Rákosi és Eisenhower virtuális titkos tárgyalásai

A forrásközlés a magyar párt- és kormány küldöttség 1953. júniusi útjával kapcsolatosan közöl olyan háttérforrásokat, amelyek a Rákosi Mátyás pozícióját gyengíthették a szovjet vezetéssel szemben. Eszerint szovjet engedély nélkül tárgyalások folytak "a külügyminiszter vagy hasonló más, magas állású személy, például Rákosi elvtárs" amerikai látogatásáról.

F e l j e g y z é s 3.

                              Tárgy: Ravndal amerikai követ látogatása Rákosi elvtársnál.

Ma délben 12 órakor Rákosi elvtárs fogadta Ravndal amerikai követet, az utóbbi saját kérésére. A követ közölte, hogy azért kérte ezt a látogatást, mert rövidesen 6 hét szabadságra az Egyesült Államokba utazik, találkozni fog Eisenhowerrel, akinek első kérdése az lesz, hogy beszélt-e Rákosival. Rákosi elvtárs azt válaszolta, hogy amint látja, kérését teljesítettük.

A továbbiakban a követ arról beszélt, hogy a külügyminisztérium segítségével jó nyelvtanárt sikerült találnia és most tanul magyarul. Ezek után megkérdezte, mi Rákosi elvtárs véleménye a genfi értekezlet kilátásairól és nem gondolja-e, hogy a berlini értekezleten elsikkadt a Szovjetunió külpolitikájának új vonala?

Rákosi elvtárs azt válaszolta, hogy számára a jelenlegi szovjet külpolitika egyáltalán nem új, mivel 1917 óta jól ismeri a szovjet külpolitikát. Már 1917-ben az volt Oroszország kormányának legelső külpolitikai lépése, hogy kiadta a békéről szóló dekrétumot, s a Szovjetunió azóta is állandóan a béke biztosítására törekszik. Persze, a Szovjetunió ellenségei nem hisznek abban, hogy a szovjet kormány Őszintén békés politikát akar folytatni. Nem hittek ebben például a németek más időpontokban sem és 1941-ben sem, s láthattuk, hogy mi lett ennek az eredménye. Rákosi elvtárs kifejezte meggyőződését arról, hogy a Szovjetunió külpolitikájának komoly és őszinte célja a béke biztosítása, s hogy ez a külpolitika nem gyengeségből, hanem abból fakad, hogy a világ népeinek nagy többsége békét akar. Természetesen, a háború kirobbantása mindig két féltől függ, a Szovjetunió azonban sohasem robbantott ki háborút és a jövőben is minden erejével a háború kirobbanásának megakadályozására fog törekedni.

A továbbiakban Ravndal megkérdezte, Rákosi elvtárs véleménye szerint mit lehetne tenni a Magyarország és Amerika közötti viszony megjavítása érdekében? Úgy tapasztalja, hogy az utóbbi hónapokban barátibb lett a viszony, mert például vacsorára hívta meg a Szovjet nagykövetet, majd a lengyel követet illetve a külügyminisztérium vezető tisztviselőit, akik a meghívást el is fogadták.

Rákosi elvtárs válaszában közölte, hogy ennél a kérdésnél figyelembe kell venni egyrészt, hogy mi kis nemzet vagyunk, másrészt, hogy nem mi vagyunk a felelősek a két ország közötti viszony megromlásáért. Nekünk például nincsenek listáink, amelyek megtiltják különböző árucikkek exportját az Egyesült Államokba, mint ahogy az sem rajtunk múlik, hogy nem vagyunk tagjai az ENSZ-nek. Mi a magunk részéről arra törekszünk, hogy az egyenjogúság elvének kölcsönös tiszteletben tartása alapján erősítsük kapcsolatainkat valamennyi országgal, a magyar-amerikai viszony megjavítása terén azonban - a fentiekből kiindulva - a kezdeményezés nem jöhet a mi oldalunkról. A kezdeményezésnek az Egyesült Államok részéről kell megtörténnie, akinek erre ezer lehetősége van, például az, hogy kereskedelmi kapcsolatokat létesít Magyarországgal. Mi készséggel megvizsgálunk minden olyan javaslatot, amelyet a követ kormánya nevében ebben az irányban tesz.

A követ erre kifejtette, hogy még a jelenlegi körülmények között is nagyobb lehetne a két ország közötti kereskedelem, de ezt például olyan körülmények akadályozzák, hogy az amerikai követség jogtanácsosa egy évvel ezelŐtt eltűnt, akire viszont nagy szükség lenne kereskedelmi ügyletek lebonyolításában.

Rákosi elvtárs közölte, hogy a jogtanácsos ügyéről nem tud, majd kérdésére a követ elmondta, hogy az említett jogtanácsost Dr. Gálnak hívják s egy év óta semmi közelebbit nem tud róla.

