A magyar szövetkezeti mozgalom múltja – Források a „Futura” történetéből

A jövő útjai kifürkészhetetlenek?

„A magyar búzának és általában a mi gabonánknak a nemzetközi piacokon mindig különleges hely jutott. Ahol megjelent a mi gabonánk, ott más ország terménye a második sorba szorult. [… A] szétmállott Osztrák–Magyar Monarchia területén keletkezett államok ellenséges magatartása és a többi hatalom viselkedése azt eredményezte, hogy nem kell a magyar búza. A józan ész ellenére a silányabb minőségű árut vették, mert ezzel árthattak nekünk, a volt ellenségnek így jutottunk el odáig, hogy szinte házalnunk kellett a legremekebb áruval, és még ilyen fáradozással is nehezen tudtuk értékesíteni.”

2) Piaci átalakulás időszaka (1925-1930)

Az 1920-as évek második felében a Futura hozzáfogott a szövetkezeti gabonaértékesítés céltudatos megoldásához és az intézet átszervezéséhez. 1926-ban, a pengőgazdálkodásra való átálláskor, a vállalat elhatározta, hogy üzleteit kizárólag termény-, gyapjú- és tollkereskedelemre korlátozza. (A tollat később átadta a Hangyának.) Azt az alapelvet tartották a legfontosabbnak, hogy minden esetben meg kell találni a „legrövidebb utat a termelőtől a fogyasztóig". Ennek érdekében már ekkor értékes és eredményes piackutató és felderítő munkát végeztek. A piackutatás következményeként külföldön és Magyarországon egyaránt a legnagyobb vállalatok lettek a vevőik, és példának okáért magyar búzát szállítottak Ausztriába, Csehszlovákiába, Olaszországba, Németországba, Angliába, Franciaországba, Görögországba, Törökországba, Lengyelországba, Svájcba, Egyiptomba, illetve Kis-Ázsiába.

1927-től kezdve azonban változtak a világpiaci trendek, és egyre inkább érezhető lett a fogyasztó országok önellátó törekvése, illetve a Szovjetunió és a tengerentúli országok búzakivitelének árromboló hatása. E két változás következményeként a piacok szűkültek, az eladások megcsappantak, amit jól érzékeltet, hogy a nagy forgalmat bonyolító gyapjúosztály, az 1920-as évek második felében majdnem kizárólag „csak" Olaszországnak adott el

.

Jól mutatja ezen időszak nehézségeit az 1929-1930-ban zajlott „Futura ügy" is, amelyben a mezőgazdasági termények értékesítésével kapcsolatban elhelyezett államkincstári betétekkel összefüggésben felszínre kerültek az elmúlt időszakban a Futurát és a vele kapcsolatban álló többi szövetkezetet érintő nehézségek, visszaélések. Ezzel kapcsolatban a minisztertanácson belül nézeteltérések alakultak ki, Vass József népjóléti- és munkaügyi miniszter például a Futura likvidálását sem tartotta elképzelhetetlennek, azonban Bethlen István miniszterelnök ettől egyértelműen elzárkózott. Végül Wekerle Sándor pénzügyminiszter javasolta alapján próbálták kijavítani az eddigi problémákat, visszaéléseket.

A Futura működésének zavarai a Minisztertanács ülése előtt

A javaslat alapja hogy a sikeres, eredményes és leginkább gazdaságos további működés érdekében a szövetkezetek feladataikat, üzletpolitikájukat, érintett területeiket, hatásköreiket összhangba kell hozni, a sok párhuzamos üzletvitelt meg kell szüntetni és egységes pénzügyi igazgatást kell [popup title="kiépíteni." format="Default click" activate="click" close text="MNL OK K 27 1929. július 12. – Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 37. A Magyar Szövetkezeti Központok Áruforgalmi Rt. [Futura] ügye és az államilag dotált szövetkezetek működési kérdései (FM) 51–62."]

