Parasztpolitika papíron és a valóságban 1953–1954 fordulóján

Panaszlevelek Nagy Imre miniszterelnökhöz

„Az elítéltetésem alapjául szolgáló cselekményt 1953. július 30-án […] követtem el a tudattalanság határán mozgó rendkívül felindult lelkiállapotban, amit a sértett Korpics József csáfordi községi vb. elnök velem szemben indokolatlanul energikus magatartása és a bizottsági tagok némelyikének durva bánásmódja váltott ki belőlem. A […] gúnyolódó szavakon felháborodva csaptam a csupasz kútmerítő rúddal, tehát nem fegyverrel, hanem a kezem ügyében levő ártalmatlan szerszámmal Korpics József felé, akit meg nem ütöttem, és meg nem sebesítettem.”

Juhász Sándor szeghalmi lakos panasza a tagosítás során elszenvedett sérelme, valamint a jogszabályban előírtnál kevesebb háztáji föld miatt

a.

Juhász Sándor kérelme a Minisztertanács Titkárságához

Szeghalom, 1953. november 11.

Nagy Imre Elvtárs Titkársága
Budapest
Kossuth Lajos tér 4.

Juhász Sándor Szeghalom VII. ker. 8. sz. alatti lakos, kérem, szíveskedjen felvilágosítást adni arról, hogy 1952. okt. 1-én TSzCs-be betagosított[ák a] földem tanyával, amely egyedüli lakásom. Földem helyett csereingatlant lakás nélkül kaptam. Én termelőszövetkezeti tag nem vagyok. Kincstári tartalékból haszonbérelt földem (6 kh.) jelen lakásomtól 30 km. távolságra van.

A tsz. vezetősége azt állítja, hogy nincs jogom tanyámon lakni, és még kevésbé van jogom háztáji gazdálkodáshoz itt földet igényelni. Kérem, hogy tanyaudvaromon kívül, újabb rendelkezés szerint 1600 négyszögöl földet tanyámnál adjanak nekem. Tekintettel arra, hogy lakásom itt van, és jószágom ne a tszcs. földjén, hanem az enyémen járjon. Ezen kívül 300 négyszögöl szőlőm és kis gyümölcsösöm van itt, amelyért csereingatlant nem kaptam.

Itt jártam már ez ügyben a Tanácsnál, de azt mondják, 800 négyszögöl tanyaudvari földnél többre nincs jogom.

Kérem tehát figyelembe venni kérésemet, és felvilágosítást adni, van-e jogom 1600 négyszögöl háztáji földhöz itt, tanyai lakásomnál? Házam sehol másutt nincs.

Mint egyéni gazdálkodó remélem a támogatást.

Szíves válaszát várom.

Szeghalom, 1953. nov. 11.

Juhász Sándor
Szeghalom
VII. ker. 8. sz.

U. i. A TSzCs, amely területén lakom, nekem háztáji földet nem mért ki, és több földje volt megkapálatlanul, és gyom miatt semmi termés nem volt róla betakarítható.

Jelzet: MOL XIX-A-2-v-848/1954. Nagy alakú vonalas füzetlapra kézzel, tintával írt levél.

b.

A minisztertanács elnöki titkárságának átirata az illetékes helyi hatósághoz, melyben azt Juhász Sándor panaszának kivizsgálására utasítja

Budapest, 1954. január 15.

848/1954.
[195]4. január 15.

Megyei Tanács Elnökének
Békéscsaba

Mellékelten megküldjük Juhász Sándor, Szeghalom, VII. 8. sz. alatti lakos Minisztertanács Elnökéhez írt beadványát, melyben sérelmezi, hogy elvett tanyája helyett másikat nem kapott, valamint azt, hogy jelenlegi lakhelyén kevés háztáji földet biztosítottak részére.
Kérjük az Elvtársat, hogy az ügyet vizsgáltassa meg, és az eredményről február 23-ig küldjön értesítést a csatolt beadvány és nevezettnek küldött válaszmásolatuk egyidejű megküldése mellett.

