Kirekesztett beolvadás

A cionisták válasza az első zsidótörvényre

„Bizonyos az, hogy a magyar zsidóság egyes, igen széles rétegei számára […] a kivándorlás nem jelenthet gyakorlati megoldást. […] De a fiatalabb generációval kapcsolatban is megfontolandó: vajjon helyes-e, szabad-e a pánik-hangulatban levő tömegeket a nagyvilágba kiengedni? Bizonyos, hogy nem szabad. Kell és a magyar zsidóság erőfeszítése kétségkívül meg is fogja találni azokat az eszközöket, amelyekkel a változott tendenciák dacára életlehetőség nyílik olyan széles rétegek számára, amelyek ma a legnagyobb bizonytalanságban néznek a jövő elé.”

Zsidó átszervezés

A hitközségi szervezet kialakulása

A zsidó államiság megszűnése után a zsidó közösségek voltak azok a közületek, amelynek a zsidóság fennmaradását nagyrészben köszönhette. Ezen közületek feladatköre kiterjedt a területén lakó zsidóságnak nemcsak vallási, kulturális és jótékonysági ügyeire, hanem közigazgatási jogokat is gyakorolt. Magyarországon az emancipáció hatásaképpen az 1868/69-es egyetemes gyűlés hozta határozatba, hogy a hitközségek egyedüli feladata az istentisztelet, szertartás, oktatás és jótékonyság kérdéseinek ellátása. Az 1868/69-es egyetemes gyűlés azon kísérlete, hogy a magyar zsidóságot egységes szervezetbe foglalja össze, sajnos, sikerre nem vezetett, mert az orthodoxok a meghozott szabályokba belenyugodni nem akartak, és így 1871-ben megalakult az orthodox szervezet, amelyhez harmadikként a statusquo-ante hitközségek szervezetét hagyta jóvá a vallás- és közoktatásügyi miniszter 1928-ban.

Míg más országokban a hitközségeken kívül nagy zsidó szervezetek is létesültek, az asszimiláció ideológiájának képviseletére (a német Zentralverein és az osztrák Union der Oesterreichischen Juden), addig Magyarországon ilyen szervezet nem alakult. Nálunk a Magyar Cionista Szövetség az, amely a külföldi cionista szervezetek mintájára ideológiai alapon egyesíti magában a magyar zsidóság egy részét.

 

Miért nem érdeklődnek a zsidók a saját sorsuk iránt?

Mindazok, akik a zsidóság fennmaradásának eszközeit látták ezekben a különböző zsidó szervezetekben, igyekeztek ezeket erősíteni és feladatkörüket kiszélesíteni. A magyar zsidóság nagy többsége azonban, amelyet az asszimiláció tanának hirdetői abban a hitben ringattak, hogy a magyarságba való teljes beolvadás lehetséges, és akiknek a kapcsolata a zsidó valláshoz is állandóan gyengül, - amint ez különösen a zsidóság ifjabb generációjának nagy többségében látható -, ezek a zsidóság megszervezettségében értéket nem láttak és eltekintve a hitközségtől, amelyhez, mint kényszerszervezetthez tartozniuk kellett, semmiféle zsidó szervezethez nem kapcsolódtak. A hitközség feladatkörét is mindenképpen szűkíteni és korlátozni igyekeztek. A zsidó polgárnak mindaddig, míg azt hitte, hogy sorsa az ország minden más polgáráéval azonos, nem volt érdeklődése más közület iránt, mint amely sorsára, mint polgár sorsára befolyással lehetett. Így zsidó részről is mindig nagy volt az érdeklődés községi, vagy képviselőválasztások iránt, míg a zsidó közületek választásai érdektelenségbe fulladtak.

Ma, a zsidó törvénytervezet idején, a zsidó közületek jelentősége megnőtt. nem elegendő, ha a vallási szükségletek ellátása mellett működése csak kisfokú jótékonykodásban merül ki. Ezek a rendeletek oly nagyszámú zsidó egyénnek anyagi exisztenciáját rendítik meg, hogy ezen exisztenciák újra való talpra állítása kizárólag a zsidóság egységes erőfeszítésével lehetséges.

