Kelet- és Közép-Európai Aligazgatóság

  

A KÖZTÁRSASÁGI ELNÖK ÚR LÁTOGATÁSA MAGYARORSZÁGRA

(1990. január 18-19.)

  

Összegző dosszié

 

A köztársasági elnök úr az 1982. júliusi útja után másodszor látogat Magyarországra. Formálisan ezt a látogatást az MSZMP

Grósz úrnak 1988 novemberi látogatása alkalmával fogadták el, de valójában már egy teljesen megváltozott magyar és nemzetközi, illetve kétoldalú helyzetben valósul meg.

 

I. A látogatás összefüggései

A) A helyzet Magyarországon

1) Magyarország már nincs egypárti irányítás alatt, mint ahogy 1982-ben volt. Az MSZMP a reformisták (Nyers [Rezső], Pozsgay [Imre], Németh [Miklós], Horn [Gyula]) hatására átalakult, Grósz első titkár úr akarata ellenére, MSZP-vé. Az MSZMP marxista szárnya december végén tartotta kongresszusát Thürmer [Gyula] úr elnöksége alatt, és Grósz úr a Központi Bizottság tagja lett. Az MSZMP-nek jelenleg kb. 100 000 tagja van, míg az MSZP mintegy 35 000 tagot tudott magával vonzani.

A sztálinista intézményeket megváltoztatták:

-    az 1949-es Alkotmány megváltoztatása és az új alkotmány kihirdetése 1989. október 23-án, amely az 1956-os forradalom emléknapja és a Magyar Köztársaság kikiáltásának dátuma.

-    A párt vezető szerepének feladása és a többpártrendszer bevezetése.

-    Első szabad választási kampány elkezdése 1947 óta, ez 1990. március 25-én lesz, és ha szükséges, lesz egy második forduló is április 1-én.

-    Az új Parlamentet két fordulóban vegyes szavazással választják meg. (172 hely közvetlenül, 152 hely listán, 58 hely országos listán. Az új parlament fogja megválasztani a köztársasági elnököt (a közvetlen elnökválasztás lehetősége a népszavazás után már nem jelent

) és a kormányfőt, és kudarc esetén megbuktathatja a kormányt, vagy annak egy-egy tagját.

2) A többpártrendszer bevezetése után (1988 február) az alábbi ellenzéki kezdeményezések alakultak.

Új pártok lehetnek:

MDF: 1987-ben alakult Pozsgay úr szervezésében, az MSZMP alapján, kb. 20 00 tagot számlál, populista irányzatot mutat, keresztény és szociáldemokrata, elnöke : Antall úr.

SZDSZ: 6500 tag, 1988 novemberében alapították, szociáldemokrata és liberális, kollektív vezetés alatt (név szerint Kis [János] és Tamás Gáspár [Miklós] urak)

FIDESZ: 1988 májusában alapítva, a szabad demokratákhoz közeli, kollektív vezetés (Deutsch [Tamás], Németh [popup title="[Zsolt]" format="Default click" activate="click" close text="Az eredeti szövegben Zoltánnak írva."] és Rockenbauer [Zoltán] urak)

Régi pártok, feloszlatva 1948-ban:

SZDP, 1987 novemberében újra alakult, 17 000 tagot számlál, elnöke Petrasovics [Anna]asszony.

Kisgazdapárt : 1988 októberében alakult újjá, 2000 tagot számlál, elnöke Vörös [Vince]úr.

Nemzeti Kereszténydemokrata Munkáspárt, alakult 1989-ben, elnöke Mészáros úr, 45 000 tagot számlál.

Néppárt: egykori parasztpárt, elnöke Marton úr, mintegy 10 000 taggal.

Egyéb kicsi pártok.

Azt leszámítva, hogy mindannyian megegyeznek a demokratikus értékek hangoztatásában (véleménynyilvánítás szabadsága, piacgazdaság, szociális igazságosság, parlamentarizmus) és egy semleges Magyarországban hisznek, a programok nagyon képlékenyek, és eltérnek egymástól, és számos személyes vita figyelhető meg. A most alakult pártok viszont sokkal dinamikusabbak, mint a régiek. Az ellenzéki oldalon mindenki a szabad választásokban bízik, amely meghatározhatja a későbbi jövőjüket is.

3). Németh úr kormánya fordulóponthoz érkezett

A miniszterelnök lemondott az MSZP-én belüli posztjáról, mikor a költségvetés kérdésében kritikát kapott, és nyíltan hangoztatja, hogy kormánya a Parlamentnek és nem a pártnak felelős.

