Megjelent a kormány 1087/1957. (XI. 21.) számú határozata a Magyar Közlönyben az ifjúság körében végzendő munkáról: Eszerint a „A Kormány...Tovább
Pillanatfelvétel Szász Endre festőművész és grafikus életéből
„Húszéves ellenségeim vannak. Akár hiszi, akár nem, hiányoznak.”
„Szász Endre második éve tartózkodik Kanadában, s ez alatt rendkívül jó hírnévre tett szert, nemcsak Kanadában, de az USA-ban és Mexikóban is. Több százra tehető azoknak a képeknek a száma, amelyet megfestett, különböző galériákon keresztül kiállított, és az itteni körülményekhez képest nagyon magas áron értékesített. […] Felajánlotta, hogy a Torontó-i rezidenciáját térítés nélkül a magyar államnak ajándékozza. (Ha nem fogadható el, odahaza forint elszámolásban lehet rendezni. A ház értéke kb. 150 ezer dollár.) Egy cserével így megoldást nyerne a nagyköveti rezidencia problémája.”
3. Szász Endre ajándéka Richard Nixon amerikai elnöknek
a.
Szigorúan titkos!
FELJEGYZÉS I.
1143
Dátum: 1973. I. 23. Ottawa
Szász Endre festőművész elmondta, hogy megkereste az amerikai Fehér Ház illetékes kulturális tisztviselője és felkérte, hogy márciusban ajándékozzon egy béketárgyú festményt Nixon elnöknek.
Szász tájékoztatott a kérdésről és véleményt kért annak teljesíthetőségéről. Ő egy „a háborútól fáradt" című festményre gondol, amit a közeljövőben készítene el.
Kértük, hogy ne kötelezze el magát, megkérve az otthoni hivatalos szervek véleményét. A képről az elkészítést követően rövid időn belül fényképet terjesztünk fel.
Kérem a központ kapcsolatos elvi álláspontját és javaslom washingtoni nagykövetünket tájékoztatni az ügyről.
Küldte: Bartha [János]
***
[Előadóívre gépelt szöveg]
Javaslat:
A táviratból kitűnik, hogy amerikai kezdeményezésről van szó, amelynek az volna a célja, hogy Nixon személyét ily módon is a vietnami béke megteremtőjévé avassa. Feltehető, hogy az amerikaiak más irányba is fejtenek ki hasonló akciókat, az amerikai politika és Nixon elnök népszerűsítése céljából.
Véleményünk szerint mind a politikai szempontokat, mind Nixonnak a vietnami háborúban játszott szerepét figyelembe véve, helytelen lenne a vietnami békéhez kapcsolódó festmény Nixonnak való ajándékozása.
Javasoljuk, hogy a fenti állásfoglalásról Bartha elvtársat tájékoztassuk, ugyanakkor küldjünk tájékoztatást washingtoni nagykövetségünknek is a szóban forgó kérdésről.
1973. január 26.
Ilyés [András]
[Előadóíven kézírással]
Így nehéz dönteni.
1.) Ki a Szász Endre? Mióta és miért van kint? (
és Konzuli Főo[sztály] tudja.) Mi róla itthon a politikai és művészi vélemény?2.) Pontosan ki volt az a „Fehér Ház illetékese?" Hogyan vetődött fel a javaslat? Ezért kereste fel Szászt, vagy csak véletlenül találkoztak? (Ezt Ottawától meg kell kérdezni!)
I. 26.
b.
Szigorúan titkos!
001005/1973.
Szász Endre magyar festőművész ajándéka Nixonnak
Nagykövetség
Ottawa
Hivatkozással Nagykövet elvtárs fenti tárgyú távirati jelentésére, kérjük, hogy lehetőleg futár- fordultával vagy táviratban közölje, hogyan vetődött fel Nixon elnök megajándékozásának kérdése. Ki volt a Fehér Ház illetékese, aki felkereste Szász Endrét, és hogyan vetődött fel a javaslat? Ezért kereste fel a festőművészt, vagy véletlenül találkoztak és akkor vetődött [fel], hogy ajándékozzon egy béketárgyú festményt Nixonnak.
