Cseres Tibor levelezése III.

Levelek Cseres Tibornak (1970-1979)

Korbács, Kossuth-díj és egy nagyszabású „paráználkodás”

„a Parázna szobrok a legjobb könyv az egyik legnagyobb magyar tragédiáról. Bátorsága, formateremtő újdonsága révén. Köszönöm, hogy olvashattam. Hogy olvashattuk. Az ilyen regények után fogja el az embert az az érzés, hogy egy kissé más emberként teszi le a könyvet, mint ahogy fölvette. S kezdem apámat is jobban megérteni, aki az egészet végigcsinálta, de soha egy árva szót sem volt hajlandó szólni róla.
Tisztelettel üdvözöl, Alexa Károly”

1974

 

 

 

a.

 

Hatvany Dániel Cseres Tibornak

Kecskemét, 1974. január 4.

 

Kedves Tibor Bátyám!

Először is kívánok neked boldog új évet! E pillanatban semmi információm a szociográfiai konferencia felől. Lehetséges, hogy Te többet tudsz erről. Egy kissé belemerültem az itteni munkába, a konferenciával kapcsolatos tájékozódást, tárgyalást rábíztam

. De ő meg Szigligeten van. A jövő héten azonban, legalábbis azt tervezem, több napra is felruccanok Pestre, s „kiszakadok" az itteni taposómalomból. Alkalmasint megkeresnélek. Volna más is. Röviden - írás kellene Tőled. Van-e készen valami, amit nekünk tudnál adni? Vagy készül-e ilyen? Kérve-kérlek, gondolj ránk ilyen szempontból is. Az idén már havonta jelenünk meg. De a fennmaradáshoz színvonal is szükséges. Ez azonban az élvonalbeliek írásai nélkül nem garantálható. Neked bevallom, amúgy bizalmasan, e tekintetben eléggé borotvaélen táncolunk. Szavakban még többet.

Szeretettel üdvözöl: Hatvany Dániel főszerkesztő

Ui. Most telefonált

, hogy a konferencia febr. 20-21-én lesz, s mondta azt is, hogy korreferátumot vállalsz. Megnyugszunk eme módosításban.

 

Kecskemét, 1974. január 4.

Gépirat, kézzel írt kiegészítéssel, a Forrás Szerkesztőségének céges levélpapírján.

 

 

 

b.

 

Dr. Boytha György Cseres Tibornak

Budapest, 1974. január 17.

 

Tisztelt Cseres Elvtárs!

Mellékelten megküldjük a fenti műre vonatkozó szerződés-tervezetet öt példányban. E szerződés tervezet feltételei szerint a kiadó a művet a Mai magyar detektív c. antológiában adja ki, a szerződés érvénybe lépésétől számított két éven belül. Jogdíjként ívenként Rbl 135,-honoráriumot fizet Önnek a moszkvai Progressz kiadó. A mű várható terjedelme 8 ív. A könyvből 5 db tiszteletpéldány illeti meg Önt az első kiadás után, az esetleges későbbi kiadásokból 2-2 példány jár Önnek. A szerződés 10. pontjának értelmében a kiadó az Ön művét rövidített változatban kívánja kiadni. A rövidítések a következők:

5. fejezetben: Sajgóné története férjéről, némi rövidítéssel

8. -„-: cigánylány-epizód

11. -„-: vásári körhinta leírása, valamint Gudulics Ilona története, némi rövidítéssel

12. és következő fejezetekben: Sárika sorsa

15. fejezetben: Köves és Gudulics találkozásának leírása, némi rövidítéssel

17. -„-: Anna gyermekeinek beszélgetése a padláson (lányok egymás közötti szerelméről és a galambok párzásáról), némi rövidítéssel

18. -„-: Burián hadnagy magyarázata azzal kapcsolatban, hogyan mentették fel azt az asszonyt, aki a menstruáció idején gyilkosságot követett el: Anna elbeszélése Idukáról, némi rövidítéssel

23. -„-: Köves és Gudulics megismerkedése Bettikével, némi rövidítéssel

28. -„-: Anna és Gudulics találkozásának naturalista leírása.

