Egy honvédtiszt a világháborúban - 1. rész

Galícia, Kárpátok, Csehország – az utolsó felvonás

„A nap folyamán négyszer cserélnek helyet a levegőben a gépek. Amint eltűnnek a Stukák, jönnek a Martin bombázók és a Raták. Nagy pusztítás mind a két esetben. Csapataink előretörése megakad, sőt, estére kénytelenek vagyunk az erdőt feladni.[…] Estére mondhatnám kísérteties lett a csend. Harcok után ez legtöbbször így szokott lenni. Mindkét fél kimerült a gigászi küzdelemben és az éjszaka is nyugodtan telt el. A Hold fénye megvilágítja a terepet, a figyelőállásokból azonban egy-egy rakéta felszáll, ami fényével jobb áttekintést biztosít és megnyugtat.”

Bevezető

Az alábbiakban közölt napló szerzője, Salgó Andor polgári családból származott. A felső kereskedelmi iskolai érettségit követően 1939. október 5-én vonult be kötelező katonai szolgálatra a kassai 21. gyalogezred I. zászlóaljához. A tartalékos tiszti iskola két évfolyamának elvégzése után csapatvonat-parancsnoki tanfolyamra iskolázták be. 1941. június 30. és október 25. között a Kárpát-csoport parancsnokságának 1/c. osztályának írnokaként hadiszolgálatot teljesített, majd 1942 októberében alakulatának vonatparancsnokaként vonult el a 2. hadsereg Don-menti hadműveleti területére. 1943. február 2-án (más adat szerint 6-án) Sztarij Oszkoltól északra megsebesült. Felépülését követően a polgári életben dolgozott, míg 1944. február 17-én ismét behívták katonai szolgálatra. A kassai 21/I. zászlóalj kötelékében szolgált 1945. április 6-áig, mikor a 24. hadosztály alakulatai (köztük a 21/I. zászlóalj) beszüntették a tüzelést, és megnyitották védőállásaikat. A szovjet parancsnokság - az előzetes megállapodás szerint az átvett 195 tisztet, 144 tiszthelyettest, 850 tisztest és 1374 honvédet a szokásos ellenőrzés és fertőtlenítés után két vasúti szerelvénnyel Hajmáskérre szállította, hogy ott az alakulóban lévő demokratikus honvédség 5. gyaloghadosztályának magvát alkossák. Salgó Andor 1945. április 24-étől az úgynevezett demokratikus honvédség 5. hadosztály 17. gyalogezred I. zászlóaljánál szolgált. Leszerelését követően Miskolcon élt, zömmel adminisztratív munkaköröket ellátva.

 

A közölt forrás a helyszínen készült jegyzetek alapján íródott, érdekessége, hogy nem annyira a hadi eseményekre összpontosít, nem elrémíteni próbál, hanem - sokszor név és arcok nélkül - a mindennapi élet apró momentumait mutatja be. Megtudhatjuk, hogy alakult a közhangulat, milyen volt az ellátás, a felszereltség, hogyan szervezték át a csapatokat, de - ha helyzet úgy hozta, belepillanthatunk a harcokba is.

Mindezt egy olyan ember szemével látjuk, aki személyiségénél és képzettségénél fogva pontosan, precízen tudta a részleteket dokumentálni. Így - a személyes élményeken, benyomásokon túl - a napló végén megtalálhatjuk a 21/I. zászlóalj részletes tiszti névsorát, létszám- és veszteségi adatokat, de a szerző személyes katonai szolgálatának aprólékos dokumentációját is.

A gépelt napló és az eredeti dokumentumok a család tulajdonában vannak Miskolcon, egy korábbi kutatásom melléktermékeként (amely a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Kenézlő községnél visszavetett ellenséges folyóátkelési kísérlet részleteinek feltárását tűzte ki célul) jutottam hozzá, immár tíz éve. A napló azóta várta, hogy nyilvánossághoz juthasson, elmondva az utókornak a

bakák harcait.

Tartalomjegyzék

Ezen a napon történt július 22.

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt 15 évben az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Beköszöntő

A görög eredetű „diaszpóra” fogalom hosszú ideig a zsidó, görög és örmény szétszóratás leírására szolgált, manapság viszont a kényszerű kiűzetés vagy az önkéntes migráció következtében létrejött külföldi etnikai kisebbségi közösségek szinonimájává vált. A diaszpórák idegen befogadó országban tevékenykednek ugyan, de tagjait – a szociológiai vizsgálatok szerint – erős érzelmi kötelékek fűzik származási országukhoz. Magyar diaszpórán általában a 19. század végétől az országot, illetve a Kárpát-medencét több hullámban önként elhagyó, ma Nyugat-Európában és a tengerentúlon élő szórványmagyarságot értjük. Friss adatok szerint a diaszpórában élő magyarok száma körülbelül 2,5 millió fő, akiknek a fele azonban már nem tud magyarul.

Az elmúlt években a tengerentúli magyarság képviselői jelezték, hogy a diaszpóra tagjainak az évtizedek alatt összegyűjtött értékes dokumentumai egyre nagyobb veszélyben, sok esetben a megsemmisülés határán vannak. A Magyar Diaszpóra Tanács ezért 2013-ban elfogadta a Mikes Kelemen Programot, amelynek célja az, hogy a diaszpóramagyarság könyvtári, levéltári örökségét rendezett módon összegyűjtve Magyarországra szállítsák és gondoskodjanak későbbi méltó felhasználásáról. A Nemzetpolitikai Államtitkárság és az Országos Széchényi Könyvtár szervezésében elindított Mikes Kelemen Program 2014. január 1-jén kezdte el munkáját. A Magyar Nemzeti Levéltár szakmai partnerként 2015-ben csatlakozott e kezdeményezéshez, felvállalva a levéltárszakmai koordinációt. A Mikes Kelemen Program és a Nemzeti Kulturális Alap által finanszírozott Ithaka-program segítségével folyamatosan közreműködik az európai és tengerentúli emigráció iratanyagának szervezett hazahozatalában, az iratanyagok levéltári struktúrájának kialakításában, majd kutathatóvá tételében. Ennek eredményeként a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárának őrizetébe számos értékes irathagyaték került, amelyekből az ArchívNet 2017. évi 2–3. összevont számának két írása is ízelítőt nyújt. A szám tematikája: „Magyar diaszpórák, emigráns egyesületek, személyes sorsok a 20. században”. Az összeállításban a már említett két dokumentumközlésen kívül olvashatunk még sanghaji magyar kalandorokról, az ottani magyar érdekvédelemről, továbbá a franciaországi, illetve a tengerentúli magyar diaszpóra szervezeteiről, azok működéséről. Nem kapcsolódnak szorosan a témához, de érdekfeszítőek a kristályéjszaka magyar vonatkozásai, és igen tanulságos olvasmány Alapi Gyula Rákosi Mátyáshoz írt, mindeddig ismeretlen levele is.

Technikai okok miatt az összeállításunkat két, formailag ugyan különálló, de tartalmilag  szorosan összetartozó részre bontottuk: az elsőt, tehát az idei 2. számot 2017. június 21-én, míg a második részt, azaz a 3. számot június 28-án közöljük. A kettes számban az egyesületi témák kerültek előtérbe, míg a hármasban főleg egyéni sorsok bemutatására helyezzük a hangsúlyt.

 

 

Budapest, 2017. június 28.

 

 

A szerkesztők