„Nem kívánatos nemzeti egység”

Források a Csehszlovákia 1968. évi megszállását követő napok eseményeiről

„A jelzett okmányok egy, vagy két példányban készültek, eddig csak nálam voltak. Figyelembe kell venni ezeknél, hogy az általunk eddig főleg szovjet oldalról megvilágított tények csehszlovák oldalról ismert és megvilágított képét adják. Gondolom, nekünk a kétoldalú előadás egybevetéséből kell a megfelelő ténymegállapítást pontosítanunk és értékelést kialakítanunk.” Az idézett kísérőlevelet Kádár János, az MSZMP KB első titkára a csehszlovák események kapcsán felállított legszűkebb válságstáb tagjainak, Biszku Bélának, Fock Jenőnek és Komócsin Zoltánnak küldte 1968. szeptember 6-án.

Bevezetés

A közölt ügyirat négy dokumentumból áll: Kádár János kísérőleveléből és három, számára készített jelentésből. A saját kezű aláírással ellátott kísérőlevelet Kádár János, az MSZMP KB első titkára a csehszlovák események kapcsán felállított legszűkebb válságstáb tagjainak, Biszku Bélának, Fock Jenőnek és Komócsin Zoltánnak 1968. szeptember 6-án küldte meg. Az események idején valamennyien a legfontosabb hatalmi testület, az MSZMP Központi Bizottsága Politikai Bizottságának a tagjai voltak. Biszku Béla az MSZMP KB titkári tisztét is betöltötte, Fock Jenő a Minisztertanács elnöke volt, míg Komócsin Zoltán az MSZMP KB külügyi titkári teendőit látta el. Az ügyirat darabjait - a fenti sorrendben - 1968. szeptember 6-án, 7-én és 9-én láttamozták.

Az 1. számú melléklet Kovács Imre prágai magyar nagykövet saját kezű aláírással ellátott, 1968. augusztus 31-én kelt jelentése, amit Kádár János szeptember 4-én láttamozott. Megkönnyítheti a jelentés értelmezését, ha tudjuk, hogy az említett fontosabb személyiségek milyen párt- és állami tisztséget töltöttek be. Az előfordulás sorrendjében: Bohumil Šimon a prágai pártbizottság első titkára; Oldřich Černík Csehszlovákia Kommunista Pártja (CSKP) Központi Bizottsága (KB) Elnökségének tagja, miniszterelnök; Alexander Dubček a KB első titkára; Josef Smrkovský a KB Elnökségének tagja, a parlament elnöke; František Kriegel a KB Elnökségének tagja; Ludvík Svoboda a köztársaság elnöke; Antonín Novotný 1968. január 5-éig a KB első titkára, március 22-éig a köztársaság elnöke; Čestmír Císař a KB titkára; Ota Šik a KB tagja; Jiři Hájek külügyminiszter; Gustav Husák az Elnökség póttagja; Emil Rigo a KB Elnökségének tagja; Jan Piller a KB Elnökségének tagja; Josef Lenárt a KB titkára; František Barbirek a KB Elnökségének tagja; Drahomir Kolder a KB Elnökségének tagja; Antonín Kapek a KB Elnökségének póttagja; Alois Indra a KB titkára; Martin Vaculík a KB Elnökségének póttagja; Štefan Sádovský a KB titkára.

A 2. számú melléklet Gosztonyi Jánosnak, a Népszabadság főszerkesztőjének saját kezű aláírással ellátott, keltezés nélküli (Kádár kísérőlevele szerint 1968. szeptember 5-én kelt) jelentése. Gosztonyit minden valószínűség szerint meghatározott kérdések tisztázásával bízták meg. Erre enged következtetni a jelentés A szovjet elvtársak terv című részének első mondata: „Erre a kérdésre a választ nem tudom összeállítani." Gosztonyi két legfőbb forrása Bohumil Šimon és Oldřich Švestka. Az utóbbival (KB Elnökségének tagja, Rudé Právo főszerkesztője) Gosztonyi baráti kapcsolatokat ápolt. Švestka Dubček pártfogoltja volt, egyszersmind a szovjet vezetők bizalmát is élvezte. Csupán példaként említem, hogy Kádár Leonyid Iljics Brezsnyevhez írott, 1968. július 10-én kelt levele (MOL M-KS 288. f. 47. cs. 743. ő. e.) Gosztonyi és Švestka beszélgetésén alapult, a forrás megjelölésével.