A rövidítések kb.1,5 szerzői ívet tesznek ki.

Kérjük fentiekben szíves állásfoglalását. Amennyiben a moszkvai kiadó által tervezett rövidítésekkel egyetért, kérjük a szerződést aláírni és négy példányt (köztük az eredetit is) Hivatalunkhoz visszaküldeni szíveskedjék.

Tisztelettel      (Dr. Boytha György) főosztályvezető helyettes

 

Budapest, 1974. január 17.

Gépirat, a Szerzői Jogvédő Hivatal céges levélpapírján, körpecséttel hitelesítve.

 

 

 

c.

 

Almásy Pál Cseres Tibornak

Budapest, 1974. február 2.

 

Igen Tisztelt Uram,

olvastam a

cikkét. Úgy gondolom, hogy régi, gyermekkori jóbarátomról vk. alezredesről van szó benne. 8 évig ültünk együtt az iskolapadban, a főreálban és az Akadémián, és utoljára 1941. június 22-én a német támadás megindulásának napján beszélgettünk. Sok mindent beszéltek hősi haláláról, ez az első konkrétum, amit megtudtam.

Igen hálás lennék önnek, ha alkalmat adna egy rövid találkozásra és további részleteket tudhatnék meg barátom hősi haláláról.

Válaszát várva szívélyes üdvözlettel köszönti

ny. altábornagy

 

Budapest, 1974. február 2.

Kézirat.

 

 

 

d.

 

Cseres Tibor Ivan Vasziljevics Szálimonnak

Budapest, 1974. február 24.

 

Kedves Iván Vasziljevics!

Most köszönöm meg újévi köszöntését, és minden lehetséges jókívánságokkal viszonozom betegágyamból... Ugyanis huzamosabb idő óta betegeskedek, olyannyira, hogy a közeli napokban kórházba vitetem magam, hogy operációt hajtsanak végre rajtam. A várakozás napjainak egyikén írok, és a következő kéréssel fordulok Magához: legyen szíves értesíteni a Polityizdat illetékeseit, főként N. Tropkin elvtársat állapotomról, helyzetemről, hogy legyenek egy kevés türelemmel, a nekik ígért Kossuth-regény ügyében-felgyógyulásom után hamarosan számíthatnak munkámra.

Kérésem teljesítését előre is megköszönve, baráti üdvözletemet küldöm

Cseres Tibor

 

Budapest, 1974. február 24.

Gépelt fogalmazvány.

 

 

 

e.

 

Krupa András Cseres Tibornak

Békéscsaba, 1974. április 26.

 

Kedves Barátom!

Bizonyára szégyen dolga és nevetséges aktus megköszönni egykori kritikádat, miután jó pár éve megjelent már. Biztosan botor és bizarr dolog volt az az elhatározásom, hogy akkor írok neked, ha a kritikádban felvetett hiányokat bepótoltam, ugyanis abban a könyvben tudatosan nem írtam le azokat. Nem vagyok különc, de ha akkor azért hallgattam, nem akarom ezt a hallgatást tovább halogatni. Annál is inkább nem, mert felvetéseddel, ha nem is oka, hanem egyik ösztönzője lettél, hogy megírjam másik könyvem, amelyet tudomásom szerint kérésemre a kiadó, a megyei művelődési osztály elküldött

.

A „Hiedelmek, varázslatok, boszorkányok" kerekké tette a bemutatott hiedelemvilágot. S most kettős köszönetre vagyok tehát kötelezve, amit szívből teszek meg, hiszen egyszer arra is volt időd, hogy egy csabai

jókedvében végzett néprajzi búvárkodására felfigyeljél, és ennek nyomát is hagytad az ÉS-ben.

Baráti szeretettel köszöntelek és sok sikert kívánok alkotói életedben:

Krupa András

 

Békéscsaba, 1974. április 26.

Gépirat a TIT Békés Megyei Szervezetének céges levélpapírján.

 

 

f.

 

József Farkas Cseres Tibornak

Budapest, 1974. június 26.

