A Szent Korona átadás-átvétele 1978-ban

„Leltár
amely felvétetett Budapesten, az országház épületében 1978. január 5-én a magyar korona és a koronázási ékszerek szakértői szemléje és azonosítása alkalmából:
1./ Egy darab aranyból készült korona, 19 zománcképpel, drágakövekkel, igaz-gyöngyökkel díszítve, zárt, csúcs- és csüngő díszekkel. Átmérője: 21,3, ill. 20,3 cm.”

A korona átadás-átvételének levélváltás tervezete

A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG
KÜLÜGYMINISZTERE
64/PF/1977. „A-10"
Szigorúan titkos!
Melléklet: 3darab
[popup title="

[Hány perces legyen a fogadás
Ki adja át először a levelet.
Felolvassuk. Vagy
csak átadjuk,
ezzel kezdjük a beszélgetést.]

" format="Default click" activate="click" close text="Az iraton kézzel írt megjegyzés."]
Apró Antal elvtársnak,
az Országgyűlés elnökének

Budapest

Kedves Apró Elvtárs!

Mellékelten benyújtom a korona és a koronázási ékszerek visszaadásáról szóló magyar és amerikai levélváltásra készített javaslatot.

A javaslatot egyidejűleg benyújtottam Lázár György és Győri Imre elvtársaknak is.

Budapest, 1978. január 3.

Elvtársi üdvözlettel
/Puja Frigyes/

* * *

[popup title="

[L. Apró]

" format="Default click" activate="click" close text="Az iraton kézzel írt megjegyzés."]
KÜLÜGYMINISZTÉRIUM
64/PF/1977. „A-10"
Szigorúan titkos!
Készült: 9 példányban
1. számú példány
Melléklet: 2 darab

Javaslat

Apró Antal, Lázár György és Győri Imre elvtársnak

Jóváhagyás kérésével mellékelten megküldöm az Apró Antal elvtárs és Vance amerikai külügyminiszter közötti levélváltás - az amerikai féllel előzetesen egyeztetett - tervezetét. A levélváltásra 1978. január 6-án 15.30-kor kerülne sor Apró elvtárs és Vance külügyminiszter között.

Budapest, 1978. január 3.

 

/Puja Frigyes/

* * *

Magyar levéltervezet

Őexcellenciája
Cyrus R. Vance,
az Amerikai Egyesült Államok
külügyminisztere

Excellenciás Uram!

Van szerencsém igazolni, hogy a magyar népet képviselő küldöttség élén a mai napon Öntől, mint az Egyesült Államok elnökének képviselőjétől és az Amerikai Egyesült Államok Kormányának más hivatalos személyiségeitől, az amerikai nép képviselőitől, a mellékelt leltárban feltüntetettek szerint, sértetlenül átvettem Szent István koronáját és a magyar koronázási ékszereket.

Szeretném kifejezni kormányom nagyrabecsülését ezeknek a tárgyaknak a biztonságos ideszállításáért és átadásáért, és egyben kijelenteni, hogy a Magyar Népköztársaság Kormányának véleménye szerint az Amerikai Egyesült Államok Kormánya ezzel a lépésével megfelelően eleget tett a koronával és a koronázási ékszerekkel kapcsolatos valamennyi nemzetközi jogi kötelezettségének.

Ennek megfelelően a korona és a koronázási ékszerek Egyesült Államok-beli megőrzéséből és gondozásából eredően kormányom semmiféle követelést nem fog támasztani az Amerikai Egyesült Államok Kormányával szemben.

Budapest, 1978. január 6.

Őszinte híve:
/Apró Antal/
a Magyar Népköztársaság
Országgyűlésének elnöke

* * *

Az amerikai válaszlevél tervezete

Őexcellenciája
Apró Antal,
a Magyar Népköztársaság
Országgyűlésének elnöke

Excellenciás Uram!

Örömmel igazolom 1978. január 6-i levelének vételét, amelyben volt szíves nyugtázni Szent István koronájának és a koronázási ékszereknek az átvételét.

