Második világháború: a brit–amerikai szövetséges légierő bombázza Belgrádot, 1100 ember hal meg.Tovább
Parasztpolitika papíron és a valóságban 1953–1954 fordulóján
Panaszlevelek Nagy Imre miniszterelnökhöz
„Az elítéltetésem alapjául szolgáló cselekményt 1953. július 30-án […] követtem el a tudattalanság határán mozgó rendkívül felindult lelkiállapotban, amit a sértett Korpics József csáfordi községi vb. elnök velem szemben indokolatlanul energikus magatartása és a bizottsági tagok némelyikének durva bánásmódja váltott ki belőlem. A […] gúnyolódó szavakon felháborodva csaptam a csupasz kútmerítő rúddal, tehát nem fegyverrel, hanem a kezem ügyében levő ártalmatlan szerszámmal Korpics József felé, akit meg nem ütöttem, és meg nem sebesítettem.”
Hatvani Istvánné hatóság elleni erőszak vádjával börtönbüntetésre ítélt csáfordi parasztasszony kérelme a börtönbüntetés végrehajtásának felfüggesztése iránt
a.
Hatvani Istvánné levele a Minisztertanácsához
Csáford, 1953. november 30.
A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsához
Budapest
Alulírott Hatvani Istvánné született Bedi Margit, kisparaszt neje, csáfordi lakos, akit a zalaegerszegi megyei bíróság jogerős Bf 1018/1953/6. sz. ítélete hatóság elleni erőszak bűntette miatt 10 havi börtönbüntetésre ítélt, de büntetésem kitöltésében súlyos idegbajom és testi leromlottságom megakadályoz. A zalaegerszegi közkórház által végzett megvizsgáltatásom alapján a kezelőorvos által csatolt bizonyítványban foglaltak figyelembevételével kérem a Minisztertanácsot, hogy szabadságvesztés büntetésem végrehajtását kegyelemből felfüggeszteni szíveskedjék.
Az elítéltetésem alapjául szolgáló cselekményt 1953. július 30-án - tehát a közkegyelmi rendelet életbelépését követő 4. napon követtem el a tudattalanság határán mozgó rendkívül felindult lelkiállapotban, amit a sértett Korpics József csáfordi községi vb. elnök velem szemben indokolatlanul energikus magatartása és a bizottsági tagok némelyikének durva bánásmódja váltott ki belőlem. A transzferálást jogtalannak tudván, veszítettem el lelki nyugalmamat, és a velem szemben használt gúnyolódó szavakon felháborodva csaptam a csupasz kútmerítő rúddal, tehát nem fegyverrel, hanem a kezem ügyében levő ártalmatlan szerszámmal Korpics József felé, akit meg nem ütöttem, és meg nem sebesítettem.
A községi vb. elnök eljárásának szabálysértő voltát időközben lefolytatott vizsgálat már megállapította, őt el is helyezték a községi tanács éléről más községbe. Mindig csendes, békés természetem volt, büntetlen előéletű asszony vagyok, aki 56 éves koromig nem jutottam a törvénnyel összeütközésbe. Felindulásomat a testi leromlottságommal és neurasthéniámmal összefüggő nagyfokú enerváltságom váltotta ki. Ezt a nagyon lényeges enyhítő körülményt - bár az elsőbírói ítélet indokolásában felemlíti - a felsőbb bíróság nem méltatta okul arra, hogy cselekményem elbírálásánál a Btk. 55. §-át alkalmazta volna.
Kérem a Minisztertanácsot, hogy kegyelmi elhatározásképpen adja meg nekem, a beteg és törődött egészségi állapotban sínylődő dolgozó nőnek a büntetés felfüggesztésének kedvezményét, hogy a próbaidő tartama alatt is bizonyságot tehessek a szociális együttélés életszabályai iránt átérzett kötelességtudatomról.
Csáford, 1953. november 30-án.
Tisztelettel:
(Hatvani Istvánné
szül. Bedi Margit)
Jelzet: MOL XIX-A-2-v-873/1954. Írógéppel írt tisztázat a kérelmező saját kezű aláírásával. - A beadványt vélhetően a megelőző perben közreműködő ügyvéd írta le. A szöveg azonban a történteket ennek ellenére jól tükrözi.
A miniszterelnök titkárságán a beadványhoz az ügyintéző egy kitépett noteszlapra a következő - kézzel, ceruzával írt - feljegyzést csatolta:
„Hatvani Istvánné csáfordi lakos
Tárgy: 10 hónap büntetésének elengedését kéri.