Egyben kérjük Nagykövet elvtársat, hogy a kérdéssel kapcsolatos véleményét közölni szíveskedjék.
Budapest, 1973. január 29.
(Várkonyi József)
Jelzet: MOL XIX-J-1-j-USA-4-765-001005-1973. (Magyar Országos Levéltár, Külügyminisztérium, TÜK iratok)
c.
Szigorúan titkos!
FELJEGYZÉS I.
2012
Dátum: 1973. febr[ruár] főosztályvezető-h[elyettes]
5. Washington
Szász Endre, a washingtoni és ottawai nagykövetségünkkel szoros kapcsolatban álló festőművész, aki két év alatt hírnévre tett szert, ajánlatot kapott Curl Gallery tulajdonosától, hogy ajándékozzon egy festményt Nixon-nak. Állítólag a Fehér Ház egyik illetékese javasolta ezt, és e célra a kiállítási anyagában szereplő képet - Rózsát tartó kéz - választották ki, amelynek ők olyan címet adtak, hogy a „Békegesztus".
Szász Endre hajlandó volna az ajándékozásra, ha a Művelődésügyi Minisztérium és a KÜM hozzájárul. Kész erre a célra külön képet festeni „Sakkjáték" címmel. Ez kifejezné, hogy a végső győzelem nem kétséges a két társadalmi rendszer harcában. Kész képe is van, amelynek címe: „Háborúban elfáradt", amerikai kiállításain már szerepelt.
Elvi hozzájárulás esetén a nagykövetség közreműködésével még február folyamán átadná az ajándék festményt, ha a Fehér Ház is elfogadja. Magunk részérül Szász tevékenységét, magatartását pozitívan ítéljük meg és egyetértünk az ajándékozással, a témát tekintve a „Sakkjáték" látszik elfogadhatónak.
Sürgős távirati választ kérek.
Küldte: Sz.
*
[Előadóíven kézírással]
Ottawának és Washingtonnak az alábbi táviratot küldtük:
Hozzájárulunk, hogy Szász Endre „Rózsát tartó kéz" c. festményt személyes ajándékként felajánlja Nixon elnöknek. A felajánlás megtételekor mondja meg, hogy a festmény címe Rózsát tartó kéz. Hárítsa el a festmény címének megváltoztatására irányuló törekvéseket. Ha Nixon elfogadja az ajándékot, akkor fontos, hogy az átadás megfelelő légkörben, a magyar és amerikai népek közötti kapcsolatok jegyében történjen.
Ilyés II/8.
Jelzet: MOL XIX-J-1-j-USA-4-765-001005/1-1973. (Magyar Országos Levéltár, Külügyminisztérium, TÜK iratok)
d.
MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG NAGYKÖVETSÉGE
SZIGORÚAN TITKOS!
56/1/1973. Ottawa, 1973. február 5.
Előadó: Révész Miklós Tárgy: Szász Endre, magyar festőművész ajándéka Nixonnak
Hiv. sz.: 001005/1973.
Hivatkozással a Központ fenti tárgyú rendeletére, jelentem, hogy 1973. január 19-én torontói utam során meglátogattam Szász Endre festőművészt, aki a beszélgetés során elmondotta, hogy utolsó washingtoni útja során - a pontos időpontra nem emlékezett - a kiállítását szervező galériása útján megkereste a Fehér Ház egy, kulturális ügyekkel foglalkozó tisztviselője és felkérte, hogy márciusban ajándékozzon, lehetőség [szerint] béketárgyú festményt Nixon elnöknek. Ő személy szerint nem emlékszik az illető pontos nevére és beosztására, egyébként is tolmács segítségével tárgyalt. Állítása szerint nem adott végleges választ, de egy „A háborútól fáradt" című festményt akar festeni erre az alkalomra. A festmény a Szászra jellemző sötét színekkel festett, elgyötört arcú öregembert ábrázolna, kifejezné az emberiség iszonyú szenvedéseit, melyet a háborúk okoznak. Szász magánalapon kikérte véleményemet a kérést illetően, mert mint mondotta, neki ez az eladásai szempontjából jó propaganda lenne, de nem szeretne olyan lépést tenni, amely esetleg nem kívánatos az
szempontjából.Közöltem Szásszal, hogy egy ilyen kérdésben okvetlenül tájékoztatni kell Budapestet, ki kell kérni az illetékesek véleményét, mert ez a kérdés elsősorban nem a magyar-kanadai kapcsolatokat érintő ügy. Megállapodtunk, hogy a kép elkészültekor azonnal fotókópiát készít, hogy azt hazaküldhessük. Szász jelenleg Washingtonban készíti elő amerikai kiállítási anyagát, február közepén érkezik vissza Torontóba. Visszajövetele után az újabb fejleményekről más úton jelentek.
