Apró Antal és Cyrus Vance amerikai külügyminiszter beszédei a korona átadási ünnepségeken

a.
A külügyminisztérium kísérőlevele Apró Antalnak

A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG
KÜLÜGYMINISZTERE

Apró Antal elvtársnak,
az Országgyűlés elnökének

Budapest

Tisztelt Apró Elvtárs!

A korona visszaadásával kapcsolatban - jóváhagyás kérésével - mellékelten megküldöm Apró elvtárs válaszbeszédének, valamint a vacsorán mondandó pohárköszöntőjének tervezetét, továbbá az amerikai külügyminiszterrel folytatandó beszélgetéshez készített témavázlatot.

Tájékoztatásul mellékelem Vance külügyminiszter beszédének és pohárköszöntőjének magyar fordítását is. (Az amerikai nagykövetség közölte, hogy Vance még nem hagyta véglegesen jóvá a szöveget.)

Vance külügyminiszter január 6-án át fogja adni Losonczi Pál elvtársnak Carter elnök levelét. Ennek a levélnek a magyar fordítását is mellékelem.

Budapest, 1978. január 3.

Elvtársi üdvözlettel

/Puja Frigyes/

b.
Apró Antal ünnepi beszéde a korona átvételekor

Ünnepi beszéd a korona átvételekor
1978. január 6.

Tisztelt Külügyminiszter Úr,
Tisztelt Szenátor és Képviselő Urak,
Kedves Vendégeink,
Hölgyeim és Uraim!

Tisztelettel köszöntöm Cyrus Vance külügyminiszter urat, mint James Carter elnök úr személyes képviselőjét, a koronát és a koronázási ékszereket hazánkba elkísérő küldöttség vezetőjét. Tisztelettel köszöntöm a szenátor és képviselő urakat, az Egyesült Államok népét képviselő küldöttség minden tagját.

Tisztelettel és szeretettel köszöntöm egész népünk képviseletében megjelent honfitársaimat, államunk vezető testületeinek tagjait, a társadalmi szervezetek küldötteit, a magyarországi egyházak vezetőit, a magyar munkások, parasztok, alkotó értelmiségiek jeles képviselőit, ünnepségünk minden résztvevőjét.

Nagy megtiszteltetés számomra, hogy a magyar nép, a Magyar Népköztársaság Országgyűlése és más vezető testületei nevében átvehetem Szent István koronáját és a koronázási ékszereket, népünk e felbecsülhetetlen értékű nemzeti ereklyéit. Jelenlévő honfitársaim bizonyára egyetértenek velem, amikor azt mondom, hogy a magyar nép régi kívánsága teljesül ebben az ünnepélyes pillanatban.

Az államforma, a társadalmi rendszer gyökeres megváltoztatása nem csökkentette népünktiszteletét és megbecsülését államiságunk ezen ezeréves jelképei iránt. Országunk lakossága örömmel és megelégedéssel fogadta a hírt, hogy a korona és a koronázási ékszerek végérvényesen visszakerültek Magyarországra.

Engedje meg, tisztelt Külügyminiszter Úr, hogy ezen ünnepélyes alkalomból kifejezzem nagyrabecsülésemet James Carter úrnak, az Amerikai Egyesült Államok elnökének, s az Önök kormányának azért a döntésükért, hogy visszaszolgáltatják Magyarországnak a koronát és a koronázási ékszereket. Ugyancsak nagyrabecsülésemet fejezem ki az Egyesült Államok népének, a szenátus és a képviselőház tagjainak s mindazoknak a személyiségeknek, akik állásfoglalásaikkal, tanácsaikkal elősegítették, hogy sor kerülhetett erre az ünnepélyes eseményre.

Amint Ön is utalt rá beszédében, Külügyminiszter Úr, a magyar nép történelme bővelkedik dicső fejezetekben és nehéz megpróbáltatásokban. Harminckét évvel ezelőtt egy tönkretett, ezer sebből vérző ország siratta hatszázezer halottját. Az antifasiszta koalíció győzelme a II. világháborúban, Magyarország felszabadítása az elnyomás alól új lehetőségeket nyitott meg népünk előtt. Nem feledjük, soha nem feledjük, hogy honnan indultunk, és ezért jogosan vagyunk büszkék az azóta megtett útra. Még ma is sok megoldatlan feladattal birkózunk, de népünk maradandó eredményeket ért el, történelmi jelentőségű vívmányokat mondhat magáénak.

