N. Lajos és társai, köztük 1956-os forradalmárok is, „Igazságot Magyarországnak”, „A nemzeti függetlenségért küzd a...Tovább
"Legfőbb érték az ember"
„A zárkák két személyesek, kicsiny, szűk helyiségek. Egy-egy kétszemélyes zárkában azonban nem két fiatal, hanem 12 van elhelyezve. Öt szalmazsákon fekszik a 12 fiatalkorú. Több szalmazsák nem is volna a helyiség rövidsége miatt itt elhelyezhető. Ezek a szalmazsákok is aligha mondhatók, hogy szalmával tömöttek. Kb. 10 cm magasságúak, töredékkel teltek, piszkosak, úgyhogy a falnál összeállítva nem magasabb 50 cm-nél az 5 zsák. A leány letartóztatottak nem is fekszenek a zsákokra, inkább a padlóra, pokrócra, mert annyira bolhásak, poloskásak a zsákok, hogy nem bírnak azon aludni.”
Jelentés
Adminisztratív Osztály. | Szigorúan bizalmas! Készült 2 pld-ban K/11/C/263/955.Lné. |
J e l e n t é s
A börtönökben és nevelőintézetekben lévő fiatalkorúak helyzetéről.
Az Igazságügyminisztérium jelentése alapján - mely a Kozma utcai börtönről szólt - megvizsgáltuk 12 börtönben és 7 nevelőintézetben a fiatalkorúak helyzetét.
Megállapítottuk, hogy a börtönökben különösképp az előzetes letartóztatásban lévő fiatalkorúak helyzete turhetetlen és összeegyezhetetlen pártunk politikájával. A törvényes előírások egyáltalán nincsenek betartva. A büntetés alapvető célja a munkára, a becsületes életre való nevelés az előzeteseknél egyáltalán nem, a jogerősen elitélteknél is csak nagyon kismértékben van biztosítva. A zsúfoltság, a nevelők gyenge felkészültsége, a munkáltatás hiánya az elitéltek megjavításának és átnevelésének megvalósítását lehetetlenné teszi. /Jelenleg a börtönökben 200 fő előzetes letartóztatásban és 575 fő elitélt fiatalkorú van /.
A levegőtlen, zsúfolt, büdös, gyakran férges cellák a büntetés célját jóval a legelemibb egészségügyi rendszabályokat sem lehet betartani.
A börtönökben lévő fiatalkorúak helyzetét részleteiben az alábbiak jellemzik:
- Zsúfoltság, 1-2 személyes cellákban 6-12 fő fiatalkorú van. Egy ágyon, illetve szalmazsákon - melyben törek és rengeteg bolha van - 2-3 fő fekszik, egyeseknek pedig csak a padlón jut hely. Az előzetes letartóztatottaknál a zsúfoltság a zsúfoltság következtében nincs biztosítva a szabályzatokban előírt elkülönítés. A fiatalkorúak a felnőttekkel, első buntényes a visszaesővel, egészséges a fertőzöttel van egy cellába bezárva.
- Az orvosi vizsgálat a börtönökben rendszeres. Lehetőség van hetenkénti fürdésre. Az elitéltek alsó- és ágynemujének tisztántartása azonban nincs biztosítva. A lepedők, törülközők, alsó fehérnemuek piszkosak /4-5 főnek van egy törülközője/. A börtönparancsnokságok által adott 12.5 dkg szappan kevés a kellő tisztálkodásra. /szabályzat 20 dkg szappant ír elő/. A zárkában általában egy lavór, 2 ivópohár és 1 - a legtöbb esetben lyukas - ürcsöbör van, mely fertőzi az amúgy is elhasznált levegőt. Egészségügyi papírt az elítéltek nem kapnak, ezért ujjukat, vagy fehérnemujüket használják.
