Századparancsnokként a Donnál Tuba László hadnagy 1942. évi harctéri naplója II. rész

Tuba László hagyatéka. Az eredeti harctéri napló Tuba László által legépelt és helyenként kézírással kiegészített változata.

 

[1942. június 28.][1]

Az áttörő támadást 17 üteg és körülbelül 50 Stuka tűzcsapása vezeti be és segíti a rohamrajok előrejutását az orosz állások megközelítéséhez, hogy a tűzcsapások előre helyezésével a fedezékbe kényszerített muszkákat megrohanják. Ritka jelenség hallgatni azt a hatalmas mennydörgésszerű robajt. Sok magyar vérrel sikerül az áttörés. Sok a sebesült. Az oroszokat meglepte a rohamutászok rohama. Találkozom Daka Mihály[2] orvos századossal, régi ismerősömmel.

 

Június 28.

Lassú menetben, mint hadosztálytartalék követjük egész nap a küzdőket egy-egy terepszakasszal hátrább.

Az idő meleg. Találkozunk sok sebesülttel, 40 fős orosz fogolycsoporttal. Lehangoltság mindenütt. Az orosz védekezést 7 Stuka (zuhanóbombázó) segíti megtörni. A bombázandó terület fölött megfelelő magasságban köröznek és a célra zuhanva dobják bombáikat. Itt könnyebb dolguk van, mert nincsen orosz légvédelem, sem vadászrepülők.

Alkonyatkor beérünk Barkovna községbe. A volt orosz állásban helyeznek el, hullák, sebesültek, elhagyott fegyverek között. Itt látok egy sebesült oroszt katonát; gyomrát ölébe fogva gyalogol. Szép szál gyerek, senki sem segít rajta. Talán valaki megkönyörül rajta egy lövéssel.

Este megered az eső, egész éjjel ver. Átázunk, sárosak, fáradtak vagyunk. Én az út árkában foglalok éjjeli szállást, úgy, hogy lábammal egyik partoldalnak, hátammal másiknak támaszkodva guggolok, mert alattam folyik a víz az árokban. Az eső ellen sátorlappal védekezem. Karnyújtásra orosz hulla [fekszik] a vízben.

Éjjel egy szakaszt kell biztosításra rendelnem.

Délben indulunk Kodizi község felé. Útközben egy előttünk haladó kocsi aknára megy, és [az akna] szétviszi a kocsit, a lovak elszaladnak. Döbbenetes látvány. A Kodiziból jövő sebesültek szánalmas látvány[t nyújtanak]. A támadás lassan, nagy veszteségek árán jut csak előre. Az oroszok szívósan védekeznek. A falu előtt nagy a torlódás, fejetlenség, ránk jellemző vezetői gyakorlatlanság. Elszállásolunk egy domboldalon, végre egyet alszunk. Tudjuk, hogy másnap támadunk, küzdők leszünk. Először.

 

Június 29.

Éjfél után 1 órakor ébresztő. A zászlóaljparancsnok eligazít: a 4. és 5. század küzdő [lesz], támadunk 6 órakor a 17/I. zászlóaljon át, Kodizi előtt 1 km-re, a nyugati völgyben. Századparancsnok[ok] előre megyünk tájékozódni Szende László[3] századoshoz, a 17/I. zászlóalj parancsnokához. Az oroszok észreveszik mozgásunkat és tüzérségi tüzet zúdít[anak] körénk, elég megszabadulni. Találkozom Horváth Imre[4] zászlóssal, volt karpaszományos és később zászlós szobatársammal. Alig marad idő visszamenni a századhoz, ahova futással, izzadtan, fáradtan jutok vissza.

A támadás megindításakor a tüzérség egy darabig támogat; sajnos a tüzérfelderítő nincsen velem, így összeköttetés nincs. A 4. század az előkészítési idő rövidsége miatt lemarad a támadás indításával. Az ellenség eleinte szívósan védekezik, később kiüríti a harckocsiakadályt, és már csak fákról tüzel. Aknavetőszilánktól egy honvéd, lövedéktől Kecskés[5] tizedes, aknától két honvéd hal meg, sebesült hat honvéd.

A támadás hatalmas lendülettel viharzik egész nap. A nehézfegyverek lemaradnak. Az ellenség egy-egy terepszakaszon kapaszkodik csak meg kis időre. Egy falu lángolva ég, mert az oroszok késve bújtak elő.

Délután záporesőt kapunk. Támadásunk két órára megakad, de a 34/I.[6] zászlóaljjal folytatódik tovább. Itt már körülbelül zászlóalj-csoportnyi erőt támadunk. A III. szakaszt előre küldöm előretolt szakasznak. Erős tüzet kap a szakadó esőben, egy halott, egy sebesült. Egy réten állunk meg, minden csupa víz.

Éjszaka óriási repülő bombázás és gyalogsági ágyúzás. Egy falut kell elfoglalni, amelyet gyenge erő szállt meg, de a nagy sötétség miatt a zászlóaljparancsnok lefújja. Egy okos intézkedés. Az eső később eláll. Leülni nem lehet, a kocsioldalnak dűlve bóbiskolunk, majd az egyik hordágyat bontatom ki, és azon fekszem pihenni, de a ponyvája is vizes. Dusnoki Gyula géppuskás századparancsnok [meg]sebesül.[7]

 

Június 30.

Délelőtt pihenő. Délután 18 órától támadunk a tyimi (kisváros) harckocsiárkot védő oroszokra. (Délnyugat, 2620. [magassági pont].) Félóra Stuka-támogatást ígérnek, elmarad. Helyette ötperces gyors tüzérségi tűz van. A század a balszárnyon támad, jobbra a 6. század. Erős orosz gyalogsági oldalozó tűzbe kerülünk. Most érzem igazán a tüzérségi vagy aknavető tűztámogatás hiányát. A II. szakasz támadása a sok sebesült miatt elakad, rajta támad a III. szakasz. [A támadás] támogatás hiánya miatt elakad, két halott, 26 sebesült. Mellettem kap haslövést Tanczenberger hadapród őrmester, [aki] két nap múlva meghal.[8] Kúszás közben a hátamon lévő gázálarcot éri a dumdum lövedék;[9] a fémrészét szétroncsolja, bőrömet csak felhasítja egy kis szilánk. Közben megjelenik egy német rohamlöveg, két lövést lead és eltűnik. Ide vonzza az orosz aknavetőtüzet. A zászlóaljat nagy veszteség éri.

Éjjelre beássuk magunkat az erdő szélén. Egy teljesen előkészítetlen, felderítetlen, jól beásott ellenségre támadni tüzérségi tűztámogatás nélkül, tisztán a magyar vér pocsékolása.

Hajnalban [az oroszok] színlelt támadást indítanak; erős gyalogsági tűzzel fogadom, 9 órakor visszavonulnak. Megkezdjük az előrenyomulást a jobbra támadó 47/I. zászlóaljjal együtt. 12 foglyot [és egy] orosz golyószórót ejtünk. Tyim mögött védőállást foglalunk, réten alszunk egy teljes nyugodt éjszakán át.

A harctér minden szenvedésében és nyomorúságában részesítve két hónap a mai nappal eltelt.

Vitéz Jány Gusztáv vezérezredes úr[nak] a májusi csapatlátogatásai során valamelyik alföldi alakulatnál arra a kérdésére, hogy miért vagyunk mi itt, egy tartalékos honvéd azzal válaszolt: „Itt védjük hazánkat, otthonunkat a kommunizmustól.” A válasz a híradások szerint tetszést aratott.

 

Magyar katonák a keleti fronton 1942-ben (illusztráció).
Forrás: Fortepan / Ladinek Viktor

 

Július 1.

Előnyomulás folytatása a 47/I. zászlóaljjal. Délután már szakaszonként csoportosan menetelünk, az oroszok elfutottak. A mindenütt nagyszerűen kiépített állásokat védelem nélkül hagyják vissza. Hajnalig menet, [majd] két óra pihenő után újabb 25 km-es menet.

 

Július 2–9.

Naponta 28–32 km-es erőltetett menetelés a Don felé. 3-án Kuszkino délen 2347. [magassági pont]. Óriási a forgalom. Találkozom Ujváry Pistával,[10] középiskolás szombathelyi diáktársammal. Hajnalban négy óra pihenő. 4-én Jasztrebovka. A rossz utakon ember és állat a hőség mellett teljesítménye végső fokát adja az erőltetett előnyomulásban.

Útközben a szakaszok 2–2 kocsit szereznek lovakkal, és szerelvényeiket azon vitetik. Látok falusi templomokat, amelyeket a kolhoz műhelynek használt és most csak a felső transzmissziók[11] láthatók, mert minden gépet, mozgatható szerszámot keletre szállítottak. A falvak a mi fogalmaink szerint elképzelhetetlenül szegényesek. A lakosság sok helyen igen ellenszenvesen fogad. A kolhozok gépeit, állatait is keletre szállították.

 

Július 10.

Hosszú pihenőt tartunk, előttünk a 17/II. zászlóalj pihent itt. Most értesülök, hogy a 17. [gyalog]ezred Gremjacsjénál védőállásba megy a Don folyónál. A 47/5. század Rudkinónál, a 6. század Kosztyenki területen véd, a 4. század tartalék a balszárny mögött. Önállóan menetelek századommal Rudkinóba a zászlóaljtörzzsel, gh-val, polgári vezető segítségével.

10 órakor érkezem meg a Don jobb partján húzódó dombvonulat tetejére, amely gazdaságilag szépen művelt szántó. A Don felé lejtő domboldalon falu terül el, majd a folyóig füves terület. A Don túlsó oldala bokros árterület körülbelül 1 km mélységben és még nagyobb szélességben. Megérkezés után rövidesen 9 bolsi gép támad tőlem balra, Gremjacsje felé. Szétbontakozás után érkezik meg a „Gazda” (a zászlóaljparancsnok fedőneve). A térképen röviden és határozatlanul jelöli ki védőterületem sávhatárait. Az ellenségről semmitmondó tájékoztatás, az előttem már ide érkezett saját csapatról semmit sem kapok. Nagyon siettet, hogy még a sötétség leple alatt menjek állásba. Lehet, hogy az éjjel már támad a bolsi.

A századot csoportosítom a 2 km-es védőkörletben. Utána megyek le a faluba már sötétedés beálltakor, itt holtfáradtan járom a nehezen áttekinthető terepet. Éjfélkor a dombtetőről a falun a Donhoz vezető úton, egy ház előtti fa tövében, köpeny, takaró nélkül szalmakupacon egyedül lepihenek. A bolsi repülők élénken tevékenykednek, de a fásultság erőt vesz rajtam, nem zavar.

Éjfél után megjelennek a távbeszélők, és vonalat építenek ki a Gazdához. Most tudom meg, hogy Járai István[12] főhadnagy a templom közelében tartózkodik, de nagyon messze van tőlem.

 

Július 11.

3 órakor kelek, felkeresem Járai főhadnagyot tájékozódás végett. Megtudom, hogy a nagyszöllősi kerékpáros zászlóalj[13] már a Don partján, védőállásban van előttünk. Egyik századát váltom én. Erről parancsnokságunk nem tud, ezért nem is tájékoztatott.

