A magyar szövetkezeti mozgalom múltja – Források a „Futura” történetéből

A jövő útjai kifürkészhetetlenek?

„A magyar búzának és általában a mi gabonánknak a nemzetközi piacokon mindig különleges hely jutott. Ahol megjelent a mi gabonánk, ott más ország terménye a második sorba szorult. [… A] szétmállott Osztrák–Magyar Monarchia területén keletkezett államok ellenséges magatartása és a többi hatalom viselkedése azt eredményezte, hogy nem kell a magyar búza. A józan ész ellenére a silányabb minőségű árut vették, mert ezzel árthattak nekünk, a volt ellenségnek így jutottunk el odáig, hogy szinte házalnunk kellett a legremekebb áruval, és még ilyen fáradozással is nehezen tudtuk értékesíteni.”

1) Állami megrendelések időszaka (1919-1924)

A későbbiekben többször is hivatkozott jubileumi kiadványban a részvénytársaság megalakításának magyarázataként a következők olvashatók:

„El kellett takarítani a négyesztendei háború, a két forradalom és különösen a bolsevista gazdálkodás által hátrahagyott romokat, gondoskodni kellett a sok tízezernyi menekült vérünkről, szoros egységbe kellett kovácsolni a falu termelő tömegeit az értelmiséggel és a nemzet örökéletű géniuszának segítségével új eszmék gyakorlati megvalósításával kellett megindítani - minden nehézséggel és akadállyal dacolva -

." Emellett szintén itt olvasható, hogy „Hazánkat újra be kellett kapcsolni a nemzetközi árucserébe, melytől a háború kitörése óta el volt zárva."

Az I. világháború utáni időszak gazdasági megújulásában vezető szerep jutott a szövetkezeteknek. Mivel a szövetkezeti központok nyíltan a konszolidáció oldalára álltak, ennek fejében bőségesen kaptak állami hiteleket és kölcsönöket. A gazdasági életben nagyrészt szövetkezetek bonyolították a gyűjtést, a szétosztást, az exportot, az importot, így logikus volt, hogy a mezőgazdaságot is szövetkezeti alapon szervezzék át. Ekkor már közel két évtizede működtek a hitelszövetkezetek és a fogyasztási szövetkezetek csúcsszerveiként az OHK, illetve a Hangya.

Balogh Elemér elgondolása alapján a gyűjtési és értékesítési szövetkezetek élére is olyan központi szervet kellett állítani, amely egyesítette a gazdákat, akik így a piacon egységbe tömörülve jelenhettek meg, ezáltal nem váltak a vásárlók kiszolgáltatottaikká. Elképzelése szerint a „Futura" közhasznú intézményként, altruista módón, nem haszonszerzési célból, hanem a parasztság uzsorahálóból való kiszabadítását meghirdetve

.

A új intézet megalakulása 1919. október 20-án történt, amikor a Dorottya u. 2. szám alatti egykori Magyar Király Szállóban megtartották az alakuló közgyűlést, amelyen kimondták a Magyar Szövetkezeti Központok Áruforgalmi Részvénytársaságának, a Futurának a létrejöttét. Megválasztották az igazgatóságot is, amelynek elnöke Ipolyi-Keller Gyula lett, tagjaivá pedig Bakonyi Pált, Almási Balogh Elemért, Domaille Tamást, Gergely Istvánt, Dr. Horánszky Dezsőt, Jeszenszky Pált, Mende Gyulát és Steidl Ambrust választották.

A részvénytársaság 12 000 000 korona alaptőkével alakult meg, amelyet a kezdetekben túlnyomóan, majd 1920 májusától kizárólag az OKH és a Hangya adott.

A vállalkozás lefektetett célja, hogy a kötelékébe tartozó szövetkezetek központi irányítás mellett rendszeresen végezzék a mezőgazdasági termények összegyűjtését, raktározását és részben értékesítését. Járulékos célként kitűzték, hogy a „keresztény magyar középosztály ifjúságát gyakorlati kereskedőkké képezzék".

A Futura hatalmas lendülettel indult el, és néhány héten belül a dolgozók létszáma hihetetlen mértékben megnőtt, 1114 tisztviselő és több mint 2000 átvevő állt rendelkezésre. (A hirtelen elért nagy létszámnövekedést a trianoni határok bevezetése miatt menekülő magyar lakosság nagyszámú foglalkoztatásával sikerült elérni.)