1 db. melléklet

Elvtársi üdvözlettel:

(Hornok Bálint)
Minisztertanács Elnökének
Titkársága

Jelzet: MOL XIX-A-2-v-848/1954. Írógéppel írt tisztázat indigós másodlata, Hornok Bálint titkárságvezető saját kezű szignójával.

c.

A járási tanács vb. levele Juhász Sándorhoz, a minisztertanács elnökének írt panaszával kapcsolatban

Szeghalom, 1954. március 13.

 

626-1/23/1954. ikt. sz.
Előadó: Gurmai
Tárgy: Panaszának kivizsgálása

Juhász Sándor
Szeghalom
VII. kerület 8. sz.

Múlt év nov. 11-én kelt levelére közlöm, hogy panasza ügyében a vizsgálatot megtettem, és megállapítottam, hogy felvetett panasza csaknem teljes egészében jogtalan és alaptalan. A háztáji terület növelésére nincs módunk, tekintettel arra, hogy 1952. évi tagosító bizottság telekkönyvi határozata megtörtént.

Szeghalom, 1954. március 13.

Ombódi Sándor s. k.
osztályvezető

Jelzet: MOL XIX-A-2-v-848/1954. Írógéppel írt tisztázat indigós másodlata. Az osztályvezető helyett az előadó látta el szignójával.

d.

A megyei tanács titkárának jelentése a miniszterelnök titkárságának Juhász Sándor ügyéről

Békéscsaba, 1954. április 9.

Békés Megye Tanácsa Végrehajtó Bizottsága
J. 187-3/2/1954.

Tárgy: Juhász Sándor szeghalmi lakos panasza földügyben
Mell.: 1 db.
H. sz.: 848/1954.

Minisztertanács Titkársága
Budapest

Juhász Sándor szeghalmi lakos panaszát kivizsgáltattam, melyről jelentésemet az alábbiakban teszem meg:
A vizsgálat során megállapítást nyert, hogy panaszos földjét az 1952. évi általános tagosítás során betagosították, s helyette kapott csereingatlant, melyet panaszos nem fogadott el. Ez a csereingatlan Vésztő község határában Mágor pusztán volt. Ez az ingatlan az állam részére fel lett ajánlva, melynek elfogadása megtörtént.

Juhász Sándor szeghalmi lakos Budapestre utazott fel, és az építő vállalatnál keresett megélhetést. 1953 őszén Budapestről hazatért, s ahelyett, hogy földjét igényelte volna vissza, kishaszonbérleti földet kért, melyet Kertészsziget területén kapott meg, s ezt nevezett el is fogadta.

Panaszos lakóhelye a szeghalmi Rákóczi III. tip[usú] tsz. területén fekszik, ami valóban csak 800 négyszögöl. Azonban ennek kibővítésére lehetőség nincs, mivel a tagosító bizottság annak idején így telekkönyvezte.

Jelentem továbbá, hogy panaszos Szeghalom község egyik legnagyobb földterülettel rendelkező falusi kizsákmányoló (kulák) veje. Mivel a csoport területén lakik, állandóan lázító munkát végez a csporttagok között. Panaszos a csoport vagyonát, illetve terményét meglopta, s ezért a tsz. ellene a feljelentést megtette, ami jelenleg folyamatban van.

Jelentésemhez csatolom az eredeti panasziratot.

Békéscsaba, 1954. április 9.

Árus Tibor
vb. titkár

Jelzet: MOL XIX-A-2-v-848/1954. Írógéppel írt tisztázat, a vb. titkár saját kezű aláírásával

Ezen a napon történt szeptember 21.

