Megalakult a cigány fiatalok megyei ifjúsági szervezete Szabolcs-Szatmár megyében, amely a megyei cigány tagszövetség keretein belül...Tovább
Háborús propaganda a hadiüzemekben
A magyar munkásság egy része már 1942-ben megismerkedett a szabotőrök és a kémek elleni küzdelem fontosságával, az „éberség” jelszavával, az aktuális ellenség rabszolgasorban tartott dolgozóinak sorsával, egyáltalán a munkaidő utáni „fejtágítók” hangulatával. Ezek a kötelező előadások alighanem szokatlanok és kellemetlenek lehetettek a munkásoknak. Az sem kizárt azonban, hogy röpke hat-hét év múlva, békeidőben, egy szombat délutáni Szabad Nép félórán ülve nosztalgiával gondoltak vissza a "Horthy-fasiszták" előadásaira.
Bevezetés
A 20. század világháborúiban a tömegtájékoztatás és propaganda a hadviselés fontos elemévé vált. Gondoljunk csak egyrészt Goebbels vagy a másik oldalon Ilja Ehrenburg tevékenységére, a németeket a hunokkal azonosító brit plakátokra, illetve az amerikai mozikban a japán agresszorok ellen harcoló Donald kacsára. Nem volt ez másképp a második világháború Magyarországán sem, ahol az ellenforradalmi rendszernek már korábban is az egyik fundamentuma volt a kommunizmus és a Szovjetunió elleni eszmei küzdelem. A filmhíradókon, a rádióműsorokon és plakátokon kívül, a kémelhárítás és hírszerzés mellett a hadipropagandát is szervező VKF-2-nek, vagyis a m. kir. Honvéd Vezérkari Főnökség 2. osztályának közvetlenül is meg kellett szólítania az elsődleges célközönséget: a fronton harcoló honvédeket, illetve - amint arról 1942-ben kelt forrásaink tanúskodnak - a hadiüzemek munkásságát. Erre a célra tájékoztató előadások voltak a legalkalmasabbak.
Az 1939. évi II. törvény (honvédelmi törvény) 107. § értelmében a honvédelmi miniszter - az illetékes szakminiszterrel egyetértésben - már békében hadiüzemmé nyilváníthatott bizonyos, a hadsereg szempontjából fontos termékeket előállító termelő- vagy szolgáltató egységeket. Az érintett gyár (esetleg bánya vagy szerelőműhely) munkássága kétségkívül hátrányosabb helyzetbe került a hadiüzemmé nyilvánítás után: sztrájkjogát elvesztette és laktanyai fegyelem, továbbá katonai büntető bíráskodás hatálya alá került. Fegyveres őrség tartotta fenn a rendet az üzemben, illetve a termelés folyamatosságért és a személyzet hazafias neveléséért egyaránt felelős hadiüzemi megbízottat neveztek ki a munkások ellenőrzésére. A hadiüzemi megbízott egyik feladata volt a VKF-2 által összeállított előadások ismertetése a dolgozókkal.
A magyar munkásság egy része tehát már 1942-ben megismerkedett a szabotőrök és a kémek elleni küzdelem fontosságával, az "éberség" jelszavával, továbbá az aktuális ellenség rabszolgasorban tartott dolgozóinak sorsával, egyáltalán a munkaidő utáni "fejtágítók" hangulatával. Ezek a kötelező előadások alighanem szokatlanok és kellemetlenek lehetettek a munkásoknak. Az sem kizárt azonban, hogy röpke hat-hét év múlva, békeidőben, egy szombat délutáni Szabad Nép félórán ülve nosztalgiával gondoltak vissza a "Horthy-fasiszták" előadásaira. Más szembeötlő különbség is volt az ötvenes évek és a világháborús idők propagandája között: az 1942-ben elhangzottak legfeljebb túlzásokat tartalmaznak, de hazugságot nem...
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt március 30.
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent a 25. évébe lépő ArchívNet idei első száma. A lapszámban négy forrásismertetés olvasható, amelyek a 20. századi magyar történelem eseményeit egyéni sorsokon keresztül mutatják be.
Bede Erika (doktorandusz, Babeş-Bolyai Tudományegyetem) a magángyűjteményként létező családi örökség egyes darabjait mutatja be két részes forrásismertetésében. Az írás különlegessége, hogy a szerző nagyapja a források főszereplője, akit – sok más erdélyi magyarhoz hasonlóan – felnőtt, katonakorú férfiként többszörösen is érintett a második bécsi döntés 1940-ben: előbb a román, majd a magyar hadsereg mundérjában töltött időt alig pár év leforgása alatt. Az ismertetés első részében a romániai katonaidőhöz kapcsolódó levelek állnak a fókuszban.
Mindszenty József amerikai menedékéhez kapcsolódóan mutatja be Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) egy személy budapesti tevékenyégét. A forrásismertetés főszereplője azonban nem magyar, hanem egy külföldi diplomata: Josida Kenicsíró, aki követként kezdte meg budapesti küldetését, majd ő lett Japán első Magyarországra delegált nagykövete. A hercegprímás ügyében végzett tevékenysége feltűnő volt a magyar állambiztonság számára, amely több jelentést is készített a diplomatáról.
Tomek Vince, a piarista rend generálisaként töltött be fontos, nagy befolyással járó pozíciót a római katolikus egyházon belül. Számos egyházi vezetővel, intézménnyel állt kapcsolatban. Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) Tomek egy idős korában papírra vetett feljegyzését-visszaemlékezését ismerteti publikációjában, amelyben a kegyesrend nyugállományú vezetője idézte fel a kapcsolatát a Pápai Magyar Intézettel.
Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) forrásismertetésében Bethlen Margit, Bethlen István néhai miniszterelnök özvegyének a kárpótlási ügyét mutatja be. A kárpótlásra az NSZK 1957-ben hozott rendelkezése adott lehetőséget, és Bethlen Margit az 1944-ben elszenvedett atrocitások miatt kívánt élni ezzel a lehetőséggel. A folyamat azonban számos nehézségbe ütközött, és csak lassan haladt előre. Idei első lapszámunkban a forrásközlés második része olvasható.
Az idei első számban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, egyben felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet idén is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2026. március 13.
Miklós Dániel
főszerkesztő