6 órára megszálló vázlatot kér a zászlóaljparancsnokság, amikor még áttekinthetetlen előttem a helyzet. (Azt tanítják, hogy ne követeljünk lehetetlent, és íme, ellenkezőjének itt a klasszikus példája.) Szakaszparancsnokaim a kerékpáros szakaszparancsnokoktól részletesen tájékozódnak, én az átadó százados századparancsnoktól. Kedves, jó bajtárs. Terepjáró gépkocsiján elvisz a pár km-re lévő szűk, de meredek vízmosásos horhoshoz, amely fákkal szegélyezett, és megmutatja azt az orosz kis lezuhant harckocsit, amelyik az előző napok egyikében lezuhant a mélybe. Egy katona kivetődött a földre, egy a tornyán félig kilógva fekszik, a harmadik valószínű bent verte agyon magát. A harckocsi orral zuhant a földre. Lehangoló látvány.

Délután veszem át az állást, részletes tájékoztatást kapok; öröm ilyen parancsnokkal szót váltani.

Este tudom meg, hogy Járai főhadnagy is a kerékpárosokkal együtt megy délre. Ezredünk balszárnya vagyok, tőlem balra, illetve északra a 17. [gyalog]ezred. A 17/5. század Baracskay István[14] főhadnagy századával csatlakozik századomhoz. A 17. [gyalog]ezredtől északra már német egységek vannak, szemben Voronyezzsel, amely tőlem 20 km-re van.

Délután helyet keresek a [század]vonat részére. Körülnézek Rudkino faluban, kíváncsi vagyok a templomra. Kinyittatom a sztarosztával.[15] A kolhoz búzájából körülbelül egy méter magasságban teljesen tele volt a templom. Megtalálom a tejcsarnokot is, amely szépen kitakarítva, rendben van, csak a szükséges felszereléssel visszahagyva. Délután értesülök, hogy védőkörletem déli részéből[16] egy km-t elvesznek. Egy kis öröm a kilátástalanságban.

 

Július 12.

Hajnalban indulnak a kerékpárosok. A szakaszokat ellenőrzöm, fárasztó a hosszú főellenállási vonal végigjárása és közben helyesbíteni. Végre hosszú hét nap után lemosakodom és a csizmát levetem.

Délután megtudom, hogy Baracskay főhadnagy – akivel Csáktornyán egy házban laktam – a déli szomszédom,[17] és ő veszi át a védőkörletem egy részét. Este két szakaszt kivonok, az I. és II.-at. Az I. szakaszt, Kenessey hadnagyét a III. és IV. szakasz mögé, tartalékba rendelem. A zászlóaljhoz hívatnak, itt kapok parancsot az új védőállásra. A falu férfijaiból munkáscsoportot alakítok, utat, hidat építettek. A bolsik a Don túlsó partját nem őrzik. Nyomuk semerre nincsen.

 

Július 13.

Ezredparancsnok úr már reggel 7 órakor gépkocsin megjelenik, és tájékoztatást kér a védőállás kiterjedéséről és a szolgálat megszervezéséről. Ki sem száll a kocsiból, nekem kell mellé ülni. Kifogásolja, hogy civilekkel dolgoztatok, és az erős éjjeli szolgálatot. Tájékoztatása szerint mi csak folyammegfigyelést végzünk, ehhez elég szakaszonként egy raj, éjjel lent a folyónál, hajnaltól hátrább. Ez a tájékoztatás ellentétes a Gazdától kapott korábbi védelmi paranccsal. Jelenléte nem megnyugtató, hanem ellenszenves. Igen kellemetlen volt fedett kocsijában a mosdatlan lehelete. Reggel 5-[től] 8-ig és 14-[től] 15-ig megengedte a fürdést a Donban.

Elmenetele után különösnek találtam, hogy miért nyúl át a zászlóaljparancsnok feje felett intézkedéseivel. Nem értek egyet sem a folyammegfigyelési, sem a fürdési elképzelésével. A szolgálatot folytatom úgy, ahogy beindítottam, mert ez megakadályozza a bolsik beszivárgását és a meglepetésszerű rajtaütést.

Fürödni jöttek le a tüzérektől az emberek ebéd után. Ádámkosztümre [vetkőzve], derékszíjon [lógó] pisztollyal, de elzavartattam őket és a további fürdést a körletemben megtiltottam.

Jelentkezik a 9/5. üteg felderítő tisztje, dr. Fábián Jenő[18] zászlós, Vép községbeni jegyző fia. Távbeszélő összeköttetésem van a zászlóaljjal, az aknavető szakasszal. Védelmi munkálatok folynak, a géppuskák tüzelőállását segítem szemrevételezni. A rajok egyelőre sátorban [vannak] elszállásolva. A [század]vonat és a konyha az út mellett, a völgyben kerül elhelyezésre. Éjjel erős repülő bombázás jobbra-balra.

 

Július 14.

A rajok elszállásolására házakat üríttetek ki. Nagy gondot kell fordítani a rejtőzésre. Állandóan járom a védőkörletet és helyesbítek.

Az idő igen meleg. Voronyezs körüli harcokban elesett orosz katonákat hoz a Don napokon keresztül. Egy falubeli orosz katonaszökevény átússza a Dont.

 

Július 15.

Délelőtt az állásokat járom. Délután a favágókat irányítom. A helyettes bíró kémet hoz; kommunista orosz tiszt volt, a finn háborúban[19] rokkant meg. A falut a lakosságnak parancsra el kell hagyni, és hátrább telepítik. Mindenki, amit csak akar és tud, elvihet. Részünkről helyes intézkedés, mert így könnyebb az ellenőrzés. Sok a baj a katonasággal, a lakásokat járják. Délután megered az eső.

 

Július 16.

23 órakor a folyóparton lövöldözés, jajgatás. Riadóztatok, azt hiszem, támad az „Iván”.

A falu Don felőli szélén széles, gázlószerű lejáró van a vízhez. Megérkezésünkkor itt találunk egy nagy ladikot a parton és egy üzemképes teherautót. Éjszakára a figyelő járőr ebben a ladikban helyezkedik el. Így történt ez ma éjjel is, amikor a három főből álló figyelőőrs parancsnoka, [egy] őrvezető észreveszi, hogy három orosz közeledik jobbról. Megállásra szólítja fel [őket], helyette lövöldözésbe kezdenek; az őrparancsnok kezét lövik át, és egyik mellbe vágva, elszaladnak délre a borús éjszakában. Később újabb tüzelés és utána csend.

Hajnalban a szakaszparancsnok átvizsgálja a terepet, talál háromfős lábnyomot és egy eldobott orosz géppisztolyt.

4 órakor hoz az egyik raj három katonaruhás, mezítlábas suhancot. A nehézpuskás figyelő éppen akkor vette észre őket, amint az egyik padlásra másztak fel. Felszólításra nem jöttek le, tüzelésre sem. Jól célzott tüzelésre megszólaltak. A legénység, mire hozzám hozta, alaposan elveri [őket]. A vezérnél 420 rubelt találunk, tájolóval; elfogásukkor a tizedest mellen ragadja. Tagadnak, de feltűnő a magatartásuk. A folyóban úsztatom el őket. Utána átnézetem a folyópartot, [embereim] még két géppisztolyt és kenyérzsákot találnak.

A zászlóaljparancsnoksághoz legénységi kitüntetésre felterjesztek egy Nagyezüstre, két Kisezüstre,[20] 12 Bronz Vitézségi Éremre, két tisztet hadsereg-, illetve hadtestdicséretre.

Tíz nap után 25 darab postát kapok és egy csomagot. A kevés alvástól holtfáradtan jövök haza, javaslatokat írok parancsra.

20 órakor lefekszem. 21 órakor hoznak egy orosz katonát, az egyik bokor alatt rejtve sátorlapban fekve találják. Lőtt sebe van, gyanús, zászlóaljhoz kísértetem.

Délután Baracskay főhadnaggyal kell találkoznom, de elkerüljük egymást. Sok baj van a lakosságtól elvitt anyaggal. Szakad az eső.

 

Július 17.

Hajnalban kelek. A körletet járom. Utána a postát rendezem. Délután kitüntetési javaslatot készítek. Sok az írásbeli munka. Baracskay István főhadnagyot, a 17/5. század parancsnokát várom, nem találkozunk. Éjszaka repülő bombáz, az óvóhelyen tartózkodom.

 

Július 18.

5 órakor kelek. 8 órakor találkozóm van Baracskay főhadnaggyal. Indulás előtt tűztervet készítek a zászlóaljparancsnoknak; 14 órára kéri személyesen. Nagyjából megbeszéljük [vele] a dolgokat; ő is, én is sietünk. Ő beteges. A naplót kérte a Gazda a mozgás alatti dolgokról; nem vezettem. 16 óra 30 percre hazaérkezem.

Az elmaradt ezredparancsokat nézem át, a 2-es számú századparancsot adom ki körözésre a szakaszoknak.

Az éjszaka csendes. A bolsi tömeges oszlopban menetel jobbról balra Voronyezs felé. Éjszaka harci zaj északon, nem nálam. A külső szállásőrséget bevonom, két honvéd marad a páncéltörős rajjal.

Hajnalban átszökik három jóképű orosz katona, átcsoportosításról tesznek vallomást. A zászlóaljparancsnoksághoz kísértetem [őket]. Az „Iván” első alkalommal lő gyalogsági ágyúval. Utat építtetek.

 

Július 19.

1 óra 15 perckor feküdtem le, eddig repülő bombázott. Az óvóhelyen a postát rendeztem, olvastam. Egyszer végre 6 óráig alszom.

Délelőtt tűztervet készítettem a saját részemre. 18 férfi + 107 nő dolgozik, falubeli. Két munkát kereső gyanús személyt fo[gnak].

Délután az új éjjeli figyelőőrsök szolgálatát beszélem meg a szakaszparancsnokokkal a helyszínen. 3 gyanús főt fognak el.

19 órakor két repülő mélytámadással a zászlóalj védőkörletét támadja. Az egyiket légvédelmi ütegünk lelövi.

22 órától 23 óráig gyalogsági ágyú lövi a hátsó részét a védőkörletnek; veszteséget, hála Istennek, nem okoz.

Balszárnyamon a német és orosz tüzérség erős tűzpárbajt vív. Voronyezsért folyik a harc, szívósan védik a bolsik. Ellenségről napi észlelés: autók, kocsik mozognak a dombról, a faluban emberek. A mozgókonyha fedezéke elkészül, jó.

Éjszaka az új rendszer szerint van szolgálat, a többi [katonám] dolgozik, állást épít. 12 munkaszolgálatos századparancsnoki óvóhelyet épít. Éjfélkor lefekszem.

 

Július 20–21.

Feljegyzés nincsen.

 

Július 22.

Az idő meleg, 6 órakor kelek. Az éjjel átúszott két [orosz] katona, a zászlóaljparancsnoksághoz kísértetem.

10 órától 17 óráig várom a Gazdát. Irodai ügyeket intézek, majd megyek a szakaszokhoz, hogy a bennem véglegesen kialakult figyelőőrsöket átrendezzem.

20 órától hívatnak a Gazdához. Nélkülem járta a védőkörletem, valahonnan előkerült; 21 óra 30 perckor megy el. A látottakkal megelégedett.

Első alkalom, hogy kenyeret süttetek. Előzménye az, hogy mielőtt a németek felfedezték volna a falu templomában tárolt búzát, pár zsákkal hozattam magamnak, mert a védőkörletem jobbszárnyán van egy családi ház nagyságú, fából készített vízimalom. Kitakarítva, jó állapotban találtunk rá. Egyik kocsisom, aki odahaza Zalában malomban dolgozott, jelentkezett, hogy ő üzembe helyezi és őröl búzát. Felszíjazta a kerekeket és egy kis patak vízével üzembe helyezte. Szép lisztet készített. Szamár pékem három ház közül egyet véletlenül felgyújt, felégeti a vízparton. Mérgemben majd megölöm.