Mindemellett, az egyre növekvő terhek, romló társadalmi viszonyok leképződéseként, a vállalatot folyamatosan érték különböző támadások, akár olyan esetben is, amelynél a vállalat valójában segítséget próbált nyújtani a rászorulóknak. Egy ilyen esetről olvashatunk az MTI 1929. augusztus 26-i jelentésében, amelyben azzal vádolják, hogy a fagykárosultaknak nyújtott kölcsönökre a meghirdettetnél magasabb

MTI tudósítás a Futura megemelt kamatú fagykársegélyéről

Ezt a feszült hangulatot tovább fokozta - és előrevetítette a '30-as évek világát - az 1929-ben kirobbant gazdasági világválság, ami - követve a világgazdasági eseményeket - egy korszak lezárását és szükségszerűen egy új korszak születését jelentette a vállalat életében is.

Ezen a napon történt december 22.

1944

Debrecenben megalakul az Ideiglenes Nemzeti Kormány. A miniszterelnök dálnoki Miklós Béla lesz.Tovább

1946

A Belügyminisztérium kezdeményezésére szigorítják a sajtó ellenőrzését. Nyilvántartást fektetnek fel a büntetett lapokról, hogy a „...Tovább

1989

A román fegyveres erők átállnak a bukaresti tüntetők oldalára, Nicolae Ceaușescu államelnök, pártfőtitkár elmenekül a fővárosból.Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

ArchívNet 2024/5-6.

Tisztelt Olvasók!

Az ArchívNet idén utoljára jelentkezik friss lapszámmal. Az idei utolsó, összevont lapszámunkban megjelent forrásismertetések országunk határain belülre és kívülre kalauzolják az olvasókat. A publikációk foglalkoznak az első világháború után évekig rendezetlenül maradt magyar-osztrák határkérdés utóéletével, a második világháború alatt Magyarország határaitól távol zajlott Don-kanyarbeli harcokkal, a Budapesten, azonban hivatalosan az Egyesült Államok területén tartózkodó Mindszenty József menedékével, valamint a kárpátaljai magyarság identitásának kérdésével.

Az idei harmadik számunkban jelent meg Fiziker Róbert (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Győr-Moson-Sopron Vármegye Soproni Levéltára) forrásismertetése, amelyben a szerző a nyugat-magyarországi kérdés rendezésének az utóéletéről mutatott be egy dokumentumot. Az ismertetés időközben kétrészesre bővült: mostani számunkban egy újabb irat kerül bemutatásra, amely a magyar felkelők okozta károk megtérítésének az ügyéhez szolgáltat további információkat.

Egy másik ismertetés folytatása is friss számunkban kapott helyet. Molnár András (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Zala Vármegyei Levéltára) Tuba László hadnagy harctéri naplóját adja közre. A második rész a 47. gyalogezred II. csáktornyai zászlóaljának a Don menti tevékenységét mutatja be 1942. június 28-tól szeptember 12-ig. Az eddig publikálatlan napló a zászlóalj történetének egyedülálló forrása, mivel mindezidáig kevés korabeli kútfő volt ismert a csáktornyai egység doni működésére vonatkozóan.

Mindszenty József bíboros menedékének ügyét Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) egy sajátos szempontból világítja meg. A szerző az Associated Press korabeli tudósítója, Anthony Pearce cikkei, megnyilvánulásai – illetve a magyar állambiztonságnak adott jelentések – alapján elemzi, hogy az újságíró milyen módon kezelte, adott hírt a budapesti amerikai követségen tartózkodó Mindszenty helyzetéről.

Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) egy, a kárpátaljai magyarságra vonatkozó sajátos elképzelést, valamint annak utóéletét mutatja be. Balla László az 1970-es évek közepén publikált cikksorozatában fejtette ki álláspontját a „szovjet magyarok” fogalmáról, a „szovjet magyarság” mibenlétéről. Balla elgondolása nem okozott osztatlan sikert, és mint a bemutatott külügyi dokumentumok is bizonyítják: a magyar-szovjet viszonyra is kihatással volt.

Az idei utolsó számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kézirataikat. Köszönjük továbbá a 2024. évben, a korábbi számainkba ismertetéseket küldő szerzőinknek is a bizalmát, amiért megtisztelték szerkesztőségünket írásaikkal. A jövőbe tekintve: az ArchívNet 2025-ben is várja a forrásismertetéseket a 20. század gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténetére vonatkozóan.

 

Budapest, 2024. december 18.

Miklós Dániel
főszerkesztő