A Magyar Népköztársaságnak megbecsült helye van a világban, külpolitikáját a nemzetközi együttműködés szélesítésére irányuló őszinte törekvés vezérli. Népünk a még boldogabb holnapért, a még tartalmasabb emberi életért dolgozik, s azért, ami ehhez elengedhetetlen: a béke és az enyhülés megszilárdításáért, a népek közeledéséért. A megértésnek az a szelleme, amely mai ünnepségünket övezi, találkozik népünk törekvéseivel és megerősít bennünket abban a meggyőződésünkben, hogy a különböző társadalmi rendszerű országok gyümölcsöző együttműködésének politikája az egyetlen járható út, a világ népei számára egyedül elfogadható politika.

Tisztelt Külügyminiszter Úr!

Nagyon köszönöm az Ön méltató szavait a magyar és az amerikai nép két évszázados barátságáról. A magyar nép tiszteli a szorgalmas amerikai népet, ismeri és becsüli kiemelkedő erényeit, s értékeli mindazokat a becses hagyományokat, amelyek a két nép közötti baráti kapcsolatok fejlesztését, az emberi haladás és a béke ügyét szolgálták. Ismeri és értékeli az amerikai magyarság hozzájárulását új hazájuk eredményeihez. Népünk az óhaza nyelvén megbecsüléssel szól ahhoz a többszázezer amerikai magyarhoz, akiket a történelem viszontagságai vándorútra kényszerítettek, akik az Egyesült Államok polgáraivá lettek, de azóhaza iránti tiszteletet és ragaszkodást mindig megőrizték.

A korona és a koronázási ékszerek visszajuttatása jól példázza azt a kedvező fejlődést, amely a világhelyzetben és ezen belül a magyar-amerikai kapcsolatokban az utóbbi években végbement. Örülünk ennek, de annak is tudatában vagyunk, hogy számos lehetőség vár még kihasználásra. Mi készek vagyunk tovább fejleszteni kapcsolatainkat, amelynek feltételeit a mai nap eseménye jelentősen javítja.

Egyetértek Önnel, hogy a korona és a koronázási ékszerek visszaadása hozzájárul a jobb egyetértéshez, népeink és kormányainak kapcsolatainak erősítéséhez, és megfelel a helsinki záróokmány szellemének. Meggyőződésünk, hogy maikor kapcsolataink fejlesztésének meggyorsításán munkálkodunk, egyaránt szolgáljuk Magyarország és az Amerikai Egyesült Államok népének érdekeit, valamint a béke és a nemzetközi együttműködés egyetemes ügyét.

Kérem, hogy az Egyesült Államokba visszatérve adják át üdvözletünket és jókívánságainkataz Egyesült Államok elnökének és népének.
Tisztelt Külügyminiszter Úr!

Egész népünk nevében e gondolatok jegyében veszem át Öntől, az Egyesült Államok elnökének megbízottjától és az amerikai küldöttségtől, az Amerikai Egyesült Államok népének képviselőitől becses nemzeti ereklyéinket, első királyunk koronáját és a koronázási ékszereket.

Tisztelt Külügyminiszter Úr!
Szenátor és Képviselő Urak!
Az Egyesült Államok delegációjának tisztelt tagjai!

1.) A magyar országgyűlés, a magyar kormány, a magyar társadalom nevében üdvözlöm Önöket abból az alkalomból, hogy az amerikai nép nevében átadásra kerül Szent István koronája és a koronázási ékszerek.

2.) A magyar nép teljes megelégedéssel és örömmel fogadja a nagy jelentőségű történelmi ereklyék visszajuttatását.

3.) A magyar országgyűlés nevében kifejezzük nagyrabecsülésünket Carter elnöknek, továbbá az Egyesült Államok kormányának, a törvényhozók testületének, mind azoknak akik közreműködtek e fontos döntés meghozatalában.

4.) Meggyőződésünk, hogy ez a lépés jó hatással lesz a magyar-amerikai kapcsolatok további fejlődésére.

5.) A magyar országgyűlés, a Magyar Népköztársaság kormánya arra törekszik, hogy a magyar-amerikai kapcsolatok tovább szélesedjenek és a meglévő akadályokat közös erővel megszüntessük.