Az előírt 3 órás séta helyett az elitélteknek csak 20-30 percet biztosítanak, de gyakran ez is elmarad. A fiatalkorúak nem kapják meg étkezésük során az előírt kalória mennyiséget. Tejet, gyümölcsöt egyáltalán nem kapnak. A börtönökben lévő étkezési norma /11-14 Ft./. - A buncselekményt elkövető fiatalkorúak nevelését, átnevelését javító intézeteink közül az MTH intézetek jelentős munkát fejtenek ki és komoly eredményeket értek el a fk. bunözők átnevelésében, számos jó szakmunkás került ki intézeteikből. A fk-ak elhelyezése egészséges, tiszta, minden beutaltat munkára fognak és rendszeresen foglalkoznak velük. Nem mondható ez el az Oktatásügyi Minisztérium kezelésében lévő mezőgazdasági jellegu nevelőintézetekről, melyek rendkívül elhanyagoltak, elhelyezésük piszkos, a beutaltak gondozatlanok és a nevelésben anarchia uralkodik. Az igazgatók felső irányítás és ellenőrzés hiányában saját elgondolásuk szerint szervezik meg a beutaltakkal való foglalkozást, nevelést. Nem ritka a nevelők részéről a beutaltak bántalmazása sem. A munkáltatás is csak részben van biztosítva, az intézetektől teljesen független vállalatoknál.
A börtönökben előzetes letartóztatásban lévő fk-ak nevelése nem folyik, erre a felnőttek börtönei nem is alkalmasak, bár a fk-ak általában 2 hónapot, gyakrabban azonban a lassú büntetőeljárás következtében 5-6 hónapot is töltenek ítélethozatalig előzetes letartóztatásban. Az előzetes letartóztatás ideje alatt a többségében nem teljesen elzüllött fiatalkorúak semmittevésre vannak kárhoztatva, elszoknak a munkától, és a velük együtt bezárt néhány megrögzött bunözőtől megtanulnak olyan bunözési fogásokat, melyekről korábban nem is tudtak.
A nevelés még a fiatalkorúak országos börtönében is jórészt megoldatlan - bár a feltételek többé- kevésbé biztosítva vannak -, rendszeres, tervszeru, egészséges nevelésről mégsem lehet beszélni, mert a legfontosabb, a munkáltatás nincs megoldva. A parancsnokság a rövid büntetéseket /6-8 hó/ be sem osztja munkára.
A fiatalkorúak nevelését akadályozza az is, hogy a BV. a börtönben megtiltotta a sajtó olvasását, csak a szépirodalmi könyvet engedélyezte. Filmvetítés is csak abban az esetben van, ha a börtönparancsnokság azt jónak látja. A nevelők az elítéltekkel keveset foglalkoznak, arról feljegyzést nem készítenek. Politikai nevelés nem folyik, a kultúr- és sportfoglalkozások nincsenek megszervezve. Akadályozza a nevelést a fiúk és a lányok egy börtönben való elhelyezése. E körülmény gyakran megbontja a fegyelmet úgy a fiúk, mint a leányok mindent elkövetnek, hogy láthassák egymást, őrjöngenek, beverik az ablakot, stb.
Összefoglalva: a zsúfoltság, a célirányos, tervszeru nevelés, a munkáltatás hiánya, a káros semmittevés sem a kulturált munkáséletet szoktatja meg az elítéltekkel, hanem a semmittevést, a tespedést, a piszkot, a buzt. Az ilyen környezetből szabaduló fiatalkorúak a szabad életben nem a becsületes munkát választják, hanem ismét a bun útjára térnek, ezt mutatja a visszaesők nagy száma is /1955-ben 162 fő visszaeső fiatalkorút ítéltek el a bíróságok/.
J a v a s l a t o k:
- Az Igazságügyminisztérium a Legfőbb Ügyészség és a Belügyminisztérium vizsgálja felül:
- az előzetes letartóztatásban levő fiatalkorúak ügyét és helyezzék szabadlábra azokat, kiknek letartóztatása nem indokolt /pl. szökésétől nem kell tartani/.
- a kisebb jelentőségu buncselekményért jogerősen elítélt fiatalkorúak ügyét, és indokolt esetben javasolják feltételes szabadlábra helyezését.
