"Legfőbb érték az ember"

1955-ben fiatalkorúként börtönben

„A zárkák két személyesek, kicsiny, szűk helyiségek. Egy-egy kétszemélyes zárkában azonban nem két fiatal, hanem 12 van elhelyezve. Öt szalmazsákon fekszik a 12 fiatalkorú. Több szalmazsák nem is volna a helyiség rövidsége miatt itt elhelyezhető. Ezek a szalmazsákok is aligha mondhatók, hogy szalmával tömöttek. Kb. 10 cm magasságúak, töredékkel teltek, piszkosak, úgyhogy a falnál összeállítva nem magasabb 50 cm-nél az 5 zsák. A leány letartóztatottak nem is fekszenek a zsákokra, inkább a padlóra, pokrócra, mert annyira bolhásak, poloskásak a zsákok, hogy nem bírnak azon aludni.”

Feljegyzés 

IGAZSÁGÜGYMINISZTÉRIUM.

1630-1/55 VIII/ 23/1
c/263/55

L. Apró
955. VIII.26.

F e l j e g y z é s .

1955. augusztus 12-én a Kozma utcai Országos Börtönben megvizsgáltuk a fiatalkorúak elhelyezését, továbbá, hogy mennyi idő alatt kerülnek elszállításra, mennyi időt töltenek és milyen körülmények között előzetes letartóztatásban.

Négy zárkában vannak elhelyezve a fiúk és két zárkában a lányok. A zárkák két személyesek, kicsiny, szuk helyiségek. Egy-egy kétszemélyes zárkában azonban nem két fiatal, hanem 12 van elhelyezve. Öt szalmazsákon fekszik a 12 fiatalkorú. Több szalmazsák nem is volna a helyiség rövidsége miatt itt elhelyezhető. Ezek a szalmazsákok is aligha mondhatók, hogy szalmával tömöttek. Kb. 10 cm magasságúak, töredékkel teltek, piszkosak, úgyhogy a falnál összeállítva nem magasabb 50 cm-nél az 5 zsák. A leány letartóztatottak nem is fekszenek a zsákokra, inkább a padlóra, pokrócra, mert annyira bolhásak, poloskásak a zsákok, hogy nem bírnak azon aludni. A fiatalkorúak saját behozott rongyos, piszkos ruhájukban vannak, amelyet kimosni nincs alkalmuk. Mint a kísérőnk mondotta, 5 dkg szappant kapnak havonta egy személyre, ez pedig csak 3 napra elég. Egy lavór van a helyiségükben. Hatan mosdanak egy lavór vízben, mert több vizet nem kapnak. WC nincs, erre a célra egy vödör van ebben a szuk helyiségben a 12 fiatalkorú részére. Sétán legutóbb megelőzően 8 nappal voltak az udvaron. - A kísérő őrmester elvtárs azt mondta, hogy az esőzés miatt nem tudták kivinni a foglyokat, mert a sáros udvarról sok piszkot vittek be a házba.

Ilyen zsúfolt, egészségtelen körülmények között hosszú hónapokat töltenek tétlenül. Munkát semmit sem végeznek. A büntetőeljárás lassúsága folytán átlag 3 hónapot töltenek itt a fiatalkorúak, de akinek rövidebb tartam a büntetése - 6-7 hónap -, azokat már nem is szállítják Sátoraljaújhelyre a fiatalkorúak börtönébe, hanem itt tölti le semmittevéssel, munkátlanul, egészségtelen körülmények között az elitélési időt. Bizonyos, hogy az eddigi csavargó, munkakerülő fiatalok - és túlsúlyban ilyenekről van szó - nem válnak rendesebbé, és aki azelőtt dolgozott is, az is csak elszokik a munkától, a szabad életben nehezen fog helytállni, becsületes emberré válni. Nem csak hogy segítséget nem kap ahhoz, hogy a kulturáltabb, tisztességes munkáséletet megismerje, hanem ellenkezőleg, a piszkot, a munkátlanságot szokja meg, és nem utolsósorban a homoszekszualitásra való hajlam is kifejlődhet, és ahogy a tapasztalat ezt mutatja, ez nem is marad el az ilyen zsúfolt, embertelen körülmények között való élésnél.

Véleményünk szerint sürgősen kell változtatni ezen a helyzeten. Átlagosan 60-70 fiatalkorú van előzetes letartóztatásban, és ezek szabadulásuk után nem a szocializmus lelkes építői, hanem inkább annak gátlóivá válnak, és környezetükre is rossz befolyást gyakorolnak.

