A magyar szövetkezeti mozgalom múltja – Források a „Futura” történetéből

A jövő útjai kifürkészhetetlenek?

„A magyar búzának és általában a mi gabonánknak a nemzetközi piacokon mindig különleges hely jutott. Ahol megjelent a mi gabonánk, ott más ország terménye a második sorba szorult. [… A] szétmállott Osztrák–Magyar Monarchia területén keletkezett államok ellenséges magatartása és a többi hatalom viselkedése azt eredményezte, hogy nem kell a magyar búza. A józan ész ellenére a silányabb minőségű árut vették, mert ezzel árthattak nekünk, a volt ellenségnek így jutottunk el odáig, hogy szinte házalnunk kellett a legremekebb áruval, és még ilyen fáradozással is nehezen tudtuk értékesíteni.”

4) A II. világháború és az államosítás (1939-1946)

A II. világháború első éveiben a háborús konjunktúra a magyar gazdaságra nézve is éreztette hatását, aminek következtében nőtt a termelés és az értékesítés. A viszonyok alakulását jól érzékelteti, hogy Magyarország két legfontosabb partnere, szövetségesei, Németország és Olaszország voltak. 1941-ben e két országba áramlott a magyar kivitel közel ¾-e, illetve az export majdnem 80%-a szintén ebből a két országból

. Miután 1941-ben Magyarország hivatalosan is belépett a háborúba, rövid időn belül olyan intézkedéseket léptettek életbe, amelyek hatással voltak a mezőgazdaságra, az értékesítésre és így a Futura működésére is. Bevezették például a jegyrendszert, katonai felügyeletet neveztek ki a fontosabb gyárak, üzemek élére, illetve később a „Jurcsek-tervként" elhíresült beszolgáltatási rendszert is elindították.

A mezőgazdasági terményeket a kormány már a '40-as évek elejétől zárolta, és központilag osztotta el, amiben fontos szerep jutott a Futurának is.

Később, a német megszállással megkezdődött az ország szisztematikus kifosztása. A megszállók - a bevett gyakorlatnak megfelelően - a megszállt országgal akarták kifizettetni a megszállás költségeit. Ennek értelmében a németek fizetés nélkül szállították el a nyersanyagot, az ipari termékeket és az élelmiszereket. Időközben az ország területére begyűrűző fegyveres harcok tovább fokozták a lakosságra rótt terheket, és emellett a csatározások folytán jelentős pusztítás érte elsősorban a mezőgazdaságot. (Az

háborús kár 53%-a erre a területre esett.)

A fentebb leírtak nagymértékben meghatározták a Futura működését is, amelyet két erre vonatkozó forrás jól illusztrál. Az elsőben, ami egy 1941. augusztus 12-i minisztertanácsi ülés jegyzőkönyve, arról született határozat, hogy dr. Ladoméri Szmertnik Imre pénzügyminiszteri osztálytanácsos személyében a Futura, és azon belül a Hombár fölé is kormánybiztost neveznek ki. A kormánybiztos személyére mindenképpen szükség volt, hiszen azt is rögzítették, hogy a következő évi gabonafelvásárlást a Hombár, mint a Futura gabonagyűjtő főosztálya, mintegy monopolszerűen fogja elvégezni, így szüksége van a minisztérium és a Futura között egy összekötő személyre, illetve Szmertnik doktor egyben ellenőrző feladatokat is ellátott a Futura

Ladoméri Szmertnik Imre osztálytanácsos kirendelése a Futurához

A másik forrás pedig azt mutatja be, hogy a háborús években a Futura működése sem mehetett zökkenőmentesen. Ugyanis a háborús viszonyok alakulása, a termelés kezdeti lendületének megtorpanása, az egyre erőteljesebb német befolyás miatt a Futura 1944 elején hiteltúllépési engedélyt kapott a kormánytól. Ezzel kapcsolatban az is kiderült, hogy a Futurának már az 1939-1940. évtől kezdve voltak veszteségei, az 1942-1943 gazdasági évre ez annyira felhalmozódott, hogy ekkor kétszer annyi hiteltúllépésre kértek és kaptak engedélyt a kormánytól (10 000 000

)

Hiteltúllépés engedélyezése a „Futura” veszteségeink fedezésére

Ennek a folyamatnak a betetőzése lett a német megszállás alatt folytatott „gazdaságpolitika", amikor egyértelműen Németország kiszolgálása vált az elsőrendű feladattá, és minden mást ennek rendeltek alá.

