Pillanatfelvétel Szász Endre festőművész és grafikus életéből

„Húszéves ellenségeim vannak. Akár hiszi, akár nem, hiányoznak.”

„Szász Endre második éve tartózkodik Kanadában, s ez alatt rendkívül jó hírnévre tett szert, nemcsak Kanadában, de az USA-ban és Mexikóban is. Több százra tehető azoknak a képeknek a száma, amelyet megfestett, különböző galériákon keresztül kiállított, és az itteni körülményekhez képest nagyon magas áron értékesített. […] Felajánlotta, hogy a Torontó-i rezidenciáját térítés nélkül a magyar államnak ajándékozza. (Ha nem fogadható el, odahaza forint elszámolásban lehet rendezni. A ház értéke kb. 150 ezer dollár.) Egy cserével így megoldást nyerne a nagyköveti rezidencia problémája.”

Kanadai évek

Forrásközlésünkben a Magyar Országos Levéltárban található néhány forrás segítségével Szász Endre életének Kanadában töltött néhány részletét, egy-egy mozzanatát mutatjuk be. Az életéről eddig megjelent könyvek, a művész visszaemlékezéseinek, élményeinek és anekdotáinak lejegyzésével a színes egyéniség megragadását tartották fontosnak, tevékenységéhez, művészetéhez fűződő eredeti levéltári dokumentumok azonban még nem láttak napvilágot. Teljes művészi munkásságának bemutatására nem vállalkozhatunk, csak ízelítőt adunk életének Kanadában töltött időszakából.

Említettük, hogy Szász Endre a Művelődésügyi Minisztérium engedélyével tartózkodott Kanadában. A kanadai magyar nagykövetség kezdeményezésére 1972 októberében Bartha János nagykövet felkérte a Torontóban tartózkodó Szász Endre festőművészt, hogy működjön közre Petőfi Sándor születése 150. évfordulójának torontói megünneplésében. Szász Endre tevékenységét a nagykövetség pozitívan értékelte. Véleményük szerint Szász Endre fontos kulturális missziót teljesít, élvezi „a legbefolyásosabb körök bizalmát", és besegít a nagykövetség munkájába. Szász Endre vállalta a megtisztelő feladatot, hogy Petőfi legismertebb verseihez képillusztrációkat készítsen, és Petőfiről előadást tartson magyar nyelven, tolmács segítségével a nagykövetség elképzelése és intenciói alapján. Az elképzelés megvalósítása előtt kikérték a Konzuli Főosztály és a Sajtófőosztály véleményét. Mindkét főosztály messzemenően támogatta a nagykövetség kezdeményezését és javaslatát, mivel az „belevág a Kanadával kapcsolatos kulturális elképzeléseinkbe," azonban kérték, hogy a Művelődésügyi Minisztérium és a Kulturális Kapcsolatok Intézetének (KKI) véleményét is hallgassák meg az ügyben. A Kulturális Kapcsolatok Intézete - a Külügyminisztérium kérésére - tájékozódott a minisztériumban Szász Endre személyéről. A kapott információk alapján a KKI és a minisztérium egyetértett a javaslattal, és nem fogalmazott meg ellenvéleményt. Megállapították, „Szász tehetséges festő és grafikus és már más esetben is készített képillusztrációkat Petőfi verseivel kapcsolatban", „Szász Endre itthoni illusztrátori tevékenysége [...] biztosítékot nyújt arra, hogy színvonalas, a Petőfi évfordulóhoz méltó kiállítást fog rendezni Kanadában", ugyanakkor a „Szász-grafikák színesebbé tehetik a Petőfi évfordulót, és emelhetik annak színvonalát". Mindezen pozitív vélemények ellenére „Nem tanácsoljuk [...], hogy nevezettet előadásra kérjék fel, mert erre alkalmatlannak tartjuk." Az indokok között szerepelt, hogy „Szász Endre csapongó fantáziája, sokszor eredetieskedő ötletei, sok pesti szóhasználata" vitathatóvá teszi az előadás színvonalát, és megnyugtatóbbnak tartanák, ha a kiállításra előadás nélkül kerülne sor. Komornik Zoltán, a KKI főosztályvezetője a kapott információkat eljuttatta a Külügyminisztériumba.

