Parasztpolitika papíron és a valóságban 1953–1954 fordulóján

Panaszlevelek Nagy Imre miniszterelnökhöz

„Az elítéltetésem alapjául szolgáló cselekményt 1953. július 30-án […] követtem el a tudattalanság határán mozgó rendkívül felindult lelkiállapotban, amit a sértett Korpics József csáfordi községi vb. elnök velem szemben indokolatlanul energikus magatartása és a bizottsági tagok némelyikének durva bánásmódja váltott ki belőlem. A […] gúnyolódó szavakon felháborodva csaptam a csupasz kútmerítő rúddal, tehát nem fegyverrel, hanem a kezem ügyében levő ártalmatlan szerszámmal Korpics József felé, akit meg nem ütöttem, és meg nem sebesítettem.”

 Cs. Nagy Ferenc szeghalmi lakos panasza adóhátralék címén elvett lova és gazdasági felszerelése miatt

a.

Cs. Nagy Ferenc levele Nagy Imre Titkárságára

Szeghalom, 1953. november 10.

Nagy Imre Elvtárs Titkársága
Budapest
Kossuth Lajos tér 4.

Cs. Nagy Ferenc Szeghalom, Táncsics M. u. 24. sz. alatti lakos. Azzal a kéréssel fordulok az Elvtárshoz, hogy szíveskedjen utasítást adni. 1952. okt. 15-én 1 db 4 éves lovamat 1 db lóra való szerszámmal, 1 db. igás-kocsival felidézték a községi tanács udvarára, és igénybe vették felértékelés nélkül. Azóta nem kaptam semmiféle értesítést, hogy gazdasági felszerelésem valakinek, vagy valahova kifizették volna.

Ez év okt. 1-én kértem a Járási Tanácsnál, hogy adják vissza, mert haszonbéres földem megmunkálásánál szükségem van rá. Sok huza-vona után a Járási Tanács vissza is utalta, de a Községi Tanács nem adta hozzájárulását. Végül írásban értesítettek, hogy gazdasági felszerelésemért járó összeget a TSzCs., ahol jelenleg van, az 1952. évről hátralékban lévő adómba fogja majd befizetni. Mivel gazdasági felszerelésem a nevezett adóhátraléknál jóval többet ér, és földem megművelésénél elengedhetetlenül szükséges [továbbra is kérem a fentiek visszaadását]. Több paraszt munkástársam így vissza is kapta. 48 éves vagyok, mindég földműveléssel foglalkoztam. A nép államával szemben kötelességemet mindég tőlem telhető legjobb akarattal teljesítettem, és ezentúl is akarom.

Kérem az Elvtársat, vegye figyelembe kérésemet, adjon módot a további eredményes munkához, aminek egyik előmozdítója gazdasági felszerelésem.

Szíves válaszát várom.

Szeghalom, 1953. november 10.

ifj. Cs. Nagy Ferenc
Szeghalom
Táncsics M. u. 24. sz.

Jelzet: MOL XIX-A-2-v-849/1954. Nagy alakú vonalas füzetlapra kézzel, tintával írt levél.

b.

A minisztertanács elnöki titkárságának átirata az illetékes helyi hatósághoz, melyben azt Cs. Nagy Ferenc panaszának kivizsgálására utasítja

Budapest, 1954. január 15.

849/1954.
[195]4. január 15.

Megyei Tanács Elnökének

Békéscsaba

Mellékelten megküldjük Cs. Nagy Ferenc, Szeghalom, Táncsics u. 24. sz. alatti lakos Minisztertanács Elnökének írt beadványát, melyben a tulajdonát képező - jogtalanul elvett - szerszámok visszaadását kéri.

Kérjük az Elvtársat, hogy az ügyet vizsgáltassa meg, és az eredményről február 23-ig küldjön értesítést a csatolt beadvány és nevezettnek küldött válaszmásolatuk egyidejű megküldése mellett.

1 db. melléklet

Elvtársi üdvözlettel:

Jelzet: MOL XIX-A-2-v-849/1954. Írógéppel írt tisztázat indigós másodlata, Hornok Bálint titkárságvezető saját kezű szignójával.

c.

A járási tanács vb. levele Cs. Nagy Ferenchez, a minisztertanács elnökének írt panaszával kapcsolatban

Szeghalom, 1954. [dátum nélkül]

14/1954. [ikt.] sz.

Cs. Nagy Ferenc részére
Szeghalom

A Minisztertanács Elnökéhez küldött panaszát, mint arra illetékesek, ismét megvizsgáltuk, és megállapítottuk, hogy kérését teljesíteni nem lehet, azért, mert a kért ló és felszerelés az Új Élet tszcs. jogos tulajdonát képezi, ugyanis a tszcs. a fentiek árát január 17-én átutalta az ön adóhátralékába. Így most már önnek adóhátraléka nem áll fenn.

Kérjük a fentiek tudomásulvételét.

[Olvashatatlan aláírás]
Kovács József
vb. elnök h.

Jelzet: MOL XIX-A-2-v-849/1954. Írógéppel írt tisztázat indigós másodlata.

d.

A megyei tanács elnökének jelentése a miniszterelnök titkárságához Cs. Nagy Ferenc ügyének kivizsgálásáról

Békéscsaba, 1954. június 24.

