Háborús propaganda a hadiüzemekben

A magyar munkásság egy része már 1942-ben megismerkedett a szabotőrök és a kémek elleni küzdelem fontosságával, az „éberség” jelszavával, az aktuális ellenség rabszolgasorban tartott dolgozóinak sorsával, egyáltalán a munkaidő utáni „fejtágítók” hangulatával. Ezek a kötelező előadások alighanem szokatlanok és kellemetlenek lehetettek a munkásoknak. Az sem kizárt azonban, hogy röpke hat-hét év múlva, békeidőben, egy szombat délutáni Szabad Nép félórán ülve nosztalgiával gondoltak vissza a "Horthy-fasiszták" előadásaira.

Hadiüzemi tájékoztató előadások 3.

32.026/vkf.2 klgs. - 1942. sz.-hoz.
Hadiüzemi tájékoztató előadás

5.sz.előadás.
A VÖRÖS PROPAGANDA ÉS ANNAK LEKÜZDÉSE.

A bolseviki forradalom, midőn 1917-ben a cári Oroszországban hatalomra jutott, az örökös világbéke eljövetelét hirdette és ezzel a hangzatos jelszóval nyerte meg későbbi sötét céljai számára a megszédített tömegeket.

A Szovjetunió és a III. Internacionálé igazi célja azonban más volt a világ forradalmasítása. Ennek a célnak az érdekében kezdettől fogva erős hadsereget szervezett Oroszországban, elősegítette a III. Internacionálé működését, bőségesen támogatta a Központi Végrehajtó Bizottság nemzetközi aknamunkáját. Végrehajtó szerve az Agitprop., amely a középeurópai államok vörös propagandájával foglalkozik.

Zinovjev népbiztos mondotta a Komintern V. Kongresszusa alkalmával: "A polgári társadalom, a szociálista árulók és pacifista jelszavak ellen minden eszköz felhasználandó." Az eszköz a terror, az agitáció és a pénz, mely bőven állott rendelkezésre az elkobzott templomi kincsekből, a cári vagyonból és mindenek felett az orosz munkástömegek verejtékéből. Az orosz gyári munkás havi keresetének 20-25%-át a jövedelmi, betegápolási stb. adóra, 15-20%-át propagandacélra kénytelen befizetni. Az előbbi adónemeket könyörtelenül levonják, a propagandacélokra való adakozásra pedig "udvarias" felhívást kap. Jaj neki, ha nem fizet, vagy vonakodik. Azt, aki ellenvetést mer tenni, kényszermunkatáborba hurcolják, onnan pedig nincs visszatérés.

A kommunista Internacionálé alapvető külpolitikai állásfoglalását Lenin a leghívebben adja vissza a következőben: "csak azért kötünk megállapodást a nemzeti államokkal, hogy összeköttetésbe lépvén velük, megszerezzük a maguk részére a titkos szervezkedés alapfeltételeit." ... "Minden kapitalista állam háborújában részt vesz a Szovjetunió azért, hogy védőszárnya alatt a III. Internacionálé a kapitalista-imperialista háborút bolseviki forradalommá alakíthassa át."

A III. Internacionale központi végrehajtó bizottságának nyíltan bevallott célja:
a hadseregek, karhatalmi szervek,
az állambiztonsági szervek,
a munkás- és földműves osztály, forradalmasítása
a nők,
az ifjúság,

továbbá
hivatásos agitátorok kiképzése,
ezek irányítása,
nemzetközi vörös segélypénztárak létesítése,
rejtett harcegységek létesítése, a nemzeti államokban.
turista és vörös sportszervezetek alapítása,
különböző pártszervezetek és sajtó támogatása

A Központi Végrehajtó bizottság rendelkezésére álló titkárság a nemzetközi propagandát, a sajtó szolgálatot, a hírszerzést, a szervezési munkát végzi és gondoskodik a kiküldött agitátorok és a nemzeti államokban rejtőző vörös harcegységek irányításáról.

Ha a nemzeti államokban befészkelt vörös egységeknek sikerült zavargást, felfordulást kelteniük, következő feladatuk meggátolni azt, hogy az állambiztonsági szervek rendet és nyugalmat teremtsenek. Ha egy nemzeti állam mozgósít, a propagandasejtek feladat az, hogy minden eszközzel, /:megvásárolt sajtó, sztrájkok, üzemi és mezőgazdasági szabotázs, merényletek stb./ megbontsák a fegyelmet és vakrémületet keltsenek.

A forradalmasítás különböző fogásaival oly mérvű lázadás előidézésére törekszenek, hogy a hadrakelt sereg fegyvereit megfordítva, saját hazáját hozza a vörösöknek terítékre! A bolsevizmus szemében az "elnyomott" elszakított" proletárokért folytatott küzdelem nem szabadságharc, hanem egyszerűen nyerési esély a vörös világforradalom számára.

