A Szent Korona átadás-átvétele 1978-ban

„Leltár
amely felvétetett Budapesten, az országház épületében 1978. január 5-én a magyar korona és a koronázási ékszerek szakértői szemléje és azonosítása alkalmából:
1./ Egy darab aranyból készült korona, 19 zománcképpel, drágakövekkel, igaz-gyöngyökkel díszítve, zárt, csúcs- és csüngő díszekkel. Átmérője: 21,3, ill. 20,3 cm.”

Bevezetés 

1978. január 6-án délután az Országház kupolacsarnokában Cyrus Vance amerikai külügyminiszter - Jimmy Carter elnök személyes megbízottjaként - visszaadta Szent István koronáját Magyarország népének. A ceremónián az Országgyűlés elnöke, Apró Antal beszédében a Magyar Népköztársaság nevében köszönte meg a „kormány külpolitikájának visszaigazolását".

Az Archivnet 2008/1. számában Szabó Csaba ismertetett több, a Szent Korona visszaadásának előkészítésére vonatkozó diplomáciai dokumentumot, melyet a Magyar Országos Levéltárban Apró Antal, az Országgyűlés elnökének iratai között található forrásokkal kívánunk kiegészíteni. A dokumentumok a Korona és a koronázási ékszerek átadás-átvételi ünnepségeinek történéseit rekonstruálják.

Az MSZMP KB Politikai Bizottsága

 foglalkozott a Korona és a koronázási ékszerek visszaadásának előkészítésével, amelyen áttekintették a tennivalókat és megtárgyalták a hét pontban összesített amerikai igényeket is, például azt, hogy az átadás ünnepélyes keretek között és a nyilvánosság előtt történjen. Az előterjesztés utolsó pontja kategóriánként sorolta fel az ünnepségre meghívandó személyeket: az Országgyűlés és a kormány képviselőit, a magyarországi egyházak vezetőit, a különféle társadalmi és tömegszervezetek vezető embereit, a felsorolásból azonban kimaradtak az MSZMP, azaz a párt képviselői.

A Korona átadásának zökkenőmentes lebonyolítására számos forgatókönyv és sajtóterv készült, melyekből kiderül, kikből és miként állt össze a meghívottak névsora. Figyeltek például arra, hogy valamennyi egyház első embere és a kulturális és tudományos élet 35 kiemelkedő személyisége - köztük Illyés Gyula, Varga Imre szobrász- és Kocsis Zoltán zongoraművész - mindenképpen jelen legyen az átadáson. A KB ideológiaititkára Győri Imre határozta meg annak a negyven újságírónak, fotóriporternek és tévésnek a feladatait, akik a helyszínről követhették nyomon a ceremóniát.

Az Amerikai Egyesült Államok képviselői kikötötték, hogy mivel a koronát az amerikai nép adja át a magyar népnek, nem kívánják, hogy az azt átvevő delegációt túlzottan politikai szempontok alapján állítsák össze. Ismeretes, hogy míg Kádár János jelenlétét nem kívánták az amerikaiak, addig Apró Antal, mint az Országgyűlés elnöke és a magyar nép nevében a Koronát átvevő személy, valamint Lázár György miniszterelnök és Aczél Györgyminiszterelnök-helyettes (mindketten PB tagok), részt vehettek az eseményen.

1977. december 22-én Nagy János külügyminiszter-helyettes tervezetet készített Apró Antal részére, melyben arra tett javaslatot, hogy az Országgyűlés tagjai közül kik kapjanak meghívást a Korona átadásával kapcsolatos eseményekre. (1. forrás)

Puja Frigyes külügyminiszter 1978. január 3-án terjesztette elő jóváhagyásra Apró Antalnak, Lázár Györgynek és Győri Imre KB titkárnak a magyar-amerikai levélváltás (amerikaiakkal előzetesen egyeztetett) tervezetét, amelyre 1978. január 6-án 15.30-kor került sor Apró Antal és Cyrus Vance amerikai külügyminiszter között. Levelében Apró Antal írásban igazolta, hogy a magyar népet képviselő küldöttség élén, az Egyesült Államok elnökének képviselőjétől, a mellékelt leltárban feltüntetettek szerint, sértetlenül átvette Szent István koronáját és a magyar koronázási ékszereket. Az ünnepélyes átadással Magyar Népköztársaság Kormányának véleménye szerint az Amerikai Egyesült Államok Kormánya eleget tett a koronával és a koronázási ékszerekkel kapcsolatos valamennyi nemzetközi jogi kötelezettségének. (2. forrás)

