Az Egyesült Izzólámpa ás Villamossági Rt. „atomprogramja"

Az Amerikai Egyesült Államokban folytatott atomfizikai kutatások 1945-ben az első atombomba ledobásához vezettek. Ismeretes, hogy Szilárd Leó és Teller Ede tevékenyen részt vett megalkotásában, azt azonban már kevesen tudják, hogy az 1930-as évektől az Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt. laboratóriumában is folytak atomfizikai kísérletek. Mindezek mellett a vállalatnak köszönhetően jött létre a Budapesti Műszaki Egyetemen az Atomfizikai tanszéke is.

Bevezető

Az

1886-ban alapították villamossági és távközlési berendezéseket gyártó társaságukat, de az még csak egyike volt a sok hasonló típusú vállalatnak. A Pesti Magyar Kereskedelmi Bank és a Wiener Bankverein bevonásával, valamint néhány kisebb vállalat beolvasztásával 1896-ban létrejött az Egyesült Villamossági Rt, amely a villamossági erőművek összeszerelése mellett ekkor már izzók gyártásával is . Miután a vállalat 1904-ben megvette a Juszt-Hanaman-féle wolframszálas izzó szabadalmát, a termelés középpontjába az utóbbi termék került. Mindezt jól mutatta az 1906-ban megvalósult névváltoztatás is. Ezután a vállalat Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt. néven folytatta működését. 1909-ben jegyeztették be a „Tungsram" védjegyet, amely később egybeforrt a vállalat nevével. A távközlési eszközök gyártásának 1930-as leválasztásáig a vállalat igen széles profilban gyártott különbféle termékeket és minden ágazatban vezető szerepre . Utóbbit az is elősegítette, hogy sikeresen építette ki nemzetközi kapcsolatrendszerét. A vállalatban részesedést szerzett az amerikai International General Electric és az International Standard Electric Co. is. Ezt követően szabadalmak széles tára vált elérhetővé az Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt. számára. Ugyanakkor a vállalat nemcsak átvette a külföldi licenceket, hanem zseniális kutatóinak köszönhetően maga is hozzájárult a tudomány fejlődéséhez.

Aschner Lipót

A vállalat kezdettől támogatta a fiatal kutatókat. Utóbbiban igen nagy szerepe volt az 1892-től a vállalkatnál dolgozó Aschner Lipótnak. Aschner 1901-től a lámpaosztály vezetőjeként, majd kereskedelmi igazgatóként (1908) és végül a vállalat vezérigazgatójaként igen jól értett ahhoz, hogy a megfelelő embereket csábítsa a

. Az I. világháborút követően Aschner és Pintér Mihály műszaki igazgató szorgalmazására valósult meg az Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt. keretein belül a kutatólaboratórium, melynek vezetésére Pfeiffer Ignácot . Utóbbi irányítása alatt olyan nevek dolgoztak, mint Budincsevics Andor, Vámbéri Lőrinc, Bródy Imre, Selényi Pál, vagy akár egy rövid ideig Gábor Dénes. Felismerték ugyanis, hogy a kutatásfejlesztés erőteljes támogatása révén a vállalat is sokat profitálhat. A laborban a fizikusok és a műszerészek közös munkája révén számtalan tudományos újdonság született meg. Ennek legjobb példája a korszak legkorszerűbb izzólámpájának megalkotása, amelyben az addigi argon-nitrogén gáz helyett kripton-xenox keveréket . Itt alkotta meg Gábor Dénes a plazmalámpát, Winter Ernő a bárium elektroncsövet és 1936-ban itt került sor az első zártláncú TV-adásra is Mihályi Dénes és Barta István révén.

Az Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt. már az 1930-as évek elején kapcsolatba került az atomfizikai kutatásokkal, igaz csak érintőlegesen. Az Angliába költöző Polányi Mihály fizikus levelet intézett a vállalathoz annak érdekében, hogy tudnak-e egy labort biztosítani Szilárd Leónak legújabb

. Erre végül nem került sor, de Bay Zoltán érkezésével ez megváltozott.

Bay Zoltán

Pfeiffer Ignác nyugdíjba vonulása miatt Aschnernek új vezetőt kellett találnia a labor lére. Választása Bay Zoltánra, az elméleti fizika professzorára esett, aki ekkoriban a szegedi egyetemen tanított. Aschnernek végül sikerült Pestre csábítania a professzort, aki 1936-ban Budapestre költözött. Bay már korábban is foglakozott

. A kutatást akkoriban hátráltatta, hogy a korszak műszerei nem voltak elég gyorsak az atomok számlálására. A külföldi kollégák hitetlenkedései ellenére Dallos Györgynek és Baynak 1938-ban a másodlagos elektronsokszorozás bevonásával sikerült elérnie, hogy jelentősen megnövekedjen a számlálási sebesség, ami lehetővé tette a pontosabb .