- A fiatalkorúak előzetes letartóztatási idejét le kell rövidíteni.
Ezért:- a megyei /fővárosi/ ügyészek az előzetes letartóztatás kezdetétől számított 2 héten belül küldjék meg a vádiratot a bíróságnak.
- a bíróságok elnökei 2 héten belül a tárgyalást folytassák le.
- 2 hónapon belül még a komplikált bunügyben is ítélet szülessen, melyet azonnal foglaljanak írásba, hogy fellebbezés esetén 5 napon belül a felsőbb bíróságnál legyenek az iratok.
- a fellebbezési bíróságok az előzetes letartóztatásban lévő fiatalkorúak ügyét soron kívül tárgyalják.
- A Belügyminiszter elvtárs intézkedjen, hogy a fiatalkorúak élelmezése, tisztálkodása, séta stb. terén lévő visszásságok - melyeket a jelentés felvet - megszunjenek, s a mulasztásért felelős személyeket felelősségre kell vonni. Biztosítani kell, hogy a Büntetésvégrehajtási Szabályzatban lefektetett elvek valamennyi börtönben érvényre jussanak.
- A börtönökben és nevelőintézetekben biztosítani kell a megtévedt fiatalkorúak átnevelését és munkára való szoktatását.
Ezért:- biztosítani kell a javító-nevelő intézetekbe utalt tanköteles fiatalkorúak iskolai oktatását. Erre a célra külön intézetet kell biztosítani.
- a javító-nevelő intézetekbe nem utalható még nem bunöző, de erkölcsi romlásnak kitett 9-14 éves gyerekek részére zárt intézetet kell létrehozni, ahol speciális nevelést kell számukra biztosítani.
- meg kell szervezni a börtönökben és nevelőintézetekben lévő fiatalkorúak munkával való foglalkoztatását. Lehetővé kell tenni, hogy szakmát tanuljanak. Biztosítani kell a fiatalkorúak rendszeres nevelését, előadásokon, politikai foglalkozásokon, kulturális és sport rendezvényeken keresztül.
- a DISZ KV. és a területi DISZ szervek kísérjék figyelemmel a fiatalkorúak javító-nevelő intézetekben folyó nevelését. Előadásokkal, az ifjúság életét megmutató kiállításokkal nyújtsanak segítséget az intézetek nevelőinek.
- A javító-nevelő intézetekben folyó nevelőmunka színvonalát jelentősen emelni kell:
- egységes irányítás alá kell vonni a jelenleg különböző minisztériumokhoz tartozó javító-nevelő intézeteket.
- a gyermek- és ifjúságvédelmi ügyek egységes irányítására, ellenőrzésére és a teendőkkel foglalkozó szervek munkájának koordinálására vagy a Minisztertanács közvetlen alárendeltségében, vagy az Oktatásügyi Minisztériumban egy megfelelő szakemberekből álló szervet /osztály, főosztály/ kell létrehozni.
- az Oktatásügyi Minisztérium szervezze meg a fiatalkorúak börtönében és a javító-nevelő intézetekben dolgozó pedagógusok és nevelők rendszeres képzését a Szovjetunió és a népi demokráciák országai és a saját tapasztalataink alapján.
- A börtönökből szabadult és javító-nevelő intézetekből elbocsátott fiatalkorúak munkába való elhelyezkedését és további nevelését biztosítani kell:
- a vállalatok vezetőit kötelezni kell a börtönből és javító-nevelő intézetekből szabadult, szakmával rendelkező fiatalkorúak felvételére.
- a javító-nevelő intézetekből elbocsátott és általános iskolát végzett fiatalkorúak munkába való elhelyezését az MTH biztosítsa.
- az üzemi párt- és DISZ szervezetek, szakszervezeti bizottságok fokozott gonddal foglalkozzanak a börtönökből és javító-nevelő intézetekből az üzemekbe került fiatalok további nevelésével.
