"Legfőbb érték az ember"

1955-ben fiatalkorúként börtönben

„A zárkák két személyesek, kicsiny, szűk helyiségek. Egy-egy kétszemélyes zárkában azonban nem két fiatal, hanem 12 van elhelyezve. Öt szalmazsákon fekszik a 12 fiatalkorú. Több szalmazsák nem is volna a helyiség rövidsége miatt itt elhelyezhető. Ezek a szalmazsákok is aligha mondhatók, hogy szalmával tömöttek. Kb. 10 cm magasságúak, töredékkel teltek, piszkosak, úgyhogy a falnál összeállítva nem magasabb 50 cm-nél az 5 zsák. A leány letartóztatottak nem is fekszenek a zsákokra, inkább a padlóra, pokrócra, mert annyira bolhásak, poloskásak a zsákok, hogy nem bírnak azon aludni.”

Jelentés

Adminisztratív Osztály.Szigorúan bizalmas!
Készült 2 pld-ban
K/11/C/263/955.Lné.

J e l e n t é s

A börtönökben és nevelőintézetekben lévő fiatalkorúak helyzetéről.

Az Igazságügyminisztérium jelentése alapján - mely a Kozma utcai börtönről szólt - megvizsgáltuk 12 börtönben és 7 nevelőintézetben a fiatalkorúak helyzetét.

Megállapítottuk, hogy a börtönökben különösképp az előzetes letartóztatásban lévő fiatalkorúak helyzete turhetetlen és összeegyezhetetlen pártunk politikájával. A törvényes előírások egyáltalán nincsenek betartva. A büntetés alapvető célja a munkára, a becsületes életre való nevelés az előzeteseknél egyáltalán nem, a jogerősen elitélteknél is csak nagyon kismértékben van biztosítva. A zsúfoltság, a nevelők gyenge felkészültsége, a munkáltatás hiánya az elitéltek megjavításának és átnevelésének megvalósítását lehetetlenné teszi. /Jelenleg a börtönökben 200 fő előzetes letartóztatásban és 575 fő elitélt fiatalkorú van /.

A levegőtlen, zsúfolt, büdös, gyakran férges cellák a büntetés célját jóval a legelemibb egészségügyi rendszabályokat sem lehet betartani.

A börtönökben lévő fiatalkorúak helyzetét részleteiben az alábbiak jellemzik:

  1. Zsúfoltság, 1-2 személyes cellákban 6-12 fő fiatalkorú van. Egy ágyon, illetve szalmazsákon - melyben törek és rengeteg bolha van - 2-3 fő fekszik, egyeseknek pedig csak a padlón jut hely. Az előzetes letartóztatottaknál a zsúfoltság a zsúfoltság következtében nincs biztosítva a szabályzatokban előírt elkülönítés. A fiatalkorúak a felnőttekkel, első buntényes a visszaesővel, egészséges a fertőzöttel van egy cellába bezárva.
  2. Az orvosi vizsgálat a börtönökben rendszeres. Lehetőség van hetenkénti fürdésre. Az elitéltek alsó- és ágynemujének tisztántartása azonban nincs biztosítva. A lepedők, törülközők, alsó fehérnemuek piszkosak /4-5 főnek van egy törülközője/. A börtönparancsnokságok által adott 12.5 dkg szappan kevés a kellő tisztálkodásra. /szabályzat 20 dkg szappant ír elő/. A zárkában általában egy lavór, 2 ivópohár és 1 - a legtöbb esetben lyukas - ürcsöbör van, mely fertőzi az amúgy is elhasznált levegőt. Egészségügyi papírt az elítéltek nem kapnak, ezért ujjukat, vagy fehérnemujüket használják.
    Az előírt 3 órás séta helyett az elitélteknek csak 20-30 percet biztosítanak, de gyakran ez is elmarad. A fiatalkorúak nem kapják meg étkezésük során az előírt kalória mennyiséget. Tejet, gyümölcsöt egyáltalán nem kapnak. A börtönökben lévő étkezési norma /11-14 Ft./.
  3. A buncselekményt elkövető fiatalkorúak nevelését, átnevelését javító intézeteink közül az MTH intézetek jelentős munkát fejtenek ki és komoly eredményeket értek el a fk. bunözők átnevelésében, számos jó szakmunkás került ki intézeteikből. A fk-ak elhelyezése egészséges, tiszta, minden beutaltat munkára fognak és rendszeresen foglalkoznak velük. Nem mondható ez el az Oktatásügyi Minisztérium kezelésében lévő mezőgazdasági jellegu nevelőintézetekről, melyek rendkívül elhanyagoltak, elhelyezésük piszkos, a beutaltak gondozatlanok és a nevelésben anarchia uralkodik. Az igazgatók felső irányítás és ellenőrzés hiányában saját elgondolásuk szerint szervezik meg a beutaltakkal való foglalkozást, nevelést. Nem ritka a nevelők részéről a beutaltak bántalmazása sem. A munkáltatás is csak részben van biztosítva, az intézetektől teljesen független vállalatoknál.
    A börtönökben előzetes letartóztatásban lévő fk-ak nevelése nem folyik, erre a felnőttek börtönei nem is alkalmasak, bár a fk-ak általában 2 hónapot, gyakrabban azonban a lassú büntetőeljárás következtében 5-6 hónapot is töltenek ítélethozatalig előzetes letartóztatásban. Az előzetes letartóztatás ideje alatt a többségében nem teljesen elzüllött fiatalkorúak semmittevésre vannak kárhoztatva, elszoknak a munkától, és a velük együtt bezárt néhány megrögzött bunözőtől megtanulnak olyan bunözési fogásokat, melyekről korábban nem is tudtak.
    A nevelés még a fiatalkorúak országos börtönében is jórészt megoldatlan - bár a feltételek többé- kevésbé biztosítva vannak -, rendszeres, tervszeru, egészséges nevelésről mégsem lehet beszélni, mert a legfontosabb, a munkáltatás nincs megoldva. A parancsnokság a rövid büntetéseket /6-8 hó/ be sem osztja munkára.
    A fiatalkorúak nevelését akadályozza az is, hogy a BV. a börtönben megtiltotta a sajtó olvasását, csak a szépirodalmi könyvet engedélyezte. Filmvetítés is csak abban az esetben van, ha a börtönparancsnokság azt jónak látja. A nevelők az elítéltekkel keveset foglalkoznak, arról feljegyzést nem készítenek. Politikai nevelés nem folyik, a kultúr- és sportfoglalkozások nincsenek megszervezve. Akadályozza a nevelést a fiúk és a lányok egy börtönben való elhelyezése. E körülmény gyakran megbontja a fegyelmet úgy a fiúk, mint a leányok mindent elkövetnek, hogy láthassák egymást, őrjöngenek, beverik az ablakot, stb.

Összefoglalva: a zsúfoltság, a célirányos, tervszeru nevelés, a munkáltatás hiánya, a káros semmittevés sem a kulturált munkáséletet szoktatja meg az elítéltekkel, hanem a semmittevést, a tespedést, a piszkot, a buzt. Az ilyen környezetből szabaduló fiatalkorúak a szabad életben nem a becsületes munkát választják, hanem ismét a bun útjára térnek, ezt mutatja a visszaesők nagy száma is /1955-ben 162 fő visszaeső fiatalkorút ítéltek el a bíróságok/.

J a v a s l a t o k:

  1. Az Igazságügyminisztérium a Legfőbb Ügyészség és a Belügyminisztérium vizsgálja felül:
    • az előzetes letartóztatásban levő fiatalkorúak ügyét és helyezzék szabadlábra azokat, kiknek letartóztatása nem indokolt /pl. szökésétől nem kell tartani/.
    • a kisebb jelentőségu buncselekményért jogerősen elítélt fiatalkorúak ügyét, és indokolt esetben javasolják feltételes szabadlábra helyezését.
  2. A fiatalkorúak előzetes letartóztatási idejét le kell rövidíteni.
    Ezért:
    • a megyei /fővárosi/ ügyészek az előzetes letartóztatás kezdetétől számított 2 héten belül küldjék meg a vádiratot a bíróságnak.
    • a bíróságok elnökei 2 héten belül a tárgyalást folytassák le.
    • 2 hónapon belül még a komplikált bunügyben is ítélet szülessen, melyet azonnal foglaljanak írásba, hogy fellebbezés esetén 5 napon belül a felsőbb bíróságnál legyenek az iratok.
    • a fellebbezési bíróságok az előzetes letartóztatásban lévő fiatalkorúak ügyét soron kívül tárgyalják.
  3. A Belügyminiszter elvtárs intézkedjen, hogy a fiatalkorúak élelmezése, tisztálkodása, séta stb. terén lévő visszásságok - melyeket a jelentés felvet - megszunjenek, s a mulasztásért felelős személyeket felelősségre kell vonni. Biztosítani kell, hogy a Büntetésvégrehajtási Szabályzatban lefektetett elvek valamennyi börtönben érvényre jussanak.
  4. A börtönökben és nevelőintézetekben biztosítani kell a megtévedt fiatalkorúak átnevelését és munkára való szoktatását.
    Ezért:
    • biztosítani kell a javító-nevelő intézetekbe utalt tanköteles fiatalkorúak iskolai oktatását. Erre a célra külön intézetet kell biztosítani.
    • a javító-nevelő intézetekbe nem utalható még nem bunöző, de erkölcsi romlásnak kitett 9-14 éves gyerekek részére zárt intézetet kell létrehozni, ahol speciális nevelést kell számukra biztosítani.
    • meg kell szervezni a börtönökben és nevelőintézetekben lévő fiatalkorúak munkával való foglalkoztatását. Lehetővé kell tenni, hogy szakmát tanuljanak. Biztosítani kell a fiatalkorúak rendszeres nevelését, előadásokon, politikai foglalkozásokon, kulturális és sport rendezvényeken keresztül.
    • a DISZ KV. és a területi DISZ szervek kísérjék figyelemmel a fiatalkorúak javító-nevelő intézetekben folyó nevelését. Előadásokkal, az ifjúság életét megmutató kiállításokkal nyújtsanak segítséget az intézetek nevelőinek.
  5. A javító-nevelő intézetekben folyó nevelőmunka színvonalát jelentősen emelni kell:
    • egységes irányítás alá kell vonni a jelenleg különböző minisztériumokhoz tartozó javító-nevelő intézeteket.
    • a gyermek- és ifjúságvédelmi ügyek egységes irányítására, ellenőrzésére és a teendőkkel foglalkozó szervek munkájának koordinálására vagy a Minisztertanács közvetlen alárendeltségében, vagy az Oktatásügyi Minisztériumban egy megfelelő szakemberekből álló szervet /osztály, főosztály/ kell létrehozni.
    • az Oktatásügyi Minisztérium szervezze meg a fiatalkorúak börtönében és a javító-nevelő intézetekben dolgozó pedagógusok és nevelők rendszeres képzését a Szovjetunió és a népi demokráciák országai és a saját tapasztalataink alapján.
  6. A börtönökből szabadult és javító-nevelő intézetekből elbocsátott fiatalkorúak munkába való elhelyezkedését és további nevelését biztosítani kell:
    • a vállalatok vezetőit kötelezni kell a börtönből és javító-nevelő intézetekből szabadult, szakmával rendelkező fiatalkorúak felvételére.
    • a javító-nevelő intézetekből elbocsátott és általános iskolát végzett fiatalkorúak munkába való elhelyezését az MTH biztosítsa.
    • az üzemi párt- és DISZ szervezetek, szakszervezeti bizottságok fokozott gonddal foglalkozzanak a börtönökből és javító-nevelő intézetekből az üzemekbe került fiatalok további nevelésével.
  7. Az Igazságügyminisztériumban és a Legfőbb Ügyészségen nagyobb súlyt helyezzenek a fiatalkorúak ügyével való foglalkozásra:
    • a Legfőbb Ügyészségen a fiatalkorúak csoportját önálló osztállyá kell átszervezni, irányításáért a Legfőbb Ügyészség egyik helyettes vezetője legyen a felelős.
    • az osztály vezetője legyen a kollégium tagja.
    • az Igazságügyminiszter szervezze meg a fiatalkorúakkal foglalkozó bírák segítését, speciális képzésüket.
  8. A Népmuvelési Minisztérium tegyen intézkedéseket, hogy az irodalom, színház és a film dolgozza fel a gyermek- és ifjúságvédelmi munka eddigi eredményeit. Segítse elő a szovjet tapasztalatok felhasználását és az ilyen tárgyú külföldi anyag lefordítását.

Budapest, 1955. október 10.

