"Legfőbb érték az ember"

1955-ben fiatalkorúként börtönben

„A zárkák két személyesek, kicsiny, szűk helyiségek. Egy-egy kétszemélyes zárkában azonban nem két fiatal, hanem 12 van elhelyezve. Öt szalmazsákon fekszik a 12 fiatalkorú. Több szalmazsák nem is volna a helyiség rövidsége miatt itt elhelyezhető. Ezek a szalmazsákok is aligha mondhatók, hogy szalmával tömöttek. Kb. 10 cm magasságúak, töredékkel teltek, piszkosak, úgyhogy a falnál összeállítva nem magasabb 50 cm-nél az 5 zsák. A leány letartóztatottak nem is fekszenek a zsákokra, inkább a padlóra, pokrócra, mert annyira bolhásak, poloskásak a zsákok, hogy nem bírnak azon aludni.”

Feljegyzés 

IGAZSÁGÜGYMINISZTÉRIUM.

1630-1/55 VIII/ 23/1
c/263/55

L. Apró
955. VIII.26.

F e l j e g y z é s .

1955. augusztus 12-én a Kozma utcai Országos Börtönben megvizsgáltuk a fiatalkorúak elhelyezését, továbbá, hogy mennyi idő alatt kerülnek elszállításra, mennyi időt töltenek és milyen körülmények között előzetes letartóztatásban.

Négy zárkában vannak elhelyezve a fiúk és két zárkában a lányok. A zárkák két személyesek, kicsiny, szuk helyiségek. Egy-egy kétszemélyes zárkában azonban nem két fiatal, hanem 12 van elhelyezve. Öt szalmazsákon fekszik a 12 fiatalkorú. Több szalmazsák nem is volna a helyiség rövidsége miatt itt elhelyezhető. Ezek a szalmazsákok is aligha mondhatók, hogy szalmával tömöttek. Kb. 10 cm magasságúak, töredékkel teltek, piszkosak, úgyhogy a falnál összeállítva nem magasabb 50 cm-nél az 5 zsák. A leány letartóztatottak nem is fekszenek a zsákokra, inkább a padlóra, pokrócra, mert annyira bolhásak, poloskásak a zsákok, hogy nem bírnak azon aludni. A fiatalkorúak saját behozott rongyos, piszkos ruhájukban vannak, amelyet kimosni nincs alkalmuk. Mint a kísérőnk mondotta, 5 dkg szappant kapnak havonta egy személyre, ez pedig csak 3 napra elég. Egy lavór van a helyiségükben. Hatan mosdanak egy lavór vízben, mert több vizet nem kapnak. WC nincs, erre a célra egy vödör van ebben a szuk helyiségben a 12 fiatalkorú részére. Sétán legutóbb megelőzően 8 nappal voltak az udvaron. - A kísérő őrmester elvtárs azt mondta, hogy az esőzés miatt nem tudták kivinni a foglyokat, mert a sáros udvarról sok piszkot vittek be a házba.

Ilyen zsúfolt, egészségtelen körülmények között hosszú hónapokat töltenek tétlenül. Munkát semmit sem végeznek. A büntetőeljárás lassúsága folytán átlag 3 hónapot töltenek itt a fiatalkorúak, de akinek rövidebb tartam a büntetése - 6-7 hónap -, azokat már nem is szállítják Sátoraljaújhelyre a fiatalkorúak börtönébe, hanem itt tölti le semmittevéssel, munkátlanul, egészségtelen körülmények között az elitélési időt. Bizonyos, hogy az eddigi csavargó, munkakerülő fiatalok - és túlsúlyban ilyenekről van szó - nem válnak rendesebbé, és aki azelőtt dolgozott is, az is csak elszokik a munkától, a szabad életben nehezen fog helytállni, becsületes emberré válni. Nem csak hogy segítséget nem kap ahhoz, hogy a kulturáltabb, tisztességes munkáséletet megismerje, hanem ellenkezőleg, a piszkot, a munkátlanságot szokja meg, és nem utolsósorban a homoszekszualitásra való hajlam is kifejlődhet, és ahogy a tapasztalat ezt mutatja, ez nem is marad el az ilyen zsúfolt, embertelen körülmények között való élésnél.

Véleményünk szerint sürgősen kell változtatni ezen a helyzeten. Átlagosan 60-70 fiatalkorú van előzetes letartóztatásban, és ezek szabadulásuk után nem a szocializmus lelkes építői, hanem inkább annak gátlóivá válnak, és környezetükre is rossz befolyást gyakorolnak.

A fiatalkorúak vonatkozásában minden területen külön rendelkezések vannak érvényben. Külön törvény rendelkezik arról, hogy az ügyészek, bírák milyen megkülönböztetett eljárás útján intézzék a fiatalkorúak ügyeit, hogy a nevelő hatás náluk fokozottabban érvényesüljön. Ugyanakkor az ezen a területen fennálló állapot turhetetlensége miatt az igazságügyi szerveknél érvényesülni kívánt nevelő hatás ilyen körülmények között értelmetlenné válik.