Politikai értelemben támogatta Nagy Imre újratemetését, megszüntette a munkásőrséget, kikiáltotta az új köztársaságot, szabaddá tette a vélemény-nyilvánítást és a vallásgyakorlást.

A Gazdaság területén elfogadtatott egy szigorú, az állami támogatásokat korlátozó költségvetést, az árak már csaknem teljesen szabadok 1990. január 1-e óta. A vegyesvállalatokról szóló törvény lehetővé teszi, hogy a külföldi fél többséget szerezzen, és a profitot kivigye az országból. Megalapították az értéktőzsdét.

4). Mindazonáltal az ellenzék (név szerint az MDF, amely nagyon szorosan Pozsgay úrhoz kötődik) minden - választások előtti - megegyezést elutasít a kormánnyal. Ugyanis nem akar a lengyelországi Szolidaritáséhoz hasonló helyzetbe kerülni, és a kommunizmus örökségével kapcsolatban alkudozni.

A lakosság eddig nem támogatta, de nem is ellenezte a kormányt. A lakosság azonban megmozdult a nemzeti kérdésekben, a magyar történelem és Nagy Imre rehabilitálása, környezetvédelem, a romániai magyar kisebbség védelme ügyében. Az elmúlt nyáron öt időközi választás volt, és november 26-án népszavazást tartottak, amelyek során a lakosság nem támogatta a hatalom képviselőit és programját. A részvétel azonban gyenge maradt (4,4 millió szavazó a 8 millióból, és a népszavazást 6000 szavazatkülönbséggel nyerték meg, és így az elnökválasztást a választások után tartják meg). A magyarok számára a kommunizmus elutasítása - úgy tűnik - mindent megelőzően elsődlegességet élvez. Mindazonáltal a kormány szigorításai (az alapvető élelmiszerek árának 40%-os növekedése, a terhek és bérleti díjak növekedése) alapvetően társadalmi robbanáshoz vezethetnek, amelyet az nem tudnak megfelelően kezelni.

***

Így tehát egy meglehetősen bizonytalan belpolitikai helyzetet talál a Köztársaság elnöke Magyarországon.

-    Az MSZP és a kormány, minden „gesztusuk" ellenére meglehetősen bizonytalan helyzetben találhatják magukat a március 25-ei választások után.

-    Az ellenzék nem egységesen vág neki a választásoknak.

A leginkább hangoztatott elképzelések az alábbiak:

-    MSZP-MDF koalíció, amely meghagyja a kormányt és Pozsgay urat, és Antall úr lesz a miniszterelnök.

-    Nagyon széles koalíciót felölelő kormány, amely magában foglalná az MSZP-t és a legfontosabb ellenzéki pártokat, amely így bizonytalanabb lenne, és kimaradnának olyan radikálisabb ellenzéki formációk, mint az SZDSZ és a Fidesz.

Ezek azok változatok, amelyeket Kovács [László] úr, külügyminisztériumi államtitkár, 1990. január 12-én az Európai Igazgató előtt kifejtett.

Egyáltalán nem zárhatjuk ki azonban azt a feltételezést, hogy az MSZP elveszíti a választásokat, mivel a közvélemény szemében egyet jelentenek az MSZMP-vel.

Egyre inkább érzékelhető a közeli vereség, mivel egyre több közvéleménykutatás az MSZP és az MDF, illetve Pozsgay úr népszerűségének a csökkenését mutatja.

Október végén az MSZP és az MDF a szavazatok 25%-ra számíthatott, ez az arány 20%-ra változott az MDF és 15%-ra az MSZP esetében 1990 januárjában. A Fidesz és az SZDSZ egyaránt 10%-on áll. A többi párt - közöttük az MSZMP - nem lépi túl az 5%-ot. Mit lehet várni a valaha nagynak számított pártok (SZDP, Kisgazdapárt) esetében? Ami Pozsgay úr esélyeit illeti az elnöki pozícióra, ez a november 26-ai népszavazással minimálisra csökkent. Pozsgay urat valószínűleg megválasztották volna abban az esetben, ha közvetlen szavazást tartottak volna a parlamenti választások előtt. (Pozsgay urat jelenleg heves támadások érik az ún. Dunagate-ügyben tanúsított magatartása miatt).

Mindenesetre egyre növekszik Magyarországon egy erős kormány iránti igény. A nacionalista tendenciák újraéledtek, mégha azok korlátok között is vannak. A Szabaddemokratákkal szemben látens antiszemitizmus tapasztalható, mivel többségük zsidó származású (A magyarországi zsidó közösség száma kb. 100 000 fő.)