Rákosi elvtárs azt válaszolta, hogy a magyar törvények értelmében az amerikai követségnek jogában áll magyar állampolgárokat alkalmazni, s úgy gondolja, hogy van is számos magyar alkalmazottjuk, de természetesen azokat a személyeket, akik a magyar törvényeket megszegik, felelősségre vonják. Rákosi elvtárs közölte, hogy ahogyan a külügyminisztérium segített a követnek jó nyelvtanárt találni, úgy bizonyára abban is készséggel segítségére lenne, hogy egy másik, magyarul jól tudó jogtanácsost találjon.

A követ azt válaszolt, hogy kb. háromszor fordult már ilyen kéréssel, illetve javaslattal a külügyminisztériumhoz, de még választ sem kapott. A továbbiakban elmondotta, hogy 1951 óta az amerikai követségnek 9 magyar alkalmazottja tűnt el és nem kap választ, hogy mi történt velük. Ez számukra nagy nehézséget jelent, mivel a magyar hatóságok információja híjján az illetŐk fizetését mindmáig kénytelen folyósítani, s ennek következtében más magyar személyeket nem alkalmazhat. Ha azonban választ kapna arra, hogy a 9 eltűnt személlyel mi történt, akkor az illetőket törölné a követség állományából és másokat venne fel helyükbe.

Rákosi elvtárs azt válaszolta, eddig nem volt tudomása arról, hogy magyar alkalmazottaikkal kapcsolatban ilyen természetű pénzügyi problémáik is felmerülnek.

Ravndal a továbbiakban arról beszélt, hogy tapasztalja gazdasági helyzetünk javulását, s hogy az Egyesült Államok közvéleménye és hivatalos körei szimpátiával fogadták a Magyarországon történt változásokat.

Rákosi elvtárs erre azt mondotta, olvassa az amerikai sajtót, s annak alapján nem tudja elhinni, hogy az Egyesült Államok hivatalos körei örülnének annak a változásnak, ami nálunk végbement, ő azonban teljesen megérti, hogy ennek nem örülnek. Ugyanez tapasztalható az "Amerika Hangja" adásaiból is, amelyek továbbra is kifejezetten ellenségesek Magyarországgal szemben és arra mutatnak, hogy az "Amerika Hangja" mögött álló magasabb körök nem viseltetnek szimpátiával az országunkban végbement változások iránt. Gazdasági helyzetünk azonban kétségtelenül erősödik, bár körülbelül egy évre van szükség ahhoz, hogy a hozott intézkedések gyümölcse látható legyen.

A követ megjegyezte, bizonyára a "Life" és hasonló amerikai újságok cikkeire gondol Rákosi elvtárs, amikor nem hiszi, hogy az Egyesült Államok hivatalos körei is kedvezően fogadták a legutóbbi magyarországi eseményeket, például a magánkezdeményezés fellendítésére vonatkozó intézkedéseket. Ő azonban biztosíthat, hogy ez így van, s ennek kifejezője volt az, amikor az amerikai kormány gyógyszersegélyt ajánlott fel Magyarországnak, - amely ajánlatra egyébként itteni működése alatt a legszebb jegyzékben kapta meg a választ. Az amerikai kormány ajánlatának nem volt propaganda célja, ezt mutatja, hogy a gyógyszert a magyar kormány osztotta volna széjjel, szemben a korábbi ajánlatokkal, amikor a szétosztást külföldi ügynökségek ellenőrizték volna.

Rákosi elvtárs közölte a követtel, hogy - amint az általa említett jegyzék is kifejtette - a gyógyszerre nem volt szükségünk, mivel a járványt a már korábban hozott intézkedésekkel meg tudtuk fékezni. Rákosi elvtárs megemlítette, hogy ugyanakkor, amikor az amerikai kormány gyógyszersegélyt ajánlott fel Magyarországnak, nem adott engedélyt arra, hogy penicillin gyárunkhoz Amerikában gépeket vásároljunk. Ebből is látható, hogy az amerikai kormány gyógyszerajánlatának propaganda mellékíze volt. A gyógyszerre nem volt szükségünk s az udvarias ajánlatra udvarias választ adtunk.

A továbbiakban Rákosi elvtárs elmondotta a követnek, az amerikai sajtóból úgy látja, hogy az Egyesült Államokban is bizonyos változások történnek. Olvassa, hogy gazdasági nehézségeik vannak, a munkanélküliség növekszik, s az amerikai nép többsége egyre inkább látja, hogy nem lehet tovább folytatni az 5-6 évvel ezelőtt elkezdett háborús, fegyverkezési politikát, valamint azt is látja, hogy egyre inkább tarthatatlanná válik a 800 milliós béketábor országai ellen irányuló blokádpolitika, amely egyébként sem járt semmi eredménnyel, mivel az említett országok saját iparukkal rendelkeznek.

Ravndal ekkor megköszönte a fogadtatást és eltávozott.

Végezetül Rákosi elvtárs ismételten közölte a követtel, hogy készséggel megvizsgáljuk minden javaslatát a két ország közötti viszony megjavítására vonatkozólag.

Ravndal látogatása körülbelül 30 percig tartott.

Budapest, 1954. március 9.