- Az Igazságügyminisztériumban és a Legfőbb Ügyészségen nagyobb súlyt helyezzenek a fiatalkorúak ügyével való foglalkozásra:
- a Legfőbb Ügyészségen a fiatalkorúak csoportját önálló osztállyá kell átszervezni, irányításáért a Legfőbb Ügyészség egyik helyettes vezetője legyen a felelős.
- az osztály vezetője legyen a kollégium tagja.
- az Igazságügyminiszter szervezze meg a fiatalkorúakkal foglalkozó bírák segítését, speciális képzésüket.
- A Népmuvelési Minisztérium tegyen intézkedéseket, hogy az irodalom, színház és a film dolgozza fel a gyermek- és ifjúságvédelmi munka eddigi eredményeit. Segítse elő a szovjet tapasztalatok felhasználását és az ilyen tárgyú külföldi anyag lefordítását.
Budapest, 1955. október 10.
Czinege Lajos
MOL 276. f. 65. cs. 324. őe. Magyar Országos Levéltár MDP Rákosi Mátyás titkári iratai.
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt december 21.
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
ArchívNet 2024/5-6.
Tisztelt Olvasók!
Az ArchívNet idén utoljára jelentkezik friss lapszámmal. Az idei utolsó, összevont lapszámunkban megjelent forrásismertetések országunk határain belülre és kívülre kalauzolják az olvasókat. A publikációk foglalkoznak az első világháború után évekig rendezetlenül maradt magyar-osztrák határkérdés utóéletével, a második világháború alatt Magyarország határaitól távol zajlott Don-kanyarbeli harcokkal, a Budapesten, azonban hivatalosan az Egyesült Államok területén tartózkodó Mindszenty József menedékével, valamint a kárpátaljai magyarság identitásának kérdésével.
Az idei harmadik számunkban jelent meg Fiziker Róbert (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Győr-Moson-Sopron Vármegye Soproni Levéltára) forrásismertetése, amelyben a szerző a nyugat-magyarországi kérdés rendezésének az utóéletéről mutatott be egy dokumentumot. Az ismertetés időközben kétrészesre bővült: mostani számunkban egy újabb irat kerül bemutatásra, amely a magyar felkelők okozta károk megtérítésének az ügyéhez szolgáltat további információkat.
Egy másik ismertetés folytatása is friss számunkban kapott helyet. Molnár András (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Zala Vármegyei Levéltára) Tuba László hadnagy harctéri naplóját adja közre. A második rész a 47. gyalogezred II. csáktornyai zászlóaljának a Don menti tevékenységét mutatja be 1942. június 28-tól szeptember 12-ig. Az eddig publikálatlan napló a zászlóalj történetének egyedülálló forrása, mivel mindezidáig kevés korabeli kútfő volt ismert a csáktornyai egység doni működésére vonatkozóan.
Mindszenty József bíboros menedékének ügyét Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) egy sajátos szempontból világítja meg. A szerző az Associated Press korabeli tudósítója, Anthony Pearce cikkei, megnyilvánulásai – illetve a magyar állambiztonságnak adott jelentések – alapján elemzi, hogy az újságíró milyen módon kezelte, adott hírt a budapesti amerikai követségen tartózkodó Mindszenty helyzetéről.
Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) egy, a kárpátaljai magyarságra vonatkozó sajátos elképzelést, valamint annak utóéletét mutatja be. Balla László az 1970-es évek közepén publikált cikksorozatában fejtette ki álláspontját a „szovjet magyarok” fogalmáról, a „szovjet magyarság” mibenlétéről. Balla elgondolása nem okozott osztatlan sikert, és mint a bemutatott külügyi dokumentumok is bizonyítják: a magyar-szovjet viszonyra is kihatással volt.
Az idei utolsó számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kézirataikat. Köszönjük továbbá a 2024. évben, a korábbi számainkba ismertetéseket küldő szerzőinknek is a bizalmát, amiért megtisztelték szerkesztőségünket írásaikkal. A jövőbe tekintve: az ArchívNet 2025-ben is várja a forrásismertetéseket a 20. század gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténetére vonatkozóan.
Budapest, 2024. december 18.
Miklós Dániel
főszerkesztő