A vörös hadsereg ma is Lenin elméleteiben él, aki az imperialisztikus háborút, mint a szovjetimperializmus legexponáltabb képviselője, kezdetben elvetette, a nemzeti jellegű háborúskodás jogosultságát később taktikai okokból elismerte. A polgárháborút pedig, mint világforradalomi szempontból nélkülözhetetlent, minden rendelkezésre álló eszközzel végigvívandónak és támogatandónak mondotta.

"A Szovjetunió kiinduló pontja, mozgatója és támasza a világforradalomnak. A fascista hatalmak között a küszöbön álló háborúban minden állam forradalmi proletariátusa a bolsevizmus oldalára fog állni." Ezt írta a Pravda 1939. szeptember 1-én.

A hadsereget a nemzetköziség szellemében neveljük. Éppen azért a világforradalom hadserege ez a haderő." - mondotta Sztalin a szovjethadsereg fennállásának 10. évfordulóján.

"Hadseregünk fiatal katonáit a világforradalom lovagjaivá avatjuk." írja a Pravda 1937. április 28-i száma.

"Nem lehetetlen, hogy kénytelenek leszünk háborút indítani, azzal a céllal, hogy a lehető leggyorsabban megkezdjük nyugaton a forradalom erőinek felszabadítását. Ebben az esetben hadászatunknak szigorúan támadó jellegűnek kell lennie!"

Ezt mondta Gussjew, a bolsevizmus vezető elméleti katonai szakértője.

Semmiféle hatalom sem képes a növekvő világforradalom feltartóztatására mondja a Leningradskaja Pravda 1938 május 1-i száma.

Erre a hetvenkedésre válasz az Antikomintern! A Nemzeti államok bolsevizmusellenes szövetsége!

1941. november 25. fordulópont a bolsevizmusellenes harc történetében.

Az Antikomintern egyezményt 5 évre meghosszabbították!

II.

A propaganda és a lélekmérgezés nagymesterei szövetségeseik voltak. Az 1914-18-as világháborúban csodás eredményt értek el. De a III. Internacionálé nemzetközi propagandája szervezettségben, találékonyságban még őket is lefőzte.

A központi propaganda titkárságnak s az Agitpropnak Európa minden zugában vannak forradalmasító szervei, melyek a mai sorsdöntő időben felemelt létszámmal dolgoznak. Magyarország és a Balkán államok ellen külön titkos irodát tartanak fenn. Az ellenük irányított propaganda költségei 1930-40-es évek között meghaladták az évi 500-600 000 arany rubelt!

A boldogult Csehszlovákia volt az összekötő kapocs a magyarországi földalatti szervezkedés és a Komintern között. A cseh erkölcshöz hozzátartozott az is, hogy a magyar határhoz közel a Komintern agitátorképző iskolát létesíthetett a cseh hivatalos kormány támogatásával. Az innen beszivárgó agitátorok nemcsak a magyar munkásságot akarták megmételyezni, hanem derék honvéd legénységünkkel is kísérleteztek. Tisztelet a magyar honvédbecsületnek, minden törekvésük kudarcot vallott.

Sőt! - ma az ellenpropaganda és a felvilágosítás munkájának legértékesebb támogatói derék hazatérő honvédeink, akiknek közvetlen közelből volt alkalmuk meggyőződni arról, hogy micsoda feneketlen nyomor az a szovjetparadicsom!

Gondos nemzetnevelő munkával, lelkiismeretes, alapos felvilágosítással tervszerű családvédelemmel, országos jellegű szociális birtok és egészségpolitikai újításokkal, a szabadító szervezet beállításával a legagyafúrtabb bolseviki agitációt is le lehet és le is kell küzdeni!

A magyar munkásnak jól meg kell jegyeznie azt, hogy a bolseviki agitáció mindenüvé igyekszik beférkőzni. Meg akarja zavarni a munkásság lelkinyugalmát, kiegyensúlyozott életét. Céljai elérésére fel akarja használni a hiszékeny tömegeket. Eszközeiben nem válogatós.

Megbízott agitátorok segítségével beférkőzik az üzemekbe. Bizalmi egyéni tagokat toboroznak. Aki nem áll kötélnek, azt bántalmazzák, elrontják munkáját vagy megfenyegetik. Sőt ha pipogya emberrel állanak szemben, még ki is túrják állásából.

Becsületes Jó magyar munkás ne vegyen részt semmiféle földalatti szervezkedésben. Azok a sötétlelkű elemek, akik a mai sorsdöntő időkben haza és vallásellenes propagandával akarják megbontani a nemzeti egységet, nem érdemlik meg a bizalmat!

A titkos egyesületek, szemináriumok, összejövetelek, csak azért létesülnek, hogy ide a befolyásolható, félrevezetett munkásokat becsődítsék.

A különböző utakon beszivárgó judáspénz és a maszlagoló agitátorok eddig sikert nem tudtak elérni. Titkos beszámolóikon bejelentett hangzatos eredményeik olyan közel állanak az igazsághoz, mint az ellenséges rádióállomások hazugságai.