1980

Iraki csapatok benyomulnak Iránba, ezzel megkezdődik a két ország közötti háború.Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt közel két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Beköszöntő

 

Diaszpórák, személyes sorsok

 

A görög eredetű „diaszpóra” fogalom hosszú ideig a zsidó, görög és örmény szétszóratás leírására szolgált, manapság viszont a kényszerű kiűzetés vagy az önkéntes migráció következtében létrejött külföldi etnikai kisebbségi közösségek szinonimájává vált. A diaszpórák idegen befogadó országban tevékenykednek ugyan, de tagjait – a szociológiai vizsgálatok szerint – erős érzelmi kötelékek fűzik származási országukhoz. Magyar diaszpórán általában a 19. század végétől az országot, illetve a Kárpát-medencét több hullámban önként elhagyó, ma Nyugat-Európában és a tengerentúlon élő szórványmagyarságot értjük. Friss adatok szerint a diaszpórában élő magyarok száma – a leszármazottakkal együtt – körülbelül 2,5 millió fő, akiknek a fele azonban már nem tud magyarul.

Az elmúlt évtizedben a tengerentúli magyarság képviselői jelezték, hogy a diaszpóra tagjainak az évtizedek alatt összegyűjtött értékes dokumentumai egyre nagyobb veszélyben, sok esetben a megsemmisülés határán vannak. A Magyar Diaszpóra Tanács ezért 2013-ban elfogadta a Mikes Kelemen Programot, amelynek célja az, hogy a diaszpóramagyarság könyvtári, levéltári örökségét rendezett módon összegyűjtve Magyarországra szállítsák és gondoskodjanak későbbi méltó felhasználásáról. A Nemzetpolitikai Államtitkárság és az Országos Széchényi Könyvtár szervezésében elindított Mikes Kelemen Program 2014. január 1-jén kezdte el munkáját. A program eredményeként az elmúlt hat év során mintegy négyezer doboznyi iratanyag és tárgy érkezett haza a világ minden részéből.

A Magyar Nemzeti Levéltár szakmai partnerként 2015-ben csatlakozott e kezdeményezéshez, felvállalva a levéltárszakmai koordinációt. A Mikes Kelemen Program és a Nemzeti Kulturális Alap által finanszírozott Ithaka-program segítségével folyamatosan közreműködik az európai és tengerentúli emigráció iratanyagának szervezett hazahozatalában, az iratanyagok levéltári struktúrájának kialakításában, majd kutathatóvá tételében. Ennek eredményeként a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárának őrizetébe számos értékes irathagyaték került, amelyekből ízelítőül már az ArchívNet 2017. évi 2–3. összevont száma is közölt két írást.

Idei 4. számunk – „Diaszpórák, személyes sorsok” – fő témája szintén a diaszpóra-lét. Schmidt Anikó Hoffmann Ferenc református lelkésznek az 1920-as, 1930-as években keletkezett, a nyugat-kanadai magyarok életét dokumentáló páratlanul gazdag fényképalbumát mutatja be. Seres Attila varsói levéltári kutatásai alapján ismerteti az erdélyi lengyel diaszpóra életét az 1930-as évek végén, mindemellett közread egy eddig ismeretlen Márton Áron-levelet és egy fényképet, amelyen a püspök is szerepel. Miklós Dániel az Amerikai Egyesült Államokban tartózkodó Eckhardt Tibor 1943-ban kelt levélrészletét közli. Ebben a kisgazdapárti politikus az amerikai politikai helyzetről tájékoztatja magyarországi ismerőseit, egyúttal saját sorsáról is beszámol. Főcze János Paál Árpád nekrológját publikálja, – az erdélyi magyar politikus és publicista ezt Ovtavian Goga román költő, Ady Endre egykori barátja 1938 májusában bekövetkezett halála alkalmából írta. Összeállításunkat Závoczki Adrienn írásával zárjuk, aki levéltári iratok alapján a két világháború között Magyarországon élt olasz állampolgárok sorsába nyújt betekintést

 

Budapest, 2020. szeptember 14.

 

A szerkesztők