A magyar és az amerikai levélváltás tervezete mellett a Külügyminisztérium 1978. január 3-án több dokumentumot megküldött Apró Antalnak. Puja Frigyes levélben tájékoztatta Apró Antalt a hozzá eljuttatott iratokról. A Külügyminisztérium megküldte jóváhagyásra Apró Antal válaszbeszédének és a vacsorán mondandó pohárköszöntőjének tervezetét, továbbá témajavaslatot az amerikai féllel történő beszélgetéshez. Emellett Puja Frigyes eljuttatta Apró Antalnak Cyrus Vance beszédének és pohárköszöntőjének magyar fordítását, továbbáJimmy Carter elnök Losonczi Pálnak írt levelének a fordítását is, amelyet Cyrus Vance 1978. január 6-án adott át Losonczi Pálnak. (3. forrás)

A Korona és a koronázási ékszerek átadására összeállították az amerikai delegáció, és - hosszas egyeztetés után - 1978. január 2-ai végleges dátummal a visszaadási ünnepség magyar meghívottainak névsorát. (4. forrás)

1978. január 2-ai keltezéssel a Külügyminisztérium Protokoll Rendezvényi Osztálya részletes és mindenre kiterjedő programtervezetet készített a korona és a koronázási ékszerek ünnepélyes keretek közötti visszaadásáról. (5. forrás)

Tanulságos lehet végignézni, elemezni, ki mindenki szerepelt az ünnepség magyar meghívottainak terjedelmes listáján. A szervezők láthatóan törekedtek arra, hogy minél sokrétűbb legyen az a vendégkör, amelyben az Országgyűlés, az Elnöki Tanács, a SZOT, az Országos Béketanács, a Magyar Nők Országos Tanácsa, a Fegyveres Erők Tábornoki Kara és a KISZ vezetői mellett, helyet kapott 13 egyházi vezető, a Nemzeti Szövetségek és a Magyarok Világszövetsége valamint a Hazafias Népfront Országos Tanácsának tagjai. Cyrus Vance Szent István koronáját Magyarország népének adta vissza, azért a „nép reprezentálására" helyet kaptak az ünnepségeken a kiemelt fizikai, a mezőgazdasági és a vidéki üzemek dolgozóinak képviselői. Mellettük jelen volt még a már említett 35 fő a kulturális és tudományos élet kiemelkedő személyiségei közül, ill. a koronával foglalkozó munkacsoport tagjai valamint a Külügyminisztérium illetékes munkatársai.

Az Apró Antal iratai között őrzött (a Szent Korona visszaadásának iratai címet viselő) dosszié talán egyik legfurcsább forrása az az 1978. január 5-én készített leltár, amelyet a Korona és koronázási ékszerek szakértői szemléje és azonosítása alkalmából készítettek.(6. forrás), A leltár készítője tömör egyszerűséggel, pontos adatokkal úgy kezelte a koronát és a koronázási ékszereket, mint puszta leltári tárgyakat.

A forrásközlésben bemutatott iratok különlegességét azok a megjegyzések adják, amelyeket Apró Antal a számára kérdéses, problémás részeknél saját megjegyzéseivel látott el.

Az iratok jelzete: MOL XVIII-6-k-9. csomó Magyar Országos Levéltár - Országgyűlés - Apró Antal elnöki iratai - Társadalmi szervezetekben betöltött tisztségek iratai - A Szent Korona visszaadásának iratai.

Ezen a napon történt augusztus 08.

1918

A nyugati fronton megindul az antant utolsó – őszig elhúzódó – támadása, mely eldöntötte az I. világháború kimenetelét.Tovább

1940

Az angliai csata kezdete.Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt közel két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Beköszöntő
Megszállás, impériumváltás, Trianon – II.