A II. világháborút követően a szövetkezeti mozgalomban a Magyar Kommunista Párt által képviselt irányvonal vált meghatározóvá, amelynek lényegében az volt a célja, hogy felszámolják a régi szövetkezeti központokat és új, egységes szövetkezeti központot létesítsenek. Ennek értelmében az Országos Szövetkezeti Tanács 1945 végén megállapodott abban, hogy két szövetkezeti központot létesítenek. A fogyasztási szövetkezetek részére a Fogyasztási Szövetkezetek Országos Központját (FSZOK), a mezőgazdasági szövetkezetek részére pedig a Mezőgazdasági Szövetkezeti Központot (MSZK). A két központ tényleges működése 1946 márciusában indult meg, és amíg a FSZOK működése valójában belebukott a Hangya beolvasztásának kísérletébe, addig az MSZK-ba több más szövetkezet mellett rövid időn belül beolvasztották a

Alig több mint negyedszázadnyi működése után, ezzel a mozzanattal ért véget a Futura működése. Később a MSZK beolvadt az 1947-ben létrehozott Magyar Országos Szövetkezeti Központba (MOSZK), ami az egész ország termelő, értékesítő és fogyasztási szövetkezeti hálózatának központi intézménye lett, azonban ennek történetéről az elmúlt kb. 60 évben - ellentétben a Futurával - jó néhány tanulmány, elemzés született.

 

Ezen a napon történt december 27.

1956

A Párttörténet Intézet előterjesztést tett az Országos Szervező Bizottságnak az ’56-os anyagok és visszaemlékezések gyűjtésére.Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

ArchívNet 2024/5-6.

Tisztelt Olvasók!

Az ArchívNet idén utoljára jelentkezik friss lapszámmal. Az idei utolsó, összevont lapszámunkban megjelent forrásismertetések országunk határain belülre és kívülre kalauzolják az olvasókat. A publikációk foglalkoznak az első világháború után évekig rendezetlenül maradt magyar-osztrák határkérdés utóéletével, a második világháború alatt Magyarország határaitól távol zajlott Don-kanyarbeli harcokkal, a Budapesten, azonban hivatalosan az Egyesült Államok területén tartózkodó Mindszenty József menedékével, valamint a kárpátaljai magyarság identitásának kérdésével.

Az idei harmadik számunkban jelent meg Fiziker Róbert (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Győr-Moson-Sopron Vármegye Soproni Levéltára) forrásismertetése, amelyben a szerző a nyugat-magyarországi kérdés rendezésének az utóéletéről mutatott be egy dokumentumot. Az ismertetés időközben kétrészesre bővült: mostani számunkban egy újabb irat kerül bemutatásra, amely a magyar felkelők okozta károk megtérítésének az ügyéhez szolgáltat további információkat.

Egy másik ismertetés folytatása is friss számunkban kapott helyet. Molnár András (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Zala Vármegyei Levéltára) Tuba László hadnagy harctéri naplóját adja közre. A második rész a 47. gyalogezred II. csáktornyai zászlóaljának a Don menti tevékenységét mutatja be 1942. június 28-tól szeptember 12-ig. Az eddig publikálatlan napló a zászlóalj történetének egyedülálló forrása, mivel mindezidáig kevés korabeli kútfő volt ismert a csáktornyai egység doni működésére vonatkozóan.

Mindszenty József bíboros menedékének ügyét Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) egy sajátos szempontból világítja meg. A szerző az Associated Press korabeli tudósítója, Anthony Pearce cikkei, megnyilvánulásai – illetve a magyar állambiztonságnak adott jelentések – alapján elemzi, hogy az újságíró milyen módon kezelte, adott hírt a budapesti amerikai követségen tartózkodó Mindszenty helyzetéről.

Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) egy, a kárpátaljai magyarságra vonatkozó sajátos elképzelést, valamint annak utóéletét mutatja be. Balla László az 1970-es évek közepén publikált cikksorozatában fejtette ki álláspontját a „szovjet magyarok” fogalmáról, a „szovjet magyarság” mibenlétéről. Balla elgondolása nem okozott osztatlan sikert, és mint a bemutatott külügyi dokumentumok is bizonyítják: a magyar-szovjet viszonyra is kihatással volt.

Az idei utolsó számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kézirataikat. Köszönjük továbbá a 2024. évben, a korábbi számainkba ismertetéseket küldő szerzőinknek is a bizalmát, amiért megtisztelték szerkesztőségünket írásaikkal. A jövőbe tekintve: az ArchívNet 2025-ben is várja a forrásismertetéseket a 20. század gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténetére vonatkozóan.

 

Budapest, 2024. december 18.

Miklós Dániel
főszerkesztő