 

Megalakítandó a magyar zsidóság egységes képviselete

Ahhoz, hogy a zsidóság egy ily egységes erőfeszítésre képes legyen, meg kell szűnnie a zsidóság eddigi széttagoltságának. Mindenekelőtt meg kell végre szervezni a zsidóság egységes képviseletét, melynek példáját a német zsidóság megadta a Reichsvertretung der Juden in Deutschland-ban. Ebben az egységes képviseletében a magyar zsidóságnak helyet kell, hogy foglaljanak a neológ, az orthodox és a statusquo hitközségek képviselői, ezeken kívül a nagy izraelita nőegylet, a Wizo, a Mikefé, a Pro Palesztina és a Magyar Cionista Szövetség képviselői is. Egy ilyen egységes vezetőség iránt megvolna a bizalom zsidó részről is és meglenne az a tekintélye, nemzsidó körök felé, hogy hivatott a zsidóság kérdéseiben tárgyalni és a zsidóságot képviselni. Ha nincs is befolyásunk arra, hogy a zsidótörvények a zsidók kiiktatásában a gazdasági és kulturális élet terén, mily messze menjenek, kétségtelen, hogy a felelős tényezőknek nem célja a zsidókérdésben káoszt teremteni és országos érdek, hogy a termelésből kiiktatott zsidóság jövője tervszerűen alapíttassék meg. Sem gazdasági átrétegződés más pályákra, sem kivándorlás, nem lehetséges az illetékes hatóságok egyetértése, sőt támogatása nélkül. Ennek a képviseletnek a feladata a zsidóságnak befelé is utat mutatni, lelkileg megerősíteni és bátorságot adni.

A hazai zsidó közületek választási módjáról véleményünket már ismételten kifejtettük, úgy hogy ehelyütt nem is akarunk róla beszélni. De nem szólva arról, hogy ezekben a képviselet elsősorban a gazdag és ún. nagyzsidók kezében van, akiknek érdeke a zsidó tömegek érdekével nem mindenben azonos, ezeket a közületeket olyan időben választották, mikor feladatkörük sokkal szűkebb volt, amilyen ma.

 

Át kell szervezni a zsidó közületeket

Be kell vonniuk ezen közületek vezetőségébe olyan zsidó vezetőket, akiknek eddigi zsidó működése kifelé és befelé megnyugvást kelt. Ezen vezetőségek felelősségéből a cionisták jogszerűen kérnek részt. Erre jogot ad nekik az a zsidó munka, amelyet évtizedek óta végeznek Magyarországon is és jogot ad az, hogy a cionisták felismerése bizonyult a zsidókérdésben helyesnek. A cionisták bírnak tapasztalatokkal az átrétegeződés és a palesztinai kivándorlás kérdésében, és ők állíthatják helyre a kapcsolatot a magyar zsidóság és a külföldi nagy zsidó segélyező és kivándorlási szervezetek között.

A cionizmus feladata ezen kívül, hogy a zsidóság öntudatát újra megerősítse a zsidósággal, mi az, amit a zsidóság eddig Palesztinában létesített, mi az, amire minden zsidó jogos büszkeséggel tekinthet. Különösen a zsidó ifjúság nem nézhet csak a múltba; széles világos zsidó perspektívát kell előtte kitárni.

Nem lehet ma kérdéses, hogy ezt a perspektívát, ezt a kívánatos zsidó jövőt egyedül Palesztina jelenti, noha a magyar zsidóság nagy többségének a sorsa a magyar haza sorsához fog igazodni, és bár tudjuk, hogy a magyar zsidóságnak egyéb irányba vezetendő kivándorlása, mint palliatív eszköz is alkalmas átmenetileg a materiális feszültség csökkentésére.

A zsidó törvénytervezet ismét bebizonyította, hogy a magyar zsidóság sorsa is azonos más országok zsidóságának sorsával és csődöt mondott az a kísérlet, amelyik a hazai zsidóságból egy sui generis zsidóságot akart csinálni.

 

Nincs külön magyar zsidóság

A zsidóság a diaszpórában nem képes a saját sorsát irányítani. Sorsa mindig az ország többségi lakóságának kezében van. A zsidó törvénytervezet a magyarországi zsidóság helyzetét oly mértékben súlyosbítja, hogy elérkezett az idő a magyar zsidóság feleszmélésére, az erők összefogására és a megfelelő egységes szervezet megteremtésére, amely szervezet a magyar zsidóság fennmaradását a mai viszonyok között is biztosítani tudja.