Trianon – második Mohács. Így látta a korabeli közvélemény az 1920. június 4-én aláírt magyar békeszerződést, és több mint egy évtizeddel később Szekfű Gyula is Mohácshoz hasonlította a Három nemzedék című művében. A tizennégy részből, egy jegyzőkönyvből és egy nyilatkozatból, összesen 364 cikkelyből álló békeszerződés Magyarország számára nemzeti tragédiát jelentett: megcsonkított országot nehezen védhető határokkal, aránytalan településszerkezettel, az állameszme és a nemzeti öntudat megrendülését, több mint hárommillió magyar kisebbségi kiszolgáltatottságát. Trianon széleskörű társadalmi elutasítottságának legfőbb oka a békeszerződés előírásainak durvasága és elvszerűtlensége volt. Ehhez nagymértékben hozzájárult az is, hogy a határok megállapításánál elsősorban stratégiai szempontok, az új államok gazdasági érdekei s a vae victis („jaj a legyőzötteknek”) elve érvényesült.

Az 1947-es párizsi békeszerződésben megismételt Trianon, az általa okozott újabb sokk, majd az államszocialista diktatúra hatalomra kerülése azt eredményezték, hogy a téma hosszú ideig feldolgozatlan és kibeszéletlen maradt. Közel negyven évnyi kényszerű hallgatás után Trianon az 1980-as évek elejétől szűnt meg tabutémának lenni Magyarországon, és azóta számos feldolgozás – irodalmi mű, dokumentumfilm, tanulmány, monográfia – született e kérdésről.

Ennek ellenére a trianoni sokk hatása máig jelen van a magyar társadalomban. A századik évforduló kapcsán végzett friss, reprezentatív magyarországi közvéleménykutatás adatai szerint a megkérdezettek 94%-a gondolja úgy, hogy a trianoni békeszerződés alapvetően igazságtalan és túlzó volt a magyarokkal szemben. Ennél valamivel kevesebben, de a lakosság még így is több mint háromnegyede, 77%-a azzal is egyetért, hogy e traumát máig nem heverte ki az ország. A békeszerződés pontos évszámát ugyanakkor a válaszadók csupán 43%-a idézte fel helyesen, mintegy harmada (34%) pedig – tévesen – azt gondolja, hogy az csupán száz évig érvényes, és 2020. június negyedike után hatályát veszti.

Ezért is rendkívül fontos, hogy Trianonról minél több kiegyensúlyozott szemléletű, a reális nemzeti önismeret irányába mutató tudományos mű szülessen. Reményeink szerint ezt a célt szolgálják az ArchívNet idei 2–3. számában megjelenő dokumentumközlések is. Szerzőinkhez hasonlóan „Trianont” nem egyetlen dátumhoz – 1920. június 4-éhez – köthető eseményként, hanem hosszabb, évekig tartó folyamatként értelmezzük. E folyamat szerves részét képezte az elveszített háború, az Osztrák–Magyar Monarchia felbomlása, a történeti Magyarország egyes részeinek idegen katonai megszállása, csakúgy, mint az utóbbi nyomán bekövetkezett fokozatos főhatalomváltás: a magyar közigazgatás felszámolása és az új hatalmi struktúrák kiépítése.

Összeállításunk témája tehát: „Megszállás, iserifmpériumváltás, Trianon”. Technikai okok miatt a két szám külön jelenik meg: a 2-es június 4-én, míg a 3-as ugyanezen hónap 16-án. A most megjelenő 3. szám első írásának szerzője, Völgyesi Zoltán azt bizonyítja meggyőzően, hogy 1918 novemberében és december első felében a szlovák lakosság egy része ‒ főleg a Felvidék keleti felében ‒ ellenezte a csehszlovák orientációt, és nyíltan kifejezte a Magyarországhoz való lojalitását. Bojtos Gábor az első világháború ideje alatt, majd 1918 után a szülőföldjüket tömegesen elhagyó menekültekről ír. Öt sikeres egyéni integrációs életutat vázol fel, mind az öt személy Jász-Nagykun-Szolnok vármegyei menekült tisztviselő volt. Demjén Ágnes a gróf Batthyány Tivadar belügyminisztersége idején, 1918 végén eszközölt főispáni kinevezéseket elemzi, és arra keresi a választ, hogy mivel magyarázható a főispáni karban történt személyi változások magas száma. Péterffy Gergely vasúttörténeti írása nem kapcsolódik ugyan a témához, viszont szemléletes módon tárja az olvasó elé a magyar állam által 1947-ben viszontagságos körülmények között vásárolt 510 amerikai gőzmozdony ügyét. Dokumentumközlését mindeddig ismeretlen, látványos korabeli fotókkal illusztrálja.

 

Budapest, 2020. június 16.

A szerkesztők