Tisztelet a magyar munkásságnak, a kommunista agitáció eredménytelen maradt. A szovjetparadicsomról szóló fantasztikus dajkameséket ma már senki sem hiszi el!

A becsületes magyar munkásnak éber figyelemmel kell őrködnie, mert a vörös kommunista agitáció a szebb és boldogabb magyar jövendő megalapozását, a családi fészket, a mindennapi kenyeret veszélyezteti.

Az üzemekben netán megkísérelt nemzetellenes, vagy bolseviki agitációt a becsületes magyar munkásság nem tűrheti meg.

Bármit lát vagy hall, azonnal jelentse esküjéhez híven a hadiüzemi személyzeti parancsnoknak.

Ezen a napon történt szeptember 24.

1949

Halálra ítélik Rajk László volt belügyminisztert, Szőnyi Tibort és Szalai Andrást.Tovább

1989

Az SZDSZ bejelentette, hogy aláírások gyűjtésével népszavazás kiírását kezdeményezi négy kérdésben: a köztársasági elnök megválasztásának...Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt közel két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Beköszöntő

 

Diaszpórák, személyes sorsok

 

A görög eredetű „diaszpóra” fogalom hosszú ideig a zsidó, görög és örmény szétszóratás leírására szolgált, manapság viszont a kényszerű kiűzetés vagy az önkéntes migráció következtében létrejött külföldi etnikai kisebbségi közösségek szinonimájává vált. A diaszpórák idegen befogadó országban tevékenykednek ugyan, de tagjait – a szociológiai vizsgálatok szerint – erős érzelmi kötelékek fűzik származási országukhoz. Magyar diaszpórán általában a 19. század végétől az országot, illetve a Kárpát-medencét több hullámban önként elhagyó, ma Nyugat-Európában és a tengerentúlon élő szórványmagyarságot értjük. Friss adatok szerint a diaszpórában élő magyarok száma – a leszármazottakkal együtt – körülbelül 2,5 millió fő, akiknek a fele azonban már nem tud magyarul.

Az elmúlt évtizedben a tengerentúli magyarság képviselői jelezték, hogy a diaszpóra tagjainak az évtizedek alatt összegyűjtött értékes dokumentumai egyre nagyobb veszélyben, sok esetben a megsemmisülés határán vannak. A Magyar Diaszpóra Tanács ezért 2013-ban elfogadta a Mikes Kelemen Programot, amelynek célja az, hogy a diaszpóramagyarság könyvtári, levéltári örökségét rendezett módon összegyűjtve Magyarországra szállítsák és gondoskodjanak későbbi méltó felhasználásáról. A Nemzetpolitikai Államtitkárság és az Országos Széchényi Könyvtár szervezésében elindított Mikes Kelemen Program 2014. január 1-jén kezdte el munkáját. A program eredményeként az elmúlt hat év során mintegy négyezer doboznyi iratanyag és tárgy érkezett haza a világ minden részéből.

A Magyar Nemzeti Levéltár szakmai partnerként 2015-ben csatlakozott e kezdeményezéshez, felvállalva a levéltárszakmai koordinációt. A Mikes Kelemen Program és a Nemzeti Kulturális Alap által finanszírozott Ithaka-program segítségével folyamatosan közreműködik az európai és tengerentúli emigráció iratanyagának szervezett hazahozatalában, az iratanyagok levéltári struktúrájának kialakításában, majd kutathatóvá tételében. Ennek eredményeként a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárának őrizetébe számos értékes irathagyaték került, amelyekből ízelítőül már az ArchívNet 2017. évi 2–3. összevont száma is közölt két írást.

Idei 4. számunk – „Diaszpórák, személyes sorsok” – fő témája szintén a diaszpóra-lét. Schmidt Anikó Hoffmann Ferenc református lelkésznek az 1920-as, 1930-as években keletkezett, a nyugat-kanadai magyarok életét dokumentáló páratlanul gazdag fényképalbumát mutatja be. Seres Attila varsói levéltári kutatásai alapján ismerteti az erdélyi lengyel diaszpóra életét az 1930-as évek végén, mindemellett közread egy eddig ismeretlen Márton Áron-levelet és egy fényképet, amelyen a püspök is szerepel. Miklós Dániel az Amerikai Egyesült Államokban tartózkodó Eckhardt Tibor 1943-ban kelt levélrészletét közli. Ebben a kisgazdapárti politikus az amerikai politikai helyzetről tájékoztatja magyarországi ismerőseit, egyúttal saját sorsáról is beszámol. Főcze János Paál Árpád nekrológját publikálja, – az erdélyi magyar politikus és publicista ezt Ovtavian Goga román költő, Ady Endre egykori barátja 1938 májusában bekövetkezett halála alkalmából írta. Összeállításunkat Závoczki Adrienn írásával zárjuk, aki levéltári iratok alapján a két világháború között Magyarországon élt olasz állampolgárok sorsába nyújt betekintést

 

Budapest, 2020. szeptember 14.

 

A szerkesztők