6.) Bár nagyon rövid idő áll rendelkezésre, kellemes itt-tartózkodást kívánok Önnek külügyminiszter úr, kedves feleségének, a delegáció minden tagjának.

7.) Kérjük, hogy adják át otthon a magyar országgyűlés szívélyes üdvözletét, jókívánságait Carter elnök úrnak, az Egyesült Államok kongresszusának és kormányának.

8.) Szeretném átadni hivatalos levelünket a koronaékszerek átadásáról.

c.
Apró Antal pohárköszöntője az 1978. január 6-i díszvacsorán

POHÁRKÖSZÖNTŐ
az 1978. január 6-i vacsorán

Tisztelt Külügyminiszter Úr!
Tisztelt 

 Asszony!
Szenátor és Képviselő Urak!
Kedves amerikai és magyar vendégeink!

Engedjék meg, hogy e mozgalmas, eseményekben gazdag nap végén itt, a fehér asztalnál is köszöntsem Önöket. Megtisztelő küldetésük, Szent István koronája és a koronázási ékszerek visszajuttatása Magyarországra fontos esemény népünk életében és kedvező hatást gyakorol a két nép barátságának jövőbeni alakulására is. Rajta leszünk, hogy ezt a kedvező lehetőséget gyümölcsöztessük és mindkét ország számára egyaránt előnyös tartalommal töltsük meg.

Társadalmi rendszerünk különbözősége, az eltérő szövetségi rendszerhez tartozás, a nagy földrajzi távolság nem zárja ki, hogy meggyorsítsuk kapcsolataink fejlődését. Népeink érdeke közös abban, hogy az emberiség békében élhessen és munkálkodhassák a maga elé tűzött célok elérésén. Egyaránt érdekünk, hogy a két ország kölcsönösen előnyös együttműködése bővüljön. ?szintén reméljük, hogy a mai napot úgy jegyzi fel a történelem, mint a magyar és az amerikai nép barátságának maradandó eseményét.

Örömünkre szolgál, hogy Önnel, tisztelt külügyminiszter úr, valamint Vance-né asszonnyal, az amerikai külügyminisztérium vezető munkatársaival, az amerikai nép, közöttük az amerikai magyarok képviselőivel együtt az Egyesült Államok Kongresszusának tisztelt tagjait is üdvözölhetjük körünkben. A kormányok mellett a két törvényhozás tagjai is fontos szerepet játszhatnak országaink kapcsolatainak ápolásában, a nyitott kérdések rendezésében, a kölcsönös megértés erősítésében. Szívesen vennénk, ha a jövőben gyakrabban kerülne sor törvényhozó testületeink tagjainak találkozóira.

Kétoldalú kapcsolataink fejlődését - amelynek fontos állomása a mai nap - pozitívan értékeljük. Kölcsönös erőfeszítéssel számos kérdést megoldottunk, olyan kérdéseket is, amelyeknek a rendezése javította a politikai légkört, hozzájárult a kormányaink és népeink közötti jobb megértéshez. Szeretnénk, ha ez a közeljövőben is így lenne és folytatódna a magyar-amerikai kapcsolatok szélesedése, annak a történelmi jelentőségű okmánynak megfelelően, amelyet Helsinkiben mindkét állam képviselői aláírtak. Mi úgy véljük, hogy számos lehetőség vár még kihasználásra, különösen gazdasági téren, ahol a még meglévő akadályok elhárításával jelentősen előre léphetnénk a kölcsönösen előnyös gazdasági együttműködés fejlesztésének útján.

Tisztelt Külügyminiszter Úr!

Mostani látogatásának nem az az elsődleges célja - és a rendelkezésre álló idő sem ad erre módot -, hogy beható eszmecserét folytassunk a bennünket kölcsönösen érdeklő kétoldalú és nemzetközi kérdésekről. Néhány fontos kérdésről azonban szót váltottunk egymással. A Magyar Népköztársaság minden tőle telhetőt megtesz az enyhülési folyamat kiszélesítéséért, a béke és a biztonság erősítéséért. Ez jut kifejezésre kormányunk nemzetközi tevékenységében, képviselőink állásfoglalásaiban az ENSZ-ben, az európai béke és biztonság kérdéseivel foglalkozó belgrádi találkozón és minden más nemzetközi fórumon.