A jelentésben említett Vasil Bil'ak a CSKP KB Elnökségének tagja volt.

A 3. számú melléklet Gosztonyi János 1968. szeptember 2-án kelt feljegyzése a Bohuslav Šimonnal az előző napon folytatott megbeszélésről. A Gosztonyi szignójával ellátott dokumentum sietős és hevenyészett kézírásos javításokkal maradt ránk. Megrendítő Šimon hűségnyilatkozata: „a magyar vezetéshez mindig teljes bizalommal voltunk." Ave Kádár, morituri te salutant.

A dokumentumokban szereplő szovjet személyek: Leonyid Iljics Brezsnyev az SZKP KB első titkára; Sztyepan Vasziljevics Cservonyenko prágai szovjet nagykövet; Alekszej Nyikolajevics Koszigin az SZKP KB Elnökségének tagja, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke; Kirill Trofimovics Mazurov az SZKP KB Elnökségének tagja, a Szovjetunió Minisztertanácsának első elnökhelyettese; Nyikolajev Viktorovics Podgornij az SZKP KB elnökségének tagja, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke.

A dokumentumokat szöveghűen, de nem betűhíven közöljük, a magyar helyesírás jelenlegi szabályai szerint. Az ügyirat lelőhelye: MOL M-KS 288. f. 47. cs. 744. ő. e.

            Befejezésül hadd tegyek néhány megjegyzést.

•1.      Közlésünk nem teszi lehetővé - remélhetőleg nem is igényli - a vonatkozó szakirodalom akár mégoly változatos ismertetését.

•2.      A főcímet Biszku Bélának az MSZMP KB Politikai Bizottsága szeptember 3-ai ülésén (MOL M KS-288. f. 5. cs. 47. ő. e.) tartott előadói beszédéből vettem: „Szükséges, hogy az öt ország [Szovjetunió, Bulgária, Lengyelország, Magyarország, NDK] pártjai valamikor egyeztessék lépéseiket: most nagyon nagy az eltérés, egységes értékelésre kell törekedni. Ha ez nem történne meg, beáll az a helyzet, amit nem akarunk, hogy az a bizonyos, nemkívánatos nemzeti egység még jobban megerősödik."

•3.      Ez a forrásközlés az első hírmondója egy nagyobb szabású, megkezdett munkálatnak, amelynek ideiglenes címe: Az 1968-1969. évi csehszlovákiai események az MSZMP központi szervei iratainak tükrében.

Tartalomjegyzék

Ezen a napon történt április 08.

1958

Az MSZMP KB Titkárságának március 14-ei határozata alapján megalakult a Magyar Egyetemi és Főiskolai Hallgatók Szervezeteinek Országos...Tovább

1964

Nyikita Szergejevics Hruscsov egy háromnapos hivatalos látogatás keretein belül Magyarországra látogatott.Tovább

1989

A nemzeti kerekasztalt előkészítő megbeszélés. A meghívott 14 társadalmi, politikai szervezet helyett mindössze hét részvételével kezdte...Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt 18 évben az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Beköszöntő

Földkérdés, paraszti társadalom – II.

„Parasztság és magyarság a történelem ábráján gyökeresen egybefonódott” – írta a Magyar Országos Levéltár egykori munkatársa, Szabó István történész egyik tanulmányában. A magyar népi mozgalom képviselőihez hasonlóan ő is úgy vélte, hogy a parasztság felemelése, helyzetének gyökeres javítása nélkül nem lehet megteremteni az új Magyarországot. A magyarság jövője attól függ – állapította meg egy másik művében –, hogy mennyire sikerül a parasztságot „nemcsak formailag, de kultúrában, szellemben a nemzet tagjává tenni, sőt annak vezetését kezébe adni”.