Bottal támadt a tanácselnökre, mert gúnyosan beszélt vele.
56 éves, büntetve nem volt.
Orvosi igazolást küldött a betegségéről."
A beadvány mellett a feljegyzésen és a válaszlevél másolatán kívül más dokumentum nem található.
b.
A minisztertanács elnöki titkárságának válasza Hatvani Istvánné beadványára
Budapest, 1954. január 15.
[Ikt. sz.:] 873/1954.
[195]4. január 15.
Hatvani Istvánné
Csáford
Minisztertanács Elnökéhez írt levelére válaszolva értesítjük, hogy kérelme ezidőszerint [sic!] nem teljesíthető.
Elvtársi üdvözlettel:
Hornok Bálint
Minisztertanács Elnökének
Titkársága
Jelzet: MOL XIX-A-2-v-873/1954. Írógéppel írt tisztázat indigós másodlata, a titkárságvezető saját kezű szignójával.
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt április 16.
1944
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Örömmel adunk hírt róla, hogy megjelent az ArchívNet idei első száma, amelyben négy forrásismertetés olvasható. Ezek közül kettő magyar és ukrán emigránsok hidegháború alatti történetével foglalkozik egymástól nagyon eltérő látószögekből. A következő két forrásismertetés közül az egyik társadalmi önszerveződést ismertet kapcsolódó dokumentumokkal, míg a másik folytatja egy iratanyag oroszországi összeállítása, Magyarországra szállítása hátterének a bemutatását.
Az időrendet tekintve kívánkozik az első helyre Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) helytörténeti szempontból is értékes ismertetése, amely a gróf Károlyi Lászlóné Apponyi Franciska által alapított és elnökölt Virágegylet történetét mutatja be levéltári források segítségével 1936-ig. A Fótról az 1920-as években Zebegénybe költöző nemesasszony új lakhelyén sem hagyott fel a már korábban is végzett szociális tevékenyégével: a Dunakanyarban többek között egy gyermeksegítő-nevelő egyletet hozott létre, amelynek egyben fő finanszírozója volt. Hogy a szervezet saját bevétellel is rendelkezzen, Apponyi Franciska a településen turistaszállásokat is létrehozott – ezzel pedig hozzájárult ahhoz, hogy Zebegényt még több turista keresse fel az 1930-as években.
Retrospektív módon mutatja be Máthé Áron (elnökhelyettes, Nemzeti Emlékezet Bizottsága), hogy a vitatott megítélésű, szovjetellenes ukrán emigrációt miként próbálta saját céljaira felhasználni az Egyesült Államok hírszerzése – amely folyamatban egy magyar emigránsnak, Aradi Zsoltnak is volt feladata. Az eseménysort egy később papírra vetett, titkosítás alól feloldott összefoglaló alapján tárja az olvasók elé. A kidolgozott akcióról a szovjet félnek is volt tudomása – erről pedig a szovjeteknek kémkedő „Cambridge-i ötök” legismertebb tagja, az angol Kim Philby számolt be defektálása után visszaemlékezésében.
Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) az olaszországi magyar emigráció pillanatnyi helyzetéről készült összefoglalót prezentálja. Ez a „pillanatnyi helyzet” az 1953-as év, amikor báró Apor Gábor, korábbi szentszéki követ, ekkoriban a Magyar Nemzeti Bizottmány római irodájának a vezetője egy kérésre összeírta, hogy milyen helyzetben éli mindennapjait az olaszországi magyar emigráció az egyetemi tanároktól a trieszti menekülttábor lakóin át a sportolókig. Az egykori diplomata összefoglalójában nemcsak a mikroszintű, helyi ügyek kerülnek elő, hanem a nagypolitikai események is, így például Mindszenty József esztergomi érsek ügye, annak megítélése, valamint a magyarországi kommunista propaganda itáliai hatásai.
Idei első számunkban közöljük Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) előző lapszámban megjelent forrásismertetésének a második részét. A szerző további dokumentumok ismertetésével mutatja be, hogy harminc évvel ezelőtt milyen módon kerültek Magyarországra Oroszországból a néhai miniszterelnökre, Bethlen Istvánra vonatkozó iratok. A szerző mindezek mellett – az iratok ismeretében – Bethlen szovjetunióbeli fogságával kapcsolatban is közöl új infromációkat.
Az idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet következő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2024. március 13.
Miklós Dániel
főszerkesztő