 

Kedves Tibor,

nem felejtettem el, hogy legutóbbi telefonbeszélgetésünk értelmében javaslatot kellene tennem az NDK Központi Irodalomtörténeti Intézete számára általad készítendő antifasiszta írással kapcsolatban. Meg is néztem kötetedben a Hideg napokról írt vallomásodat, kidolgoztam a kérdéseket, amelyekre ez a szép írásod válasz lehetne, meg is beszéltem mindezt a Német Intézet illetékes osztályvezetőjével, telefonon. Két nappal utóbb felhívott az illető, és értesített arról, hogy Paul Kárpáti e hó végén Budapestre jön, közvetlenül felkeres téged, és az antifasiszta interjút, amit Veled készít, magnóra veszi, ennélfogva az én közvetítő szerepem a továbbiakban felesleges.

Jó munkát kívánva, szeretettel köszöntelek: (József Farkas)

 

Budapest, 1974. június 26.

Gépirat, az MTA Irodalomtudományi Intézete céges levélpapírján.

 

 

 

g.

 

Kiczenko Judit Cseres Tibornak

Budapest, 1974. július 7.

 

Kedves Cseres Tibor,

nagy öröm volt számomra, hogy a Televízió felfedezte és adaptálta az

néhány novelláját. Szeretettel gratulálok műsorához, a Rokonkeresők mielőbbi premierjét is őszintén remélve. Egyúttal - bár számos ok miatt szégyenletes késéssel - nagyon köszönöm könyvét és a kitüntető dedikációt. A kezdő kritikus öröme, hogy jó könyvet olvashat, s én szerencsés is voltam, mert a szerző, egy általam igen nagyra becsült író, megelégedésére olvastam.

Köszönettel a könyvéért üdvözli egyik tisztelő olvasója

Kiczenko Judit

Budapest, 1974. július 7.

Gépirat.

 

 

h.

 

Zalán Tibor Cseres Tibornak

Kecskemét, 1974. július 22.

 

Kedves Barátom!

Miután minden Hivatal egyetért abban, hogy a szociográfusok találkozóját meg kell rendezni, szeptember 25-26-án megrendezzük. Ezzel kapcsolatban arra kérlek, hogy a talonba tett korreferátumodat vedd elő, és egészítsd ki, ha kiegészítését szükségesnek tartod. Az előadó változatlanul

lesz (bár erről írásos dokumentummal még nem szolgálhatok). A téma változatlan: a eddigi kötetei, illetve a sorozat helye a magyar irodalomban. Kb. 40-60 - jórészt szakmabeli - jelenlétével számolunk. Az érdemi vitát az első nap bonyolítanánk le: a második napot a móricgáti Petőfi Tsz-ben töltenénk. A részletes programról meg más tudnivalókról majd a meghívó tájékoztat. Kérlek, mielőbb közöld (a Forrás címén), hogy itt leszel-e, illetve vállalod-e a korreferátumot?

Szeretettel üdvözöl:   Zalán Tibor

 

Kecskemét, 1974. július 22.

Gépirat.

 

 

 

i.

 

Molnár Zoltán és Dékány Károly Cseres Tibornak

Marken, 1974. július 25.

 

Kedves Tiborkám!

Nem akarlak iriggyé tenni, de a túloldalon látható halászleányt „más öltözék"-ben is (szemérmesen fogalmazva) láttuk. Tolladra való! Sok szeretettel köszöntünk Marken szigetéről, turista látványossággá „fejlődött" szigorú-kálvinista halászfaluból.

Feleségednek kezét csókolom, ölellek: Zoli

Tiborom. Zoliékkal egy hideg tengerszéli napot töltöttünk Marken szigetén és környékén. Remélem egyszer Téged is vendégül láthatlak Hollandiában. Zoliékat megbüntettem: nem volt paprikás krumpli és hurka. Talán kibírják. Ölelünk,          Dékány Karcsi

 

Marken, 1974. július 25.

Kézirat, képeslapon.

 

 

 

k.

 

Zám Tibor Cseres Tibornak

Kecskemét, 1974. augusztus 24.

 

Kedves Barátom!