 
 

A Művelődésügyi Minisztérium határozata Szász Endre kanadai munkavállallásáról

Jelzet: MOL XIX-I-4-m-1.tétel-91808-1970.

A Petőfi évfordulót számos helyen megünnepelték Kanadában, így Torontóban is - Szász Endre előadása nélkül. Közülük a legjelentősebbet, 1973. június 7-én az ottawai Nemzeti Kultúrcentrum (National Arts Center) nagyszalonjában tartották a magyar nagykövetség rendezésében, amelyen bemutatták Szász Endre 30 képből álló Petőfi verstémákra festett olajfestmény sorozatát is.

Egy másik dokumentum szerint Szász Endre kanadai tartózkodásának kezdetén több alkalommal foglalkozott a hazatérés gondolatával. 1972 őszén hazatérése sürgőssé vált, mivel egészségi állapota megromlott, egyik szemét meg kellett operáltatnia. Emiatt kérte útlevelének újbóli meghosszabbítását és hazatérésének engedélyezését „függetlenül attól, hogy a hatóságaink engedélyezik-e a további kanadai tartózkodását" vagy sem. Szász Endre mindenképpen haza akart utazni, bár további elképzelése volt „néhány évet a földrészen úgy eltölteni, hogy közben hónapokon át Magyarországon is dolgozna". A kérés gyakorlatilag a kétlaki életre vonatkozott. 1972-ben kérte, hogy ingóságait és két személygépkocsiját vámmentesen hazavihesse. Az engedély megadásának ellentételeként felajánlotta a magyar államnak a kb. 150 000 $ értékű torontói házingatlanát. A torontói ingatlanátvétel ügyében komoly polémia bontakozott ki a nagykövetség és a Külügyminisztérium között, mivel nem volt ismeretes, hogy Kanadában milyen feltételek mellett ruházható át magánszemély ingatlantulajdona külképviseletre. A Pénzügyi és Tervosztály az ingatlanátvétel ügyének jogi vonatkozásait nem ismerte, ezért az ügyet áttették a Nemzetközi Jogi Osztályhoz. Kiderült, semmilyen kanadai törvény nem tiltja az ajándékozást, csak új ingatlan vásárlásához szükséges a kanadai külügyminisztérium jóváhagyása. E bonyolult helyzetben a nagykövetség azzal a javaslattal állt elő, hogy megfelelő szinten elvi döntést hozzanak a Szász Endre által felvetett egyes kérdésekre. Ottawában közölték Szász Endrével, hogy 1972 év végéig térjen haza gyógykezeltetése céljából, és felgyógyulásáig majd „valamilyen módszert találunk, ami biztosítja, hogy kiutazhasson kiállításokra és festés céljából is". Hozzájárultak ingóságai vámmentes hazaküldéséhez és felajánlott háza átvételéhez. A nagykövetség javasolta, hogy „viszonylag nagy összegű megtakarított pénzét a magyar rendeletek szerint utalja át".

 

Híradás a cobourgi galéria megnyitójáról

Jelzet: MOL XIX-J-1-j-Kanada-001005/8-1973.

1972-ben Szász Endre nemcsak házingatlanát ajánlotta fel a magyar államnak, hanem saját eszközeivel tevékenyen hozzájárult ahhoz, hogy a Kanadában fellelhető magyar ereklyéket festményeiért cserébe visszaszerezze a magyar államnak. Ezek közé tartozott például egy XVII. század első felében készült, 27 darabból álló térképészeti ritkaság, amelyet visszaszerzett, és képéért cserébe a Magyar Nemzeti Múzeumnak ajándékozott. De megemlíthetünk egy nagy értékű, eredeti Kölcsey kéziratot is, amit eljuttattak a Petőfi Irodalmi Múzeumnak.

