Cseres Tibor levelezése III.

Levelek Cseres Tibornak (1970-1979)

Korbács, Kossuth-díj és egy nagyszabású „paráználkodás”

„a Parázna szobrok a legjobb könyv az egyik legnagyobb magyar tragédiáról. Bátorsága, formateremtő újdonsága révén. Köszönöm, hogy olvashattam. Hogy olvashattuk. Az ilyen regények után fogja el az embert az az érzés, hogy egy kissé más emberként teszi le a könyvet, mint ahogy fölvette. S kezdem apámat is jobban megérteni, aki az egészet végigcsinálta, de soha egy árva szót sem volt hajlandó szólni róla.
Tisztelettel üdvözöl, Alexa Károly”

 

 

 

1972

 

 

 

a.

 

Für Lajos Cseres Tibornak

Budapest, 1972. január 31.

Kedves Cseres Tibor!

barátom, ismerve az itt mellékelt kézirat , ajánlotta fel -közvetítését". Teljesítve „küldetését", jutott el hozzám az Ön lakás címe, s jut el ennek folyományaként Önhöz ez a kézirat. Ne haragudjon, hogy személyes ismeretség hiányában ilyesmivel terhelem. Talán enyhítheti tolakodásomat, hogy a kézirat nem túl hosszú. Távolról sem annyi, mint amennyit a „Szerző" és témája - megítélésem szerint - megérdemelne.

Miután a cikk megíródott, mint mindenki, természetesen én is örülnék, ha megjelenhetne. Amennyiben a benne foglaltakkal többé-kevésbé egyetért, hálás köszönettel venném, ha napvilágra kerülését elősegítené. Írnom sem kellene talán: jól esne, ha válaszára elutasítás esetében is számíthatnék.

Fáradozásait előre is nagyon-nagyon köszönve tisztelettel üdvözli

(Für Lajos)

 

Budapest, 1972. január 31.

Gépirat.

 

 

b.

 

Kovács Sándor Iván Cseres Tibornak

Budapest, 1972. február 21.

 

Kedves Barátom!

Veres Péter

tisztességes kiemelt kritikát közöltünk, már hónapokkal ezelőtt, úgy hogy e történelmi meditációkat, legyen[ek] még oly érdekesek is - vissza kell küldenem. Kitűnő írásaid jó visszhangot vernek a lap körül, s nagyon szeretnénk, ha „író-modell"-ügyben is mielőbb A kis kínai meg hová tűnt?

Őszinte tisztelettel és szeretettel:       Kovács Sándor Iván

 

Budapest, 1972. február 21.

Kézirat, a Kortárs Szerkesztőségének céges levélpapírján

 

 

 

c.

 

Gazsi József Cseres Tibornak

Budapest, 1972. december 18.

 

Tisztelt Cseres Elvtárs!

Néhány hónapja jelent meg az

c. könyvem. Tiszteletem jeléül levelemmel együtt postára teszek egy példányt az Ön címére. Nem szépirodalmi, történelmi művet vesz kézhez. Bár az írás során igyekeztem nem elfeledni, hogy jeles szakmám képviselőit hajdanán „történeti író" névvel illették. Ma viszont „ász", „ész", történész - azaz mesterség lett belőle. Úgy érzem, hogy a névcsere mögött tartalmi, - mesterségbeli kérdések is húzódnak.

Ha a könyv egészét figyelemre méltónak találja, örömömre szolgálna, ha valahol írna róla egy pár sort. Nem is annyira a munka fogadtatása - hiszen megjelent, piacon van - hanem jövőbeni tevékenységem érdekében. Hasonló terjedelemben, hasonló felfogásban, két évi munkával most készültem el az Ön által is jól ismert Görgey zászlóalj

. A kézirat megvan, már csak csiszolgatnom kell. Ha valaki letenné a szavát az ilyen munkák társadalmi szükségessége, s a választott műfaj helyessége mellett, az sokat segíthetne, hogy pl. az „Elfelejtett zászlóalj" története se maradjon továbbra is homályban.

