Cseres Tibor levelezése III.

Levelek Cseres Tibornak (1970-1979)

Korbács, Kossuth-díj és egy nagyszabású „paráználkodás”

„a Parázna szobrok a legjobb könyv az egyik legnagyobb magyar tragédiáról. Bátorsága, formateremtő újdonsága révén. Köszönöm, hogy olvashattam. Hogy olvashattuk. Az ilyen regények után fogja el az embert az az érzés, hogy egy kissé más emberként teszi le a könyvet, mint ahogy fölvette. S kezdem apámat is jobban megérteni, aki az egészet végigcsinálta, de soha egy árva szót sem volt hajlandó szólni róla.
Tisztelettel üdvözöl, Alexa Károly”

1978

 

 

a.

 

Szánthó Béla Cseres Tibornak

Berettyóújfalu, 1978. január 12.

 

Megkaptam a

, s mi több, már ki is olvastam. Köszönet a kedves megemlékezésért. Valóság ábrázolás. Titok maradna a valóságos élet: mert nem tárulkozik fel, csak annak, aki vállalja a feltárás kockázatát és a szenvedést. Igazságkereső szenvedély - cseng még a fülünkben -, ábrázold a való életet, az igazság eszméjét ápolod! A képzelt történetek ábrándozásra nevelnek, s oda vezetnek, hogy legendákkal pótoljuk történelmünket.

Legjobban megragadott Zöld Péter története, mivel ehhez a családfához közöm van. Dédanyám Csikmadéfalvi Zöld Anikó és nagymama, ki 1835-ben született, sokszor emlegetett a nagyszülők testvérei között egy papot. Rengetegen voltak testvérek ezek az Anikóék, és ő volt a legkisebb.

Mindig irodalompártoló voltam, az irodalom tartott egyensúlyban. Te is világító fáklya lettél: mécsesedben mindig kell lenni annyi olajnak, még ha könnyeiddel pótolod is, amennyivel irányfény lehetsz, nehogy megvakulva örvénybe lépjen az ember. (...)

Várom következő művedet. A régi baráti szeretettel:                      Szánthó Béla

 

Berettyóújfalu, 1978. január 12.

Kézirat.

 

 

b.

 

Dér Endre Cseres Tibornak

Szeged, 1978. január 19.

 

Kedves jó Tiborkám,

köszönöm szépen bíztató soraidat a

illetően. Ráfér az emberfiára a jó szó: csakugyan „alkonyodik immár" - ahogyan Cseres Tibor mondotta volt. Most azon iparkodom, hogy esszékből, novellákból összeszerkesszek kötetnyit a Minden benne van, amit Veres Pétertől, Cserestől, Illyéséktől - emberség dolgában - útravalóul kaptam. „Szőreg és népe" című kismonográfiánkat is postáztattam - ha lehet írj pár sort róla valahová. (Ésbe?) Nagy szeretettel Bandi. Mindőtöket csókolunk!

 

Szeged, 1978. január 19.

Kézirat, képeslapon.

 

 

c.

 

Jankay Tibor Cseres Tibornak

Békéscsaba, 1978. május 22.

 

Kedves Cseres Tibor!

Újból hazajöttem szülővárosomba Csabára. Itten megismerkedtem Filadelfi Mihály íróval, aki az itteni Új Auróra folyóiratnak a szerkesztője. Ő egy tanulmányt szeretne írni rólam a folyóiratban. Szeretné, ha Ön írna egy

annak a bevezetésére, ha még tud emlékezni régi munkásságomra. Szívességét előre is hálásan köszönöm.

Szívből üdvözli          Jankay Tibor

Melléklet: Rövid

.

 

Békéscsaba, 1978. május 22.

Kézirat.

 

d.

 

Domokos Mátyás Cseres Tibornak

Budapest, 1978. október 22.

 

Kedves Tibor!