 

Tartalomjegyzék

Ezen a napon történt március 28.

1914

Bohumil Hrabal cseh író (†1997)Tovább

1943

Sergey Rachmaninov orosz zeneszerző, zongoraművész, karmester (*1873)Tovább

1945

A visszavonuló német csapatok felrobbantják a komáromi Duna-hidat.Tovább

1955

Nagy Imre miniszterelnök Dobi Istvánnak, az Elnöki Tanács elnökének írt levelében formálisan is kénytelen volt lemondani miniszterelnöki...Tovább

1969

Dwight David Eisenhower tábornok, az Amerikai Egyesült Államok 34. elnöke, hivatalban 1953–1961-ig (*1890)Tovább

  •  
  • 1 / 2
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

Örömmel adunk hírt róla, hogy megjelent az ArchívNet idei első száma, amelyben négy forrásismertetés olvasható. Ezek közül kettő magyar és ukrán emigránsok hidegháború alatti történetével foglalkozik egymástól nagyon eltérő látószögekből. A következő két forrásismertetés közül az egyik társadalmi önszerveződést ismertet kapcsolódó dokumentumokkal, míg a másik folytatja egy iratanyag oroszországi összeállítása, Magyarországra szállítása hátterének a bemutatását.

Az időrendet tekintve kívánkozik az első helyre Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) helytörténeti szempontból is értékes ismertetése, amely a gróf Károlyi Lászlóné Apponyi Franciska által alapított és elnökölt Virágegylet történetét mutatja be levéltári források segítségével 1936-ig. A Fótról az 1920-as években Zebegénybe költöző nemesasszony új lakhelyén sem hagyott fel a már korábban is végzett szociális tevékenyégével: a Dunakanyarban többek között egy gyermeksegítő-nevelő egyletet hozott létre, amelynek egyben fő finanszírozója volt. Hogy a szervezet saját bevétellel is rendelkezzen, Apponyi Franciska a településen turistaszállásokat is létrehozott – ezzel pedig hozzájárult ahhoz, hogy Zebegényt még több turista keresse fel az 1930-as években.

Retrospektív módon mutatja be Máthé Áron (elnökhelyettes, Nemzeti Emlékezet Bizottsága), hogy a vitatott megítélésű, szovjetellenes ukrán emigrációt miként próbálta saját céljaira felhasználni az Egyesült Államok hírszerzése – amely folyamatban egy magyar emigránsnak, Aradi Zsoltnak is volt feladata. Az eseménysort egy később papírra vetett, titkosítás alól feloldott összefoglaló alapján tárja az olvasók elé. A kidolgozott akcióról a szovjet félnek is volt tudomása – erről pedig a szovjeteknek kémkedő „Cambridge-i ötök” legismertebb tagja, az angol Kim Philby számolt be defektálása után visszaemlékezésében.

Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) az olaszországi magyar emigráció pillanatnyi helyzetéről készült összefoglalót prezentálja. Ez a „pillanatnyi helyzet” az 1953-as év, amikor báró Apor Gábor, korábbi szentszéki követ, ekkoriban a Magyar Nemzeti Bizottmány római irodájának a vezetője egy kérésre összeírta, hogy milyen helyzetben éli mindennapjait az olaszországi magyar emigráció az egyetemi tanároktól a trieszti menekülttábor lakóin át a sportolókig. Az egykori diplomata összefoglalójában nemcsak a mikroszintű, helyi ügyek kerülnek elő, hanem a nagypolitikai események is, így például Mindszenty József esztergomi érsek ügye, annak megítélése, valamint a magyarországi kommunista propaganda itáliai hatásai.

Idei első számunkban közöljük Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) előző lapszámban megjelent forrásismertetésének a második részét. A szerző további dokumentumok ismertetésével mutatja be, hogy harminc évvel ezelőtt milyen módon kerültek Magyarországra Oroszországból a néhai miniszterelnökre, Bethlen Istvánra vonatkozó iratok. A szerző mindezek mellett – az iratok ismeretében – Bethlen szovjetunióbeli fogságával kapcsolatban is közöl új infromációkat.

Az idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet következő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

Budapest, 2024. március 13.
Miklós Dániel
főszerkesztő