Álláspontomat változtatom, közelebb az úthoz, a védőkörlet közepében. A IV. szakasznál rejtési munkák végzésére adok parancsot az éjjeli munkák során.

Éjjel távbeszélőn közlik a zászlóaljparancsnokságtól, hogy a zászlóalj előtt három muszka század van az ingoványos árterület mögött látható házsorban, a Dontól körülbelül 2 km-re. Éjjel előre jön századonként egy szakasz, és ebből 3–4 fő a folyó partjára. Most már nem folyómegfigyelésről van szó, hanem folyóvédelemről. Egy szökevény jelenti, hogy faanyagot hoztak, hogy minek, nem tudja. Figyelni kell.

Éjszaka igen erős az ágyúzás és harci zaj, a németek verik Voronyezsnél a bolsikat. Ilyen erős bombázást a muszka repülők még nem végeztek, mint ma 23 óra 20 perctől 2 óráig.

 

Július 23.

Éjszaka szemetel[21] az eső. A figyelőőrsöknél előretolt állásban folyik a beásási és rejtési munka, hogy nappal is, eddig belátható területen is futóárokban lehessen mozogni. Megnézem az ásásokat, szépen megy a munka. Hajnalban erős harci zaj hallható Voronyezs felől.

9 óra 20 perckor két bolsi gép száll el mélyrepülésben a 9. hadosztály védőkörlete felett, felderít a borús idő ellenére is. Álláspontomon nagyszerű óvóhelyet ásatok.

Délelőtt ügydarabokat rendezek, parancsot adok ki a szakaszoknak. 11 órakor érkezik öt nap után posta: 30 darabot, 2 csomagot, 2 újságot kapok. Van öröm. Küldök négy tekercs filmet Pityunak.

Eddig reménykedtünk az augusztusi felváltásban, de a 17-ei Uj Magyarság hozza, hogy Nagykanizsáról honvédek indultak útba.[22] Ez rossz jel; kiegészítés érkezik, tehát maradunk. Maradnék, ha a muszka ilyen szépen viselkedne.

12 óra felé két bolsi gép szálldogál az állások felett.

17 órakor füstoszlopot jelentenek a túlsó part közelében, előző napokban már ott mozgás is volt. 18 aknát oda lövetek; igen jól lőttek.

Egy tisztesem előléptetése megjön címzetes szakaszvezetővé. A megsemmisült anyagok jegyzőkönyvezése sok munkát ad.

Este végigjárom a figyelőőrsöket, a munkát ellenőrzöm. Robbanás a túloldalon a nemrég eljött hellyel szemben. Másnap megtudom, hogy a muszka saját telepítésű aknájukra ment, ott jajgatott még másnap is, amikor agyonlőtték. Élelmezésünk romlik. Négyen kapunk egy kenyeret, három cigaretta helyett ma már egy sincs, cukor nincs. Más irányba van nagy anyagi súlyképzés. Saját sütéssel és burgonyafőzéssel pótoljuk a kenyeret. Elkészülünk további élelem csökkentésére.

A muszka a túlsó parton eddig nem kellemetlenkedik, a füzesben mozgását nem látni. A muszka gyalogsági ágyúval 25 darabot lő a déli szomszédomra, ütegünk is lő párat rá.

Alig, hogy kissé a védőállásban megmelegszünk, már jön felülről a parancs: Az elhagyott lőszert, szerelvényt – a sebesültekét is – össze kell szedni, jelenteni. Ez a mi rákfenénk; megölik az alsó parancsnokot, rövidek a határidők. Senki itt belátással nincsen, mindenki produkálni akar. Erős idegek kellenek, hogy az ember az életkedvét el ne veszítse. Gyenge éjjeli légitevékenység, az állásokat járom. Aknarobbanást hallok; a muszka saját aknáján robban.

 

Július 24.

6 órakor kelek, borús a délelőtt. A IV. szakasznál körülbelül 40 nő állást épít, jól haladnak. Mezítláb úgy ásnak, mint mi bakancsban. Majd irodai munkát végzek.

Délután a géppuskaállásokat ellenőrzöm, a favágókat irányítom. Ma este kapom a polgári lakosság kitelepítésére a parancsot.

Éjszaka gyenge repülőtevékenység, Voronyezsnél erős tüzérségi tüzelés. Sok a kósza hír a leváltásunkról, de támpont nincsen rá.

 

Július 25.

Hajnalban szökevényt hoznak, állítólag előző nap két szakasz között jött át. Zavarosan vallott. A zászlóaljparancsnoksághoz kísértetem.

Délelőtt a szakaszok létszámát kell kiegészítenem, a IV. szakaszt felosztom. Szó van a felosztott szakasz kocsijának leadásáról. 21 szopósborjút a gh-nak leadok, négyet megtartok a századnak. Éjszaka állandóan erős lövöldözés Voronyezs felől.

 

Július 26.

1 óra 15 perckor az egyik géppuskás szakaszt körülbelül kilenc partizán megtámadja. Futóárokban 20 m-re megközelíti, ekkor veszi észre a figyelő, csendben riaszt. Igyekeznek keríteni, közben tűzharc, majd 2–3 kézigránátot dobnak embereim. Két véres köpeny és egy puska otthagyása után menekülnek a Don felé. Itt kettőt az egyik figyelőőrs a folyóban agyonlő, egyet a járőr menetvonalán találunk 2 óra körül. Mindent tagad, azt is, hogy társai vannak, pedig tőle 30 m-re három pár csizmát, egy hátizsákot és géppisztolytárt találnak. Vallja, hogy 14–15 napja erdőn, mezőn egyedül igyekszik Ukrajnába, de ellenkező irányban, a Donnál kötött ki. Valamilyen parancsnoknak véltem ruhája után, arany fogakkal. Két nadrág között alsónadrágot hord. Egy altiszttel és két honvéddal útba indítottam a zászlóaljparancsnoksághoz, hol később agyonlövik.

Az idő szép napsütéses. Munka folyik. A muszkákat a németek 2 óra 30 perctől délen nagyon lövik ágyúval, élénk a német repülőtevékenység is.

15 órakor átúszik két muszka munkaszolgálatos, hármat csónakon hozunk át. Vallják, hogy ütik-verik őket. Kevés az ennivaló. A többieket hajtják kelet felé utat építeni. Hoztak át két puskát.

Jobbszárnyamat golyószórós rajjal biztosítom a partizánok ellen. Megkezdődik a kilakoltatás; 17 férfi, 30 nő, hat tehén, öt ló, három kocsi megy hátra körülbelül 40 km-re. Szomorú látvány; szidnak, a bírót átkozzák.

Délben a szakaszparancsnokokkal értekezem. Délután az állást járom. Az élelmezés javul. A gazdasági hivatal-főnök meglátogat. Az anyagok jegyzőkönyvezése tart. Négy postát kapok.

 

Július 27.

Szép meleg idő van. 8 órakor a II. szakaszhoz két szökött muszka érkezik. Mindent, amit tudnak, kivallanak és megmutatnak. Két földmíves, egy és három elemit végeztek. A 677/I. zászlóalj 1. századától valók.[23] 21-én kerültek ide, 23-án támadni akartak. Elmaradt, beásták magukat. Azért jöttek át, mert nem akarnak harcolni. Csak a tisztek kommunisták. (Egy honvéd átment tőlünk a szomszédos géppuskás szakaszból. Elmondta, itt jó a bánásmód, jó a koszt, utána vitték hátra.) Százados a századparancsnok, három szakaszból áll [egy század], szakaszonként három aknavetővel (55, 82 és 150 mm-es), 27 aknával. A századlétszám 134 fő két tiszttel, 3 szakaszvezetővel. 70 ember elől van 10 m-es térközzel. Sok lőszerük van. Aknák vannak a parttól 50 m-re, főleg a templom előtt. Századonként két harckocsi van hátrább. Automata puska 15 darab, géppisztoly 10–15 darab [van], távcsöves puska nincsen. Szökevények után a harckocsik állásukat változtatják. Nem dolgoznak, fekszenek és élelem után járnak, éjjel osztják az egyetlen levest. Csak akkor lőnek, ha parancsnokaik a hátuk mögött vannak. Zsidó a századnál nincsen. Sztálin és a kormány hátra költözött Kujbisevbe.

Délelőtt adminisztrálok, nem merek kimozdulni, állandóan fontos dolgot kérnek. A lovak pataszámát újból süttetem. Tartalékos tisztekről előléptetési névjegyzéket terjesztek fel. A reggeli füstoszlopot 6 darab aknával lövetem. A polgári lakosság eltávolítását ma be akarom fejezni. Egy sebesültem megérkezik.

14 órakor kilenc bolsi gép körülbelül 600 m magasan felderít, 16 óra 45 perckor megismétlik.

Felfedezem a domboldalon húzódó futóárkot, 15-ös ütegünk[24] jól lövi. 19 órakor a félbalra lévő erdőbe ütegünk 9 csomagot küld. A konyha átköltözik, a törzs óvóhelyet épít.

Az éjszaka távoli bombázással, nyugodtan telik el.

 

Július 28.

Hajnalban aknavetőtűz a védőállástól jobbra. 6 órakor kelek. Első nap, hogy nem vagyok tele adminisztrációval. 9 órakor kapok parancsot, hogy az új hadtestparancsnok, vitéz Dömötör[25] altábornagy urat várjuk kellő felkészültséggel. Várjuk 14 óráig, nem jön. Délelőtt két bolsi gép felderít. Nagy a meleg. Délelőtt két sebesültem jön meg a kurszki kórházból és jelent.

Délben a körlet közepén a túlsó parton egy lövés az ott leselkedő muszkától. 20 km-re mögöttünk menetel a VII. és IV. hadtest. A IV. elkanyarodik jobbra a németek felé. A VII.-től egy zászlós mondta, hogy védelembe mennek, és VIII. 5-ig el kell foglalni [a védőállást]. Felcsillan a remény, hogy talán bennünket váltanak, talán ezért kellett a kilakoltatást 29-ére befejezni, és a III. hadtest kórházból a sebesülteket küldik a csapathoz. Számításom szerint öt nap múlva már biztosabbat tudok, nehéz lesz kivárni. Bízom, hogy jó Isten továbbra is megsegít.

Délben balra tőlem 8–10 lövést adott le a muszka aknavető. A muszka a domboldalon élénken fuvaroz. A Gazdát várom, este jön csak. A vízparton az állások hátrább vannak, kifogásolja. A helyesbítést megkezdem. Aránylag nyugalom van. Az I. [és] a IV. szakasz egész nap lent dolgozik.

Éjjel zsidó munkaszolgálatosok árkot ásnak. A 6. századtól két szakasz jön éjjel dolgozni.

 

Július 29.

Meleg az idő. Ötven orosz munkás jön, árkot ásnak.

A hadosztályparancsnok[26] délután szemlél, megelégedett. Gazda 10 órától 17 óra 45 percig nálam van. Éjjel a zsidók tovább ásnak. Déli szomszédom erősen tüzel golyószóróval a muszkára. 22 órától a 6. és 4. század erősen lövi az előtte levő terepet, a géppuskás szakasz is bekapcsolódik, kocsizörej is hallható, tart hajnali 2 óráig. A muszka egész a partra jön, mindenre lő.

Tiszti járőr van elrendelve, éjjel én kezdem, másnap Kenessey hadnagy. Egy golyószórós rajt a jobbszárnyra állítok be. Öt csomagom érkezik levelekkel, apámtól, Pityutól. Egy betegem érkezik vissza.

Borús éjjel van, villámlással, éjféltől esik az eső. Éjfélkor [le]fekszem, fáradt vagyok.

