Bánhidi László magyar színész („Matula bácsi”) (†1984)Tovább
A magyar szövetkezeti mozgalom múltja – Források a „Futura” történetéből
„A magyar búzának és általában a mi gabonánknak a nemzetközi piacokon mindig különleges hely jutott. Ahol megjelent a mi gabonánk, ott más ország terménye a második sorba szorult. [… A] szétmállott Osztrák–Magyar Monarchia területén keletkezett államok ellenséges magatartása és a többi hatalom viselkedése azt eredményezte, hogy nem kell a magyar búza. A józan ész ellenére a silányabb minőségű árut vették, mert ezzel árthattak nekünk, a volt ellenségnek így jutottunk el odáig, hogy szinte házalnunk kellett a legremekebb áruval, és még ilyen fáradozással is nehezen tudtuk értékesíteni.”
4) A II. világháború és az államosítás (1939-1946)
A II. világháború első éveiben a háborús konjunktúra a magyar gazdaságra nézve is éreztette hatását, aminek következtében nőtt a termelés és az értékesítés. A viszonyok alakulását jól érzékelteti, hogy Magyarország két legfontosabb partnere, szövetségesei, Németország és Olaszország voltak. 1941-ben e két országba áramlott a magyar kivitel közel ¾-e, illetve az export majdnem 80%-a szintén ebből a két országból
. Miután 1941-ben Magyarország hivatalosan is belépett a háborúba, rövid időn belül olyan intézkedéseket léptettek életbe, amelyek hatással voltak a mezőgazdaságra, az értékesítésre és így a Futura működésére is. Bevezették például a jegyrendszert, katonai felügyeletet neveztek ki a fontosabb gyárak, üzemek élére, illetve később a „Jurcsek-tervként" elhíresült beszolgáltatási rendszert is elindították.A mezőgazdasági terményeket a kormány már a '40-as évek elejétől zárolta, és központilag osztotta el, amiben fontos szerep jutott a Futurának is.
Később, a német megszállással megkezdődött az ország szisztematikus kifosztása. A megszállók - a bevett gyakorlatnak megfelelően - a megszállt országgal akarták kifizettetni a megszállás költségeit. Ennek értelmében a németek fizetés nélkül szállították el a nyersanyagot, az ipari termékeket és az élelmiszereket. Időközben az ország területére begyűrűző fegyveres harcok tovább fokozták a lakosságra rótt terheket, és emellett a csatározások folytán jelentős pusztítás érte elsősorban a mezőgazdaságot. (Az
háborús kár 53%-a erre a területre esett.)A fentebb leírtak nagymértékben meghatározták a Futura működését is, amelyet két erre vonatkozó forrás jól illusztrál. Az elsőben, ami egy 1941. augusztus 12-i minisztertanácsi ülés jegyzőkönyve, arról született határozat, hogy dr. Ladoméri Szmertnik Imre pénzügyminiszteri osztálytanácsos személyében a Futura, és azon belül a Hombár fölé is kormánybiztost neveznek ki. A kormánybiztos személyére mindenképpen szükség volt, hiszen azt is rögzítették, hogy a következő évi gabonafelvásárlást a Hombár, mint a Futura gabonagyűjtő főosztálya, mintegy monopolszerűen fogja elvégezni, így szüksége van a minisztérium és a Futura között egy összekötő személyre, illetve Szmertnik doktor egyben ellenőrző feladatokat is ellátott a Futura
Ladoméri Szmertnik Imre osztálytanácsos kirendelése a Futurához |
A másik forrás pedig azt mutatja be, hogy a háborús években a Futura működése sem mehetett zökkenőmentesen. Ugyanis a háborús viszonyok alakulása, a termelés kezdeti lendületének megtorpanása, az egyre erőteljesebb német befolyás miatt a Futura 1944 elején hiteltúllépési engedélyt kapott a kormánytól. Ezzel kapcsolatban az is kiderült, hogy a Futurának már az 1939-1940. évtől kezdve voltak veszteségei, az 1942-1943 gazdasági évre ez annyira felhalmozódott, hogy ekkor kétszer annyi hiteltúllépésre kértek és kaptak engedélyt a kormánytól (10 000 000
)Hiteltúllépés engedélyezése a „Futura” veszteségeink fedezésére |
Ennek a folyamatnak a betetőzése lett a német megszállás alatt folytatott „gazdaságpolitika", amikor egyértelműen Németország kiszolgálása vált az elsőrendű feladattá, és minden mást ennek rendeltek alá.