A magunk részéről mindent megteszünk az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet záróokmányában foglalt ajánlások teljes megvalósításáért. Az egész világhelyzet jövője szempontjából kiemelkedő jelentőséget tulajdonítunk a Szovjetunió és az Egyesült Államok kapcsolatai alakulásának. ?szintén reméljük, hogy a stratégiai fegyverzet korlátozásáról, és más kérdésekről folyó szovjet-amerikai tárgyalások, valamint a középeurópai haderők és fegyverzet kölcsönös csökkentéséről Bécsben folyó tárgyalások mielőbb konkrét eredményre vezetnek, az egyenlő biztonság elve alapján.

Tisztelt Külügyminiszter Úr, Kedves Vendégeink!

Kívánok Önöknek hasznos és kellemes tartózkodást Budapesten, abban a reményben, hogy a rendelkezésre álló nagyon rövid idő ellenére is meg tudnak ismerkedni népünk életével, eredményeinkkel és megoldásra váró feladatainkkal.

Emelem poharam Vance külügyminiszter úr és kedves felesége egészségére, az amerikai népre, az Egyesült Államok elnökére, az amerikai küldöttség és valamennyi tisztelt vendégünk egészségére, a magyar amerikai kapcsolatok fejlődésére, a békére.

d.
Javaslat Apró Antal részére az ünnepségen alkalmazandó szófordulatokra és kifejezésekre!

Téma-terv
Vance

amerikai külügyminiszterrel folytatandó beszélgetéshez

1.) Apró elvtárs üdvözli Vance külügyminisztert és az amerikai küldöttség tagjait. (Itt a törvényhozás házában, a magyar parlamentben).

2.) Az üdvözletet a magyar országgyűlés, a magyar kormány, a magyar társadalom nevében kell említeni.

3.) A magyar-amerikai kapcsolatok fontos állomásához érkeztünk.

4.) Az amerikai nép nevében néhány perc múlva átadásra kerülő Szent István koronája és a koronázási ékszerek.

5.) A magyar országgyűlés nevében kifejezzük nagyrabecsülésünket Carter elnöknek, továbbá az amerikai kormánynak, a törvényhozók testületének, mind azoknak, akik közreműködtek e fontos döntés meghozatalában.

6.) A magyar nép teljes megelégedéssel és örömmel fogadja a nagy jelentőségű történelmi ereklyék visszajuttatását.

7.) Meggyőződésünk, hogy ez a lépés jó hatással lesz a magyar-amerikai kapcsolatok további fejlődésére.

8.) A magyar országgyűlés, a Magyar Népköztársaság kormánya arra törekszik, hogy a magyar-amerikai kapcsolatok tovább szélesedjenek és a még meglévő akadályokat közös erővel megszüntessük.

9.) Ezen ünnepélyes találkozás alkalmat ad arra is, hogy a magyar és az amerikai törvényhozás tagjai találkozzanak.

10.) Bár nagyon rövid idő áll rendelkezésre, kellemes itt-tartózkodást kívánok Önnek külügyminiszter úr, kedves feleségének, a delegáció minden tagjának.

11.) Kérjük, hogy adják át otthon a magyar országgyűlés szívélyes üdvözletét, jókívánságait az Egyesült Államok kongresszusának és Carter elnök úrnak.

12.) Szeretném átadni hivatalos levelünket a koronaékszerek átvételéről.

13.) Kérem, fáradjunk át a parlament kupola csarnokába, ahol a korona ékszerek ünnepélyes átadása történik.

e.
Vance külügyminiszter tervezett beszédének magyar fordítása

Vance külügyminiszter beszéde a Parlamentben.
/Tervezet/

Amerikáról gyakran azt mondják, hogy a nemzetek nemzete, és valóban, a világ minden részéről származó emberek hozzájárulása révén növekedtünk és boldogultunk. Bátorítást és ösztönzést merítettünk azoktól, akik más nemzetekből jöttek, hogy Amerikában telepedjenek le. Nagymértékben javunkra vált az a barátság és segítség, amelyet nemzetek és népek nyújtottak kétszáz éves országunknak egész történelme folyamán.