 

Július 30.

Éjszaka a bal-, majd a jobbszárnyon erős golyószóró lövöldözés. Az oroszok puskával és géppuskával lőnek, erősen viszonozzuk és reggelig tart. Hajnalban a szomszédos 6. századot lövik nehéz aknavetővel.

Meleg nap van. Délelőtt adminisztrálok. Gazda az élelmezésben önellátásra ad parancsot. A német étkeztetéssel kapcsolatban meg kell említeni, hogy reggelihez művajat, műmézet adnak. Eleinte jónak tűnik, de később unottá válik. Sajnos a magyar gyomornak olyan nagyon kívánatos füstölt szalonna egyszer sem szerepel, helyette a világ minden részéből összeszedett halkonzervvel etetnek. Van közöttük nagyon finom, francia gyártmányú, de van kevésbé ízletes is. Nem lehetett megtiltani a legénységnek, hogy időnként a faluban visszahagyott tyúkokból egyet-egyet el ne kapjanak és fazékban megfőzve a koszt feljavítására elfogyasszák. Megunttá válik a gyakori, pudingporból készült pempő is.

Alkonyatkor megkezdődik a kölcsönös lövöldözés, a balszárnyon mindenre lő a muszka, amíg gránátvetővel rá nem mászunk. A kocsisoknak fegyelmező gyakorlatot rendel el az ezredparancsnok.

 

Július 31.

Isten segítségével megértem ezt a napot is. Harmadik hónapja távol a hazától lelki feszültségben és harcban.

Gyönyörű napsütéses reggel van. Délelőtt adminisztrálok, a postát rendezem. Jobb századparancsnoki figyelőt szemrevételezek. A jelek arra mutatnak (tüzéreknél szemrevételeznek, gh-nál 3+5 napra vételeznek csak fel a megszokottól eltérően), hogy rövidesen váltás lesz. Hej, de jó is lenne, megérdemelnénk egy kis pihenőt odahaza. Vágyom haza nagyon, itt is az ideje.

Reggel két magyar bombázó szállott el felettünk és korábban bombázott. Időnként itt-ott puskalövés. Állandóan kérnek különböző anyagnemekről kimutatást, ez is a rendezkedés jele.

Elrendelem a part figyelését és minden célra azonnali lövést. Karórám már két hete nem működik, csak a vekkerem üzemel.

Délelőtt a tüzérosztály parancsnok[27] látogat meg és közös főfigyelő építésére ad parancsot.

11 óra 30 perckor ezredparancsnok úr érkezik; mindent kifogásol, 14 óra 30-kor megy el. Délután újból figyelőt nézek az ütegparancsnokkal együtt. Találunk, de a kiépítéséhez nagyon sok munka kell, körülbelül két hét hatvan fővel.

20 órától 2 óra 30 percig az éjszakai őrsöket járom végig. Sok a hiba, százszor elmondok valamit, 101-szer mégis rosszul csinálják. Radikálisan rendet csinálok a gyenge szakaszoknál és parancsnokoknál. Szigorú készültség van, az éjszaka csendesen telik. A szigorú készültség azt jelentette, hogy a tűzgépek tüzelőállásban vannak a legszükségesebb kezelőkkel, a szakaszok többi tagja szálláshelyén felöltözve pihen, fegyverzete keze közelében elhelyezve, hogy riadó jelre a legrövidebb idő alatt elfoglalhassa kijelölt tüzelőállását. Nem kényelmes pihenő.

Szobám egyik sarkában telepítem a távbeszélő állomást az állandó ügyeletes kezelővel. Előnye, hogy pár lépésre van fekvőhelyemtől, hátránya, hogy éjszaka is beszélnek egymással és alvásomban zavarnak.

 

Augusztus 1.

A Mindenható kegyelméből szerencsésen megértem ezt a napot is.

9 óráig alszom, szakad az eső. Délelőtt adminisztrálok, a szakaszparancsnokokkal dolgozom. A [század]vonatot ellenőrzöm. A századfigyelőt kiválasztom, [egy] árkásszal szemrevételezem. Délután kapok még négy árkászt, éjjel nyolccal megkezdik a munkát. Tíz fő fát vág a part közelében, hogy a látást ne zavarja. Pár lövést leszámítva délután és éjjel is csend van. Voronyezsnél erős bombázás.

 

Augusztus 2.

6 órakor kelek. Hűvös, borongós az idő. Délelőtt a déli szállást járom. Bajtársi ebédet rendezünk a szakaszparancsnokokkal, paprikás csirkével. Ebéd idején négy bolsi gép alacsonyrepülésben géppuskázza a két szomszédot, baj nem történik.

Nagyon várjuk a felváltást, a felderítő tiszt említi, hogy náluk már a részletes parancsot is kiadták, ötödike a megjelölt nap. Húsz zsidó munkaszolgálatost kapok állandó munkára. Sikerül két órát aludnom.

19 órától a fülelőket ellenőrzöm, éjszaka szép holdvilágos éjszaka van. Csend honol. Éjfél után egy óra 50 perckor érkezem vissza.

 

Augusztus 3.

7 órakor kelek. Délelőtt a [század]vonat legénységét rázom gatyába; lószemlére mennek és a kocsisok nem készültek fel a szemlére.

11 órától várom a Gazdát 15 óráig; első alkalom, hogy a kifogásolásokat otthon felejtette. Ma tudom meg, hogy Signumra terjesztett fel.[28]

15-[től] 18 óráig legénységi minősítést csinálok. A munka lassan halad, nem sok[at] érő a pesti zsidó munkaszolgálatosok teljesítménye. Szeretném, ha a figyelőm minél előbb elkészülne, még körülbelül öt nap kell. Posta nincsen. A favágókra háromszor tüzeltek a bolsik golyószóróval, mert a folyó közelségéhez viszonyítva nagy hanggal dolgoznak. Szerencsére baj nem történt.

Éjszaka a védőkörlet előtt nagyjából csend van, de fokozott figyelés, mert csak így előzhetjük meg agyafúrtságukkal kieszelt meglepetésszerű rajtaütésüket, ami a századra nézve komoly veszteséggel járna.

 

Augusztus 4.

6 órakor kelek. 9 óráig az iratokat rendezem, utána a [század]vonatot szemlélem meg. Három ló beteg, több sebesült; azonnali tisztálkodást és tisztogatást rendelek el.

11 órakor érkezik újabb 20 zsidó munkaszolgálatos, 18 óráig lassan megy a munka. Egy lapom érkezik.

Az ellenségnél élénk jármű- és gépkocsiforgalom figyelhető meg csoportok mozgásával. Az éjszakai figyelők erre figyelmeztetve.

1 óráig járom a figyelőket. Az egyik muszka figyelő köhécselése jól áthallatszik, a helye pontosan meghatározható. Öreg katonára gyanítok, hagyjuk köhécselni, elég a maga baja. Az éjszaka szép holdvilágos.

 

Augusztus 5.

Hajnalban a jobbszárnyon gránátvetővel csoportosulásra és hangoskodás irányába lövünk.

7 órakor kelek. Délelőtt a postát rendezem. 10 órától 13 óráig harctudósítást írok a zászlóaljparancsnokságnak.

Délután sikerül aludnom. 12 lapom, 4 újság érkezik. Egy lovat adok kérésükre a 17/5. századnak. A kenyérsütés napi teljesítménye 35 két kg-os darab. Konzerveket is tartalékolok arra az időre, ha a felvételezés átmenetileg elakadna. Egyik parasztházban alakítok ki raktárt. Holdvilágos éjszaka és nyugalom van.

 

Augusztus 6.

5 órakor kelek. A szükséges irodai teendőket, térképbe bejegyzést végzek. 10 órától a [század]vonatot nézem meg és a jobbszárnyat.

Délután 10 percet napozom és pihenek, éjszaka én leszek szolgálatban. Lapot írok haza, mert hiányosan érkeznek meg. Tizedikére várom a nagy napot, a váltást.

Délben a bal szomszédom, a 17-es[ek] több aknavetőtüzet kapnak. Tüzérütegünk gyéren, de állandóan lő.

Éjjel gyérül az ellenséges berepülések száma, de röpcédulákat dobálnak átcsalogatásra és bomlasztásra. Naponta megjelenik egyszer-kétszer saját repülő is. Közlik, hogy 7-én a „Főgazda”[29] szemlél.

 

Augusztus 7.

8 órakor kelek. Délelőtt adminisztrálok, újságot olvasok, rendezkedem, várom a „Főgazdát”. Második napja fáj a gyomrom, megfáztam.

Délután a munka folyik tovább. A [század]vonatnál lassan rend lesz. Figyelőm lassan készül, sok a földmunka. Kunos[30] zászlós bevonul a kórházból, átveszi a III. szakasz parancsnokságát. Két csomagot kapok hazulról Pityutól és 22 lapot, van öröm. A század kap 11 legénységi vöröskeresztes szeretetcsomagot és egy tisztit ketten. Támadást várunk hajnalban a tegnapra beígért helyett.

Délután lehetett látni a dombról a Donra húzódó muszkákat, a 4. századtól délre, a 34/I. zászlóalj felé. Előttem a Mindenható kegyelméből csend van.

 

Augusztus 8.

2 órakor a jelzett helyen megkezdődik a muszka támadása.[31] Sikerült 6–8 csónakon a sötétség leple alatt 150–200 főnek átjutni és lábukat a füzesben megvetni. A további átszivárgást a géppuskák erős tüze lelassítja. A világosodással erős tüzérségi tüzet kapnak. Előttem, hála Isten, csend van. Egyik golyószórós irányzó őrvezetőm mondja: „Hadnagy úr, amíg én itt vagyok, bolsi itt nem jön át.”

4 órakor három sorozatvető (Sztálin-orgona)[32] veri a 34/I. zászlóaljat, több házat felgyújt.

4 óra 15 perckor öt bombázó bombáz, gépágyúz; ebből a jobbszárnyam is kap, baj nincsen.

4 óra 35 perckor egy saját felderítő és egy német felderítő felderít. Nagy bátorság kíséret nélkül.

5 óra 40 perckor kilenc bombázó két vadász kíséretében elhúz az állások felett, de nem bombáz.

6 óra 15 perckor újabb nyolc bombázó bombáz és gépágyúz, ennek védelme alatt igyekszik egy csónak 15 fővel átkelni. A géppuskások erős veszteséget okoznak [neki] és visszafordul. 30 perccel később újból próbálkozik, de ez sem sikerül. Ezt megelőzően lassan húznak hátra és délkeletre az erdőbe, itt erős tüzérségi tüzet kapnak. Az itt rekedteket akna veri szépen.

8 óra 30 percre a támadás visszaverve. A támadás körülbelül 800 m-re megállt a cél előtt a tűz miatt, így [az ellenség] a mögöttünk húzódó műutat elfoglalni nem tudja. Kérdés, holnap hol próbálkoznak a nagy erőbedobással meghiúsult cél elérése céljából újból támadni.

Éjszaka az életben maradók visszahúzódnak kisebb-nagyobb lövöldözés mellett. Ettől eltekintve csend van.

 

A tyimi Szent Kereszt templom 1942-ben.
Forrás: Fortepan / Fortepan

 

Augusztus 9.

Hajnalban újabb lövöldözés kezdődik, mert jöttek át bolsik. Jobboldali rajom is tüzet nyitott, mert úszva igyekvőket vett észre, [mire] visszafordultak.

Délelőtt alacsonytámadást hajt végre két bolsi gép tőlem jobbra. Voronyezsnél a németek indítottak újabb támadást, eddig nem sikerül a város elfoglalása.