Összeírtam és mellékelem tervezett pályatárs-beszélgetésünk kérdéseit, helyesebben: témaköreit. A végleges megfogalmazást a pillanat, a beszélgetés ihletére bízva. Szeretném, ha ráállanál: talán még praktikus haszna is lehetne, mert igaz ugyan, hogy a Kortársban már csak

jelenhetnénk meg, de a Rádió már novemberben , és ez már egy tömegkommunikációs megnyilvánulás és dokumentum arról, hogy létezik a regényed, és létezik a probléma. - Meg aztán erkölcsi haszna is lehetne (ha még van ilyen), ti. a rádiós visszajelzések szerint (az arra szegődöttek kisded csapatán kívül) nem annyira az irodalmárok hallgatják ezeket a beszélgetéseket, mint inkább a nép egyszerű gyermekei, főleg azért, mert irodalom mellett élet is (olykor véres élet is) van benne, sok levél jön civilektől és - meglepő módon - a határokon túl, ahol még fogni tudják a Kossuth-adót, rendszeresen hallgatják. - Szóval, talán érdemes egy kicsit komolyan venni ezt a lehetőséget, ami persze azt a kötelezettséget is rója az emberre, hogy egy kicsit eltervezze, mit akar mondani (amit amúgyis meg kell ilyen nehéz témánál tenni), ti. tapasztalatom szerint van egy sereg kérdés, amit mostanában így (talán csakis így), érintőlegesen lehet megpendíteni, hogy mikorra odafülelnek, már el is szállt a levegőben.

A Rádiónak, persze, ez műsor is, azért kérlek, gondolkozzál, mivel lehetne illusztrálni. Lehet magyar, lehet világirodalom, lehet próza, prózarészlet, tanulmány, akár vers is. Egyébként a Rádió ettől függetlenül is boldogan fogadja,

pl. illusztrációk nélkül beszélgettem. De ettől függetlenül, gondolom, a beszélgetés során meg kellene említeni legalább néhányat azon pályatársak közül, Sarkadira, Karinthyra, Örkényre, de akár Tersánszkyra is gondolok, aztán Sántára, , újabb emlékirataira, stb., akik vállalták e téma ódiumát. Továbbá: kérdést ehhez nem tudtam írni, majd beszélgetés közben beleszövődik, de azt, amiről itt szó van, meg kellene különböztetni, 1. az ostrom-írásoktól, 2. a láger, deportációs irodalomtól - itt meg lehet jegyezni, persze, hogy ez is töredékes, még ebben sem mondták el a maximális igazságokat, 3. az ellenállási stb. irányú irodalomtól, mert itt a háború közvetlen ábrázolásáról van szó. Ez hiányzik.

Magát a beszélgetést megcsinálhatjuk a Rádióban is, de talán kényelmesebb, ha kihozok onnan egy magnót és elzarándokolok Hozzád. És hát most jó lakásban lakván, nálam is boldogan vendégül látnálak, s együttlét közben egy órácskát ennek a témának szentelnénk. - Említettem Neked, hogy a teljes szöveget felveszem párhuzamosan a saját magnómmal, azt betűhíven leírom, így nem vész kárba egyetlen félmondat, elharapott gondolat sem. Ez lesz aztán a piszkozata a Kortárs-szövegnek.

Végül: arról is szó van, hogy a Gondolat

egy kötetben ezeket a beszélgetéseket, tehát sok apró honorárium és nagy dicsőség néz ki az ügyből.

Szeretettel üdvözöl    Domokos Matyi

 

Budapest, 1978. október 22.

Gépirat.

Ezen a napon történt április 03.

1922

Joszif Visszarionovics Sztálin lesz a Szovjetunió Kommunista Pártja első titkára.Tovább

1930

Helmut Kohl német kereszténydemokrata politikus, szövetségi kancellár, Németország újraegyesítésének megvalósítójaTovább

1935

Czeizel Endre magyar orvos-genetikusTovább

1941

Teleki Pál miniszterelnök a budavári Sándor-palotában fõbe lõtte magát.Tovább

1945

A brit és amerikai légierő bombatámadása a csepeli Weiss Manfréd Művek ellenTovább

  •  
  • 1 / 2
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt 18 évben az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Beköszöntő

Földkérdés, paraszti társadalom – II.

