Különleges (zsidó) munkaszolgálat - Pesthidegkúton

„Mindezek a körülmények annyira feszültté tették a viszonyt a lakosság és a zsidó munkaszolgálatosok között, hogy a tegnapi nap folyamán a szóváltás tettlegességig fajult, s miután egy néhány zsidót megpofoztak, a zsidó zászlóaljhoz beosztott tisztesek puskatussal, a munkaszolgálatosok pedig - szám szerint mintegy 150 - derékszíjjakkal támadtak rá a polgári lakosságra, amely azután a fegyverek és a munkaszolgálatosok nagy számbeli fölényét látva, szétoszlott."

 

6.

a.

Pesthidegkút, 1941. július 3.

 

Pesthidegkút község elöljáróságától

Szám: 6044/1941.

Tárgy: Pesthidegkút községbe kihelyezett zsidó munkaszolgálatos zlj. elhelyezése.

 

Méltóságos Alispán Úr!

Tisztelettel jelentem, hogy a m. kir. I. közérdekű (zsidó) munkászászlóalj f. évi március hó 1-én községünkbe szállásoltatott el azzal a feladattal, hogy a Főváros területén lévő hármashatárhegyi motor nélküli vitorlázó telepen szükségessé vált földmunkát elvégezzék.

Szállásuk gyanánt más alkalmas hely[i]ség hiányában a község 6 vendéglőjének termei, továbbá az óvoda egy terme jelöltetett ki. A község lakossága, bár első napoktól kezdve ellenszenvvel vette a katonai hatóságok intézkedését, mégis értékelve a dolgoztatásukhoz fűződő fontos érdekeket, megadással vette a beszállásolást.

Minthogy azonban azóta négy hónap telt el - továbbá minthogy a zlj. tagjainak agresszív fellépése - amely különösen az elmúlt napok eseményeinek hatása alatt szinte elviselhetetlenné vált - a község közönsége, élén a plébánossal, az állami elemi és polgári iskolák igazgatóival és tantestületével nap-nap után ostromolják az elöljáróságot azért, hogy mindent kövessen el a zsidó zlj. mielőbbi elhelyezése érdekében.

Különösképpen elől jár ebben a 6 vendéglős, akiknek hely[i]ségeit a zlj. igénybe vette. Községünket ugyanis - minthogy fekvésénél fogva nyaralásra alkalmas - a nyári hónapokban nagyobb számú nyaraló közönség keresi fel, akiknek egy része a vendéglőkben étkezik, nagyobb részben pedig vasárnaponként a kerthelyiséget keresi fel. Ez természetszerűleg, minthogy a zsidó munkaszolgálatosok az udvart is igénybe veszik, most elmarad, ami nemcsak a vendéglősöket érinti anyagilag rendkívül súlyosan, hanem a fogyasztási adó tetemes csökkenése révén a község háztartását s ezen keresztül az egész község közönségét is.

De fentieken vázolt főleg anyagi vonatkozású hátrányoknál is nagyobb jelentőségű az a nyugtalanság, ami abból adódik, hogy addig, amíg a község lakosságát főleg kenyérrel alig-alig tudjuk ellátni - mert az igényeket csak egy negyed részben tudjuk kielégíteni - addig azt látják, hogy megítélésük szerint csak igen kis mértékben foglalkoztatott zsidók jó élelmezésük mellett a napi kenyéradagjukat is hiánytalanul megkapják.

Fokozza ezt a nyugtalanságot az, hogy a zsidó munkaszolgálatosok között egyre többen férkőznek a szegényebb sorsú polgárság leányaihoz, akik körében különösen az esti órákban egyre gyakrabban tűnnek fel.

Mindezek a körülmények annyira feszültté tették a viszonyt a lakosság és a zsidó munkaszolgálatosok között, hogy a tegnapi nap folyamán a szóváltás tettlegességig fajult, s miután egy néhány zsidót megpofoztak, a zsidó zászlóaljhoz beosztott tisztesek puskatussal, a munkaszolgálatosok pedig - szám szerint mintegy 150 - derékszíjjakkal támadtak rá a polgári lakosságra, amely azután a fegyverek és a munkaszolgálatosok nagy számbeli fölényét látva, szétoszlott.

A község nyugalmának és közbékéjének megóvása érdekében a fenti indokoknál fogva, mély tisztelettel kérem Méltóságodat, hogy a községünkbe beszállásolt zlj. elhelyezését a hadtestparancsnokságnál kieszközölni kegyeskedjék.

Véleményem szerint ennek különösen most, a nyári hónapokban nagyobb akadálya nem lehet, mert a zlj. elhelyezhető volna a munkahelyük közvetlen közelében lévő hangárokban, esetleg az ott elhelyezendő sátrakban is. Ezzel szerény nézetem szerint a zlj. munkaereje is jobban volna kihasználható, mert a községből a Székesfőváros területén lévő munkahelyekre és visszamenetellel eltöltött mintegy 3 óra a munka érdekében gazdaságosan volna kihasználható.

Pesthidegkút, 1941. július 3-án

Szentannai Béla

vezetőjegyző

 

 

b.

Budapest, 1941. július 9.

 

Pest-Pilis-Solt-Kiskun Vármegye Budakörnyéki Járásának Főszolgabírájától.

Szám: 7966/1941. kig.

 

Tárgy: Pesthidegkút községbe kihelyezett m. kir. I. közérdekű zsidó-munkás zászlóaljnak a

községből való eltávolítása.

 

Méltóságos Alispán Úr!