A parasztság évszázadokon át a magyar társadalom legkiszolgáltatottabb rétege volt. Történetének egyik meghatározó vonását a földéhség képezte: nagyon sokan még az 1848-as jobbágyfelszabadítást követően sem jutottak saját földhöz. Vágyálom maradt Németh László Kert-Magyarországról alkotott szép elképzelése, mely szerint a társadalmi kiegyenlítődés jegyében jól gazdálkodó kisbirtokok, tökéletesen ápolt kertek ezrei lepik el az országot, és ezáltal új kultúrtáj jelenik meg. A valóságban ennek pont az ellenkezője következett be a két világháború közötti időszakban. Amint azt Kovács Imre is megírta 1937-ben megjelent, nagy visszhangot – és a hatalom éles tiltakozását – kiváltó szociográfiájában (A néma forradalom), a korabeli agrárlakosság 40%-a nem rendelkezett földtulajdonnal. Az öt kataszteri holdon aluli törpebirtokosokkal, a bérlőkkel és a mezőgazdasági munkásokkal együtt számuk elérte a hárommilliót. A hárommillió agrárproletár a mezőgazdasággal foglalkozók több mint kétharmadát, az egész magyar társadalom mintegy harmadát tette ki. „Magyarország – proletárország” – vonta le keserű következtetését Kovács Imre.

A második világháború befejezését követően úgy tűnt, reális esély van a krónikus földéhség csillapítására. Az 1945-ös földreform során elkobozták a nagyobb birtokokat, és csaknem 650 ezer embert juttattak több mint hárommillió kataszteri holdhoz. Ez a kisgazdaságok számára kedvező időszak azonban igen rövidnek bizonyult, mivel nemsokára megindult a „téeszesítés” folyamata, és az új földtulajdonosokat néhány év leforgása alatt szovjet típusú termelőszövetkezetekbe kényszerítették. Tömegessé vált a földtől való menekülés, a hagyományos paraszti társadalom és életforma pedig eltűnt.

Az ArchívNet idei 5–6. számának fő témája: „Földkérdés, paraszti társadalom”. Technikai okok miatt a két szám külön jelenik meg: az 5-ös december 6-án, míg a 6-os ugyanezen hónap 20-án. A most megjelenő 6. szám első írásának szerzője, Tóth Judit azt mutatja be Tótkomlós példáján keresztül, hogy miként zajlottak le a Rákosi-korszakban a mezőgazdasági versenyek, és azok milyen szerepet töltöttek be az 1950-es években. Katona Klára rendőrségi iratok segítségével illusztrálja, hogyan élte meg a parasztság a konszolidálódó Kádár-rendszerben a téeszesítés befejezését. Tóth-Bartos András a magyar kormány 1940–1944 közötti észak-erdélyi birtokpolitikáját jellemzi, kiemelve, hogy a fő cél az erdélyi magyarság gazdasági pozíciójának megerősítése volt. Az ArchívNet alapvetően 20. századi, ritkább esetben a 19. század második feléből származó forrásokat közöl, ezúttal azonban kivételt teszünk Hegedűs István 18–19. századi forrásokat feldolgozó írásával. E dokumentumközlés ugyanis rávilágít a 20. századi magyar agrárkérdés történeti előzményeire. Nem kapcsolódik a tematikához, de érdekfeszítő a szám utolsó két írása is: Cseh Valentin a csepeli kikötőkomplexum működésének első időszakát vizsgálja, míg B. Stenge Csaba a Németországot megszálló amerikai csapatok és a menekült magyar nők kapcsolatának 1945 nyarán keletkezett verses emlékét idézi fel.

Budapest, 2019. december 20.

A szerkesztők