 

Gabonagyűjtési akció

A kormány már az Intézet megalapításától kezdve országos jelentőségű gazdasági események lebonyolítását bízta a Futurára. Ennek egyik legjelentősebb területe, ami gyakorlatilag beindította a vállalat működését, a gabonagyűjtés volt. 1919 őszére létfontosságúvá vált, az ország - elsősorban Budapest - gabonaellátása, és ennek érdekében gondoskodni kellett az élelmiszergyűjtés mielőbbi megindításáról.

A nyugalom a kezelhetőség érdekében egy ideig a kormány még nem tért át a szabadkereskedelemre, hanem a kötött forgalmat tartotta fenn.

Szerződéstervezet a kormány és a Futura között

1920 tavaszán, a román megszállás után, a kormány a Futurát bízta meg a gabonagyűjtési akció lebonyolításával. A feladatot több szakaszra lehetett osztani:

•·           árugyűjtés megszervezése

•·           árugyűjtés irányítása

•·           árugyűjtés lebonyolítása

A magyar kormány 1920 júliusában rendeletben szabályozta a terményforgalmat, és megbízta a Futurát a feladat megoldásával. A siker érdekében a Futura létrehozta a Gabonagyűjtési főosztályt, a Hombárt. A vállalat ezzel a lépéssel kezdte meg a közérdekű működését, és egészen 1924-ig biztosította a városi lakosság, elsősorban a fővárosi lakosság

. Ahhoz, hogy ezt - és a későbbi feladatokat is - a Futura sikeresen teljesítse, mindenekelőtt az árugyűjtés szervezetét kellett kiépíteni. A vállalat minden vármegyében kirendeltséget vagy leányvállalatot létesített, amelyeknek feladata lett, hogy a szövetkezetek bevonásával bizományosi alapon kiépítsék az árugyűjtő szerveket. A Futura 1920-ban 25 kirendeltséget hozott létre, amelyek száma - a folyamatos összevonások miatt - később jóval kevesebb lett. Annak ellenére, hogy a vállalat tevékenységét altruista módon, vagyis „nyereségrészesedés nélkül" folytatta, mégis olyan sikereket ért el, amelyek lehetővé tették, hogy 1922-1923-ban már előleget folyósítson a gazdáknak. A Hombár gabonaforgalmának mértékét jól érzékelteti, hogy milyen százalékban szállította az ellátatlanok részére a gabonát. 1921-ben 40%-át, 1922-ben 70%-át, majd 1923-ban már a 80%-át bonyolította le. 1924 júliusának elején - a helyzet normalizálódása okán - a kormány megszüntette a Futura hatósági lisztellátását, és ezzel lezárult a részvénytársaság működésének első korszaka. Jól mutatja a szervezői munka sikerét, hogy a gabonagyűjtésben összesen 700 vidéki szövetkezet vett részt, mint a Futura .

A '20-as évek elején a vállalat a gabonaforgalom lebonyolítása mellett más állami feladatokat is kapott, amelyeket az alábbiakban „szinte csak" felsorolás szintjén érintünk.

Mezőgazdasági gépakció: 1919 után mezőgazdasági gépállomány sürgős és nagymértékű frissítésre szorult, amelynek lebonyolításával a kormány a Futurát bízta meg. Ennek keretében 37 500 db mezőgazdasági gépet és 379 000 db munkaeszközt értékesítettek. A gépakció 1923-ra fejeződött be.

Gyapjúgyűjtési akció: 1920 januárjában a vállalat megbízást kapott a kormánytól, hogy az 1918-1920. évi termésű, zár alá vett, beszolgálandó gyapjúkészletet a gazdáktól átvegye, raktározza, ellássa. A Futura a feladatot maradéktalanul teljesítette, majd a következő évtől, 1921-től a kormány felszabadította a gyapjúforgalmat.

Papír-behozatali akció: 1920 után nem volt papírgyár Magyarországon. A kormány 1920-1921-ben megbízta a vállalatot, hozza be és ossza szét az országban a szükséges papírmennyiséget. 1922-től a behozatalba a fővárosi lapkiadó vállalatok is bekapcsolódtak, majd az akció 1924-ben fejeződött be.