Kapják:Rákosi Mátyás elvtárs
Nagy Imre elvtárs
GerŐ ErnŐ elvtárs
Farkas Mihály elvtárs
Bata István elvtárs
Háy László, Betlen Oszkár,
Hartai László elvtárs

Ezen a napon történt február 28.

1957

Az Úttörő Központ kommunista frakciójával folytatott megbeszélésen kiderült: a többség nem híve az egységes szervezetnek, félnek a KISZ-...Tovább

1994

Az ENSZ által Bosznia-Hercegovina fölött elrendelt tiltott repülési zónában a Szövetség repülői lelőnek – a tilalmat megsértő – négy harci...Tovább

1997

Budapesten kitör a „Postabank-pánik”.Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt 18 évben az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Beköszöntő

Földkérdés, paraszti társadalom – II.

„Parasztság és magyarság a történelem ábráján gyökeresen egybefonódott” – írta a Magyar Országos Levéltár egykori munkatársa, Szabó István történész egyik tanulmányában. A magyar népi mozgalom képviselőihez hasonlóan ő is úgy vélte, hogy a parasztság felemelése, helyzetének gyökeres javítása nélkül nem lehet megteremteni az új Magyarországot. A magyarság jövője attól függ – állapította meg egy másik művében –, hogy mennyire sikerül a parasztságot „nemcsak formailag, de kultúrában, szellemben a nemzet tagjává tenni, sőt annak vezetését kezébe adni”.

A parasztság évszázadokon át a magyar társadalom legkiszolgáltatottabb rétege volt. Történetének egyik meghatározó vonását a földéhség képezte: nagyon sokan még az 1848-as jobbágyfelszabadítást követően sem jutottak saját földhöz. Vágyálom maradt Németh László Kert-Magyarországról alkotott szép elképzelése, mely szerint a társadalmi kiegyenlítődés jegyében jól gazdálkodó kisbirtokok, tökéletesen ápolt kertek ezrei lepik el az országot, és ezáltal új kultúrtáj jelenik meg. A valóságban ennek pont az ellenkezője következett be a két világháború közötti időszakban. Amint azt Kovács Imre is megírta 1937-ben megjelent, nagy visszhangot – és a hatalom éles tiltakozását – kiváltó szociográfiájában (A néma forradalom), a korabeli agrárlakosság 40%-a nem rendelkezett földtulajdonnal. Az öt kataszteri holdon aluli törpebirtokosokkal, a bérlőkkel és a mezőgazdasági munkásokkal együtt számuk elérte a hárommilliót. A hárommillió agrárproletár a mezőgazdasággal foglalkozók több mint kétharmadát, az egész magyar társadalom mintegy harmadát tette ki. „Magyarország – proletárország” – vonta le keserű következtetését Kovács Imre.

A második világháború befejezését követően úgy tűnt, reális esély van a krónikus földéhség csillapítására. Az 1945-ös földreform során elkobozták a nagyobb birtokokat, és csaknem 650 ezer embert juttattak több mint hárommillió kataszteri holdhoz. Ez a kisgazdaságok számára kedvező időszak azonban igen rövidnek bizonyult, mivel nemsokára megindult a „téeszesítés” folyamata, és az új földtulajdonosokat néhány év leforgása alatt szovjet típusú termelőszövetkezetekbe kényszerítették. Tömegessé vált a földtől való menekülés, a hagyományos paraszti társadalom és életforma pedig eltűnt.

Az ArchívNet idei 5–6. számának fő témája: „Földkérdés, paraszti társadalom”. Technikai okok miatt a két szám külön jelenik meg: az 5-ös december 6-án, míg a 6-os ugyanezen hónap 20-án. A most megjelenő 6. szám első írásának szerzője, Tóth Judit azt mutatja be Tótkomlós példáján keresztül, hogy miként zajlottak le a Rákosi-korszakban a mezőgazdasági versenyek, és azok milyen szerepet töltöttek be az 1950-es években. Katona Klára rendőrségi iratok segítségével illusztrálja, hogyan élte meg a parasztság a konszolidálódó Kádár-rendszerben a téeszesítés befejezését. Tóth-Bartos András a magyar kormány 1940–1944 közötti észak-erdélyi birtokpolitikáját jellemzi, kiemelve, hogy a fő cél az erdélyi magyarság gazdasági pozíciójának megerősítése volt. Az ArchívNet alapvetően 20. századi, ritkább esetben a 19. század második feléből származó forrásokat közöl, ezúttal azonban kivételt teszünk Hegedűs István 18–19. századi forrásokat feldolgozó írásával. E dokumentumközlés ugyanis rávilágít a 20. századi magyar agrárkérdés történeti előzményeire. Nem kapcsolódik a tematikához, de érdekfeszítő a szám utolsó két írása is: Cseh Valentin a csepeli kikötőkomplexum működésének első időszakát vizsgálja, míg B. Stenge Csaba a Németországot megszálló amerikai csapatok és a menekült magyar nők kapcsolatának 1945 nyarán keletkezett verses emlékét idézi fel.

Budapest, 2019. december 20.

A szerkesztők