Ezen a napon történt október 14.

1906

Megnyílik Budapesten a Társadalomtudományok Szabadiskolája.Tovább

1911

Budapesten bejegyzik az első magyar filmvállalatot, a Hunnia Filmgyárat.Tovább

1915

Bulgária hadat üzen Szerbiának, ezáltal csatlakozik a központi hatalmakhoz.Tovább

1918

Lemond Wekerle Sándor miniszterelnök kormánya.Tovább

1926

Lemond Bethlen István miniszterelnök kormánya.Tovább

  •  
  • 1 / 2
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

 

Megjelent online forrásközlő folyóiratunk idei negyedik száma. Friss lapszámunkban négy egymástól témájukban eltérő forrásismertetést tárunk Önök elé szerzőink tollából. A publikációk ugyanakkor abban megegyeznek, hogy fordulópontokhoz köthetők: legyen szó személyes sorsfordítókról vagy nagyobb huszadik századi eseményekről.

 

Az időrendet követve kívánkozik előre Kovács Péter (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Komárom-Esztergom Vármegyei Levéltára) publikációja. A szerző elsősorban a helytörténet számára mutat be új forrásokat a komáromi városháza építésre vonatkozóan. A beruházás szükségessége azonban kötődik egy fordulóponthoz, mivel a trianoni békeszerződés értelmében Komárom városa kettészakadt: a történelmi központ a városházával Csehszlovákiához került, így a Duna jobb partján, Magyarországon maradt településen szükség volt egy új hivatali épület felhúzására.

 

Egy konkrét személyes fordulópontot mutat be forrásismertetésében lapunk korábbi főszerkesztője, L. Balogh Béni (tudományos munkatárs, Eötvös Loránd Tudományegyetem Társadalomtudományi Kutatóközpont, Kisebbségkutató Intézet). A forrásszöveg egy 1929-ben Déván rendezett spiritiszta szeánsz jegyzőkönyve, amely nagy hatással volt Petru Grozára, Románia későbbi miniszterelnökére. A politikus kommunista fordulata ugyanis éppen ezekben az években zajlott, a „Kun Béla szellemével” való társalgás pedig mély benyomást tett rá, egyben kihatott Groza jövőbeli gondolkodására.

 

Bacsa Máté (doktorandusz, Eötvös Loránd Tudományegyetem) a második világháború utáni kényszermigrációs időszak egyik, sokak életvitelében fordulópontot jelentő, kiemelt eseménysorára, a magyar-csehszlovák lakosságcserére vonatkozó dokumentumokat mutat be két részes forrásismertetésének első részében. A publikáció elsősorban az 1945 és 1950 között létező Nógrád-Hont vármegyében működő magyar összekötők működését mutatja be források segítségével.

 

Szintén két részes forrásismertetéssel jelentkezik Horváth Jákob (doktorandusz, Eötvös Loránd Tudományegyetem), amelynek első részében egy olyan esetet mutat be, amely konspirációs teóriaként igen nagy népszerűségnek örvendett a közelmúltban – egyben pedig egy „elmaradt fordulópontként” is lehet rá tekinteni. A Mikroelektronikai Vállalatot 1982-ben a magyar állam azzal a céllal hozta létre, hogy tartani tudja a lépést a hidegháború utolsó évtizedében egyre inkább felgyorsuló tudományos-technikai forradalomban. A MEV telepén 1986 tavaszán történt pusztító tűzeset azonban meghiúsította ezt az tervet. A forrásismertetésből az is kiderül, hogy a tűzeset kapcsán nem érdemes konteóról beszélni, azonban biztosítási csalásról már annál inkább.

 

Negyedik számunk szerzőinek köszönjük a kéziratokat, szerkesztőségünk pedig továbbra is várja következő lapszámaiba a 20. századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

 

Budapest, 2025. szeptember 30.

Miklós Dániel

főszerkesztő