Cseres Tibor levelezése III.

Levelek Cseres Tibornak (1970-1979)

Korbács, Kossuth-díj és egy nagyszabású „paráználkodás”

„a Parázna szobrok a legjobb könyv az egyik legnagyobb magyar tragédiáról. Bátorsága, formateremtő újdonsága révén. Köszönöm, hogy olvashattam. Hogy olvashattuk. Az ilyen regények után fogja el az embert az az érzés, hogy egy kissé más emberként teszi le a könyvet, mint ahogy fölvette. S kezdem apámat is jobban megérteni, aki az egészet végigcsinálta, de soha egy árva szót sem volt hajlandó szólni róla.
Tisztelettel üdvözöl, Alexa Károly”

 

1976

 

 

a.

 

Tompa László Cseres Tibornak

Budapest, 1976. február 28.

 

Kedves Tibor!

Meghatott találó figyelmességed, - mellyel meghívásomra válaszoltál. Köszönöm a dedikált

. Magam is ezt az irodalmi műfajt szeretem, mint nyájas olvasó, - s úgy, mint ripacs a munkaeszközét. Itt most már kérkedés nélkül merem mondani - hogy sokat és jókat olvasok Tőled - s mind olyan szeretem írásokat. Tegnap este megtörtént új műsorbemutatóm. Szép volt - mondták és hasznos. Sokan eljöttek. A termet megtöltötték. Legközelebb március 29-én hétfőn este 6-kor ismételem, szintén a Fehérvári úton. Fontos volt ez nékem, - hiszen a Párt Központ is jelen volt személyében - mely, mint tény az előadás további sorsát is jelenti. Így is siker volt, ebből a szempontból.

Közben egy Tamási [Áron] műsorral járom az országot. Ez minden hírem. Még egyszer köszönöm figyelmességedet, baráti szeretettel üdvözöllek

 

Tompa Laci

 

Budapest, 1976. február 28.

Kézirat

 

b.

 

Cseres Tibor Boldizsár Ivánnak

1976. február végén, március elején

 

Kedves Iván!

Most, hogy visszaérkeztél Füredről, köszönöm szíves leveledet, s ami Zöld Péter esetleges angolra fordítását illeti, örömmel tölt el. Viszont kétség tölt el, ha másik kérdésedre próbálok felelni. Egy Pen út? Boldogan mennék veletek Londonba! De vajon az én nagyon-nagyon gyatra angol tudásom megér-e ilyen jutalmat? Vagy ha nem az angolságomé lenne az érdem, nem volnék-e akkor tehertétel, terhe a delegációnak?

Töprengve és baráti üdvözlettel,        Tibor

 

Boldizsár Iván válaszából adódóan 1976. február végén, március elején íródhatott.

Kézzel írt fogalmazvány, keltezés nélkül.

 

 

 

c.

 

Boldizsár Iván Cseres Tibornak

Budapest, 1976. március 5.

 

Kedves Tibor,

köszönöm leveledet, mindig élvezem nemcsak stílusodat, hanem kézírásod jellegzetes szépségét és arányait is. A londoni ügyről még beszélünk, talán e helyett egy olyan útról lehetne szó, ahol nincsenek nyelvi

. Zöld Péteredet egy fordítónk sem vállalta, és ez a mű legnagyobb dicsérete. Azt mondták, hogy ezt a nemesveretű, régies nyelvet képtelenek lefordítani. Ezért most, utólagos engedelmeddel, egy másik novelládat fordítjuk . Remélem, hogy máskor nem a fránya író-közgyűlésen találkozunk. Addig is őszinte szeretettel és baráti üdvözlettel ölellek             Boldizsár Iván

 

Budapest, 1976. március 5.

Gépirat, a The New Hungarian Quaterly céges levélpapírján.

 

 

d.

 

Zoltai Pál Cseres Tibornak

Szarvas, 1976. április 10.

 

Kedves

Engedje meg, hogy így szólítsam, és kívánjak Önnek minden jót. Visszaemlékezve 1943-ra és az akkor alakult 1. erőd hv.