Ha a börtönviszonyok problémája nem is oldható meg rövid időn belül, azonban a nem nagy számú előzetes, illetve büntetését töltő fiatalok elhelyezésének megjavítása nem tur halasztást.

Javasoljuk, hogy az illetékes szervek haladéktalanul vizsgálják meg, és szüntessék meg a fennálló állapotot.

Budapest, 1955. augusztus 16.

 

Hegedüs Andrásné s.k.
Legfőbb Ügyészség
 Ságvári Magda s.k.
Igazságügyminisztérium

A jelentés az eredetivel megegyezik
Csendes Károly

MOL 276. f. 65. cs. 324. őe. Magyar Országos Levéltár MDP Rákosi Mátyás titkári iratai.

Ezen a napon történt november 28.

1909

Ünnepélyesen felavatták a budapesti József Nádor Műegyetem épüle-teit.Tovább

1924

A Ruhr-vidéket elhagyják az utolsó megszálló francia és belga csapatok is.Tovább

1943

Teheránban találkozik Franklin D. Roosevelt, Winston Churchill és Joszif Sztálin.Tovább

1960

Mauritánia deklarálja függetlenségét Franciaországtól.Tovább

1971

Az anglikán egyház történetében először avatnak nőket pappá.Tovább

  •  
  • 1 / 2
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt közel két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Beköszöntő

 

Diaszpórák, személyes sorsok

 

A görög eredetű „diaszpóra” fogalom hosszú ideig a zsidó, görög és örmény szétszóratás leírására szolgált, manapság viszont a kényszerű kiűzetés vagy az önkéntes migráció következtében létrejött külföldi etnikai kisebbségi közösségek szinonimájává vált. A diaszpórák idegen befogadó országban tevékenykednek ugyan, de tagjait – a szociológiai vizsgálatok szerint – erős érzelmi kötelékek fűzik származási országukhoz. Magyar diaszpórán általában a 19. század végétől az országot, illetve a Kárpát-medencét több hullámban önként elhagyó, ma Nyugat-Európában és a tengerentúlon élő szórványmagyarságot értjük. Friss adatok szerint a diaszpórában élő magyarok száma – a leszármazottakkal együtt – körülbelül 2,5 millió fő, akiknek a fele azonban már nem tud magyarul.

Az elmúlt évtizedben a tengerentúli magyarság képviselői jelezték, hogy a diaszpóra tagjainak az évtizedek alatt összegyűjtött értékes dokumentumai egyre nagyobb veszélyben, sok esetben a megsemmisülés határán vannak. A Magyar Diaszpóra Tanács ezért 2013-ban elfogadta a Mikes Kelemen Programot, amelynek célja az, hogy a diaszpóramagyarság könyvtári, levéltári örökségét rendezett módon összegyűjtve Magyarországra szállítsák és gondoskodjanak későbbi méltó felhasználásáról. A Nemzetpolitikai Államtitkárság és az Országos Széchényi Könyvtár szervezésében elindított Mikes Kelemen Program 2014. január 1-jén kezdte el munkáját. A program eredményeként az elmúlt hat év során mintegy négyezer doboznyi iratanyag és tárgy érkezett haza a világ minden részéből.

A Magyar Nemzeti Levéltár szakmai partnerként 2015-ben csatlakozott e kezdeményezéshez, felvállalva a levéltárszakmai koordinációt. A Mikes Kelemen Program és a Nemzeti Kulturális Alap által finanszírozott Ithaka-program segítségével folyamatosan közreműködik az európai és tengerentúli emigráció iratanyagának szervezett hazahozatalában, az iratanyagok levéltári struktúrájának kialakításában, majd kutathatóvá tételében. Ennek eredményeként a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárának őrizetébe számos értékes irathagyaték került, amelyekből ízelítőül már az ArchívNet 2017. évi 2–3. összevont száma is közölt két írást.

Idei 4. számunk – „Diaszpórák, személyes sorsok” – fő témája szintén a diaszpóra-lét. Schmidt Anikó Hoffmann Ferenc református lelkésznek az 1920-as, 1930-as években keletkezett, a nyugat-kanadai magyarok életét dokumentáló páratlanul gazdag fényképalbumát mutatja be. Seres Attila varsói levéltári kutatásai alapján ismerteti az erdélyi lengyel diaszpóra életét az 1930-as évek végén, mindemellett közread egy eddig ismeretlen Márton Áron-levelet és egy fényképet, amelyen a püspök is szerepel. Miklós Dániel az Amerikai Egyesült Államokban tartózkodó Eckhardt Tibor 1943-ban kelt levélrészletét közli. Ebben a kisgazdapárti politikus az amerikai politikai helyzetről tájékoztatja magyarországi ismerőseit, egyúttal saját sorsáról is beszámol. Főcze János Paál Árpád nekrológját publikálja, – az erdélyi magyar politikus és publicista ezt Ovtavian Goga román költő, Ady Endre egykori barátja 1938 májusában bekövetkezett halála alkalmából írta. Összeállításunkat Závoczki Adrienn írásával zárjuk, aki levéltári iratok alapján a két világháború között Magyarországon élt olasz állampolgárok sorsába nyújt betekintést

 

Budapest, 2020. szeptember 14.

 

A szerkesztők