Délután a féljobbra elterülő erdőt németek bombázzák erősen, a tüzérségünk állandóan lövi.

Este a jobbszárnyammal szemben lévő füzest aknával veretem. Kevés a magyar aknavetőlőszer, a német meg nem robban; a gránátvetővel ugyanez a helyzet. Előttem a megszokott mindennapi mozgolódás. Sebesülés, hála Isten, kevés. Az oroszoknál „[Sztálin-]orgona”-lőszer és repülőbomba kevés van; jellemző, [hogy] három gép két bombát dob, gépágyúz és elmegy. 17 óra 30 percre tervezett támadásunk a repülőbombázás miatt elmarad.

Helyzetkép az oroszok tervéről a hírszerzések alapján: Tyimosenko hadserege két részre osztva a kaukázusi és Don-menti részre, utóbbi egymilliós csoport.[33] Parancsa: áttörni a magyar védővonalon 8-án hajnalban. Feladata: Rudkino és Kosztyenki községek birtokba vétele után a műutat elvágni a német utánpótlás elől. Így bontakozott ki a 4. század jobbszárnyán és a 34/I. zászlóaljnál a véres védelmi harc.

A németek a jelentések alapján mögöttünk felsorakoztak két páncéloshadosztállyal[34] az esetleges ellentámadásra, ha a magyar szalagszerű védőállást sikerülne a bolsiknak benyomni vagy elszakítani. Kémjelentés szerint, ha 12-éig segítség nem érkezik, a támadók megadják magukat.

 

Augusztus 10.

8 óra 30 percre a 4. századnál körülbelül 400 bolsi a templom magasságát éri el; alattomosan előre szivárogtak (ebben nagymesterek), és egy aknavető szakaszt foglyul ejtenek. Később ezeket kiszabadítva, a bolsikat körülzárják.[35]

[A bolsik] 10 órakor húzódnak századom jobbszárnya felé két raj[nyi] erőben. Tüzérségi tűzzel fogadom őket, eltűnnek. A nehézpuska egy bolsi géppuskát elhallgattat előttem a füzesben. Az előttem elterülő faluban egyesével-kettesével jobbra-balra siető emberek mozognak. Az idő borús.

Kétszer vételezünk fel lőszert. A 4. századnak puska- és gránátvetőlőszert adok.

12 órakor ellentámadás indul a 47/I. zászlóaljjal, huszárszázaddal[36] és a kerékpáros századdal. Hírek szerint délután a németek is támadnak. Értesülés szerint a 34/I. zászlóaljnál sok a fogoly és a saját veszteség.

Mögöttünk a VII. hadtest.[37] Megítélésem szerint a harc még 2–3 napig eltart, csak balra ne húzódjanak el, mert már így is nagy harcok mellé sodródtam. Ezredparancsnok úr parancsa: fogoly nincsen. A 18–21 éves bolsikat hátul a komisszárok hajtják előre.

Délután a huszárszázad, amely a 4. század jobb szárnyát vette át, már eléri az eredeti főellenállási vonalat. Az egész vonalon az eredeti állás birtokban van, a muszka a füzesbe húzódik vissza. A balszárnyamon lévő folyógázlóval szemben éjszaka a bolsik erősítést hajtottak végre. Sajnos sok a sebesült és a hősi halott is. Az orosznál rengeteg. Éjszaka csend van.

 

Augusztus 11.

Reggel átszökött egy bolsi árkász és elmondja, két traktorral négy pontont vontattak előre, és ezen körülbelül 1500 embert szállítottak át a füzesbe. Éjjel kellett volna támadni, de a tüzérségünk igen jól verte őket és lemondták.

Délben hallom, hogy a tőlem balra védőállásban volt 17/II. zászlóaljat éjszaka kivonták és csak gyér erő maradt vissza, kiktől részleteket még nem tudok meg. Jobbszárnyamon lévő nehézpuskám újból lő [egy] géppuskára. Ismét vételezek fel lőszert, körülbelül kétnapi javadalmazás van. Felvételező tisztesem jelenti, hogy mögöttünk 4–8 km-re igen sok magyar és német katonaság együtt menetel délre. Valószínű, a VII. hadtest. Az oroszok tőlünk pár km-re délre akarják a nagy áttörést. Félő, hogy századomat is kivonják és támadónak bevetnek a füzes megtisztítására.

Ma érkezik Pityutól, hazulról kiadós levél, több lap. Csuda jó hírekkel, de a nehéz várakozás megüli az ember lelkét.

Még a mai napot tartom nagyon komolynak; ha a füzes tisztítása sikerül le a folyóig, minden rendbe jön. E szorult helyzetben csak a Gondviselő menthet meg.

Reggel korán már élénk a saját légi tevékenység. Délben megjelenik négy orosz bombázó, de elkapja négy német vadász; egyet lelő, egy fő ejtőernyővel orosz területre ereszkedik. A faluban ma semmi mozgás nincsen. Jelentés szerint a túlsó oldalon igen kevés az erő, a muszkánál sok a géppisztoly.

Az első világháborúban orosz fogságba esett alföldi parasztgyerek a bolsiknál századosi rangba vitte fel, de most visszapártolt hozzánk és felajánlotta szolgálatait. A bolsi bomlasztására használják fel hangosbemondó útján. Most is bántás nélküli megadásra szólította fel a füzesben lapuló bolsikat, de senki nem adta meg magát. Azt gondolná az ember, hogy milyen fanatikusak, pedig nem; csak aki gyanúsan mozog, hátulról lelövik.

Délben hallom, bal szomszédom 15-ös ütegét már felváltották és 14 km-re már hátrább van. Felváltották már ma a tartalék 17/1. és 47/1. zászlóaljat, és 12 km-re hátrább van[nak].

Egész nap figyelek. Délután élénk puskalövöldözés mindkét részről, a tüzér[ség] és aknavető is lő. Félóra múlva elcsendesedik.

19 órakor a zászlóaljhoz hívatnak Kunos zászlóssal. Arra gondolok, hogy vagy különleges feladat, vagy vállalkozás, vagy egy részemmel támadni kell. Azt a parancsot kapom, hogy századom adjon két szakaszt 22–22 fővel a 12-én délután meginduló támadáshoz. Az egyik szakaszparancsnok Kunos zászlós, a másik Szuper[38] őrmester. Ezredparancsnok úr később a támadást lefújja, nem kell adni senkit, hála Isten.

Éjjel támadást várok, mindenki ébren van. Járőrözöm a szakaszokkal, csend van.

Éjszaka Babinszky hadnagynál állandó lövöldözés és tüzérségi tűz. 3 óra 15 perckor itt támad egy század. Több fogoly, jelentés szerint körülbelül ezer ember van mögöttük a part innenső oldalán. A támadást nem nyert tért.

A 17 óra 30 perckor induló támadás előkészítésénél a repülőtámogatás elmarad, csak tüzérségi van. A támadás célja a part elérése, sikerül nagy harc kíséretében. A terep tisztogatása másnapra marad.

Éjszaka szokásos géppuska lövöldözés, a [Sztálin-]orgona egy hosszú sorozatot lő, de hála Isten, hátra lő, csak két ház ég reggelig.

A zászlóalj négy fülelőt szervez támadás után a part biztosítására, egyet én adok Kunos zászlóssal, és kilenc fő. Aggódom értük.

Figyelőm építése folyik tovább, nappal 40, éjjel 20 munkaszolgálatos dolgozik. Gránátszilánktól a lovász lova gégéjét szilánk éri, ki kell irtani, orosszal pótolom. Egyik kincstári ló a streifát[39] eltöri, és a vége a mellette álló gránátvetős taliga-ló gyomrát lyukasztja ki; újabb veszteség. Mindig van kisebb-nagyobb veszteség, de az Úristen kegyelme hozzám végtelen.

Egész éjjel talpon vagyok. Reggel igen nagy a köd, a figyelőknek vissza kell menni.

Éjjel két orosz repülő bombát dob, bajt nem okoz.

 

Augusztus 13.

Tőlem délre a támadást 3 óra 30 perckor indítja a bolsi a folyó innenső oldalán kiépített hídfőállásából. Eleinte köd van, de 4 óra 30 perctől tüzérségünk is tud hatásos tűztámogatást adni. Még az a szerencse, hogy tüzérségünk van kívánt mértékben. A bolsi támadás elakad, de kérdés, hogy újból hol próbálkozik, vagy szándékáról lemond-e.

Hajnalban aknavető és gránátvető lőszerért küldök. 6 órától 10-ig alszom, tisztálkodom, írásbeli teendőket végzek. Délelőtt figyelek, és elhallgatott a harci zaj. Északra mozgás.

Délután 15 óra 30 perckor két fehér rakétára erős géppuska-, golyószóró- és géppisztolytüzet kapok. Erősen viszonozzuk. Valószínű gépeinket akarják felderíteni; ez sikerült, de legalább érzik, hogy mivel fogadjuk őket. 16 óra 15 perckor elcsendesedik az „Iván”, közben tüzérségi és aknavetőtűzzel is viszonozzuk. Ismét lőszerért küldök.

Gazdával 21 óra 30 perckor telefonon beszélgetek, figyelmeztet az összeköttetésre, éberségre. A balszárnyamról a 17/II. zászlóalj még nem jött vissza, a 34/I. zászlóalj előtt még folyik a harc a folyó innenső oldalán létesített orosz hídfőállásból.

Éjjelre északon támadást várok. 23 órától hajnali 4 óráig a folyóparton szolgálatban lévő őrségeket ellenőrzöm. Különösebb esemény nem történt, csak hajnalban géppuskázás, amit már úgy megszoktunk, mint otthon a kutyaugatást.

Több embert alva találok, reggel még sötétedésben elhagyják a folyópartot, és csak figyelőket visszahagyva a szállásukra mennek. Öltözetük rendetlen, három embert szigorú megfeddésben részesítek.

Úgy értesülök, hogy a 34/I. zászlóalj védőállása elfoglalásakor nem ment le a folyó partjáig védelembe, mert a területet bokros[nak], füzesnek találta, hanem hátrább, az árterület szélén építette ki állását, így a terület védtelen maradt. Pár napig ez rendben is volt így, mert az oroszok a támadásunkkor a Don folyótól több km-re hátrább mentek. Csak amikor megállapították, hogy a támadásunk a Donnál megállt, húzódtak vissza a folyópartig, ahol a 34/I. zászlóaljnál találtak olyan területet, amit senki nem véd, sőt még folyammegfigyelés sincsen, így zavartalanul átszivároghattak a folyón, beáshatták magukat és hídfőállásukat mesterien kiépíthették, mostani támadásuk megindításához nagyszerűen felhasználták.

Előttem éjjel-nappal részleges nyugalom van, gyér a repülőtevékenység is, több kisebb, egy nagyobb bomba hullik, és gránátvetőtüzet kapok.

 

Augusztus 14.

4 órától 9 óráig alszom. A délelőtt csendes, a szakaszparancsnokkal beszélem meg a hibákat. Haditapasztalatom írom a zászlóaljparancsnokságnak. Hajnalban újból lőszerért küldök a hátrább fekvő faluba, körülbelül 10 km-re a felvételező helyre. Nagyobb mennyiségű lőszert kell készenlétbe helyezni, mert a komolyabb támadást csak erős tűzzel (tűzfölénnyel) lehet megállítani.

Délután tudom meg, hogy egy katonámat halántéklövés érte, és hősi halált halt. Kunos zászlósék még pár napig maradnak a bolsi támadás feltartóztatására. Lőszert adok ki a szakaszoknak. A nyolc árkászt bevonultatják.