Budapesten a József Nádor Műszaki Egyetem volt a műszaki oktatás központja, amelynek átszervezésére éppen ekkoriban került sor. Ugyan a kormányzat jelentős összegeket fordított az oktatás támogatására, de annak minden egyes szegletére nem juthatott pénz. Aschner dr. Babits Viktor műegyetemi tanártól értesült, hogy az állam nem tudja támogatni az egyetemi rádiótechnikai

. Ezért l935. január 12-én levelet írt, Hóman Bálint, Vallás és Közoktatásügyi miniszternek (VKM), valamint Szily Kálmánnak, a minisztérium államtitkárának, hogy vállalata évi 2500 pengős alapítványt tenne egy tanszék felállítására, és ehhez kérte a politikusok támogatását. (Lásd az 1. számú forrást!) Felismerte, ugyanis, hogy egy ilyen befektetésből az Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt. csak profitálhat, hiszen az elméleti és a vállalatnál végzett gyakorlati ismeretek megszerzésének köszönhetően tudományos kutatók új nemzedéke állhat majd az Izzó szolgálatába. Aschner ugyanakkor külön kérte Hómant, hogy szándékát ne hozzák nyilvánosságra, mert természetéből adódóan visszahúzódó ember volt. Ennek ellenére a „Honi Ipar" hamarosan megszellőztette a dolgot és az iparág berkein belül hamar elterjedt a felajánlás híre és több gyárigazgató (Stark Béla - Brown Boveri Villamossági Rt., fizikus (Polányi Mihály) és még az újpesti Chevra Kadisa vezetője, Arányi Adolf is üdvözölte a kezdeményezést.

Tartalomjegyzék

Ezen a napon történt február 21.

1916

Megkezdődik Verdunnél az I. világháború legvéresebb csatája.Tovább

1919

A rendőrség a KMP vezetői mellett letartóztatta az IOSZ vezetőit is.Tovább

1939

Keresztes-Fischer Ferenc m.kir. belügyminiszter rendeletileg feloszlatja a hungarista Magyar Nemzeti Szocialista Pártot.Tovább

1953

Francis Crick és James D. Watson bejelenti a DNS molekula kettős-spirál szerkezetének felfedezését.Tovább

1960

Fidel Castro kubai elnök minden vállalatot államosít.Tovább

  •  
  • 1 / 2
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

 

2023 utolsó, hatodik ArchívNet számát prezentálja Önöknek a szerkesztőség, amely ezúttal is négy forrásismertetést tartalmaz. A publikációk közül három az 1950-es évekhez kötődik, kettő ezeken belül pedig az 1956-os forradalom eseményeit érinti sajátos nézőpontokból. A negyedik ismertetés pedig egy harmincegy évvel ezelőtti ünnepélyes iratátadás hátterét, következményeit világítja meg.

Az időrendet tekintve első a négy publikáció közül Farkas Dániel (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem) foglalkozik a legkorábban történt eseménysorral. Egy kevésbé kutatott témába enged betekintést írása, amely a magyar-latin-amerikai, ezen belül is a magyar-bolíviai kapcsolatok területére kalauzolja az olvasót. Az ismertetésből kiderül, hogy az 1950-es években instabil belpolitikai helyzettel bíró Bolívia különleges volt a magyar diplomácia számára, mivel csupán a második dél-amerikai ország volt a második világháború után, amellyel Magyarország felvette a kapcsolatot. A szerző egy fotókiállítás megszervezésén keresztül mutatja be, hogy miként indult meg a két állam közötti kapcsolatrendszer mélyítése.

Maradva a diplomaták világánál: Tulok Péter (tudományos kutató, Nemzeti Emlékezet Bizottsága) az 1956-os forradalom eseményeire reflektáló svéd diplomaták jelentéseinek halmazából ad ízelítőt válogatásával. Az 1956 októberében-novemberében Magyarországon zajló események kapcsán nem feltétlenül Svédország az első, amely eszünkbe jut mint külső tényező, szereplő, azonban az akkori történések vizsgálatánál nem utolsó szempont megismerni egy semleges állam véleményét, látásmódját. A forrásismertetés egyben rámutat arra, hogy a svéd külügyi irányításnak volt tudomása arról, hogy Csehszlovákiában miként reagáltak a magyarországi eseményekre – a prágai svéd követ egyik táviratában erről adott röviden tájékoztatást.

Krahulcsán Zsolt (tudományos kutató, Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára) az 1956-os események utóhatásaival foglalkozik ismertetésében. A hatalmát stabilizálni kívánó Kádár-kormány számára különösen fontos volt a közhangulat javítása, egyben a szovjetellenesség letörése. Az ArchívNet előző számának egyik publikációjában főszerepet kapó újságíró Fehér Lajos ezúttal is felbukkan. Krahulcsán Zsolt írásában úgy jelenik meg, mint ötletadó: másodmagával tett javaslatot arra nézve, hogy a fővárosban miként lehetne szovjet segítséggel végrehajtani a harcokban megsérült épületek renovációját.

A magyar-orosz kapcsolattörténet egy kevésbé terhelt mozzanatát idézi fel Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár), amely esemény egyben a hazai történelemtudomány számára bírt kiemelkedő jelentőséggel. A két részre bontott írásának első felében azt vizsgálta meg, hogy miként alakult Borisz Jelcin budapesti látogatását követően Bethlen István néhai magyar miniszterelnök átadott oroszországi iratainak a sorsa 1992–1994 között. Kitér egyben arra is, hogy a Moszkvában fogvatartott egykori miniszterelnök sorsának alakulása mennyire volt ismert a magyarországi vezetés körében 1945 után.

Az idei hatodik számban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, egyben felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet jövő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

 

Budapest, 2023. december 21.

Miklós Dániel

főszerkesztő