1950 – A fordulat éve az Országos Levéltár könyvtárában

„Az Országos Levéltárban folytatott vizsgálat alkalmával megállapítottam, hogy az OL könyvtára teljesen rendezetlen állapotban van. A könyvtárnak nincsen felelős vezetője. Ennek következtében a könyvtárba bárki szabadon bemehet, és onnan könyveket kivihet. Feltételezhető az is, hogy nem jelenti be az illető az elvitt könyvek mennyiségét. Továbbá megállapítottam, hogy 1936 óta kivett könyvek nagy része nincs visszaszolgáltatva.”

Bevezetés

Cikkünkben három dokumentumot mutatunk be 1950-ből. A forrásokat látszólag semmi nem köti össze, hacsak az nem, hogy az Országos Levéltár Könyvtárának (OLK) tevékenységével és helyzetével foglalkoznak. Ebből a három anyagból azonban egy pillanatfelvételt kapunk az OLK-ról, és az sem elhanyagolandó szempont, hogy az iratok döntően befolyásolták a könyvtár további helyzetét.

Az első két levél az Országos Könyvtári Központtól érkezett, és a könyvtár helyzetéről kértek felvilágosítást. Az elsőben az iránt érdeklődtek, mi történt az 1945?1947. közötti időszakban leselejtezett fasiszta-jellegű

valamint arról is tájékoztatást kértek, hogy haladnak a Népkönyvtári Központ (NK) által kiküldött  szerinti „nem kívánatos anyag" selejtezéssel.

Az új, 1950-ben megjelentett két kötetes kiadvány, amelyet a falusi és üzemi könyvtárak rendezése céljából adott ki az NK, kizárólag szépirodalmi műveket sorolt fel 8500 tételben. Ez a kiadvány, ellentétben az 1945 és 1947 között kiadott négy kötetes, A fasiszta, szovjetellenes és antidemokratikus sajtótermékek jegyzéke című művel, csak ajánlásokat tartalmazott a kivonandó kötetekkel kapcsolatban. Egyúttal felsorolja mindazon szépirodalmi műveket, amelyeket a Jegyzék is tartalmazott, kibővítve a koalíciós időszak politikai és kulturális szempontból jelentős személyeivel is (például Keresztury Dezső, Zilahy Lajos, Kéthly Anna, Kovács Imre).

A válaszból, amelyet Ember Győző főigazgató és Kapossy János igazgató írt, megtudhatjuk, milyen volt az OLK 1950-ben. Eszerint az OLK zárt, tudományos szak- és kézikönyvtár, amelyet kizárólag a levéltár személyzete és a tudományos kutatómunkát végző látogatók használhatnak. A könyvtár állományából könyvet kölcsönözni magánszemélyek számára nem lehetséges, és a cédulakatalógust sem használhatják. Az is kiderül, hogy a könyvtárnak nincs állandó személyzete. (A könyvtár 1875-ös alapítása óta soha nem is volt.) Hosszú ideig mindössze egy levéltári tisztviselő végezte a könyvtárral kapcsolatos feladatokat, majd az 1930-as évektől kezdve egy-egy altiszt segítette munkáját.

A fasiszta-jellegű könyvekről, ill. a kiselejtezett és elszállított fasisztának minősített könyvekről az OLK-nak nem volt információja, ráadásul az Útmutatót az OLK nem kapta meg, lévén, hogy szakkönyvtár és szépirodalmi anyagokat az állományban nem őriztek. A levéltár vezetőinek leveléből azt is megtudjuk, hogy a könyvtár teljes állománya mintegy 23 ezer kötet a folyóiratokkal együtt, és az állomány teljes egészében tudományos és hivatali jellegű anyag. 1950-ben a könyvtár állománya meglehetősen csekély mértékben gyarapodott, amit a levélírók tételesen felsoroltak.

A második levél az OLK gyűjtőköréről érdeklődött. Erre a levélre szintén Ember Győző és Kapossy János válaszolt. A válaszban hosszasan részletezték az OLK gyűjtőkörét, s ebből képet kaphatunk arról, hogy a könyvtár a viszonylag csekély példányszám mellett gazdag szakirodalmi gyűjteménnyel rendelkezett, egyes részeiben talán az országban egyedülállóval is. Az 1950-es évben azonban még mindig nem volt önálló személyzet.

1950. november 10-én Tánczos Dezső a Levéltárak Országos Központjának (LOK) gazdasági vezetője egy levéllel fordult az OL vezetőjéhez. A levél egy vizsgálat eredményeképpen született, amely megállapította, hogy a könyvtár olyannyira rendezetlen és elhanyagolt állapotban van, hogy az azonnali lépések szükségesek.

Tánczos Dezső felszólította a Levéltár főigazgatóját az addigi rendezetlen helyzet megszüntetésére és kötelezte arra, hogy minél hamarabb egy könyvtárvezetőt jelöljön ki, aki a továbbiakban anyagi felelősséget is vállal a könyvtár állományában lévő valamint könyvekért, és aki köteles a kölcsönzésekről pontos nyilvántartást vezetni. Ezen felül utasította az OL vezetőjét, hogy „a csatolt jegyzéken feltüntetett dolgozókat szólítsa fel a könyvek haladéktalan visszaszolgáltatására és a Levéltárak Országos Központja költségvetési osztályának legkésőbb két héten belül tegyen jelentést."