A kérdéssel kapcsolatban - bár nem magyar-kanadai ügyről van szó - mint a reláció ismerője, a jelenlegi helyzetben javaslom Szász akciójához való hozzájárulást. Természetesen ezt csak a kép ismeretében, Szász alapos felkészítése, illetve eligazítása mellett tehetjük meg.
Bartha János
nagykövet
Péter János elvtárs
külügyminiszter
BUDAPEST
[Előadó íven kézírással írt feljegyzés]
Folyó év február 8-án washingtoni és ottawai nagykövetségeinknek küldött táviratban hozzájárultunk ahhoz, hogy Szász Endre „Rózsát tartó kéz" c. festményét személyes ajándékként felajánlja Nixon elnöknek.
Ilyés II/16.
Jelzet: MOL XIX-J-1-j-USA-4-765-001005/4-1973. (Magyar Országos Levéltár, Külügyminisztérium, TÜK iratok)
e.
EMBASSY OF THE HUNGARIAN PEOPLE'S REPUBLIK
Washington, 1973. február 8.
SZIGORÚAN TITKOS! Tárgy: Szász Endre az USA-ban
83/1973.
Ottawai nagykövetünk ajánlása és a washingtoni Curl Galéria vezetője, Brad Curl megkeresése alapján szereztünk tudomást Szász Endre grafikus-festőművész amerikai útjáról és kiállításáról. A galéria vezetőjét meghallgattuk és közöltük vele, hogy amennyiben Szász Endre kíván valamit a nagykövetségtől, nyilván meg fog keresni bennünket. Curl úr két alkalommal is tárgyalt Szász amerikai útja előtt Kolesza elvtárssal. Ezek folyamán a következőket vetette fel:
1.) Szász valószínűleg februárban Washingtonba jön és kiállítást szerveznek neki. Ez alkalommal a nagykövetség esetleg fogadást adhatna.
2.) Nixon elnöknek átadna a művész egy festményét, ajándékba. A festmény címe: The peace gesture.
Curl ez utóbbi elképzelésére azt is közöltük, hogy egy ilyen ajándékozás politikai jelentőséggel is bír, és alaposabb megfontolást igényel. Ezzel egyetértett. Közölte még, hogy a kiállítást beharangozó kiadványban szerepel a vasfüggöny kifejezés, amely ellen Szász tiltakozott, és ezért a kinyomott brosúrán kihúzzák ezt. (Ez később meg is történt.)
Ezek után Szász Endre megkereste a nagykövetséget, ahol azonnal igyekezett tisztázni, hogy - legálisan van külföldön, amit tesz, azt engedéllyel teszi, és mindenben együtt kíván működni a követséggel. Kérte, hogy közöljük vele kívánságainkat, észrevételeinket, mert ő nem ért a politikához, elég régen él Kanadában és az aktuális politikai kérdésekben tájékozatlanságát is segítjük ellensúlyozni tanácsainkkal.