Naszód és főleg gazdasági hivatalára, ahol Ön, mint főnök, én pedig mint újonc honvéd gh. tanuló az Ön íróasztalánál iktattam, és irattároztam.

A háború borzalmait túlélve évtizedek folytán sem felejt az ember és mindig szeretettel gondol azokra a bajtársakra, akik emberek tudtak lenni. Sajnos nagyon soknak el kellett pusztulni az esztelen háborúban. Kívánok Hadnagy Úrnak családi életében boldogságot, erőt, egészséget és hosszú életet.

Zoltai Pál

 

Szarvas, 1976. április 10.

Kézirat.

 

e.

 

Szederkényi Ervin Cseres Tibornak

Pécs, 1976. június 8.

 

Kedves Tibor Bátyám,

íme a korrektúra. A kéziratnak csak olvashatatlanabb részeit tudtam újra gépeltetni, mert sürgetett a nyomda. A kihagyott rész jelzésére utaltam a bevezetőben s egy lábjegyzetben, hogy ne legyen gond vele. Ha ezt így mégsem tartod jónak, kérlek, oldd meg szándékod szerint. Nagy regény lesz ez a Parázna szobrok. Örülök s hálás vagyok, hogy közölhetünk belőle. Tisztelettel, szeretettel köszöntelek:

Szederkényi Ervin

A korrektúrát, kérlek, küldd postafordultával. Sz.

 

Pécs, 1976. június 8.

Kézirat, a Jelenkor Szerkesztőségének céges levélpapírján.

 

 

f.

 

Dr. Gosztonyi Péter Cseres Tibornak

Bern, 1976. szeptember 6.

 

Igen tisztelt Cseres Úr,

nagy érdeklődéssel olvasom a Kortárs-ban „Parázna szobrok" c.

. Mivel gondolom ez írása később különkiadásban, esetleg kibővítve is megjelenik, engedje meg, hogy felhívjam figyelmét egyik itt Nyugaton megjelent munkámra, amely a Kossuth Légióval, illetve Stomm altábornagy személyével is . A bp-i Széchenyi Könyvtárnak rendelkezésére áll e tanulmányból egy példány. egyébként 1951-ben Budapesten kivégezték. Utolsó napjairól egy igen drámai leírás van birtokomban: az írta, akivel az utolsó heteket együtt töltötte. A „Kossuth Légió" ügyével még a jövőben is foglalkozni kívánok így erről szóló írása számomra szakmailag is sok érdekességet tartalmaz. Könyveit egyébként nagy érdeklődéssel szoktam olvasni.

Ismeretlenül is maradok szívélyes üdvözlettel          Dr. Gosztonyi Péter

 

Bern, 1976. szeptember 6.

Gépirat.

 

g.

 

Cseres Tibor Dr. Gosztonyi Péternek

1976. szeptember

Igen tisztelt uram!

Köszönöm kedves figyelemfelhívó sorait. Tanulmányait, amikor csak hozzájuk férek nagy érdeklődéssel és nem kis tanulsággal olvasom, így ami írását elolvastam - s benne a Stomm Marcellre vonatkozó sorokat is, jól emlékszem. - Csathó hiteles sorsát nem tudtam, úgy gondoltam, hadifogságban halt meg betegség által. Mennyire érdekelne utolsó napjairól szóló drámai leírás. Regényem Légióról szóló megállapításait az ő gondolatainak ismerete nélkül fogalmaztam meg. De lehet talán az összes részletek tudása nélkül is megközelíteni a teljes igazságot. Regényem Csadó nevű szereplője nem az ő sorsán példálózik, őt Stommnak kell képviselnie művemben, ami különben kétszerese annak, ami a Kortársban olvasható. Remélem, hogy a 77-es könyvhét idejére az egész olvasható lesz.

Ha így történik, küldök Önnek egy példányt, nemcsak azért, mert véleményére általában kíváncsi vagyok, hanem mert a Magyar Légió kudarcai dolgában, regény-volta ellenére is, forrás értékűnek tartom munkámat.