Tisztelettel jelentem, hogy ez ügyben távbeszélőn vitéz dr. Sághy aljegyző úrral a zsidó-munkászászlóalj eltávolításának ügyét már megbeszéltem és az aljegyző úr a Honvédelmi Minisztériumban még július hó 5-én eljárt, ahonnan azonnal bizottság szállott ki a helyzet megállapítására. Tudomásom szerint a honvédelmi minisztériumban intézkedés nem történt a zászlóaljnak a községből való eltávolítása iránt.

Pesthidegkút község elöljáróságának előterjesztésében foglaltakat minden tekintetben megerősítem, és tisztelettel kérem Alispán Urat, hogy a zsidó munkászászlóaljnak Pesthidegkút községből való eltávolítása iránt a szükséges lépéseket megtenni szíveskedjék.

Tisztelettel megjegyzem, hogy f. évi július hó 5-én Pesthidegkút község vezetőjegyzője vitéz dr. Sághy aljegyző úrnak részletes helyzetjelentést küldött fel, amelynek alapján intézkedett az aljegyző úr.

Budapest, 1941. évi július hó 9-én.

[dr. Horváth]

főszolgabíró

 

Jelzet: MNL Pest Megyei Levéltára IV. 408. b. Alispáni i. 41380/1941. sz. - Kézírással az iraton: P. domo. H. M. szerint a szd. honvédelmi fontos munkát végez Pesthidegkúton, és ezért onnét elhelyezni nem lehet.

 

Tartalomjegyzék

Ezen a napon történt március 28.

1914

Bohumil Hrabal cseh író (†1997)Tovább

1943

Sergey Rachmaninov orosz zeneszerző, zongoraművész, karmester (*1873)Tovább

1945

A visszavonuló német csapatok felrobbantják a komáromi Duna-hidat.Tovább

1955

Nagy Imre miniszterelnök Dobi Istvánnak, az Elnöki Tanács elnökének írt levelében formálisan is kénytelen volt lemondani miniszterelnöki...Tovább

1969

Dwight David Eisenhower tábornok, az Amerikai Egyesült Államok 34. elnöke, hivatalban 1953–1961-ig (*1890)Tovább

  •  
  • 1 / 2
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

Örömmel adunk hírt róla, hogy megjelent az ArchívNet idei első száma, amelyben négy forrásismertetés olvasható. Ezek közül kettő magyar és ukrán emigránsok hidegháború alatti történetével foglalkozik egymástól nagyon eltérő látószögekből. A következő két forrásismertetés közül az egyik társadalmi önszerveződést ismertet kapcsolódó dokumentumokkal, míg a másik folytatja egy iratanyag oroszországi összeállítása, Magyarországra szállítása hátterének a bemutatását.

Az időrendet tekintve kívánkozik az első helyre Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) helytörténeti szempontból is értékes ismertetése, amely a gróf Károlyi Lászlóné Apponyi Franciska által alapított és elnökölt Virágegylet történetét mutatja be levéltári források segítségével 1936-ig. A Fótról az 1920-as években Zebegénybe költöző nemesasszony új lakhelyén sem hagyott fel a már korábban is végzett szociális tevékenyégével: a Dunakanyarban többek között egy gyermeksegítő-nevelő egyletet hozott létre, amelynek egyben fő finanszírozója volt. Hogy a szervezet saját bevétellel is rendelkezzen, Apponyi Franciska a településen turistaszállásokat is létrehozott – ezzel pedig hozzájárult ahhoz, hogy Zebegényt még több turista keresse fel az 1930-as években.

Retrospektív módon mutatja be Máthé Áron (elnökhelyettes, Nemzeti Emlékezet Bizottsága), hogy a vitatott megítélésű, szovjetellenes ukrán emigrációt miként próbálta saját céljaira felhasználni az Egyesült Államok hírszerzése – amely folyamatban egy magyar emigránsnak, Aradi Zsoltnak is volt feladata. Az eseménysort egy később papírra vetett, titkosítás alól feloldott összefoglaló alapján tárja az olvasók elé. A kidolgozott akcióról a szovjet félnek is volt tudomása – erről pedig a szovjeteknek kémkedő „Cambridge-i ötök” legismertebb tagja, az angol Kim Philby számolt be defektálása után visszaemlékezésében.

Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) az olaszországi magyar emigráció pillanatnyi helyzetéről készült összefoglalót prezentálja. Ez a „pillanatnyi helyzet” az 1953-as év, amikor báró Apor Gábor, korábbi szentszéki követ, ekkoriban a Magyar Nemzeti Bizottmány római irodájának a vezetője egy kérésre összeírta, hogy milyen helyzetben éli mindennapjait az olaszországi magyar emigráció az egyetemi tanároktól a trieszti menekülttábor lakóin át a sportolókig. Az egykori diplomata összefoglalójában nemcsak a mikroszintű, helyi ügyek kerülnek elő, hanem a nagypolitikai események is, így például Mindszenty József esztergomi érsek ügye, annak megítélése, valamint a magyarországi kommunista propaganda itáliai hatásai.

Idei első számunkban közöljük Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) előző lapszámban megjelent forrásismertetésének a második részét. A szerző további dokumentumok ismertetésével mutatja be, hogy harminc évvel ezelőtt milyen módon kerültek Magyarországra Oroszországból a néhai miniszterelnökre, Bethlen Istvánra vonatkozó iratok. A szerző mindezek mellett – az iratok ismeretében – Bethlen szovjetunióbeli fogságával kapcsolatban is közöl új infromációkat.

Az idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet következő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

Budapest, 2024. március 13.
Miklós Dániel
főszerkesztő