1978

 

 

a.

 

Szánthó Béla Cseres Tibornak

Berettyóújfalu, 1978. január 12.

 

Megkaptam a

, s mi több, már ki is olvastam. Köszönet a kedves megemlékezésért. Valóság ábrázolás. Titok maradna a valóságos élet: mert nem tárulkozik fel, csak annak, aki vállalja a feltárás kockázatát és a szenvedést. Igazságkereső szenvedély - cseng még a fülünkben -, ábrázold a való életet, az igazság eszméjét ápolod! A képzelt történetek ábrándozásra nevelnek, s oda vezetnek, hogy legendákkal pótoljuk történelmünket.

Legjobban megragadott Zöld Péter története, mivel ehhez a családfához közöm van. Dédanyám Csikmadéfalvi Zöld Anikó és nagymama, ki 1835-ben született, sokszor emlegetett a nagyszülők testvérei között egy papot. Rengetegen voltak testvérek ezek az Anikóék, és ő volt a legkisebb.

Mindig irodalompártoló voltam, az irodalom tartott egyensúlyban. Te is világító fáklya lettél: mécsesedben mindig kell lenni annyi olajnak, még ha könnyeiddel pótolod is, amennyivel irányfény lehetsz, nehogy megvakulva örvénybe lépjen az ember. (...)

Várom következő művedet. A régi baráti szeretettel:                      Szánthó Béla

 

Berettyóújfalu, 1978. január 12.

Kézirat.

 

 

b.

 

Dér Endre Cseres Tibornak

Szeged, 1978. január 19.

 

Kedves jó Tiborkám,

köszönöm szépen bíztató soraidat a

illetően. Ráfér az emberfiára a jó szó: csakugyan „alkonyodik immár" - ahogyan Cseres Tibor mondotta volt. Most azon iparkodom, hogy esszékből, novellákból összeszerkesszek kötetnyit a Minden benne van, amit Veres Pétertől, Cserestől, Illyéséktől - emberség dolgában - útravalóul kaptam. „Szőreg és népe" című kismonográfiánkat is postáztattam - ha lehet írj pár sort róla valahová. (Ésbe?) Nagy szeretettel Bandi. Mindőtöket csókolunk!

 

Szeged, 1978. január 19.

Kézirat, képeslapon.

 

 

c.

 

Jankay Tibor Cseres Tibornak

Békéscsaba, 1978. május 22.

 

Kedves Cseres Tibor!

Újból hazajöttem szülővárosomba Csabára. Itten megismerkedtem Filadelfi Mihály íróval, aki az itteni Új Auróra folyóiratnak a szerkesztője. Ő egy tanulmányt szeretne írni rólam a folyóiratban. Szeretné, ha Ön írna egy

annak a bevezetésére, ha még tud emlékezni régi munkásságomra. Szívességét előre is hálásan köszönöm.

Szívből üdvözli          Jankay Tibor

Melléklet: Rövid

.

 

Békéscsaba, 1978. május 22.

Kézirat.

 

d.

 

Domokos Mátyás Cseres Tibornak

Budapest, 1978. október 22.

 

Kedves Tibor!

Összeírtam és mellékelem tervezett pályatárs-beszélgetésünk kérdéseit, helyesebben: témaköreit. A végleges megfogalmazást a pillanat, a beszélgetés ihletére bízva. Szeretném, ha ráállanál: talán még praktikus haszna is lehetne, mert igaz ugyan, hogy a Kortársban már csak

jelenhetnénk meg, de a Rádió már novemberben , és ez már egy tömegkommunikációs megnyilvánulás és dokumentum arról, hogy létezik a regényed, és létezik a probléma. - Meg aztán erkölcsi haszna is lehetne (ha még van ilyen), ti. a rádiós visszajelzések szerint (az arra szegődöttek kisded csapatán kívül) nem annyira az irodalmárok hallgatják ezeket a beszélgetéseket, mint inkább a nép egyszerű gyermekei, főleg azért, mert irodalom mellett élet is (olykor véres élet is) van benne, sok levél jön civilektől és - meglepő módon - a határokon túl, ahol még fogni tudják a Kossuth-adót, rendszeresen hallgatják. - Szóval, talán érdemes egy kicsit komolyan venni ezt a lehetőséget, ami persze azt a kötelezettséget is rója az emberre, hogy egy kicsit eltervezze, mit akar mondani (amit amúgyis meg kell ilyen nehéz témánál tenni), ti. tapasztalatom szerint van egy sereg kérdés, amit mostanában így (talán csakis így), érintőlegesen lehet megpendíteni, hogy mikorra odafülelnek, már el is szállt a levegőben.

A Rádiónak, persze, ez műsor is, azért kérlek, gondolkozzál, mivel lehetne illusztrálni. Lehet magyar, lehet világirodalom, lehet próza, prózarészlet, tanulmány, akár vers is. Egyébként a Rádió ettől függetlenül is boldogan fogadja,

pl. illusztrációk nélkül beszélgettem. De ettől függetlenül, gondolom, a beszélgetés során meg kellene említeni legalább néhányat azon pályatársak közül, Sarkadira, Karinthyra, Örkényre, de akár Tersánszkyra is gondolok, aztán Sántára, , újabb emlékirataira, stb., akik vállalták e téma ódiumát. Továbbá: kérdést ehhez nem tudtam írni, majd beszélgetés közben beleszövődik, de azt, amiről itt szó van, meg kellene különböztetni, 1. az ostrom-írásoktól, 2. a láger, deportációs irodalomtól - itt meg lehet jegyezni, persze, hogy ez is töredékes, még ebben sem mondták el a maximális igazságokat, 3. az ellenállási stb. irányú irodalomtól, mert itt a háború közvetlen ábrázolásáról van szó. Ez hiányzik.

Magát a beszélgetést megcsinálhatjuk a Rádióban is, de talán kényelmesebb, ha kihozok onnan egy magnót és elzarándokolok Hozzád. És hát most jó lakásban lakván, nálam is boldogan vendégül látnálak, s együttlét közben egy órácskát ennek a témának szentelnénk. - Említettem Neked, hogy a teljes szöveget felveszem párhuzamosan a saját magnómmal, azt betűhíven leírom, így nem vész kárba egyetlen félmondat, elharapott gondolat sem. Ez lesz aztán a piszkozata a Kortárs-szövegnek.

Végül: arról is szó van, hogy a Gondolat

egy kötetben ezeket a beszélgetéseket, tehát sok apró honorárium és nagy dicsőség néz ki az ügyből.

Szeretettel üdvözöl    Domokos Matyi

 

Budapest, 1978. október 22.

Gépirat.