Az a sejtésem, hogy a pár héttel előbb írott levelemet nem kaptad meg, ezért az abban foglaltakat megismétlem, illetve az azóta történt változásokat közlöm. A levélben az állt, hogy 1. az elhalasztott szociográfus találkozó mégis megrendeződik Kecskeméten. illetve Móricgát pusztán: 2. az előadást Huszár Tibor tartja, a korreferátumokat Bata Imre, Bárdos Pál, Cseres Tibor, Féja Géza.

A helyzet azóta változott. Most a legvalószínűbbnek látszó dátum október 25-26. Változás az is, hogy Dobozy Imre nyitja meg a találkozót s

és Féja visszalépése miatt Örkény Istvánt és Sükösd Mihályt kértük fel korreferenseknek - meg most újból Téged. Kérlek, válaszolj mielőbb! Részvételedre, felszólalásodra nagyon számítunk. (A részletes programot később megküldjük címedre.)

Baráti üdvözlettel       Zám Tibor

 

Kecskemét, 1974. augusztus 24.

Gépirat, a MISZ Duna-Tisza közi Csoportja céges levélpapírján.

 

 

l.

 

Funk Miklós Cseres Tibornak

Budapest, 1974. szeptember 13.

 

Kedves Cseres Elvtárs!

Ön 1968-ban elfogadta a Magyarország felfedezése szerkesztőbizottságának felkérését a sorozatban megjelenő szociográfiai kötet írására. Ezt követően a Művelődésügyi Minisztérium a szerkesztőbizottság javaslatára - tekintettel a műfaj munkaigényességére - havi 2500 Ft-os részletekben 30 000 Ft-ot juttatott Önnek a mű anyaggyűjtésének, ill. elkészítésének költségeire.

Mivel tudomásunk szerint kézirata nem érkezett meg sem a szerkesztőbizottsághoz, sem a kiadóhoz, kérjük, október l-ig szíveskedjék tájékoztatni bennünket, hogy a vállalkozás milyen stádiumban van.

Elvtársi üdvözlettel   

osztályvezető helyettes

 

Budapest, 1974. szeptember 13.

Gépirat, a KM céges levélpapírján, körpecséttel hitelesítve.

 

 

 

m.

 

Cseres Tibor Hatvany Dánielnek

Budapest, 1974. október 2.

 

Kedves Dani!

A termékenyítő csönd, meg miegymás? -

, s még mindig. Emiatt van aztán, hogy a lángot állandóan égve kell tartanom, s nem bízhatom magamat holmi kósza ihlet-ömlésekre. És csak erre az egyre figyelhetek. Következésképp ki kell térnem kecsegtető utazások és nem kevésbé kecsegtető rövidebb prózának (és verseknek) való rendelés elől. Ha lesz, feltétlenül küldök a Forrásnak, már csak rokonszenvem nyilvánítása miatt. Mert olvasom és tetszik, bár mindig kissé késve, mint a Te leveleid is, merthogy rossz (régi) címemre külditek. Ugyanis én már másfél esztendeje [...] .

Baráti üdvözlettel,      Cseres Tibor

 

Budapest, 1974. október 2.

Kézzel írt fogalmazvány.

 

 

 

n.

 

Cseres Tibor Zám Tibornak

Visegrád, 1974. október 2.

 

Kedves

azt a második levelet is, akár az elsőt, késve kaptam meg, lévén, hogy máshol lakom már vagy másfél éve. Válaszom megújítva, szíves hívásotokra: elmegyek, de korreferátum-szerű hozzászólásra nem vállalkozom, csak egyszerű felszólalást ígérhetek, olyant, amelyet a meghívón előre nem szükséges jeleznetek.

 

Visegrád, 1974. október 2.

Kézzel írott fogalmazvány, aláírás nélkül.

 

 

o.

 

Cseres Tibor az MM Irodalmi Osztályának

Budapest, 1974. november 5.