Békés Megye Tanácsa Végrehajtó Bizottsága
N. 187-10/2/1954.

Tárgy: Cs. Nagy Ferenc szeghalmi lakos panasza
Mell.: 2 db.
Hiv. sz.: 849/1954.

Minisztertanács Titkársága
Budapest

Jelentem, hogy tárgyban nevezett panaszát kivizsgáltuk. A vizsgálat megállapította, a nevezett kocsiját és lovát 1952. októberében a községi tanács adóhátralék fejében lefoglalta, és az Új Élet tszcs-nek adta át. A ló és felszerelés árát adóhátralékban a nevezett javára elszámolta. A nevezett Szeghalom leggazdagabb kulákja, és így az adóhátralékának csak egy csekély részét fedezte a ló és kocsinak az ára.

A termelőszövetkezet tulajdonából a kocsit és a lovat az illetőnek visszaadni nem lehet.

Békéscsaba, 1954. június 24.

A vb. nevében:
[Olvashatatlan aláírás]
Dióssi György
vb. elnök h.

Jelzet: MOL XIX-A-2-v-849/1954. Írógéppel írt tisztázat.

Ezen a napon történt szeptember 21.

1980

Iraki csapatok benyomulnak Iránba, ezzel megkezdődik a két ország közötti háború.Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt közel két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Beköszöntő

 

Diaszpórák, személyes sorsok

 

A görög eredetű „diaszpóra” fogalom hosszú ideig a zsidó, görög és örmény szétszóratás leírására szolgált, manapság viszont a kényszerű kiűzetés vagy az önkéntes migráció következtében létrejött külföldi etnikai kisebbségi közösségek szinonimájává vált. A diaszpórák idegen befogadó országban tevékenykednek ugyan, de tagjait – a szociológiai vizsgálatok szerint – erős érzelmi kötelékek fűzik származási országukhoz. Magyar diaszpórán általában a 19. század végétől az országot, illetve a Kárpát-medencét több hullámban önként elhagyó, ma Nyugat-Európában és a tengerentúlon élő szórványmagyarságot értjük. Friss adatok szerint a diaszpórában élő magyarok száma – a leszármazottakkal együtt – körülbelül 2,5 millió fő, akiknek a fele azonban már nem tud magyarul.

Az elmúlt évtizedben a tengerentúli magyarság képviselői jelezték, hogy a diaszpóra tagjainak az évtizedek alatt összegyűjtött értékes dokumentumai egyre nagyobb veszélyben, sok esetben a megsemmisülés határán vannak. A Magyar Diaszpóra Tanács ezért 2013-ban elfogadta a Mikes Kelemen Programot, amelynek célja az, hogy a diaszpóramagyarság könyvtári, levéltári örökségét rendezett módon összegyűjtve Magyarországra szállítsák és gondoskodjanak későbbi méltó felhasználásáról. A Nemzetpolitikai Államtitkárság és az Országos Széchényi Könyvtár szervezésében elindított Mikes Kelemen Program 2014. január 1-jén kezdte el munkáját. A program eredményeként az elmúlt hat év során mintegy négyezer doboznyi iratanyag és tárgy érkezett haza a világ minden részéből.

A Magyar Nemzeti Levéltár szakmai partnerként 2015-ben csatlakozott e kezdeményezéshez, felvállalva a levéltárszakmai koordinációt. A Mikes Kelemen Program és a Nemzeti Kulturális Alap által finanszírozott Ithaka-program segítségével folyamatosan közreműködik az európai és tengerentúli emigráció iratanyagának szervezett hazahozatalában, az iratanyagok levéltári struktúrájának kialakításában, majd kutathatóvá tételében. Ennek eredményeként a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárának őrizetébe számos értékes irathagyaték került, amelyekből ízelítőül már az ArchívNet 2017. évi 2–3. összevont száma is közölt két írást.

Idei 4. számunk – „Diaszpórák, személyes sorsok” – fő témája szintén a diaszpóra-lét. Schmidt Anikó Hoffmann Ferenc református lelkésznek az 1920-as, 1930-as években keletkezett, a nyugat-kanadai magyarok életét dokumentáló páratlanul gazdag fényképalbumát mutatja be. Seres Attila varsói levéltári kutatásai alapján ismerteti az erdélyi lengyel diaszpóra életét az 1930-as évek végén, mindemellett közread egy eddig ismeretlen Márton Áron-levelet és egy fényképet, amelyen a püspök is szerepel. Miklós Dániel az Amerikai Egyesült Államokban tartózkodó Eckhardt Tibor 1943-ban kelt levélrészletét közli. Ebben a kisgazdapárti politikus az amerikai politikai helyzetről tájékoztatja magyarországi ismerőseit, egyúttal saját sorsáról is beszámol. Főcze János Paál Árpád nekrológját publikálja, – az erdélyi magyar politikus és publicista ezt Ovtavian Goga román költő, Ady Endre egykori barátja 1938 májusában bekövetkezett halála alkalmából írta. Összeállításunkat Závoczki Adrienn írásával zárjuk, aki levéltári iratok alapján a két világháború között Magyarországon élt olasz állampolgárok sorsába nyújt betekintést

 

Budapest, 2020. szeptember 14.

 

A szerkesztők