Két évszázad közös történelme során a magyar és az amerikai nép gyakran összekapcsolta sorsát. A függetlenségi háborúban harcoló fiatal köztársaságunk üdvözölte Kovács Mihály ezredest, aki segítette George Washington tábornok tűzérségének megalapítását és kiképzését, és aki a charlestoni csatában, Dél-Karolinában, életét áldozta az amerikai függetlenségért. A történészek elbeszéléséből tudjuk, hogy a korabeli magyar újságok tele voltak az Amerika függetlenségi harcáról szóló részletes tudósításokkal. Az új Egyesült Államokban az amerikaiak örömmel olvastak Rákóczi harcairól [!] és a Habsburg uralom lezárására irányuló magyar kísérletről.

[popup title="Alig fél évszázaddal később [!]" format="Default click" activate="click" close text="Vance beszédírója nyilvánvalóan tévedett, s a Rákóczi szabadságharcot 100 évvel későbbre datálta."] az amerikaiak felvillanyozva értesültek Petőfiről és Kossuthról és a Magyar Köztársaság létrehozásáról. Köztársaságunk nemcsak elismerte a Magyar Köztársaságot, hanem első országként akkreditált diplomáciai követet annak kormányához.

Amikor a Köztársaságot szétzúzták, Amerika tárt karokkal üdvözölte a harc legnagyobb hősét, Kossuth Lajost, akit az egész ország tisztelettel fogadott, és aki beszédet intézett az amerikai Kongresszushoz. E nagy férfiúnak és ideáljainak a hatása ma is érezhető Egyesült Államok-szerte sok városunkban és falvunkban és megyénkben, amely az ő büszke nevét viseli.

Egy évszázaddal ezelőtt az európai gazdasági viszonyok romlása és az új világ, az Egyesült Államokban meglévő lehetőségek és szabadság vonzása jeladás volt Magyarország sok lakója számára. Valóban, a Magyarországról az Egyesült Államokba irányuló emigráció első nagy hulláma - amely az első világháború kezdetéig tartott - a magyarok tízezreit hozta országunkba. Földművesek és szakmunkások lettek; bányáinkban dolgoztak; üzletemberek és tudósok és vezető művészek lettek.

Ebben a században kétszer úgy hozta a sors, hogy két baráti nép, szövetségi rendszere révén, két világháborúban ellenkező oldalon harcolt, de semmi sem változtatta meg népeink alapvető barátságát. 1919-ben a háború utáni Budapesten a szövetséges hatalmak amerikai képviselője, 

személyesen saját életét tette kockára és állt a Magyar Nemzeti Múzeum bejárata elé, hogy védje és megvédelmezze Magyarország nemzeti kincseit. 1944-ben, ahogy a frontvonalak egyre nyugatabbra húzódtak Magyarországon, Szent István koronáját és a koronázási ékszereket elmozdították tradicionális őrizetükből. Végül 1945. március 25-én az őrség magyar földről Ausztriába vitte azokat. A második világháború végén a koronaőrség átadta a koronát és a koronázási ékszereket az Egyesült Államok Hadserege egységeinek megőrzés céljából. Ilymódon sorsunk ismét összekapcsolódott. Az Egyesült Államok nem kereste, hogy magára vehesse Magyarország legmegbecsültebb nemzeti jelképe védelmezésének és megőrzésének felelősségét, de készségesen elfogadta azt.

Sohasem volt kétség az iránt, hogy Szent István koronája a magyar nép tulajdona. Az Egyesült Államok kormányának mindig ez volt az álláspontja, amióta megkaptuk a koronát 1945-ben. Mindig elismertük, hogy a mi szerepünk kizárólag ezen egyedülállóan fontos történelmi ereklye megőrzéséből állt, és büszkeséggel és méltósággal teljesítettük kötelességünket.

Úgy hisszük, hogy ennek a történelmi kincsnek, amely közel ezer évig jelentős szerepet játszott a magyar nemzet történetében, Magyarországon kell lennie, hogy az ország népe és emberek mindenütt becsben tarthassák.

Bízunk benne, hogy döntésünk előmozdítja a kölcsönös egyetértést és a jobb kapcsolatokat népeink és kormányaink között, és megfelel a magyar nép nemzeti törekvéseinek. A korona Magyarország nemzeti szellemének és hitének, nemzeti függetlenségének a jelképe. Azt is reméljük, hogy táplálni fogja a helsinki záróokmány szellemét, amely iránt az amerikai és a magyar nép alapvetően elkötelezte magát.