B. Nemzetközi helyzet

1. A kelet-nyugati feszültséget 1982-ben párbeszéd váltotta fel.
2. Keleten Magyarország már nincs egyedül a reformok tekintetében. Korábban Románia, NDK és Csehszlovákia keményen kritizálta Magyarországot, amely a gorbacsovi Szovjetunió mellett a reformok kezdeményezőjének számított. Ezen országok 1989 őszétől szintén a reformok útjára léptek, de a problémák nem szűntek meg.

A romániai rendszer változása megkönnyebbülést hozott Magyarországon az erdélyi magyar kisebbség helyzetére vonatkozóan (több mint másfél millióan vannak Erdélyben, és közülük harmincezren menekültek Magyarországra). Horn úr december 29-én Bukarestbe utazott. Az új román hatóságok megszüntették az elnyomást, de a bizonytalanság megmaradt, amit Kovács külügyi államtitkár úr megerősített január 12-én az európai igazgatónak. Horn úr látogatása után Celac román külügyminiszter úrral üzenetet cseréltek arra a rémhírre vonatkozóan, hogy az erdélyi magyar városokban a román tisztviselők a forradalom alatt lincselés áldozatai lettek. Ne felejtsük el, hogy a magyarok nagyon kértek minket, hogy emlékeztessük a románokat arra, hogy magyar részről milyen nagy jelentőséget tulajdonítanak az erdélyi magyar kisebbség helyzetének a rendezésére.

Prágával a nagymarosi gát kérdése maradt vitás kérdés, Lengyelországgal pedig most már rivális helyzetben van az ország a PHARE program miatt. Németország vonatkozásában a magyarok az egyesülést támogatják. Horn úr kijelentette, hogy „addig, amíg Németország megosztott lesz, nem lehet egyesült Európáról beszélni".

3). Egyértelmű, hogy Magyarország továbbra is a Varsói Paktumhoz tartozik: Németh miniszterelnök a Védelmi Miniszterek Bizottsága előtt novemberben kijelentette, hogy „Magyarország a paktum tagja kíván maradni, de mindent megtesz annak a modernizálása érdekében". A Magyarországon tartózkodó 60 000 szovjet katona kivonása már megkezdődött (10 000 katonát 1989-ben kivontak, és egy újabb 6000-es kontingens távozását jelentették be 1990 elejétől).

A magyar közvélemény azonban a szovjet erők teljes kivonását várja, és az ország semlegességében reménykedik, amelyet az új prágai kormány éppen meghozott döntése erősített meg. Prága ugyanis tárgyalásokat javasolt Moszkvának a Csehszlovákiában állomásozó szovjet csapatok teljes kivonására vonatkozóan. (A szovjet-csehszlovák tárgyalások január 15-én kezdődnek Prágában.)

4). Magyarország a külkereskedelmét továbbra is 45%-ban a KGST országaival bonyolítja, ebből a Szovjetunió 1/3-al részesedik (A Szovjetunió 50%-ban látja el olajjal, gázzal és szénnel, és 30%-ban elektromos árammal.). A rubel zóna országaival a kereskedelem csökken az OECD és az Európai Közösségek országai javára. A Szovjetunió azonban továbbra is az első kereskedelmi partnere Magyarországnak, de az eladás 31%-ról 25%-ra csökkent, míg a vásárlás 30%-ról 27%-ra. Az NSZK megerősítette a második helyét, Franciaország a növekedés ellenére is csak a 10. helyen találja magát, mint vásárló, és 11. helyen, mint eladó.

Szófiában a KGST összejövetelén (1990. január 9-10.) Magyarország határozottan elítélte a csehszlovákoknak azon javaslatát, hogy függesszék fel a szervezet működését, és magyar részről ismételten kérték, hogy a KGST-én belüli kereskedelem konvertibilis valutában történjen, és a bilaterális kereskedelem kiemelt helyre kerüljön. Eddig mintegy 700 vegyesvállalatot alapítottak a nyugati partnerekkel, és ez mintegy 364 millió dollár befektetést jelent. A privatizációs bevételek mintegy fémilliárd dollár bevételt jelentenek a kormány számára.

5). A magyar diplomácia egyre nagyobb aktivitást mutat:

- Az európai intézményekhez való közeledésben

- Az Európa Tanács kulturális egyezményéhez történő csatlakozás november 16-án, a hivatalos felvételi kérelem benyújtása, 1990 január végén történi, amikor - a következő közgyűlés alkalmával - Németh miniszterelnök bemutatja az országa gazdasági helyzetét .

- A kapcsolatok mélyítése az Európai Közösségekkel. 1988-ban kereskedelmi szerződést írtak alá.