 

Augusztus 15.

Borús az idő. Kunos zászlós embereivel bevonul délelőtt, délután átveszi szakasza parancsnokságát. Az egyik szakácsot leváltom, mert piszkos, megy ki harcolónak. Bizonyára visszasírja majd még korábbi beosztását. Két kórházas katonám bevonul. Három lapom érkezik, egy csöpp vigasz a feszült napi sivárságban. Lovászomat kétszer fenéken billentem, mert hátaslovam megrühesedett. Nem tudja magát megbecsülni a kényelmes önálló beosztásban. Azért komoly a hanyagság, mert rühes lótól nyitott seben át végzetes betegséget kap az ember. Fokozott figyelmet rendel a Gazda, mert északon átszivárogtak a bolsik.[40] A századfigyelőm lassan épül.

 

Augusztus 16.

0 óra 15 perckor egy román származású katonámat a borús, esős, szeles éjszakában két lövéssel a figyelőőr a védőkörletben agyonlövi. Jelszóra választ nem adott, mert a fejére húzott csuklya miatt nem hallotta, és a baleset színhelye a megszokott úton történt, erősen bokros, fás területen. Lehetséges, hogy a katona a szeles időben a falevelek zizegésétől sem hallhatta az eligazítást. A szerencsétlenséget jegyzőkönyveznem kell.

8 órakor katolikus és protestáns istentisztelet, amelyen csak képviseletek vesznek részt. A három lelkészt ebédre meghívom, és egy kicsit elbeszélgetünk.

Délután másfél órát alszom. 18 órakor lószemlét tartok, sok a sebesült ló. Egy katonám a kórházból bevonul.

A legénység idegileg gyengül, nyomott a hangulat a váltás elmaradása miatt. Vérhas veszélyre hívják fel a figyelmet a nyers víz, mosatlan gyümölcs fogyasztása, a latrina hiányos kezelése és a tisztálkodás hiánya miatt. Egy kis pihenő mindannyiunkra ránk férne. Az éjszaka csendesen telik el, repülő egyszer jön. Újhold van, kissé borús. A tüzér mérőszázad[41] egyik hadnagya filmjeimet hívja elő, amiket ma kapok vissza.

 

Augusztus 17.

4 óra 15 perckor három repülő száll el, felderít. 5 órakor kelek. 6 órakor lószemlét tart a vonatparancsnok,[42] az eredmény jó. Kórházból be nem vonult katonámról tényvázlatot szerkesztek a zászlóaljparancsnokság részére. Hulik Nándor[43] tizedes lovászom panaszra iratkozik fel ellenem. 18-án vezetem elő zászlóalj-kihallgatásra.

Délután nyolc lovat választok ki a zászlóaljnak. A jobboldali szakaszt látogatom meg, kaszálásra intézkedem.

14 óra 15 perckor nyolc bolsi a 4. századnál újból vállalkozást hajt végre, mögötte egy szakasz követi. Tüzérségünk lövi, hat fogoly van. Nálam, hála Isten, még csend van. Figyelőmet nézem meg, lassan készül. Éjszaka nyugalom van, a kaszálás erős ütemben folyik, találnak egy világítórakéta (Sztálin-gyertya) ejtőernyőt. Éjszaka járőrözöm.

 

Augusztus 18.

Hajnalban indított ellentámadásunk a veszteségek miatt nem sikerül, az oroszok kissé visszahúzódnak.

4 óráig a védőkörletet járom, utána pár óra alvás. Hulik tizedest elővezetem kihallgatásra, Gazda jól megdorgálja. Felhasználom az alkalmat, hogy a zászlóaljnál érdeklődjem egy és más dolog felől.

A kiválasztott lovakat este átadom a géppuskás századnak. Marad még 4 orosz lovam.

Kunos zászlóst áthelyezik a 4. századhoz; nagyon sajnálom, szeretem a fiút.

Az éjszaka nyugodtan telik, végre alhatok egyet, ami most már minden vágya az embernek. Híre jár, hogy a Pahonoknál leváltott német gépesített hadosztály váltana fel 20-a körül, vagy Voronyezsnél támadna. Sok a kimutatás, papírmunka.

 

Augusztus 19.

Esik az eső. 7 óráig alszom, ritka a nyugodtabb éjszaka. Egy orosz szökevény jelenti, hogy az éjjel százan jöttek át a folyón. Délen a nagyerdőben harckocsikat látott.

Papírmunkát végzek. A tábori posta már négy napja szünetel, hézagosan működik, de végeredményben háború van. A bolsi gyéren mozog a faluban és a füzesben.

Késő délután az árkász századparancsnok[44] és helyettes szakaszparancsnokával meglátogat, megdicsérik a munkát és ötleteket adnak a tüskésdrót[45] felhasználására. Kilátásba helyezik további támogatásukat.

Az étkezés egyhangú, cukor egy hete nincsen. A hangulat nyomott, mindenki várja a felváltást. Kaszálás folyik. Éjszaka járőrözöm hajnalig. Igen szigorú készültséget rendelnek el. Az angol partraszállási kísérlet a tájékoztatás szerint kudarcba fulladt.[46]

 

Augusztus 20.

A reggeli órákban távbeszélőn közlik, hogy Horthy István[47] hajnalban repülő hősi halált halt. Lelőtték, vagy lezuhant, nem tudjuk. Délelőtt adminisztrálok. Hátaslovamat mirigykór miatt leadom, Lenke névre hallgatott. Békében zászlóaljparancsnoki hátasló volt, jól belovagolt, nyugodt állat volt, nem volt fiatal. Békebeli segédtiszti lovam neve Vendel volt, ebből állapítható meg, hogy az „L” és a „V” között az abc-ben még sok betű van. A lovak minden évben az abc-ben következő betűvel kezdődő neveket kapják. Ezután már részemre is csak az apostolok lova marad; ki tudja, ez is meddig.

Délután a bolsi szórakozik, nehézpuskával, aknavetővel és gránátvetővel lövöldöz; hála Isten, bajt nem okoz. Tüskésdrótot gyűjttetek és buktatódrótot készíttetek. Egy-egy szakaszt nézek meg és távcsövemmel figyelek. Három postám érkezik. Az aknavetősöktől kilenc ember jön kaszálni. Szuper őrmester szakaszánál éjjel állást ásnak. Lehet, a bolsi alszik, csend van. Készültség, mint előző éjjel, Gazda parancsa szerint.

 

Augusztus 21.

Az idő borús. Az újságokat böngészem. Négy árkász munkára bevonul, egy katonám a kórházból. Létszámom 150+12 beosztott.

Délután lövetem a füzest aknavetővel, mozgást jelentenek.

Szemetel az eső, ennek ellenére éjszaka a kinti munka folyik. Az árkászok a figyelőm építik, a munkaszolgálatosok földmunkát végeznek, a katonák kaszálnak; közben az egyik megsérül, kórházba megy. Járőrözöm, a készültség megszűnik.

 

Augusztus 22.

Kilenc óráig alszom. Győrvári Jóska gh. főhadnagytól – hadtest gh-stól – kiadós csomag cukorka érkezik. Megjön az áttelelési rendelet. Mindent saját erőből kell elkészíteni. A szakácsok számát kettőre csökkentem, mert a nélkülöző embereket szakaszhoz osztom be.

Az idő szép napos. Reménykedünk, hogy másnak készítjük a téli szállást. Hej, de jó is lenne egyszer már nyugodtan otthon aludni. Négy honvédet előléptetek. Aránylag nyugalom van az állásokban. A gyomrom még mindig fáj, valószínű a nehéz, egyhangú ételtől.

16 óra 15 perctől 17 óráig az „Iván” aknavetővel lövi a [század]vonatkörletet, ahol két aknavetős és négy ló megsebesül, a páncéltörőknél egy a sebesült.

Éjszaka a munka tovább folyik az állások építésénél, nyugalom van.

 

Augusztus 23.

Gyönyörű napsütéses vasárnapi reggel van, csak a falu kis harangszava hiányzik. Távol tompa ágyútüzelés és géppuskázás hallható, hamar visszazökkenek a valóságos helyzetbe. Reggel egy kis magyar felderítő repülőgép repked egyedül. A zászlóaljsegédtiszt[48] látogat meg, muszka csirkével vendégelem meg; elbeszélgetünk, örülünk egymásnak. Tájékoztatom az „Iván” helyzetéről az előttünk lévő terepen. Eltávozása után az „Iván” aknavetővel, gránátvetővel és golyószóróval vereti a II. szakasz védőkörletét és a [század]vonat körletét. A törzsből egy honvéd halott,[49] egy hajtó és két ló sebesült.

Este árkászraj érkezik telepíteni; helyette megbeszéljük a munkákat, és ha kész a sok spanyollovas, akkor kihordjuk.

Éjszaka az erős gyomorfájástól nem tudok aludni, hányok már a második éjjel. Az éjszakai figyelők ellenőrzésére Kenessey hadnagyot kérem meg helyettem.

 

Augusztus 24.

Csak reggel tudok pihenni. Délelőtt és délután adminisztrálok, mert sok a jelentés a zászlóaljparancsnokságnak. Késő délután már szédelgek a gyomorfájásom miatt. Az orvostól ricinust és szénport kapok. Az árkászok szorgalmasan dolgoznak, spanyolbakokat készítenek. Az ellenség csak két aknavetőgránátot lő. Észrevesszük, hogy az egyik erdőszéli fán ellenséges figyelő van. Páncéltörő ágyúval és nehézpuskával lövetem, hadd gyakorolják a célzott lövést.

Posta nem érkezett.

Előző éjszaka és nappal is erős tüzérségi tűz hallható Voronyezs felől, és élénk a német repülőtevékenység. Voronyezsnél heves harcok folynak, de az „Iván” szívósan védi a Donon túli városrészt.

180 darab gránátvető gránátot kap a század. Ezt a fegyvert közvetlenül az elvonulás előtt, illetve a mozgósítás ideje alatt rendszeresítették a puskásszázadoknál, 2–2 darabbal. Gránátjuk 5 cm-es; komolytalan fegyver, játékszernek jó, de nem komoly harctéri fegyvernek. Itt talán megemlíthetem, hogy a századnál mind a kettőnek a csöve lövés közben felrobbant. Sajnos az egyik felrobbant cső szilánkja a kezelő, Smalcz[50] nevű honvédet abban a pillanatban megölte; én a gránátvető másik oldalán körülbelül 3 m-re hasaltam. Mindent hallottam és láttam. Véletlen, hogy életben maradtam.

 

Augusztus 25.

0 óra 15 perctől erős géppuska-, golyószóró- és aknavetőtűz; a védőkörlet jobbszárnyán dolgozókra nyitott tüzet az „Iván”. Sérülés nem történt szerencsére, de mi is erősen viszonozzuk.

Délelőtt a figyelőmbe megyek tájékozódni az előttem fekvő, jól belátható terepről, majd adminisztrálok. Délután a [század]vonatnak téli helyet nézek.

15 órától gránátvetővel az előttünk lévő füzes déli részét lövetem, mozgást és zajt észleltem. A tüzérütegnek kevés a lőszere, így a magam erejére vagyok utalva.

Délután levelet írok és olvasok. Háromszor jelenik meg egy-egy magyar felderítőgép, géppuskázza az ellenséget, végre. Este három bolsi gép [jön], de nem bombáz.

Telihold van éjszaka, nappali világossággal. Négy lovam beteg, a gyomrom valamit javul, kissé összeestem. Az áttelelési munkák beindításával sok dolgom van, nem tudom, hol kezdjem. Védőállás építés, szállás embernek, állatnak, szerszám, anyag és hozzáértés nélkül, közben harcolni, nagy feladat.