A fentiek után Szabó nagykövet és kulturális munkatársa részt vettek az egyik fogadáson, amelyet Washingtonban, az International Club-bal szervezett a Galéria tulajdonosa. A fogadáson a magyar nagyköveten kívül megjelent a csehszlovák nagykövet és egy román diplomata is. Az est folyamán Stites professzor, világhírű Leonardo kutató tartott előadást, amelyben Szászt Leonardoval, Picassoval és Dalival hasonlította össze, a művész számára igen hízelgő módon. A résztvevők, akik között igen sok gazdag képgyűjtő, műtörténész, képügynök stb. volt - igen melegen fogadták mind az előadást, mind Szász ott bemutatott műveit. (Egyet a helyszínen megvásároltak és el is vittek. Ára több ezer dollár volt.) A magyar nagykövetet és munkatársát megkülönböztetett tisztelettel vették körül a fogadáson, és ebben mind Szász, mind a galériatulajdonos, Curl úr elöl jártak.
Február 2-án került sor a Curl Gallery-ben a hivatalos kiállítási megnyitóra. Ez - eltekintve attól, hogy ezúttal nem volt előadás - hasonlóképpen zajlott le, mint az előbb ismertetett fogadás. Feltűnt, hogy milyen sok magyar származású ember jelent meg itt. (Pl. Pál képügynök Kanadából, aki - saját állítása szerint - Szász kanadai útját egyengette, és aki újabb magyar festőt keres, akivel hasonlóan járhatna el.)
A programokon részt vett Mrs. Walker, Szászék washingtoni háziasszonya is. Mrs. Walker egy amerikai tábornok özvegye, aki művészpártoló.
A fentiekben elmondottakon kívül Szász több alkalommal járt a nagykövetségen és tárgyalt Szabó és Kolesza elvtársakkal, valamint Kasnyik elvtárssal.
A különböző alkalmakkor folytatott beszélgetéseket a következőkben foglalhatjuk össze:
1.) Szász igényelte és elfogadta észrevételeinket, javaslatainkat (pl. az itt élő magyarokkal kapcsolatos magatartásra, az elnöknek való ajándékozásra, stb.).
2.) Felajánlotta, hogy a Petőfi évfordulóra képet fest és azt haladó magyar szervezeteknek ajándékozza minden joggal. (A képet a futár távozása utáni időre ígérte, így a teljesítésről nem tudunk még beszámolni.)
3.) Felajánlotta, hogy a tiszteletére rendezendő követségi fogadáson is rendez technikai bemutatót és a nevesebb résztvevőknek a helyszínen készített, rögtönzött rajzokat ajándékoz.
4.) Felajánlotta, hogy tavasszal egy másik követségi rendezvényhez is segítséget nyújt.
5.) Felajánlotta, hogy a new-yorki haladó magyar szervezeteknek készít festményt, vagy metszetet, anyagi támogatásként.
6.) Felajánlotta, hogy az új nagykövetségi épületben egy falfestményt készít ajándéka és segít a belső berendezésben tanácsaival.
7.) Nixon elnöknek nem ő találta ki az ajándékozást, hanem a galériás a Fehér Ház egyik emberére hivatkozva javasolta neki. Szász véleménye röviden: számára ez jó reklám, ezért, ha a magyar kormány úgy gondolja, hogy érdemes, ajándékoz egy képet. Ő nem a már említett képre gondolt), amelynek a címe egyébként sem [The] Peace Gesture, hanem Arts), hanem egy másik képére, amelynek címe: Háborútól fáradtan. Egyébként is, azt fest, amit a magyar kormány megfelelőnek tart, ha egyáltalán az ajándékozást Budapesten jóváhagyják. (A Háborútól fáradtan c. képet időközben már beküldte a nagykövetségre.) Az ajándékozással kapcsolatos javaslatunkat másúton időközben felterjesztettük.
Összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy a művész magatartása - eddigi tapasztalataink szerint - lojális, sőt kifejezetten segítőkész. A vele folytatott beszélgetések folyamán állandóan kereste annak a lehetőségét, hogy mivel használhat hazájának. A fenti pontokban ismertetett felajánlások egy részét ő maga kezdeményezte. Amit a nagykövetség javasolt, elfogadta. Úgy gondoljuk, hogy jelenlétét és tekintélyét a nagykövetség kapcsolatainak további szélesítésére a jövőben is hasznosítani tudjuk. A további fejleményekről folyamatosan jelenteni fogunk.