Elnök Úr, nagy öröm és páratlan megtiszteltetés számomra, hogy Carter elnök és az Egyesült Államok népe nevében, amelyet itt az Egyesült Államok Kongresszusának néhány kiváló tagja és más tisztelt és megbecsült amerikai állampolgárok képviselnek, hogy visszaadjam a magyar népnek Szent István koronáját és Magyarország koronázási ékszereit.

f.
Cyrus Vance pohárköszöntőjének szövege az 1978. január 6-ai díszvacsorán

Vance külügyminiszter pohárköszöntőjének szövege
Apró Antal vacsoráján. (1978. január 6.)
(Tervezet)

Elnök Úr,
Hölgyeim és Uraim!

Engedje meg, Elnök Úr, hogy először kifejezzem, milyen nagyra értékelem kedves üdvözlő szavait, valamint a magyar-amerikai kapcsolatokról kifejtett építő gondolatait. Köszönöm Önnek és valamennyi itt jelenlévőnek azt a meleg fogadtatást, amelyben az amerikai küldöttséget és engem részesítettek.

A mai nap csak egy pillanat a magyar nép hosszú történelmében és csak egy perc Szent István koronájának történetében. Egy olyan nap is azonban, amelyre - ebben biztos vagyok - még sokáig emlékezni fognak. A XI. század óta ritkán hagyta el a korona a magyar földet. Minden alkalommal visszajött, hogy képviselje a magyar nép szuveneritását, bátorságát, harcait, közösségi érzését és a szabadság iránti szeretetét.

A Magyarország és az Egyesült Államok közötti kapcsolatok történetének fontos korai eseménye volt Kossuth Lajos látogatása Amerikában 1851-ben. Kossuthra nagy hatást gyakorolt a szabadság szelleme, amely amerikaiakat és magyarokat egyaránt lelkesített.

Kossuth éveiben indult meg nagyobb mértékben a magyar kivándorlás az Egyesült Államokba. Ez a kivándorlás, amely kiemelkedő feltalálókat, tudósokat, zenészeket, a kultúra és a szellem más nagy embereit adta Amerikának, ebben a században is folytatódott. Országom erejének ez az egyik pillére.

Az új családok, épp úgy, mint azok a családok, amelyek már generációk óta az Egyesült Államokban élnek, megbecsülik magyar örökségüket. Kiemelkedő magyar-amerikaiak vannak a küldöttségben, amely a mai napon visszaadta Szent István koronáját Magyarországnak. Ők és sokan hozzájuk hasonlóak hidat alkotnak a mi két nemzetünk között.

A korona visszaadására olyan időben kerül sor, amikor büszkeséggel tekinthetünk kapcsolataink javulására kulturális, gazdasági és konzuli téren, úgyszintén a politikai érintkezések területén. Ez nem csak a kormányok között, hanem - még szembetűnőbben - a két nép között ment végbe.

Kapcsolataink javulása nem azt jelenti, hogy országaink valamennyi gazdasági, politikai vagy nemzetközi kérdésben egyetértenek. Ez a javulás demonstrálja viszont, hogy kölcsönösen óhajtjuk az együttműködés erősítését, ahol csak lehetséges; hogy törekszünk egymás megértésére és az ilyen megértést szülő cserék előmozdítására; és hogy - mindenek fölött - együtt fogunk törekedni a béke ügyének előmozdítására.

Rám és az amerikai küldöttség tagjaira nagy hatást gyakorolt az a méltóság és érzelmi erő, amely a ma délutáni ünnepséget körülvette. Úgy hiszem, az Egyesült Államok és Magyarország büszke lehet rá, hogy - a koronába helyezett méltósághoz illően - ez nem vált politikai kérdéssé a két ország között. Természetes és illő volt, hogy amikor kapcsolataink javultak, az eseményhez méltó ünnepség keretében kerüljön sor a korona visszaadására, olyan ünnepség keretében, amely megerősíti az amerikai és a magyar nép hagyományos barátságát.

Elnök Úr, lehetőségek állnak a mi országaink előtt az európai kontinensen és a világban. Az európai biztonsági és együttműködési értekezlet záróokmányának keretében mindketten elköteleztük magunkat egy igazi és tartós béke mellett és amellett, hogy javítjuk kapcsolatainkat egymással és a többi aláíróval.

