Válság a KGST-ben

1956-1958

„A KGST munkája legfőbb hiányosságának tartjuk, hogy eddig nem történt meg az együttműködés közgazdaságtudományi megalapozása. A szóban forgó országok a fejlettség különböző fokán álló, természeti gazdasági adottságaikban különböző, önálló országok, amelyeknek érdekei az egyes termelési ágak fejlesztésében nem mindig megegyezők. Mindegyik ország elsősorban azokat a termelési ágakat, gyártmányfajtákat igyekszik fejleszteni, amelyek látszólag a legtöbb gazdasági eredményt adják, viszonylag kisebb és amellett gyorsan megtérülő beruházásokat igényelnek."

A válság kifejezés talán túlzónak tűnhet, hiszen a KGST hosszú története során a szervezetet a nyilvánosság előtt folyamatosan a Közös Piaccal szemben magasabb szinten megvalósult és eredményes integráció megtestesülésének tekintették, amely sikert sikerre halmozott, nemzetközi beruházásokat valósított meg, termelési kooperációt szervezett, támogatta a fejlődő országokat, elhárította, illetve enyhítette a tőkés országok gazdasági válságainak „begyűrűzését", és ezzel biztosította a kelet-európai szocialista országok egyenletes fejlődését. Nos, ez a kép mára jócskán változott és messze nem olyan derűs, mint néhány évtizeddel korábban. A KGST története konfliktusok, nekirugaszkodások, részsikerek és nagy kudarcok sorozata, amelynek összértékelése egy torz és sikertelen modernizációs kísérletként is leírható.

E konfliktusok és működési zavarok első alkalommal 1956 végén és 1957 elején manifesztálódtak, ha nem is teljes, de a KGST mechanizmusaiban szokatlan nyíltsággal. A problémát nem a Szovjetunió, hanem meglepő módon az egyik „kis" ország, Lengyelország vetette fel, nem bizalmas tárgyalások keretében, hanem hivatalosan. Az itt közölt dokumentumok a lengyel kezdeményezést és az erre készült magyar reflexiót tartalmazzák.

1956 nemcsak az európai szocialista országok - ezen belül Magyarország és Lengyelország - politikai válságával jellemezhető, de részben ennek, részben a KGST működési mechanizmusának okán a gazdasági együttműködés nem lebecsülhető zavaraival is. Mint ismeretes, a politikai válság egyik eleme mindkét országban a Szovjetunióval való gazdasági kapcsolatok megítéléséhez kötődött. Nyilvánosságot kaptak az egyoldalú, kizsákmányolás gyanús kapcsolatok, amelyek befolyásolták a tömeghangulatot. Magyarországon a Petőfi Körben már ősszel élesen exponálódtak a KGST kapcsolatok

, az október 16-án létrejött független egyetemi ifjúsági szervezet, a MEFESZ pontjai között szerepelt a Szovjetunióval való egyenjogú gazdasági kapcsolatok megteremtésének követelése. A vizsgálódások meg is kezdődtek, de a forradalom rövid időszakában természetszerűen nem juthattak nyugvópontra.

A lengyel és különösen a magyar események, a sztrájkok, Budapesten a fegyveres harcok következményei, a dezorganizáltság nemcsak a magyar gazdaságra, hanem ennek következtében az 1956 nyári KGST külkereskedelmi egyezségek betarthatóságára is hatással volt. A KGST együttműködésben mutatkozó zavarok azonban csak részben vezethetőek vissza a lengyel és magyar politikai válság gazdasági hatásaira. Az okok messzebbre vezetnek.

Ezen a napon történt április 17.