„Parasztság és magyarság a történelem ábráján gyökeresen egybefonódott” – írta a Magyar Országos Levéltár egykori munkatársa, Szabó István történész egyik tanulmányában. A magyar népi mozgalom képviselőihez hasonlóan ő is úgy vélte, hogy a parasztság felemelése, helyzetének gyökeres javítása nélkül nem lehet megteremteni az új Magyarországot. A magyarság jövője attól függ – állapította meg egy másik művében –, hogy mennyire sikerül a parasztságot „nemcsak formailag, de kultúrában, szellemben a nemzet tagjává tenni, sőt annak vezetését kezébe adni”.

A parasztság évszázadokon át a magyar társadalom legkiszolgáltatottabb rétege volt. Történetének egyik meghatározó vonását a földéhség képezte: nagyon sokan még az 1848-as jobbágyfelszabadítást követően sem jutottak saját földhöz. Vágyálom maradt Németh László Kert-Magyarországról alkotott szép elképzelése, mely szerint a társadalmi kiegyenlítődés jegyében jól gazdálkodó kisbirtokok, tökéletesen ápolt kertek ezrei lepik el az országot, és ezáltal új kultúrtáj jelenik meg. A valóságban ennek pont az ellenkezője következett be a két világháború közötti időszakban. Amint azt Kovács Imre is megírta 1937-ben megjelent, nagy visszhangot – és a hatalom éles tiltakozását – kiváltó szociográfiájában (A néma forradalom), a korabeli agrárlakosság 40%-a nem rendelkezett földtulajdonnal. Az öt kataszteri holdon aluli törpebirtokosokkal, a bérlőkkel és a mezőgazdasági munkásokkal együtt számuk elérte a hárommilliót. A hárommillió agrárproletár a mezőgazdasággal foglalkozók több mint kétharmadát, az egész magyar társadalom mintegy harmadát tette ki. „Magyarország – proletárország” – vonta le keserű következtetését Kovács Imre.

A második világháború befejezését követően úgy tűnt, reális esély van a krónikus földéhség csillapítására. Az 1945-ös földreform során elkobozták a nagyobb birtokokat, és csaknem 650 ezer embert juttattak több mint hárommillió kataszteri holdhoz. Ez a kisgazdaságok számára kedvező időszak azonban igen rövidnek bizonyult, mivel nemsokára megindult a „téeszesítés” folyamata, és az új földtulajdonosokat néhány év leforgása alatt szovjet típusú termelőszövetkezetekbe kényszerítették. Tömegessé vált a földtől való menekülés, a hagyományos paraszti társadalom és életforma pedig eltűnt.

Az ArchívNet idei 5–6. számának fő témája: „Földkérdés, paraszti társadalom”. Technikai okok miatt a két szám külön jelenik meg: az 5-ös december 6-án, míg a 6-os ugyanezen hónap 20-án. A most megjelenő 6. szám első írásának szerzője, Tóth Judit azt mutatja be Tótkomlós példáján keresztül, hogy miként zajlottak le a Rákosi-korszakban a mezőgazdasági versenyek, és azok milyen szerepet töltöttek be az 1950-es években. Katona Klára rendőrségi iratok segítségével illusztrálja, hogyan élte meg a parasztság a konszolidálódó Kádár-rendszerben a téeszesítés befejezését. Tóth-Bartos András a magyar kormány 1940–1944 közötti észak-erdélyi birtokpolitikáját jellemzi, kiemelve, hogy a fő cél az erdélyi magyarság gazdasági pozíciójának megerősítése volt. Az ArchívNet alapvetően 20. századi, ritkább esetben a 19. század második feléből származó forrásokat közöl, ezúttal azonban kivételt teszünk Hegedűs István 18–19. századi forrásokat feldolgozó írásával. E dokumentumközlés ugyanis rávilágít a 20. századi magyar agrárkérdés történeti előzményeire. Nem kapcsolódik a tematikához, de érdekfeszítő a szám utolsó két írása is: Cseh Valentin a csepeli kikötőkomplexum működésének első időszakát vizsgálja, míg B. Stenge Csaba a Németországot megszálló amerikai csapatok és a menekült magyar nők kapcsolatának 1945 nyarán keletkezett verses emlékét idézi fel.

Budapest, 2019. december 20.

A szerkesztők