Czinege Lajos

MOL 276. f. 65. cs. 324. őe. Magyar Országos Levéltár MDP Rákosi Mátyás titkári iratai.

Ezen a napon történt március 29.

1905

Rejtő Jenő („P. Howard”) magyar író (†1943)Tovább

1912

A Déli-sarkról visszatérő Robert Falcon Scott kapitány és bajtársai (Wilson, Bowes, Oates) életüket vesztik a hóviharban (Scott naplójába...Tovább

1919

A Forradalmi Kormányzótanács közzétette – többek között – XIV. számú rendeletét a nevelési és oktatási intézmények köztulajdonba vételéről...Tovább

1946

Megalakul a MASZOVLET (Magyar-Szovjet Légiforgalmi Rt), a mai MALÉV elődje.Tovább

1971

Kiss Manyi Kossuth- és Jászai Mari-díjas színésznő (*1911)Tovább

  •  
  • 1 / 2
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

Örömmel adunk hírt róla, hogy megjelent az ArchívNet idei első száma, amelyben négy forrásismertetés olvasható. Ezek közül kettő magyar és ukrán emigránsok hidegháború alatti történetével foglalkozik egymástól nagyon eltérő látószögekből. A következő két forrásismertetés közül az egyik társadalmi önszerveződést ismertet kapcsolódó dokumentumokkal, míg a másik folytatja egy iratanyag oroszországi összeállítása, Magyarországra szállítása hátterének a bemutatását.

Az időrendet tekintve kívánkozik az első helyre Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) helytörténeti szempontból is értékes ismertetése, amely a gróf Károlyi Lászlóné Apponyi Franciska által alapított és elnökölt Virágegylet történetét mutatja be levéltári források segítségével 1936-ig. A Fótról az 1920-as években Zebegénybe költöző nemesasszony új lakhelyén sem hagyott fel a már korábban is végzett szociális tevékenyégével: a Dunakanyarban többek között egy gyermeksegítő-nevelő egyletet hozott létre, amelynek egyben fő finanszírozója volt. Hogy a szervezet saját bevétellel is rendelkezzen, Apponyi Franciska a településen turistaszállásokat is létrehozott – ezzel pedig hozzájárult ahhoz, hogy Zebegényt még több turista keresse fel az 1930-as években.

Retrospektív módon mutatja be Máthé Áron (elnökhelyettes, Nemzeti Emlékezet Bizottsága), hogy a vitatott megítélésű, szovjetellenes ukrán emigrációt miként próbálta saját céljaira felhasználni az Egyesült Államok hírszerzése – amely folyamatban egy magyar emigránsnak, Aradi Zsoltnak is volt feladata. Az eseménysort egy később papírra vetett, titkosítás alól feloldott összefoglaló alapján tárja az olvasók elé. A kidolgozott akcióról a szovjet félnek is volt tudomása – erről pedig a szovjeteknek kémkedő „Cambridge-i ötök” legismertebb tagja, az angol Kim Philby számolt be defektálása után visszaemlékezésében.

Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) az olaszországi magyar emigráció pillanatnyi helyzetéről készült összefoglalót prezentálja. Ez a „pillanatnyi helyzet” az 1953-as év, amikor báró Apor Gábor, korábbi szentszéki követ, ekkoriban a Magyar Nemzeti Bizottmány római irodájának a vezetője egy kérésre összeírta, hogy milyen helyzetben éli mindennapjait az olaszországi magyar emigráció az egyetemi tanároktól a trieszti menekülttábor lakóin át a sportolókig. Az egykori diplomata összefoglalójában nemcsak a mikroszintű, helyi ügyek kerülnek elő, hanem a nagypolitikai események is, így például Mindszenty József esztergomi érsek ügye, annak megítélése, valamint a magyarországi kommunista propaganda itáliai hatásai.

Idei első számunkban közöljük Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) előző lapszámban megjelent forrásismertetésének a második részét. A szerző további dokumentumok ismertetésével mutatja be, hogy harminc évvel ezelőtt milyen módon kerültek Magyarországra Oroszországból a néhai miniszterelnökre, Bethlen Istvánra vonatkozó iratok. A szerző mindezek mellett – az iratok ismeretében – Bethlen szovjetunióbeli fogságával kapcsolatban is közöl új infromációkat.

Az idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet következő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

Budapest, 2024. március 13.
Miklós Dániel
főszerkesztő