Van szerencsém kijelenteni, hogy a korona és a koronázási ékszerek Egyesült Államok-beli megőrzéséből és gondozásából eredően kormányom semmiféle követelést nem fog támasztani a Magyar Népköztársaság Kormányával szemben.

Budapest, 1978. január 6.

Őszinte híve:

/Cyrus Vance/
külügyminiszter

Ezen a napon történt november 22.

1906

Az SOS-t hivatalos nemzetközi segélykérő jelzéssé nyilvánítja a Nemzetközi Rádió-távírási Konvenció (International Radio Telegraphic...Tovább

1934

A Népszövetségben Belgrád megvádolja Magyarországot az I. Sándor elleni királygyilkosságban való részvétellel.Tovább

1941

Megalakult a Cserkész Országos Nagytanács, amelyben a jobbratolódás ellenzőinek néhány képviselője is szerepet kapott.Tovább

1942

Sztálingrádnál a szovjet túlerő bekeríti a 6. német hadsereget.Tovább

1943

Libanon függetlenné válik Franciaországtól.Tovább

  •  
  • 1 / 3
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

Megjelent online forrásközlő folyóiratunk idei harmadik száma. A legfrissebb ArchívNet publikációi olyan forrásokat ismertetnek, amelyek bemutatják a 20. századi magyar történelem mikro- és makroszintjének egy-egy részletét: legyen szó egyéni sorsokról, avagy államközi megállapodásokról.

Ordasi Ágnes (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) publikációjában olyan dokumentumokra hívja fel a figyelmet, amelyek egyszerre vonatkoznak a mikro- és a makroszintre. A Fiumei Kereskedelmi és Iparkamarához beérkezett felmentési kérelmek egyfelől bemutatják, hogy az intézménynek milyen szerepe volt az első világháború alatt a felmentések engedélyezése és elutasítása kapcsán a kikötővárosban, másrészt esettanulmányként kerül bemutatásra, hogy hasonló helyzetben miként működtek a királyi Magyarország területén működő, más kereskedelmi és iparkamarák. Harmadrészt pedig a fegyveres katonai szolgálat alól felmentésüket kérő személyek egyéni sorsába is betekintést engednek a forrásként szereplő kérelmek.

Fiziker Róbert (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) írásával már az első világháborút követő időszakba kalauzolja el az olvasót. A nyugat-magyarországi kérdést rendező velencei jegyzőkönyv egyik rendelkezésének utóéletét mutatja be egy döntőbírósági egyezmény segítségével. Ausztria és Magyarország között a velencei protokoll nyomán a helyzet rendeződni látszott, azonban a magyar fél a Burgenland területén okozott károk megtérítésével hadilábon állt. A két állam számára – ha alapjaiban nem befolyásolta Bécs és Budapest viszonyát – még évekig megválaszolatlan kérdést jelentett a ki nem egyenlített számla ügye.

A makroszintet bemutató irat után Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) egy olyat történetet mutat be két távirat prezentálásával, amelyek egy, az emigrációt választó magyar család sorsára is rávilágítanak. Az újságíró Marton házaspár 1957-ben vándoroltak ki Magyarországról, azonban az államvédelem megpróbált rajtuk keresztül csapdát állítani az Amerikai Egyesült Államok budapesti nagykövetségén menedékben részesített Mindszenty József esztergomi érsek számára. Mindszentyt az államvédelem igyekezett rábírni arra, hogy hagyja el az országot a Marton családdal, erről azonban az amerikai diplomaták értesültek, így végül a terv nem valósult meg.

Pétsy Zsolt Balázs (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem) három olyan dokumentumot ismertet, amelyek rávilágítanak a magyarországi római katolikus egyház helyzetére a késő Kádár-korszakban. Az Álllami Egyházügyi Hivatal bemutatott jelentései 1986-ból és 1987-ből arról tájékoztatták az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Osztályát, hogy miként zajlottak a Vatikán képviselőivel a különböző egyeztetések (személyi kinevezések, a Szentszék és Magyarország együttműködése stb.).

Az idei harmadik számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet következő számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

 

Budapest, 2024. szeptember 19.

Miklós Dániel
főszerkesztő