Ember Győző 1950 decemberében három embert bízott meg Keszei Zoltán irodakezelő vezetésével, hogy az állományból hiányzó könyvekről jegyzéket készítsen. Kiderült, hogy a könyvek egy része nem a munkatársaknál, hanem a könyvtár raktárában volt a többi kikölcsönzött művet, amelyek túlélték az ostromot, ezeket azonban visszahelyezték a könyvtár állományába. Ezek után Ember Győző egy körlevélben intézkedett a könyvtár használatáról, és ideiglenes vezetőt is kinevezett Kapossy János személyében.

1951-ben aztán OLK vezetésével Bogdán Istvánt bízták meg, aki teljes állásban, könyvtárosként végezte a mindennapi munkát.

Ezen a napon történt május 23.

1912

A Vérvörös csütörtök. A Vérvörös csütörtökről emlékezik meg Babits Mihály Május huszonhárom Rákospalotán című versében.Tovább

1915

Olaszország csatlakozik az antanthoz, és hadat üzen az Osztrák–Magyar Monarchiának.Tovább

1990

Letette az esküt az új magyar kormány. A művelődési és közoktatási tárca irányításával Andrásfalvy Bertalant bízták meg.Tovább

1990

Az MSZP II. kongresszusa Budapesten. Módosították a párt alapszabályát. Új tisztségviselők: elnök Horn Gyula, alelnök Jánosi György,...Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Megjelent az ArchívNet első száma 2022-ben

Tisztelt Olvasók!

Örömmel adjuk hírül, hogy megjelent az ArchívNet idei első száma. Ezúttal a lap külön tematikával nem rendelkezik, azonban célunk továbbra is változatlan: írásos örökségünk bemutatása áll a fókuszban. Különlegesnek nevezhető a mostani szám amiatt is, mivel egy történettudományi vitának, továbbá a 2021. október 14-én megrendezett 20. századi gazdaság- és társadalomtörténeti források régi és új olvasatai című konferencián elhangzott előadások nyomán született esettanulmányoknak, forrásbemutatásoknak is helyt adunk.

Az ArchívNet 2021. évi 4-5. számában jelent meg Csikós Gábor és Ö. Kovács József tollából az Elbeszélés és történeti magyarázat ‒ „Magyar agrárcsoda” és a források vétójoga című írás, amelyet Varga Zsuzsanna angol nyelvű könyve inspirált. A vidéktörténeti témájú publikációhoz Honvári János, a Széchenyi István Egyetem professor emeritusa kívánt megjegyzéseket fűzni, amelyeknek helyt ad az ArchívNet. Lapunk ugyanígy helyt ad Csikós Gábor és Ö. Kovács József számára is, hogy reagáljanak Honvári János gondolataira. Szerkesztőségünk örömmel biztosított az ArchívNet hasábjain helyszínt a vitának, ugyanakkor fontosnak tartjuk leszögezni, hogy a válasz és viszontválasz publikálásával a disputát lezártnak tekintjük.

A 20. századi gazdaság- és társadalomtörténeti források régi és új olvasatai című konferencián felszólalók a levéltári iratállományt és adathordozókat, mint forrásanyagot az eddigiektől eltérő megvilágításban mutatták be. A szóban elhangzottakat a terveink szerint írásban is megismerheti a nagyközönség az ArchívNet hasábjain. A sokrétű megközelítést alkalmazó előadók közül elsőként ketten, Balázs Gábor és Ordasi Ágnes jelentkezik esettanulmánnyal, akik egy-egy, elsősorban gazdaságtörténethez köthető iratanyagot mutatnak be más aspektusból. Balázs Gábor a 19. század legvégére nyúlik vissza bemutatott forrásával: a MÁV személyzeti iratanyagából kiemelt példával prezentálja, hogy egy adott kérvény miként lehet például forrása a családtörténet- vagy társadalomtörténetírásnak. Ordasi Ágnes pedig arra mutat rá, hogy egy felszámolásra ítélt bankfiókról készült jelentés milyen módon jelenthet forrást a politika- és társadalomtörténetírás számára.

Rajtuk kívül Kosztyó Gyula és Seres Attila írása kapott helyet az idei első számban. Kosztyó Gyula kárpátaljai levéltári forrásokon keresztül ismerteti meg az olvasót azzal a felfokozott közhangulattal, amely 1918 őszén volt tapasztalható a területen az első világháború elvesztése, valamint a bizonytalan hatalmi helyzet miatt. Seres Attila szintén ukrajnai forrásokat használt fel, hogy felhívja a figyelmet a magyar-szovjet határon 1956-1957 folyamán embercsempészettel foglalkozó szovjet katonák történetére.

Tájékoztatjuk egyben a Tisztelt Olvasókat, hogy a 2021. évi 6. számot követően L. Balogh Béni távozott az ArchívNet főszerkesztői posztjáról, feladatait az idei első számtól kezdve Miklós Dániel vette át. A jelenleg öttagú szerkesztőség (Balogh János Mátyás, Főcze János, Miklós Dániel, Takács Ábel és Wencz Balázs) köszöni L. Balogh Béni éveken át tartó munkáját, és további szakmai sikereket kíván számára.

Budapest, 2022. február 28.

Miklós Dániel
főszerkesztő