- Bécs és Budapest kiválasztása a következő világkiállítás helyszínéül.

- Szélesíti a politikai kapcsolatait (Bush elnök látogatása 1989 júliusában, Kohl kancellár látogatása 1989 decemberében, Olaszországgal, Ausztriával és Jugoszláviával történő négyoldalú együttműködés)

Kezdeményezéseket tesz:

-    Dél-Korea irányába (1989. február 12-től a diplomáciai kapcsolatok felvételével).

-    Japán irányába. A japán miniszterelnök (M. Kaifu) éppen most érkezett Budapestre, és bejelentette egy 1,8 milliárd dolláros segítség nyújtását Magyarország és Lengyelország számára. A Mitsubishi Magyarországra fog települni, és megalapítja az első személygépkocsi összeszerelő üzemét Kelet-Európában.

-    A Vatikán hamarosan újralétesíti az 1945-ben megszakított kapcsolatait, 1991-ben II. János Pál Magyarországra látogat.

-    Dél-Afrika miniszterelnöke Pik Botha úr 1990. január 3-án látogatott Budapestre.

-    Horn külügyminiszter 1990. január 7-10. között Izraelbe látogatott, a diplomáciai kapcsolatok 1989. szeptember 18-ai újrafelvétele után.

C. Bilaterális kapcsolatok

Az elmúlt 10 évben tett erőfeszítéseknek köszönhetően a politikai kapcsolataink megjavultak Magyarországgal (Kádár úr 1978-as és 1984-es párizsi látogatása, a Köztársasági elnök 1982-es, a miniszterelnök 1983-as budapesti útja, amit számos látogatás követetett, amelyből öt (Dumas, Rausch, Delabarre, Joxe, Curien) 1989-ben realizálódott). Trianon emléke - úgy tűnik - mostanra elhalványult, de a magyarok - szemben a lengyelekkel és a románokkal - kételkednek abban, hogy a figyelmünket ismételten az irányukba fordítjuk.

A tárgyalópartnereink rettegnek attól, hogy a politikai kapcsolataink megfelelő színvonalát nem követi az üzletembereink érdeklődése, akiket meglehetősen félénknek tartanak. Ez igaz, de kereskedelmi kapcsolataink 3-ról 4 milliárd frankra növekedtek 1989-ban, és eddig 25 vegyesvállalatot hoztunk létre, amelyek száma - a bankjainkkal együtt - hamarosan 35-re növekszik Budapesten.

Végül pedig meg kell említeni, hogy a kulturális, tudományos és technikai együttműködésünk megfelelően alakult, a vegyesvállalatok megfelelő hátteret jelentenek ehhez (irányítás, információ, banki háttér), de a velük szembeni elvárás meglehetősen nagy. Emlékezzünk Németh úrnak a Köztársaság Elnökének írt levelére, amelyben a budapesti Francia Gimnázium megnyitását kérte.

II. Lehetséges tárgyalási témák

A. Magyarország: politikai és gazdasági helyzet

A politikai bizonytalanság a választások előtt és a nehéz gazdasági helyzet.

-    A külső adósság 20 milliárd dollár, amelynek egy főre eső aránya a legnagyobb Európában.

-    Politikai keserűség : áremelkedés, az ártámogatások rendszerének megszüntetése, amelyet az 1989-es 190 milliárd forintról 90 milliárd forintra kívánja Németh úr csökkenteni 1990-ben, és már csak a legfontosabb költségeket vállalja: egészség, oktatás.

-     A munkanélküliség megjelenése (jelenleg 20-25 ezer munkanélküli van az 5 millió aktív munkavállalóból, és ennek aránya Németh úr szerint 50 és 100 ezer között lesz 1990-ben.)

A Köztársasági Elnök úr tárgyalópartnerei arra törekszenek, hogy ismertessék a magyar politikai és gazdasági helyzetre vonatkozó elképzeléseiket, és egyértelműen ki kívánják nyilvánítani, hogy Magyarország továbbra is a reformok éllovasa kíván maradni, és nem szeretnék, hogy országukat Franciaország, az Európai Közösség és a

elfelejtsék:

-     Miközben a többi kelet- és közép-európai állam követi őket a nemzetközi sajtóban

-     és Gorbacsov úr egyre növekvő gazdasági nehézségekbe ütközik. A Szovjetunió bukása a magyarok reménye szerint nem jelentené a saját demokratikus átalakulásuk végét.

-     Ebből a szempontból nézve a tárgyalópartnereink (elsődlegesen a hivatalosak) azon lesznek, hogy az Államfő támogatását megszerezzék.