A fiatalkorúak vonatkozásában minden területen külön rendelkezések vannak érvényben. Külön törvény rendelkezik arról, hogy az ügyészek, bírák milyen megkülönböztetett eljárás útján intézzék a fiatalkorúak ügyeit, hogy a nevelő hatás náluk fokozottabban érvényesüljön. Ugyanakkor az ezen a területen fennálló állapot turhetetlensége miatt az igazságügyi szerveknél érvényesülni kívánt nevelő hatás ilyen körülmények között értelmetlenné válik.

Ha a börtönviszonyok problémája nem is oldható meg rövid időn belül, azonban a nem nagy számú előzetes, illetve büntetését töltő fiatalok elhelyezésének megjavítása nem tur halasztást.

Javasoljuk, hogy az illetékes szervek haladéktalanul vizsgálják meg, és szüntessék meg a fennálló állapotot.

Budapest, 1955. augusztus 16.

 

Hegedüs Andrásné s.k.
Legfőbb Ügyészség
 Ságvári Magda s.k.
Igazságügyminisztérium

A jelentés az eredetivel megegyezik
Csendes Károly

MOL 276. f. 65. cs. 324. őe. Magyar Országos Levéltár MDP Rákosi Mátyás titkári iratai.

Ezen a napon történt március 23.

1901

Esterházy Pál herceg, a művészet és tudomány támogatója (†1989)Tovább

1912

Wernher von Braun, német rakétamérnök, a Harmadik Birodalom, majd az Amerikai Egyesült Államok rakétaprogramjának egyik vezetője (†1977)...Tovább

1915

Fél éven tartó ostrom után a Przemyśl erőd kapitulál az oroszok előtt (első világháború).Tovább

1919

Benito Mussolini Milánóban megalapítja a fasiszta mozgalmat.Tovább

1920

Pozsonyban megalakul a Magyar–Német Keresztényszocialista Párt.Tovább

  •  
  • 1 / 3
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!
 

Megjelent a 25. évébe lépő ArchívNet idei első száma. A lapszámban négy forrásismertetés olvasható, amelyek a 20. századi magyar történelem eseményeit egyéni sorsokon keresztül mutatják be.

Bede Erika (doktorandusz, Babeş-Bolyai Tudományegyetem) a magángyűjteményként létező családi örökség egyes darabjait mutatja be két részes forrásismertetésében. Az írás különlegessége, hogy a szerző nagyapja a források főszereplője, akit – sok más erdélyi magyarhoz hasonlóan – felnőtt, katonakorú férfiként többszörösen is érintett a második bécsi döntés 1940-ben: előbb a román, majd a magyar hadsereg mundérjában töltött időt alig pár év leforgása alatt. Az ismertetés első részében a romániai katonaidőhöz kapcsolódó levelek állnak a fókuszban.

Mindszenty József amerikai menedékéhez kapcsolódóan mutatja be Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) egy személy budapesti tevékenyégét. A forrásismertetés főszereplője azonban nem magyar, hanem egy külföldi diplomata: Josida Kenicsíró, aki követként kezdte meg budapesti küldetését, majd ő lett Japán első Magyarországra delegált nagykövete. A hercegprímás ügyében végzett tevékenysége feltűnő volt a magyar állambiztonság számára, amely több jelentést is készített a diplomatáról.

Tomek Vince, a piarista rend generálisaként töltött be fontos, nagy befolyással járó pozíciót a római katolikus egyházon belül. Számos egyházi vezetővel, intézménnyel állt kapcsolatban. Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) Tomek egy idős korában papírra vetett feljegyzését-visszaemlékezését ismerteti publikációjában, amelyben a kegyesrend nyugállományú vezetője idézte fel a kapcsolatát a Pápai Magyar Intézettel.

Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) forrásismertetésében Bethlen Margit, Bethlen István néhai miniszterelnök özvegyének a kárpótlási ügyét mutatja be. A kárpótlásra az NSZK 1957-ben hozott rendelkezése adott lehetőséget, és Bethlen Margit az 1944-ben elszenvedett atrocitások miatt kívánt élni ezzel a lehetőséggel. A folyamat azonban számos nehézségbe ütközött, és csak lassan haladt előre. Idei első lapszámunkban a forrásközlés második része olvasható.

Az idei első számban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, egyben felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet idén is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
 

Budapest, 2026. március 13.

Miklós Dániel
főszerkesztő