Hajnalban igen nagy a köd. Délután páncéltörővel a figyelő fáját ismét lövetem. Egyetlen bognáromat elviszik, vezénylik. Általában 5–6 fő hasmenéses, lehet a fázástól, víztől, gyümölcstől. Az egyik géppuskás szakaszparancsnok[ot], Fótot[51] átvezénylik.

 

Augusztus 26.

Hajnalban a Don közepén Voronyezs irányából egy csónak úszik lefelé. Abban a gondolatban, hogy hasalnak benne, lövetem nehézpuskával és páncéltörővel. Kilyukad és a jobbszárnyon, a hordalékon fennakad. Üres volt. Egy honvédemet őrségbe menet géppisztollyal bokán lövi az „Iván” a jobboldali szakaszból.[52] Lassan, de biztosan fogyunk. Egy csomó aknavetőgránátért ismét elmegy a felvételezőm a hátrább telepített raktárhoz.

Nincs remény a tél előtti felváltásra, pedig de erős a honvágy. Kegyetlen lesz a tél, de csak az „Iván” ne maradjon a Volgán innen. Szó van arról, hogy 28-án Voronyezstől támad a német hadsereg, jó lenne. Híre jön, hogy a 22-én átjött muszka százados az ezrednél azt a vallomást tette, hogy a mostani német nyomás mellett húsz nap alatt, ha Oroszország össze nem omlik, nyúzzák meg; ha igen, eresszék szabadon és állásába (mérnök) tegyék be. Bár igaz lenne. Csomag ma sem jött.

Nem hiszem, hogy itt áttelelünk. Vagy a muszkát elűzik a közelből és akkor maradunk, vagy előkészülünk a télre és az ősszel leváltanak, esetleg december elején hazavisznek, vagy hátrább pihentetnek. Ezt a két lehetőséget látom megoldásnak. Adja Isten, hogy így legyen.

 

Augusztus 27.

Csendesen telik a nap, az árkászok[53] dolgoznak. Két aknavető lovat rüh ellen gázkezelésben részesítenek. Az éjszaka erősen holdvilágos.

Erős szivárgást látunk a szemközti domb peremén a horhosba, majd a szemközti falu északi szegélyébe, védőállásom elé. Hajnali támadást várok, a zászlóaljtól erősítést kapok.

Az üteg jól lövi az erdő környékét, gyalogságot, járműveket. 23 darab postát kapok két hét után.

 

Augusztus 28.

Délelőtt esik az eső, az árkászok azért dolgoznak. Csendes a nap. Úgy állapítjuk meg, mintha elnéptelenedett volna előttünk a falu, a domb. Elképzelhető, hogy a tőlünk 20 km-re lévő Voronyezshez vonult az előző nap észlelt sereg.

Éjszaka kirakjuk a kész drótakadályt. Felhős az ég, így az idő kedvez. Sok a papírmunka. Élénk saját repülőtevékenység. Voronyezs felől egész nap igen erős az ágyúzás. Nálunk a szokásos éjszakai lövöldözés.

 

Augusztus 29.

Az idő kissé borús. Nappal csend. Délután két saját repülő deríti fel, hogy a 4. század előtt van-e még muszka. Szürkületben a füzesből [jövő] tüzelésre válaszolunk. Sötétedésben ismét hordjuk a drótakadályt; jobbra, 400 m-re 100 darabot. Élénk éjszakai muszka repülőtevékenység. Délen egész nap erős ágyútűz hallható. Megjön az ezred átszervezési rendelete;[54] kapok egy zászlóst, 32 főt a IV. szakasz felállítására.

 

Augusztus 30.

Szép augusztusi napsütéses utolsó vasárnap reggel van; de jó is lenne otthon templomba menni! „Iván” aknavetővel a két szomszédomat lövi, viszonozzák. Aránylag nyugalom van. Erős ütemben megkezdjük a takarmány gyűjtését. Tüzelőállások építése folyik. Sok a gyengélkedő, gyomorfájós ember (6 fő). 14 kocsi takarmányt gyűjtünk be. Éjszaka 30 darab aknát raknak le az árkászok. Éjjel nyugalom van. Ellenség alig látható.

 

Augusztus 31.

Minden munka folyik: állásépítés, takarmánygyűjtés, gyengél[kedő]szoba készítés, fedett tüzelőállás építés. [A muszka] 11 órakor foszforos lövedékkel két házat és egy üres szarvasmarha istálló szalma tetejét felgyújt[otta], baj nem volt. Gyenge a mozgás.

Délután orosz nehézpuskát és aknavetőt próbálunk ki. Az aknavető nem üzemképes. Folyik az óvóhelyek építése is. Takarmánygyűjtés 12 kocsi[val].

Délután nyugalom van. Az árkászok minden tüskésdrótot felhasználtak. Körülbelül 40 m buktatódrót lett. Kapunk még 64 darab aknát, le akarjuk rakni, de a záporesőben elázunk és botorkálunk haza a vak sötétségben. Az éjszaka igen hűvös.

 

Szeptember 1.

Hűvös, szeles az idő. Munkák folynak, istálló építése is, kaszálás. Elkezdik az óvóhelyem építését. Híre van a felvételezőtől, [hogy] 20-ára váltásnak kell lenni a németek és ukránok által. Reménykedünk. Ma a két utolsó orosz lovat és három kocsit leadom a gyűjtőállomásnak, és a vonat-málha[?][55] munkálatok menetét nézem meg.

Délután a gránátvetővel a füzest akartam lövetni, de az első lövésnél a csőben robbanás történt. Támer István[56] címzetes őrvezetőt a légnyomás agyonsújtja. Nagyon elszomorít, mert ügyes fiú volt. Bizalmam a gránátvetőben megingott. A szabályzat előírta, hogy az elsütéskor az 5 m-es zsinórt kell alkalmazni; sajnos ezt az őrvezető nem tartotta be.

Kenessey hadnagyot állásépítő tanfolyamra vezénylik [szeptember] 3–4-éig.

Éjszaka még 50 érintőaknát telepítünk, van már 80 darab. Buktatódrót 420 m-en van már.

21 óra 30 perckor egyik fülelőnk a Don partján muszka vállalkozást hiúsít meg erős kézigránát és puskatűzzel. Felterjesztem kitüntetésre őket, két főt.

Délután német messzehordó ágyúk lövik Voronyezst és környékét, a becsapódás jól látható. A muszkánál a szokásos mozgás a füzesben is.

 

Szeptember 2.

Melegebb az idő. 32 kiegészítő honvéd érkezik: 1 egészségügyi oszloptól, 3 zenész, 15 kocsis a sütőktől, 13 a trénektől.[57] Köztük van 12 román, és ebből 6 alig tud magyarul, betegesek. Jól elláttak, mondhatom. Létszám megvan, de minőség semmi.

Délelőtt a [század]vonatnál rendelkezem, ebéd után összehívom a szakaszparancsnokokat, és a IV. szakaszt visszaállítom, és a szakaszlétszámot rendezem.

Este a gyomrommal rosszul érzem magamat, ezért Drávecz őrmestert rendelem le járőrözésbe. Csendesen telik a nap és az éjjel is. Az ezredparancsban munkámat megdicsérik.

 

Szeptember 3.

Árkász századparancsnok szemlél, sokat kíván még csinálni, de kevés a munkaerő. Jó felváltási híreket hoz a felvételező tisztes a körülbelül 10 km-re hátrább telepített felvételező helyen hallottakról. Délben az új embereket osztom be, utána az új szakasz területét a jobbszárnyon a 6. század mellett szemrevételezem a szakaszparancsnokkal és a három rajparancsnokkal.

Az állások elég jól vannak kiépítve. Utána megszálló vázlatot készítek. Munka, takarmánygyűjtés, négy halott szerelvényének leadása folyik. Este Kenessey hadnagy az erődítési tanfolyamról bevonul, elmarad. Ma nem járőrözünk, csend van. A muszka aknával mögénk lövöldöz. A 6. századnál két fülelő szökött át. 30 tekercs drótot és 40 ugróaknát kapok. Nagy bakokat építettetek.

 

Szeptember 4.

Délelőtt négy kitüntetési javaslatot készítek. Délben gyomrommal igen rosszul vagyok, lázam van. Délután leveleket írok, Kenessey hadnagy zsoldot fizet.

A IV. szakasz ma éjjel vonul be új helyére. Járőrözök. Balszárnyon a figyelők 23 órakor hét gránátot dobtak a Donba, állítólag deszka úszott a vízen. Gergelynél[58] szökevény jött át a vízen. „Iván” erősen aknáz. Pajtát bontatok, anyagra van szükség. Mindenütt épülnek a fedezékek.

 

Magyar fedezékek Tyimnél.
Forrás: Fortepan / Erky-Nagy Tibor

 

Szeptember 5.

Szép napos az idő, nyugodtan alszom végre. A [század]vonatnál a munkákat nézem meg. A muszka egész nap puskával lövöldöz, két zsidó munkaszolgálatost meglőnek. Tüzérségi tüzet lövetek rájuk, elhallgatnak.

Délután a géppuska tüzének oldalazó hatását nézem meg a védőkörlet balszárnyán, amely a Don melletti alacsony dombról tüzel. A Dontól körülbelül 50 m-re húzódó völgyúton menet közben rám lőnek, találat nincsen. Nagy szerencse, mert a rejtőzést figyelmen kívül hagytam a fásultság hatására. A Gazda (zászlóaljparancsnok) telefonon kilátásba helyezte, hogy kapok puhacsizmásokat (árkászokat) és kaftánosokat (zsidó munkaszolgálatosokat). A takarmányhordás, az árkászok állás- és fedezéképítése mindenütt folyik.

Éjszaka Kenessey hadnagy járja végig a Donnál a figyelőket, hogy helyükön vannak-e, vagy nem alusznak-e. Nappal már találkoztam figyelővel, aki társával az árok fenekén kártyázott, ahelyett, hogy a muszkát leste volna, hogy mit csinál.

Éjszaka erős a lövöldözés a muszka részéről; veszteség, hála Isten, nem történt. Éjszaka kéri a Gazda telefonon, hogy jelentsem a németül tudó tisztek és sízők neveit. Jó jelnek sejtjük a 10-15-ei váltáshoz. Fohászkodunk érte, hogy valója váljék.

 

Szeptember 6.

Reggel érkezik kilenc kaftános, két óvóhelyet ásatok. Csendes vasárnap van. Itt-ott lassú puska- és aknavető lövöldözés van, a muszka szórakozik. Délelőtt az új emberek jelentkeztetése és tisztálkodásuk. Délig takarmányhordás, utána tisztálkodás, lóápolás, istálló építése. Új álláspontomat építik, remélem 9-ére készen lesz. Postát várok. Nagyon várom az előléptetésem főhadnaggyá. Tanczenberger[59] hadapród őrmester, Kecskés[60] tizedes, Lakatos[61] szakaszvezető, akik a támadás[62] során hősi halált haltak, [Magyar] Kis Ezüst Vitézségi Érmet kaptak.

Délután fáj a gyomrom, pihenek.

A tőlem jobbra lévő 4. századnál 2–300 főt látnak az erdőbe szivárogni, ebben nagy mesterek a muszkák.