A lehetséges kérdések:

A Köztársaság elnöke - amennyiben óhajtja - az alábbi témák iránt érdeklődhet:

-    Az új politikai egyensúly megteremtése Magyarországon.

-    A Parlament jövőbeni szerepe.

-     A Köztársasági elnök jövőbeni szerepe (jelenleg ez meglehetősen szimbolikus), a március 25-ei választások után új alkotmány lesz kidolgozva.

-     A magyaroknak a saját jövőjükre vonatkozó jóslataik (Szűrös ideiglenes köztársasági elnök az 1989-es történelmi év után a „a nehézségek általános növekedéséről" beszélt az újévi üzenetében).

-     A belpolitikai események következményei befolyással vannak Magyarország és a Szovjetunió, ill. a Varsó Szerződés és a KGST tagállamaival kialakítandó kapcsolatokra, (magyar-szovjet párt és kormánykapcsolatok átrendeződése, a magyar társadalom vitája az ország „semlegességéről", a magyarok kritikája a KGST rossz működése, és annak közvetlenül a gazdasági teljesítményt befolyásoló következményei miatt, a magyarok igénye arra vonatkozóan, hogy a KGST-én belüli kereskedelmet dollár árfolyamon folytassák. A magyar kormány 1990-re vonatkozó kereskedelmi terve a szocialista országok tekintetében 20%-os export- és 4%-os importcsökkenéssel számol. 1989-ben első alkalommal az OECD országok aránya meghaladta 45%-ot. Ezzel túllépték az összes KGST ország arányát.)

B. Változások a Szovjetunióban és Kelet-Közép-Európában

[popup title="[...]" format="Default click" activate="click" close text="A többi szocialista országgal foglalkozó elemzéseket nem közöljük."]

Románia: A Köztársaság Elnöke (és az államminiszter) kérdésekre számíthatnak a román változások miatt.

Miután a magyar kormány december 23-án az elsők között ismerte el a Nemzeti Frontot, arra törekszik, hogy Románia irányába egy olyan politikát folytasson, amely

-    tiszteletben tartja Románia területi egységét és szuverenitását,

-    megvédi a magyar kisebbség jogait, és

-    segít Romániának az ország újjászervezésében.

Budapest szeretné újranyitni kolozsvári főkonzulátusát és egy kulturális intézetet is nyitni, amelyet egy 15 éve megkötött magyar-román megegyezés tesz lehetővé.

Érdemes lenne utalni arra, hogy

-     A románok saját magukat is úgy értékelik, hogy országuk helyzete „komplikált és instabil" maradt, az elsődleges probléma számukra az, hogy hogyan teremtsenek közbizalmat.

-     A gazdasági helyzet nagyon nehéz, túltervezett ipar, a valóságban nem - csak a statisztikában létező - eszközök, az élelmiszer és a fűtés kérdései elsődlegességet élveznek. A Szovjetunió -minden akarata ellenére - nem képes növelni az ellátásukat a gázvezetéken.

-     A külpolitikában Románia arra törekszik, hogy nyisson a külvilág felé, és bizonyos egyensúlyt tartson fenn a szomszédaival, hogy a fejlődés „baráti és kölcsönösen hasznos" legyen.

[...]

D. Európa jövője

Magyarország egy évvel ezelőtt fejtette ki azon félelmeit, hogy az Európai Közösség egy „gazdasági erőközpontot" hozna létre, amelynek létrejötte új megosztottságot eredményezne Európában.

A keleti demokratikus változások és az a szolidaritás, amit a Közösség és tagállamai Magyarország felé mutatnak, eloszlathatják a félelmeket, mint ahogy a

és Magyarország között kialakult dialógus is. (első miniszteri találkozók Bécsben, Dumas [külügyminiszter] úr és a magyar és lengyel partnerei megbeszélései New Yorkban, aki egyben a Közösség elnöki posztját is betöltötte.)

Az „európai konföderáció" gondolata, amelyet az Elnök úr az újévi üzenetében fogalmazott meg, komoly érdeklődést váltott ki és számos kérdés várható a tárgyalópartnerek részéről.

[...]

Bilaterális kérdések

A magyarok aggódnak amiatt, hogy a kelet-európai konkurencia megerősödik, és emiatt szeretnék, hogy minden szinten intenzívvé és rendszeressé váljanak a kapcsolataink.

[...]

Jelzet: AMAE (Archives de Ministère des Affaires Etrangères) Série Europe, Sous série Hongrie, Politique étrangère (1986-1990), Carton 6341. Visite d'etat de Monsieur le Président de la République en Hongrie (18-19 janvier 1990), Dossier de Synthèse. Paris, le 12 janvier 1990. p. 1-20.