 

Elnézést a hosszasan fontolgató késésért. Szeptember 13-i keletű levelükre és felszólításukra - ennek tartalmát minden tekintetben elismerve - a következőket válaszolhatom:

Vállalt szociográfia-témám és gyűjtési feladatom a délkelet-alföld telepített, vegyesajkú, nemzetiségi falvainak vizsgálata volt. Még 1968-69-70-ben kötetre való anyag gyűlt össze Ezt az anyagot fel is dolgoztam, de még nem annyira, hogy nyomdába, vagy kézbe adhattam volna - sőt más okból - annyira sem, hogy kezemből lelkiismeretem szerint kiadhatnám. Aggodalmam (és megtorpanásom) oka az, hogy a tervezett mű második és nem elhanyagolható harmada azokról a „népmozgásokról" ad (adna) képet, amelyek 1944 és 1947 között zajlottak le ezekben a magyar-román-szlovák-sváb-szerb és zsidó-lakta községekben.

Ennek a három évnek objektív feltárása és visszaidézése pedig - anyagom ismeretében biztosan tudom és egyszerű utalásomból is sejthető - nagyon érzékeny politikai érdekeket sértene. S nem csak a közös ügynek ártana, hanem magamnak is. A témát és a feladatot ennek ellenére nem

. Ahhoz, hogy meglevő és közzé-tehető gyűjtésemből könyvet készítsek, még további vizsgálódásra lesz szükségem egy átformált koncepcióhoz képest s evégett néhány hetet (hónapot) szándékozom 1975-ben a helyszínen tölteni. S szándékom még a jövő év végéig könyvbe foglalni tapasztalataimat.

Ha valami okból mégsem sikerülne ez a tervem, felajánlom, hogy a felvett tanulmányi ösztöndíjat visszafizetem.

Üdvözlettel     Cseres Tibor

 

Budapest, 1974. november 5.

Gépelt másodpéldány.

 

 

 

p.

 

Ilia Mihály Cseres Tibornak

Szeged, 1974. november 8.

 

Kedves Tibor,

Olvasom ünnepi

s látom, hogy dolgozol meg nem is vagy rossz hangulatban, ami nagy csoda. De komolyra fordítom a szót: igazán szeretném már, ha írnál ide. Nem tudom, hogy kedv és ideg meddig lesz a szerkesztéshez, szeretném, ha nem múlnék el úgy a szerkesztői pályafutásom, hogy te itten csak elvétve szerepelsz. Kérlek, ne vedd szívedre a kérést. A újabb dolgait nyilván látod, ha kedved van valamely reflexióra, tedd meg, írd meg ide. Tudom, hogy kész egy - részletet küldtél a HM . Nem ismerem, de tudom, hogy van. Gondolj ránk, rám ezzel is, ha itteni közlését jónak látod. Valaki azt a hírt hozta, hogy nem kapod a T-t. Sajnos a kiadó lehet a ludas benne, mert önkényesen változtatja meg a tiszteletpéldányok listáját, mondván, hogy a példányokkal ő rendelkezik. Sem kedvem, sem erőm nincsen a hivatallal való vitatkozásra, de azért megnézem, hogy a te példányoddal mi van.

Sok gondban, bajban csinálom ezt a vacak lapot, nem tudom, hogy meddig lehet így csinálni.

Régi baráti szívvel üdvözöl:   Ilia Mihály

 

Szeged, 1974. november 8.

Gépirat, a Tiszatáj Szerkesztőségének céges levélpapírján.

 

Ezen a napon történt április 03.

1922

Joszif Visszarionovics Sztálin lesz a Szovjetunió Kommunista Pártja első titkára.Tovább

1930

Helmut Kohl német kereszténydemokrata politikus, szövetségi kancellár, Németország újraegyesítésének megvalósítójaTovább

1935

Czeizel Endre magyar orvos-genetikusTovább

1941

Teleki Pál miniszterelnök a budavári Sándor-palotában fõbe lõtte magát.Tovább

1945

A brit és amerikai légierő bombatámadása a csepeli Weiss Manfréd Művek ellenTovább

  •  
  • 1 / 2
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt 18 évben az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Beköszöntő

Földkérdés, paraszti társadalom – II.