(Dr. Szabó Károly)
nagykövet
Péter János
külügyminiszter elvtársnak
Budapest
Jelzet: MOL XIX-J-1-j-USA-4-765-001005/7-1973. (Magyar Országos Levéltár, Külügyminisztérium, TÜK iratok)
f.
Szigorúan titkos!
FELJEGYZÉS I.
2730
Dátum: 1973. febr[uár] 15. Washington
Szász Endre köszöni a választ és egyetért a megjelölt elvekkel. Azt tervezi, hogy a rózsát tartó kezet újra megfesti reprezentatívabb formában. A jelenlegi háttéren is változtat, mert úgy érzi, hogy a sötétből napfényre törő háttér könnyen félremagyarázható. Ez lehetőséget ad arra is, hogy a kép címét megváltoztassa. De így is fennáll a veszély, hogy a festményébe mást magyaráznak bele, mint amit ő fejez ki. Néhány nap múlva végrehajtja tervét.
Küldte: Sz.
Jelzet: MOL XIX-J-1-j-USA-4-765-001005/6-1973. (Magyar Országos Levéltár, Külügyminisztérium, TÜK iratok)
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt november 21.
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent online forrásközlő folyóiratunk idei harmadik száma. A legfrissebb ArchívNet publikációi olyan forrásokat ismertetnek, amelyek bemutatják a 20. századi magyar történelem mikro- és makroszintjének egy-egy részletét: legyen szó egyéni sorsokról, avagy államközi megállapodásokról.
Ordasi Ágnes (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) publikációjában olyan dokumentumokra hívja fel a figyelmet, amelyek egyszerre vonatkoznak a mikro- és a makroszintre. A Fiumei Kereskedelmi és Iparkamarához beérkezett felmentési kérelmek egyfelől bemutatják, hogy az intézménynek milyen szerepe volt az első világháború alatt a felmentések engedélyezése és elutasítása kapcsán a kikötővárosban, másrészt esettanulmányként kerül bemutatásra, hogy hasonló helyzetben miként működtek a királyi Magyarország területén működő, más kereskedelmi és iparkamarák. Harmadrészt pedig a fegyveres katonai szolgálat alól felmentésüket kérő személyek egyéni sorsába is betekintést engednek a forrásként szereplő kérelmek.
Fiziker Róbert (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) írásával már az első világháborút követő időszakba kalauzolja el az olvasót. A nyugat-magyarországi kérdést rendező velencei jegyzőkönyv egyik rendelkezésének utóéletét mutatja be egy döntőbírósági egyezmény segítségével. Ausztria és Magyarország között a velencei protokoll nyomán a helyzet rendeződni látszott, azonban a magyar fél a Burgenland területén okozott károk megtérítésével hadilábon állt. A két állam számára – ha alapjaiban nem befolyásolta Bécs és Budapest viszonyát – még évekig megválaszolatlan kérdést jelentett a ki nem egyenlített számla ügye.
A makroszintet bemutató irat után Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) egy olyat történetet mutat be két távirat prezentálásával, amelyek egy, az emigrációt választó magyar család sorsára is rávilágítanak. Az újságíró Marton házaspár 1957-ben vándoroltak ki Magyarországról, azonban az államvédelem megpróbált rajtuk keresztül csapdát állítani az Amerikai Egyesült Államok budapesti nagykövetségén menedékben részesített Mindszenty József esztergomi érsek számára. Mindszentyt az államvédelem igyekezett rábírni arra, hogy hagyja el az országot a Marton családdal, erről azonban az amerikai diplomaták értesültek, így végül a terv nem valósult meg.
Pétsy Zsolt Balázs (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem) három olyan dokumentumot ismertet, amelyek rávilágítanak a magyarországi római katolikus egyház helyzetére a késő Kádár-korszakban. Az Álllami Egyházügyi Hivatal bemutatott jelentései 1986-ból és 1987-ből arról tájékoztatták az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Osztályát, hogy miként zajlottak a Vatikán képviselőivel a különböző egyeztetések (személyi kinevezések, a Szentszék és Magyarország együttműködése stb.).
Az idei harmadik számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet következő számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2024. szeptember 19.
Miklós Dániel
főszerkesztő