A Minisztertanács kölcsönengedélye a Futura részére

Ugyanakkor az előbbiek mellett, az első időszak fontosabb vállalati intézkedései, eredményei között fel kell sorolni, hogy a Futura bekapcsolódott a fakereskedelembe, létrehozva a WAWEL Magyar Szállítmányozási és Forgalmi Rt.-t, érdekeltséget szerzett az Országos Ruházati Intézet Rt.-ben, és létrehozta a

A kép azonban nem volt ennyire pozitív, hiszen egyrészt a részvénytársaságot folyamatosan támadták a kötött áruforgalom bonyolítása miatt, másrészt - bár a vállalat korabeli kiadványaiból ez nem derül ki - a Futurát már az első években majdnem elérte a fizetésképtelenség réme. Ez utóbbi egy 1920-ben keletkezett minisztertanácsi jegyzőkönyvben is megjelent: eszerint a teljes krach-ot a bevételek, pénzek átcsoportosításával, illetve vállalaton belüli kölcsön folyósításával tudta elkerülni a

Ezen a napon történt október 09.

1914

Első világháború: Német csapatok elfoglalják Antwerpent.Tovább

1916

Első világháború: A nyolcadik isonzói csata kezdete. Az olasz hadsereg támadásait az osztrák-magyar haderő sikeresen visszaveri.Tovább

1944

Debrecen térségében hatalmas méretű páncélos csata kezdődik a szovjet, és velük szemben álló német és magyar csapatok között.Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

 

Megjelent online forrásközlő folyóiratunk idei negyedik száma. Friss lapszámunkban négy egymástól témájukban eltérő forrásismertetést tárunk Önök elé szerzőink tollából. A publikációk ugyanakkor abban megegyeznek, hogy fordulópontokhoz köthetők: legyen szó személyes sorsfordítókról vagy nagyobb huszadik századi eseményekről.

 

Az időrendet követve kívánkozik előre Kovács Péter (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Komárom-Esztergom Vármegyei Levéltára) publikációja. A szerző elsősorban a helytörténet számára mutat be új forrásokat a komáromi városháza építésre vonatkozóan. A beruházás szükségessége azonban kötődik egy fordulóponthoz, mivel a trianoni békeszerződés értelmében Komárom városa kettészakadt: a történelmi központ a városházával Csehszlovákiához került, így a Duna jobb partján, Magyarországon maradt településen szükség volt egy új hivatali épület felhúzására.

 

Egy konkrét személyes fordulópontot mutat be forrásismertetésében lapunk korábbi főszerkesztője, L. Balogh Béni (tudományos munkatárs, Eötvös Loránd Tudományegyetem Társadalomtudományi Kutatóközpont, Kisebbségkutató Intézet). A forrásszöveg egy 1929-ben Déván rendezett spiritiszta szeánsz jegyzőkönyve, amely nagy hatással volt Petru Grozára, Románia későbbi miniszterelnökére. A politikus kommunista fordulata ugyanis éppen ezekben az években zajlott, a „Kun Béla szellemével” való társalgás pedig mély benyomást tett rá, egyben kihatott Groza jövőbeli gondolkodására.

 

Bacsa Máté (doktorandusz, Eötvös Loránd Tudományegyetem) a második világháború utáni kényszermigrációs időszak egyik, sokak életvitelében fordulópontot jelentő, kiemelt eseménysorára, a magyar-csehszlovák lakosságcserére vonatkozó dokumentumokat mutat be két részes forrásismertetésének első részében. A publikáció elsősorban az 1945 és 1950 között létező Nógrád-Hont vármegyében működő magyar összekötők működését mutatja be források segítségével.

 

Szintén két részes forrásismertetéssel jelentkezik Horváth Jákob (doktorandusz, Eötvös Loránd Tudományegyetem), amelynek első részében egy olyan esetet mutat be, amely konspirációs teóriaként igen nagy népszerűségnek örvendett a közelmúltban – egyben pedig egy „elmaradt fordulópontként” is lehet rá tekinteni. A Mikroelektronikai Vállalatot 1982-ben a magyar állam azzal a céllal hozta létre, hogy tartani tudja a lépést a hidegháború utolsó évtizedében egyre inkább felgyorsuló tudományos-technikai forradalomban. A MEV telepén 1986 tavaszán történt pusztító tűzeset azonban meghiúsította ezt az tervet. A forrásismertetésből az is kiderül, hogy a tűzeset kapcsán nem érdemes konteóról beszélni, azonban biztosítási csalásról már annál inkább.

 

Negyedik számunk szerzőinek köszönjük a kéziratokat, szerkesztőségünk pedig továbbra is várja következő lapszámaiba a 20. századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

 

Budapest, 2025. szeptember 30.

Miklós Dániel

főszerkesztő