„Parasztság és magyarság a történelem ábráján gyökeresen egybefonódott” – írta a Magyar Országos Levéltár egykori munkatársa, Szabó István történész egyik tanulmányában. A magyar népi mozgalom képviselőihez hasonlóan ő is úgy vélte, hogy a parasztság felemelése, helyzetének gyökeres javítása nélkül nem lehet megteremteni az új Magyarországot. A magyarság jövője attól függ – állapította meg egy másik művében –, hogy mennyire sikerül a parasztságot „nemcsak formailag, de kultúrában, szellemben a nemzet tagjává tenni, sőt annak vezetését kezébe adni”.

A parasztság évszázadokon át a magyar társadalom legkiszolgáltatottabb rétege volt. Történetének egyik meghatározó vonását a földéhség képezte: nagyon sokan még az 1848-as jobbágyfelszabadítást követően sem jutottak saját földhöz. Vágyálom maradt Németh László Kert-Magyarországról alkotott szép elképzelése, mely szerint a társadalmi kiegyenlítődés jegyében jól gazdálkodó kisbirtokok, tökéletesen ápolt kertek ezrei lepik el az országot, és ezáltal új kultúrtáj jelenik meg. A valóságban ennek pont az ellenkezője következett be a két világháború közötti időszakban. Amint azt Kovács Imre is megírta 1937-ben megjelent, nagy visszhangot – és a hatalom éles tiltakozását – kiváltó szociográfiájában (A néma forradalom), a korabeli agrárlakosság 40%-a nem rendelkezett földtulajdonnal. Az öt kataszteri holdon aluli törpebirtokosokkal, a bérlőkkel és a mezőgazdasági munkásokkal együtt számuk elérte a hárommilliót. A hárommillió agrárproletár a mezőgazdasággal foglalkozók több mint kétharmadát, az egész magyar társadalom mintegy harmadát tette ki. „Magyarország – proletárország” – vonta le keserű következtetését Kovács Imre.

A második világháború befejezését követően úgy tűnt, reális esély van a krónikus földéhség csillapítására. Az 1945-ös földreform során elkobozták a nagyobb birtokokat, és csaknem 650 ezer embert juttattak több mint hárommillió kataszteri holdhoz. Ez a kisgazdaságok számára kedvező időszak azonban igen rövidnek bizonyult, mivel nemsokára megindult a „téeszesítés” folyamata, és az új földtulajdonosokat néhány év leforgása alatt szovjet típusú termelőszövetkezetekbe kényszerítették. Tömegessé vált a földtől való menekülés, a hagyományos paraszti társadalom és életforma pedig eltűnt.

Az ArchívNet idei 5–6. számának fő témája: „Földkérdés, paraszti társadalom”. Technikai okok miatt a két szám külön jelenik meg: az 5-ös december 6-án, míg a 6-os ugyanezen hónap 20-án. A most megjelenő 6. szám első írásának szerzője, Tóth Judit azt mutatja be Tótkomlós példáján keresztül, hogy miként zajlottak le a Rákosi-korszakban a mezőgazdasági versenyek, és azok milyen szerepet töltöttek be az 1950-es években. Katona Klára rendőrségi iratok segítségével illusztrálja, hogyan élte meg a parasztság a konszolidálódó Kádár-rendszerben a téeszesítés befejezését. Tóth-Bartos András a magyar kormány 1940–1944 közötti észak-erdélyi birtokpolitikáját jellemzi, kiemelve, hogy a fő cél az erdélyi magyarság gazdasági pozíciójának megerősítése volt. Az ArchívNet alapvetően 20. századi, ritkább esetben a 19. század második feléből származó forrásokat közöl, ezúttal azonban kivételt teszünk Hegedűs István 18–19. századi forrásokat feldolgozó írásával. E dokumentumközlés ugyanis rávilágít a 20. századi magyar agrárkérdés történeti előzményeire. Nem kapcsolódik a tematikához, de érdekfeszítő a szám utolsó két írása is: Cseh Valentin a csepeli kikötőkomplexum működésének első időszakát vizsgálja, míg B. Stenge Csaba a Németországot megszálló amerikai csapatok és a menekült magyar nők kapcsolatának 1945 nyarán keletkezett verses emlékét idézi fel.

Budapest, 2019. december 20.

A szerkesztők