A II. világháborút követően a szövetkezeti mozgalomban a Magyar Kommunista Párt által képviselt irányvonal vált meghatározóvá, amelynek lényegében az volt a célja, hogy felszámolják a régi szövetkezeti központokat és új, egységes szövetkezeti központot létesítsenek. Ennek értelmében az Országos Szövetkezeti Tanács 1945 végén megállapodott abban, hogy két szövetkezeti központot létesítenek. A fogyasztási szövetkezetek részére a Fogyasztási Szövetkezetek Országos Központját (FSZOK), a mezőgazdasági szövetkezetek részére pedig a Mezőgazdasági Szövetkezeti Központot (MSZK). A két központ tényleges működése 1946 márciusában indult meg, és amíg a FSZOK működése valójában belebukott a Hangya beolvasztásának kísérletébe, addig az MSZK-ba több más szövetkezet mellett rövid időn belül beolvasztották a
Alig több mint negyedszázadnyi működése után, ezzel a mozzanattal ért véget a Futura működése. Később a MSZK beolvadt az 1947-ben létrehozott Magyar Országos Szövetkezeti Központba (MOSZK), ami az egész ország termelő, értékesítő és fogyasztási szövetkezeti hálózatának központi intézménye lett, azonban ennek történetéről az elmúlt kb. 60 évben - ellentétben a Futurával - jó néhány tanulmány, elemzés született.
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt március 11.
Franklin Delano Roosevelt amerikai elnök aláírja a kölcsönbérleti törvényt, mely lehetővé teszi, hogy az USA fegyvereket szállítson...Tovább
Az MSZMP Ideiglenes Központi Bizottsága Földes László előterjesztésére döntött a magyar ifjúság szervezésének néhány kérdéséről és a KISZ...Tovább
Államcsíny Indonéziában, Sukarno elnöktől a Suharto tábornok vezette hadsereg átveszi a hatalmat. Ezzel veszi kezdetét a polgárháború és...Tovább
Mihail Gorbacsovot választják meg a Szovjetunió Kommunista Pártjának főtitkárává.Tovább
- 1 / 2
- >
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent az ArchívNet 2025. évi első száma. Friss lapszámunkban az 1940-es, 1950-es évek változásaihoz kapcsolódó forrásismertetések olvashatók. Ezek a változások, fordulatok mind kötődnek a magyarországi politikai változásokhoz: személyes sorsok alakulását befolyásolhatták. Legyen szó akár helyi katolikus szervezőmunkáról vagy éppen egy-egy megszervezett ünnepségről az 1941-ben Magyarország által visszaszerzett területen.
Az időrendet tekintve Gorzás Benjámin (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem) írása mutatja be a legkorábbi eseménysort, igaz ennek az előzményei korábbra nyúlnak vissza. Három forrás segítségével világítja meg, hogy a Vitézi Rend Zrínyi Csoportja miként igyekezett létrehozni, majd ápolni Zrínyi Miklósnak, a hadvezérnek és költőnek az emlékét. A kultuszteremtéshez az is löketet adott, hogy 1941 áprilisában Magyarország visszafoglalta a Muraközt is: így a Zrínyi-család szempontjából kiemelt jelentőségű településeken – Csáktornyán és Szentilonán – is lehetett rendezvényeket szervezni.
Sulák Péter (doktorandusz, Pázmány Péter Katolikus Egyetem) forrásismertetésében az 1945-öt követő politikai átalakulások helyi lenyomata jelenik meg. 1948-ban Magyarországon végbement a látható politikai fordulat, egyben zajlott az 1947-ben meghirdetett Boldogasszony-év is. A feszült politikai légkör rányomta a bélyegét az egyházak (jelen esetben a római katolikus) életére. A publikált dokumentum arról számol be, hogy az MDP helyi pártszervezete miként áll hozzá, illetve miként „koordinálta” Jászapátiban a Mária-napi ünnepséget.
Szintén a római katolikus egyház és a kommunisták kezébe került államhatalom viszonyához kapcsolódóan mutat be forrást Purcsi Adrienn (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem), aki egy állambiztonsági jelentéséből mutat be egy részletet. A közölt részlet második világháború előtti gyökerekkel rendelkező KALOT mozgalom miként lehetetlenült el 1945-öt követően. A jelentés főszereplője Kerkai Jenő, a KALOT egyik főszervezője, azonban feltűnik benne cselekvő aktorként Szekfű Gyula is, aki moszkvai nagykövetként próbált a KALOT, illetve – tágabban értve – a Demokrata Néppárt ügyében eljárni.
Mindszenty József alakja az előző két ismertetésben is felsejlik (a Mária-évet Magyarországon ő hirdette meg esztergomi érsekként, és szintén ő volt az, aki Kerkaitól megvonta a támogatását a pártalapítás esetében). Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) ismertetésben Mindszenty ugyanakkor a főszereplő, aki az 1956. évi forradalom és szabadságharc leverése utáni instabil időszakban keresett menedéket a budapesti amerikai nagykövetségen. A két szuperhatalmat, a menedéket biztosító Egyesült Államokat és a Magyarországot megszálló Szovjetuniót is foglalkoztatta Mindszenty helyzete. Előbbieket többek között azért – mint az ismertetésből kiderül, hogy Mindszenty megérti-e, hogy számára nem politikai, hanem humanitárius menedéket nyújtottak.
Az idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet idei számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. február 14.
Miklós Dániel
főszerkesztő