A növekvő számú magyar-amerikai cserék közül sokra már a helsinki záróokmány szellemében került sor. Más gazdasági, kulturális és emberi kontaktusok közvetve eredtek Helsinkiből vagy kedvezően befolyásolta létrejöttüket ez a történelmi találkozó. Az Egyesült Államok a jövőben is minden tőle telhetőt meg fog tenni azért, hogy valamennyi vonatlkozásában konstruktívan teljesítse Helsinki ígéretét.

Elnök Úr, az európai biztonsági és együttműködési értekezlet az enyhülés szélesebb folyamatának a része. Amint Carter elnök megerősítette, Amerikának eltökélt szándéka, hogy javítsa a kelet-nyugati politikai kapcsolatok légkörét, hogy kiegyensúlyozott és hatékony leszerelés felé haladjon és hogy a kelet-nyugati nézeteltérések tartós megoldását érje el. Néhány nappal ezelőtt az elnök lengyelországi látogatása alatt demonstrálta, hogy aktívan törődik a kelet-nyugati kérdésekkel. A következő héten az amerikai és a szovjet képviselők felújítják fontos tárgyalásaikat Genfben a stratégiai fegyverzet korlátozásáról és más fegyverzet-korlátozási témákról.

Elnök Úr, személy szerint hálás vagyok azért, hogy Carter elnök engem bízott meg annak a küldöttségnek a vezetésével, amely visszahozta Magyarországra a koronát. Ez nem olyan látogatás, amelynek során alapvető kérdések megvitatására fordítjuk az időt; figyelmünk most a korona visszaadására és a két nép hosszútávú kapcsolataira irányul. Örülök, hogy az itt töltött rövid idő alatt alkalmam nyílik jobban megismerkedni ennek az országnak a népével és első kézből tájékozódni a magyar nemzet eredményeiről.

Sok fő és sok kéz hordozta Szent István koronáját. Az Egyesült Államok megőrizte a koronát és abban a tudatban hozta azt vissza Magyarországra, hogy az a magyar nép tulajdona és a magyar nemzetet képviseli. Abban a reményben és várakozásban hoztuk azt vissza, hogy mostantól kezdve „viselje" azt a magyar nemzet jólétben, becsületben, testvériességben, békében és a függetlenség és nemzeti büszkeség ama szellemében, amelynek a korona a jelképe.

Elnök Úr, emelem poharam az Ön egészségére, a magyar nép vezetőire és képviselőire, magára a magyar népre és Szent István koronájára.

g.
Jimmy Carter amerikai elnök levelének fordítása Losonczi Pálnak

[popup title="[Losonczi elt.]" format="Default click" activate="click" close text="Az iraton kézzel írt megjegyzés."]

Carter elnök levele Losonczi Pál elnökhöz.

Egy kiváló amerikaiakból álló küldöttség, amely az amerikai népet képviseli, és amelyet személyes képviselőm, Cyrus Vance külügyminiszter vezet, röviddel ezelőtt visszaadta a magyar népnek Szent István koronáját és Magyarország koronázási ékszereit.

Elnök Úr, a mi két népünk barátságának kötelékei mélyek és kétszáz évvel ezelőtti időre, az amerikai nemzet létrejöttéhez nyúlnak vissza. Kormányaink kapcsolatai - kölcsönös javunkra - évről-évre növekszenek. Amikor meghoztam a ma végrehajtott döntést, ez a két gondolat járt határozottan az eszemben.

Őszintén remélem, hogy a jövőben is építeni fogjuk ezeket a kapcsolatokat, népeink kölcsönös előnyére. Mindketten érdekeltek vagyunk az európai biztonsági és együttműködési értekezlet záróokmányában lefektetett célok teljes megvalósításában. Bízom benne, hogy kétoldalú kapcsolataink erősítése és az országaink közötti együttműködés területeinek a szélesítése hozzájárul a békéhez és népeink jólétéhez.

Befejezésül, Elnök Úr, szeretném kifejezni köszönetemet azért az udvariasságért, amelyben Ön személyesen részesítette az Egyesült Államok küldöttségét, úgyszintén a magyar nép vendégszeretetéért.