1989

A Magyar Demokrata Fórumhoz tartozó fiatalok szándéknyilatkozatot fogadtak el arról, hogy ifjúsági mozgalmat indítanak. Kinyilvánították,...Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Megélt történelem ‒ személyes források a két világháború idejéből

 

Levéltárosok, történészek régóta vitatkoznak azon, hogy a múlt megismerésében mi a szerepük az olyan személyes dokumentumoknak, mint a naplók, visszaemlékezések, önéletrajzok vagy magánlevelek. Van-e egyáltalán forrásértékük, és ha igen, milyen kritériumoknak kell megfelelniük? Sokáig úgy vélték, hogy csupán kiegészítő funkciójuk van: az elsődlegesnek tekintett levéltári források mellett mindössze a történeti összkép árnyalására, a kor hangulatának megfestésére, valamint a többi adat ellenőrzésére használhatóak. Változás e téren az 1970-es évektől állt elő a történettudomány módszertanában bekövetkezett átalakulás, valamint a társadalomtörténet, a mikrotörténet és a történeti antropológia előtérbe kerülésével. Ma már jogos elvárásnak számít, hogy a múltat kutató szakemberek ne csak a nagy összefüggéseket vizsgálják, hanem a megélt történelem sokszínűségét is bemutassák, és a kortársi tapasztalatok közvetítésével a mai olvasóhoz közelebb hozzák a rég letűnt korszakok változatos mindennapjait. Egyre többen vallják: a történész egyik fő feladata, hogy minél személyesebbé, átélhetőbbé tegye a múltat, és a korábbinál nagyobb figyelmet fordítson a hétköznapi emberek sorsának kutatására.

Mindez át- és felértékelte az ún. ego-dokumentumok jelentőségét is: másodlagos források helyett primer dokumentumokká váltak, amelyeket önmagukban is érdemes vizsgálni. „A naplót és a többi hozzá hasonló dokumentumot ‒ írta Gyáni Gábor ‒ az teszi kivételesen becsessé, hogy a bennük foglalt információk a múlt személyes átéléséről szólnak.” A korabeli naplók vagy magánlevelek segítségével megtudhatjuk, miként élt és gondolkodott azok szerzője, milyen hétköznapi tapasztalatokra tett szert, milyen kapcsolati hálóval rendelkezett. Ez a forrástípus éppen ezért a társadalomtörténet elsőrangú kútfője, nélküle nehezen tudnánk rekonstruálni a múltat a maga változatosságával.

De nemcsak a „banális”, békebeli hétköznapok megismerése végett fontosak a személyes források. Ha össze tudnánk számolni, hogy nagyjából hány szereplője lehetett a 20. század két nagy világégésének ‒ Ormos Mária becslése szerint csak a második világháború több mint egymilliárd embert érinthetett ‒, akkor képet alkothatnánk arról is, hányféle módon lehetséges bemutatni a harctéri eseményeket, az otthon maradt családtagok sorsát, vagy a hadifogságban eltöltött időszakot. Attól függően, hogy ki miként élte át és dolgozta fel magában a vele történteket.

Az ArchívNet idei 1. számának fő témája tehát: „Megélt történelem ‒ személyes források a két világháború idejéből”. Szerzőink két korabeli napló és egy terjedelmes beszámoló formájában megírt levél segítségével elevenítik fel az első, illetve a második világháború egyes eseményeit. Salga Kristóf az üknagyapja, Damásdi Imre első világháborús naplóját dolgozza fel, Sőregi Zoltán pedig Szabó József főhadnagy második világháborús naplójából közöl hosszabb részletet. Kőfalviné Ónodi Márta egy szerzetesi csoportra irányítja a figyelmet, és a kalocsai székhelyű iskolanővérek társulatának Budapesten élő, vagy oda menekült tagjai háborús tapasztalatairól számol be. Két további forrásközlést is olvashatunk e számban: Marosi Tibor a Somogyi‒Bacsó-gyilkosságról ír, míg Seres Attila korabeli magyar diplomáciai jelentéseket publikál az 1980-as évek második felében kezdődött karabahi konfliktus hátteréről.

 

Budapest, 2021. április 16.

 

A szerkesztők