Tudom, hogy érdeklik az ilyen és hasonló jellegű munkák, ezért is bátorkodtam megkeresni levelemmel. Tisztelettel kérem hozzájárulását ahhoz is, (ha ez nem ütközik az Ön jövendőbeli terveivel) hogy esetleg a minden más címnél találóbbnak érzett

leendő munkám címéül felhasználhassam.

Tisztelettel: Gazsi József

 

Budapest, 1972. december 18.

Gépirat.

 

 

 

d.

 

Jankay Tibor Cseres Tibornak

Los Angeles, 1972. december 24.

 

Kedves Tibor!

Rendkívül örültem, hogy a nyáron viszont láthattalak, és elbeszélgethettem Veled. Emberszereteted mély nyomokat hagyott bennem. Szívből gratulálok ahhoz, amit teremtettél. Sajnálom, hogy Visegrádon nem láthattalak.

Szívből üdvözöl kedves Családoddal együtt, és boldog új évet kíván

 

 

Los Angeles, 1972. december 24.

Kézirat.

Ezen a napon történt június 01.

1910

Megkezdõdik a dualista Magyarország utolsó választása, mely a Függetlenségi Párt bukásával és a Tisza-féle Munkapárt gyõzelmével végzõdik...Tovább

1916

Véget ér a jütlandi csata (más néven skagerraki ütközet), az elsõ világháború legnagyobb tengeri csatája a dániai Jylland-félsziget...Tovább

1941

II. világháború: Német csapatok elfoglalják Krétát.Tovább

1941

Brit megszálló csapatok vonulnak be Bagdadba, hogy megelőzzék a nácibarát hatalomátvételt.Tovább

1950

A Nemzetközi Gyermeknap megünneplése első alkalommal.Tovább

  •  
  • 1 / 2
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt közel két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Beköszöntő
Nemzetközi kapcsolatok a 20. század második felében

Sokan és joggal vélik úgy, hogy a 20. századi magyar politikai gondolkodás egyik fő jellemzője a kellő nemzetközi kitekintés, a külpolitikai horizont hiánya volt. Ez nagyrészt abból adódott, hogy Magyarország évszázadokon át nem volt független állam, így önálló külpolitikával sem rendelkezett. Függetlenségét ténylegesen 1918 végén, az Osztrák‒Magyar Monarchia szétesésének pillanataiban nyerte el, jogilag pedig paradox módon az ország területét megcsonkító trianoni békeszerződés állította vissza. A két világháború közötti időszakban nem csak a politika iránt érdeklő „átlagemberek”, de nemegyszer maguk a döntéshozók sem látták át teljes egészében a nemzetközi összefüggéseket, vagy pedig ideológiai megfontolásokból figyelmen kívül hagyták azokat. Ez gyakran hibás, átgondolatlan és káros döntéseket eredményezett, ‒ elég, ha csak a Szovjetunió elleni elhamarkodott hadba lépésre gondolunk. A második világháborút követően Magyarország ismét elvesztette függetlenségét, és közel 45 évig az ún. keleti blokk többi országával együtt a Szovjetunió csatlósa volt. Önálló külpolitikáról vagy külpolitikai gondolkodásról ‒ főleg az 1950-es években ‒ nem, vagy csak alig lehetett szó.

Az ArchívNet idei 1. számának fő témája: „Nemzetközi kapcsolatok a 20. század második felében”. Elsődleges célunk az, hogy a magunk szerény eszközeivel hozzájáruljunk a nemzetközi kapcsolatok 20. századi történetének jobb megismeréséhez, ezzel is segítve olvasóink jobb eligazodását a mai kusza külpolitikai viszonyok között. Kiss András az amerikai–iráni kapcsolatokat helyezi történelmi távlatba, Wencz Balázs Kádár János és a keletnémet kommunista vezér, Erich Honecker 1977. márciusi tárgyalásait ismerteti, míg Garadnai Zoltán azt mutatja be, miként látták Magyarországot az 1980-as évek elején francia szemmel. Seres Attila két fiatal magyarországi görög emigráns 1956-os kalandos sorsát eleveníti fel, Kántás Balázs pedig az 1920-as évek elejére kalauzol vissza bennünket, és egy „magyar sörpuccs” tervének történetéről ír.

Budapest, 2020. április 17.

A szerkesztők