 

Szívélyes üdvözlettel Cseres Tibor

Kézzel írt fogalmazvány, keltezés nélkül. Valószínű, hogy írója még 1976 szeptemberében postára adta.

 

h.

 

Vattay Antalné Cseres Tibornak

Gödöllő, 1976. október 3.

 

Tisztelt Uram!

Köszönöm sorait. A könyv Apósomról néhai

is megemlékezik. Amennyiben könyvesboltomban Aszódon - ott dolgozom a kozmetikában - nem tudom megvenni, az ígért segítséget kérni fogom. Talán nem volna érdektelen egyszer összejönnünk.

Szívélyes üdvözlettel Vattay Antalné

 

Gödöllő, 1976. október 3.

Kézirat

Ezen a napon történt június 01.

1910

Megkezdõdik a dualista Magyarország utolsó választása, mely a Függetlenségi Párt bukásával és a Tisza-féle Munkapárt gyõzelmével végzõdik...Tovább

1916

Véget ér a jütlandi csata (más néven skagerraki ütközet), az elsõ világháború legnagyobb tengeri csatája a dániai Jylland-félsziget...Tovább

1941

II. világháború: Német csapatok elfoglalják Krétát.Tovább

1941

Brit megszálló csapatok vonulnak be Bagdadba, hogy megelőzzék a nácibarát hatalomátvételt.Tovább

1950

A Nemzetközi Gyermeknap megünneplése első alkalommal.Tovább

  •  
  • 1 / 2
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt közel két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Beköszöntő
Nemzetközi kapcsolatok a 20. század második felében

Sokan és joggal vélik úgy, hogy a 20. századi magyar politikai gondolkodás egyik fő jellemzője a kellő nemzetközi kitekintés, a külpolitikai horizont hiánya volt. Ez nagyrészt abból adódott, hogy Magyarország évszázadokon át nem volt független állam, így önálló külpolitikával sem rendelkezett. Függetlenségét ténylegesen 1918 végén, az Osztrák‒Magyar Monarchia szétesésének pillanataiban nyerte el, jogilag pedig paradox módon az ország területét megcsonkító trianoni békeszerződés állította vissza. A két világháború közötti időszakban nem csak a politika iránt érdeklő „átlagemberek”, de nemegyszer maguk a döntéshozók sem látták át teljes egészében a nemzetközi összefüggéseket, vagy pedig ideológiai megfontolásokból figyelmen kívül hagyták azokat. Ez gyakran hibás, átgondolatlan és káros döntéseket eredményezett, ‒ elég, ha csak a Szovjetunió elleni elhamarkodott hadba lépésre gondolunk. A második világháborút követően Magyarország ismét elvesztette függetlenségét, és közel 45 évig az ún. keleti blokk többi országával együtt a Szovjetunió csatlósa volt. Önálló külpolitikáról vagy külpolitikai gondolkodásról ‒ főleg az 1950-es években ‒ nem, vagy csak alig lehetett szó.

Az ArchívNet idei 1. számának fő témája: „Nemzetközi kapcsolatok a 20. század második felében”. Elsődleges célunk az, hogy a magunk szerény eszközeivel hozzájáruljunk a nemzetközi kapcsolatok 20. századi történetének jobb megismeréséhez, ezzel is segítve olvasóink jobb eligazodását a mai kusza külpolitikai viszonyok között. Kiss András az amerikai–iráni kapcsolatokat helyezi történelmi távlatba, Wencz Balázs Kádár János és a keletnémet kommunista vezér, Erich Honecker 1977. márciusi tárgyalásait ismerteti, míg Garadnai Zoltán azt mutatja be, miként látták Magyarországot az 1980-as évek elején francia szemmel. Seres Attila két fiatal magyarországi görög emigráns 1956-os kalandos sorsát eleveníti fel, Kántás Balázs pedig az 1920-as évek elejére kalauzol vissza bennünket, és egy „magyar sörpuccs” tervének történetéről ír.

Budapest, 2020. április 17.

A szerkesztők