Légitámadást jeleznek, de csak Voronyezsnél van. Kapocstartaléknak a jobboldali szomszéd századhoz a Tóhner-rajt[63] rendelem ki. Este Dubravecz[64] zászlós bevonul legényével. Posta érkezik: egy levél, 17 lap, két hivatalos levél. Van nagy öröm, mert az elmaradt posták [érkeztek meg]. Kenessey hadnagy pislogó elemlámpája mellett futólag elolvassuk. Utána beszélgetünk a sötétben, és 21 órakor lefekszem. 24 órakor járőrbe indulok, 4 óráig mászkálok, utána figyelőbe megyek.

21 órakor a tüzérüteg négy lövést ad le, nappal megfigyelt helyre. Éjjel csend van.

18 órakor egy árkász láblövést kap, körülbelül 7–800 méterről; csak távcsöves puskás lehetett. Reggel három lövést kapok a tüzér[üteg]től; jó volt, nagyjában nyugalom van.

 

Szeptember 7.

Alvás nélkül nekiállok tisztálkodni. 10 órára indulok két honvédemmel – akik szeptember 2-án éjjel a muszka vállalkozását meghiúsították – a Magyar Bronz Vitézségi Éremmel való kitüntetés átadása végett a zászlóaljparancsnoksághoz. Boldog vagyok, mert az első két élő ember kapja a kitüntetést becsületes helytállásért. A jó Isten segítsen mindannyiunkat dicsőségben haza!

14 órára érkezünk vissza, utána tábori lapokat ellenőrzők, hogy mielőbb tovább mehessenek, de már be is esteledett. Kötelesség volt a tábori lapok ellenőrzése, amit csak mechanikusan végeztem nagy mennyiségük és kevés időm miatt. Megbízható, jó katonáim a zalai legények, ismertem gondolkodásukat, így komolyabb ellenőrzésre nem volt szükség. Egy[ik] lap szövegét, nem tudom már, hogy hogyan, mégis feljegyeztem a mai nap eseményei után azzal a bevezetővel: „Egy zamatos lap:”

„Németh Dániel úrnak, Tulipán u. 31. Tapolca, Zala megye.

Kelt 9. hó 5-én.

Kedves Bözsi és Sógor!

Kívánom a jó Istentől, hogy levelem a legjobb egészségben találjon benneteket; én, hála Isten, egészséges vagyok. Tudatom veletek, hogy 27-én írt lapotokat megkaptam, de a 18-án amit írtál, azt nem, pedig ha abban küldtél cigarettát, arra szükségem volna, és ha írsz levelet, írjál és tegyél bele pár csomó cigarettapapírt, mert papírt itt nem lehet venni. A Jancsinál voltam 31-én, az is egészséges és mondta, hogy majd eljön hozzám, de még idáig nem volt itt. Ettől kérdeztem, hogy a Szencz Rozi ura merre van, de az sem tudott felőle. A tagosítás felől írjál bővebben, hogy hol mérték ki és kik a szomszédok. Ha mire vetni kell, nem leszek otthon, azért csak vessetek minél többet; de talán, ha az Isten engedi, addigra haza mehetek. Hát a Bárka Feri mikor írt utoljára? Én már régen hallottam felőle, ha írsz, akkor efelől is írjál. Itt semmi különös újság nincs, inkább hazulról írjatok sokat, meg lapom is ez az utolsó. Míg nem kapunk, addig nem tudok írni. Az ökröket ne adjátok el; ha mostanában nem mehetek haza, akkor majd küldök pénzt. Tiszteltetem az összes rokonokat és ismerősöket.

Isten veletek, maradok tisztelettel:

Gazsi

(Nyárondi Gáspár[65] honvéd, 219/31.)”

Délután négy csomagot küld a tüzér[üteg] a füzesbe, általában csend van. Éjjelenként óránként zavaró tüzeléssel nyugtalanítjuk a bolsit. Esős, borús, sáros este van.

Minden remény szertefoszlott, hogy mostanában hazamenjünk. (Vezérkari főnök úr[66] az ezredparancsnokságon közölte.)

 

Szeptember 8.

Szép, napos az idő. Munka folyik, aránylag csend van. A szakaszoknál járok. 20 tekercs tüskésdrótot kapok. Szigorú készültség van, és 9–10-ére is. Hála Isten, nem lett semmi. Éjszaka a körletet járom. Az éjszakai készültséget legtöbbször az orosz szökevények vallomásai alapján rendeli el telefonon a zászlóaljparancsnok.

 

Szeptember 9.

Járom az I. szakasz védőkörletét, ellenőrzöm a beosztott nehézfegyvereket. A védőállás műszaki megerősítésére négy árkászt és 29 kaftánost kapok a zászlóaljparancsnokság intézkedésére. 150 m veszélyesnek ítélt területre spanyollovast hordatok ki, 150 m tüskésdrótkerítést készíttetek a déli szárnyon, és lerakatok 43 darab tányéraknát az utak lezárására. A déli védőkörlet szárnyán is figyelő építésére alkalmas helyet szemrevételezek. Óvóhelyem a faluba levezető úton, a domboldalon lassan épül, sok a földmunka. A szakaszoknál a védőállás építése folyik.

A hadsereg déli szárnyán, az „M-kanyarnál” erős támadást rendelt el a hadsereg-parancsnokság az orosz hídfő megtisztítására.[67] Védőkörletem északi szárnyához, a szomszédos 17/5. század és századom I. szakasza mögé kapocstartaléknak egy szakasz érkezik. Délben nyolc orosz repülő támadja a zászlóalj védőkörletét. Délután a kapocstartalék parancsnokával személyesen veszem fel a kapcsolatot.

 

Szeptember 10.

Várom Major ezredes ezredparancsnok urat, de csak a zászlóaljparancsnokságig ment. Az erődítési munka folyik éjjel-nappal. Éjszaka egy ugróakna robban telepítésnél a déli szárnyon. Egy zsidó munkaszolgálatos meghal,[68] kettő megsebesül és egy árkász. Sajnos az éjszakai sötétségben végzett telepítésnél – a tapogató munka mellett – ez előfordul. Figyelőmhöz a futóárok építése folyik.

Éjszaka erős lövöldözés az északi szárnyamon lévő 17. [gyalog]ezrednél. Mára is szigorú éjszakai készültség van.

 

Szeptember 11.

Az idő esős, hűvös. Munka folyik, az istállókat építjük. Ezredparancsnok urat várom. Egész nap lassú, folyton kölcsönös lövöldözés van.

 

Szeptember 12.

Az eső elállott és szépre fordult az idő, takarmányt gyűjtünk. Délben az árkászokat hirtelen átirányítják telefonon kapott paranccsal a 4. századhoz, mert éjszaka az oroszok ott disznólkodtak.

Hajnalban a III. szakaszt nézem meg, itt a munka lassan megy. Napközben sí-kiképzésre kell intézkedni, vezénylésre előkészületeket tenni. A német szakácstanfolyamról bevonul a felvételező tisztes és egy szakács.

A zászlóaljparancsnoksággal való összeköttetés biztosabbá tétele céljából a tábori távbeszélő mellé, szükség összeköttetésre R-2 készüléket kapok. Üzembiztosságát nem ismerem, mert békekiképzésnél nem volt forgalomban.[69]

 

 

Függelék

 

Jegyzőkönyv a 47/II. zászlóalj felszerelésének a Dontól való visszavonulás során, 1943. január-februárban történt megsemmisüléséről

Hely nélkül, 1943. április 15.

 

Tuba László hagyatéka. Eredeti gépelt másodpéldány.

 

M. kir. 47/II. zászlóalj

Bizottsági jegyzőkönyv

 

Készült Tábori posta 219/29. – 1943. április hó 15. napján a 47/II. zászlóalj parancsnoksági irodájában.

 

Jelen vannak: Tuba László főhadnagy, mint a szabadságon lévő számadótest parancsnok helyettese, György István tartalékos zászlós, mint bizottsági tag, Szávai József tartalékos főhadnagy, a 47/II. zászlóalj gh-főnöke és Marx Ernő[70] karpaszományos honvéd, címzetes őrmester, mint jegyzőkönyvvezető.

Tárgy: A 47/II. zászlóalj egységfelszerelésének, valamint ruházat- és személyi felszerelésének megsemmisülése.

Fent nevezett bizottsági tagok megállapítják a következőket.

A 47/II. zászlóalj egyes részeit a Rudkino és Kosztyenki Don menti községeknél lévő védőállásaiból kivonták s a szomszédos déli hadosztály megsegítésére Novo Uszpenkánál az 1943. évi január 12-én betört szovjet erők feltartóztatására bevetették. Az itt betört és túlsúlyban lévő, számos harckocsi által támogatott szovjet csapatok fokozatos előretörését állandó és igen súlyos elhárító harcokkal késleltette a zászlóalj ezen megsegítő csoportja, mígnem a szovjet tömegtámadás a zászlóalj eredeti védőállását is elérte, s mivel hátbatámadás veszélyének volt kitéve, kénytelen volt oldalt kifordulva reteszállást elfoglalni. Ezen reteszállásban, hevenyészett hóbunkerekből és mellvédek mögül, több ellentámadás közbeiktatásával, -40–45 fokos dermesztő hidegben egy hétnél tovább sikerült az orosz tömegtámadást megállítani, mely harcok során a nagy ellenséges tűzhatás, valamint a közlekedést gátló méteres hó következtében már az 1943. évi január 12. és 27. között Novo Uszpenka, Oszkino, Kocsatovka, Kosztyenki, Rudkino, Hmelevij Les, Prokudinszkij, Parnicsnij, Ivanovka és Sztaro Nyikolszkoje községeknél lezajlott elhárító harcokban súlyos anyagveszteségeket szenvedett a zászlóalj.

Az 1943. évi január 27-én felsőbb parancsra megkezdett visszavonulás alkalmával a zászlóalj megmaradt részei utóvédként fedezték a szovjet erők által már gyűrűbe fogott III. hadtest visszavonulását. Állandó súlyos harcokat kellett vívni a minden oldalról támadó ellenséges erőkkel. Az ellenséges harckocsi- és légitámadások, partizán rajtaütések állandóan követték egymást. Az olimi völgyben olyan súlyos harckocsi- és repülőtámadás érte a zászlóaljat, hogy a zászlóalj vonatanyagának még meglévő része teljes egészében megsemmisült. Az orosz gyűrűből Sztaro Nyikolszkojétól Szumiig állandó súlyos harcokkal, hasig érő hóban végrehajtott meneteléssel, dermesztő hidegben és hihetetlen nélkülözésekkel 1943. január 27. és február 18. között végrehajtott kitörés során teljesen megsemmisültek a zászlóalj alosztályainak egységfelszerelési cikkei és az egyéni felszerelés tetemes része.

A jelen bizottsági jegyzőkönyvhöz csatolt rovancsolási kimutatásban felvett anyagkészlet kivételével ellenséges behatás következtében megsemmisült: 1. a fegyverzet, 2. lőszeranyag, 3. tüzérségi és optikai anyag, 4. egészségügyi anyag, 5. állategészségügyi anyag, 6. ruházat és személyi felszerelés, 7. vonatanyag és lófelszerelés, 8. az élelmezési felszerelés, 9. a gépkocsi anyag, 10. a híradó anyag, 11. műszaki és gázvédelmi anyag, 12. haditérkép anyag.

Megállapítja a bizottság, hogy a felsorolt anyagok a fent jelezett időszakban végrehajtott súlyos elhárító harcok és a szovjet gyűrűből való kitörés során kizárólag ellenséges behatás következtében semmisültek meg; vétkes mulasztást vagy gondatlanságot senki sem követett el, és így anyagi felelősség senkit sem terhel.

A jegyzőkönyv felolvasás után jóváhagyólag aláíratott.