Parasztpolitika papíron és a valóságban 1953–1954 fordulóján

Panaszlevelek Nagy Imre miniszterelnökhöz

„Az elítéltetésem alapjául szolgáló cselekményt 1953. július 30-án […] követtem el a tudattalanság határán mozgó rendkívül felindult lelkiállapotban, amit a sértett Korpics József csáfordi községi vb. elnök velem szemben indokolatlanul energikus magatartása és a bizottsági tagok némelyikének durva bánásmódja váltott ki belőlem. A […] gúnyolódó szavakon felháborodva csaptam a csupasz kútmerítő rúddal, tehát nem fegyverrel, hanem a kezem ügyében levő ártalmatlan szerszámmal Korpics József felé, akit meg nem ütöttem, és meg nem sebesítettem.”

Fekete János csanádpalotai szegényparaszt panasza adó- és beszolgáltatási kötelezettségének igazságtalan megállapítása miatt

a.

Fekete János kérelme Nagy Imre „minisztertanácselnök elvtárshoz"

Csanádpalota, 1953. [dátum nélkül]

Fekete János kérelme Nagy Imre minisztertanácselnök elvtárshoz!

Szíveskedjen meghalgatni nekem van másfélhold földecském minden évben fele búza, fele kukorica. Megértettük és örömmel fogadtuk a kormánynak azon határozatát hogy elengedi 10% azaz tízszázalékát a beszolgáltatásnak de azt nem tudjuk megérteni hogy a Csanádpalotai tanács miért tett rá 65 - azaz hatvanöt százalékot mert minden mázsára 65 kilót kell ráadni mert a tanácsházán így számolnak. Azért ha jó termés volt is ebben az évben nem mindenkinek sikerült jól nekem nagyon kevés lett öt mázsányi ennek több mint felét bekellene adni. Ki van írva 159 kiló ezt még megszorozzák 65-tel akkor meg nézhetem mi marad nekem hogy is bírjam a kis malackám meghizlalni. Én már nem is vagyok nagyon fiatal a hetvenedik évben élek munkába nem vesznek fel mert ott mind a fiatalok kellenek. A múlt évben kérvényel fojamodtam az öregségi segéjért egy évig el huzavonázták és akkor viszaküldték elutasítoták a kérelmemet mert van egy és fél hold kapott földem amejért a tizenötös háborút végig szenvedtem. A vagyon váltsági földet kaptam melyet én tisztességesen ki is fizettem. Én tőlem sok otit fogtak a fiatal életem a gyárban töltöttem vagy 30 kampánt ledolgoztam de azt mondták hogy az már rég elmúlt. Hát ha elmúlt miért követelnek tőlem állam biztosítást mi okból biztosítsam én az államot? Amiért fölrúg mert öreg vagyok? Nem tudom honnan gondolják hogy vegyem a pénzt még egy kevés adóm is van fizetni de azt már majd csak kifizetem ha Isten segít.

Még a disznó vágásról szeretnék tudni valamit. Azt is úgy tudjuk hogy a kormány elengedte minden család vághat egy hízót szabadon nem kell beadni belőle semmit. De itt nem úgy van. Most énnekem van egy kis fiatal hízócskám. Vagyok én és a feleségem 52-ben is vágtam egy 90-95 kilósat abból bekellet adni 8 kiló zsírt a bödönbe nem jutott jóformán semmi. Most is így lesz mert nagyon kicsi a hízó és kevés a kukorica. Tessék elhinni hogy ez nem jól van így. Arra a másfél hold földre kiírtak 14 kiló sertéshúst és 5 kiló marha húst honnan fizessem meg ennek a húsnak kilóját 15 forintér, honnan vegyem a pénzt nem tudom miből vegyem elő mert itten úgy gondolják dögöljünk meg éhen. Ezek kérem mindent kérnek zsírt, húst, pénzt, csak azzal nem törődnek hogyan vegyük elő.

Nagyon kérem Nagy Imre Minisztertanácselnök elvtársat hogy sziveskedjen meghalgatni és levelemre válaszolni sürgősen egyben bocsánatot kérek, hogy tolakodom ezen levelemmel de nincs tehetségem hogy felmenjek Budapestre személyesen pedig szóval még többet tudnék mondani hogy mit is csinálnak a tanácstagok a néppel. Isten áldja meg.

becses válaszát sürgősen várva vagyok

elvtársi üdvözlettel Fekete János

Csanádpalota 411 Dózsa György u.

Jelzet: MOL XIX-A-2-v-890/1954. Nagyalakú kockás füzetlapra kézzel, tintával írt levél.
A miniszterelnöki titkárságon a levélhez az alábbi, írógéppel írt feljegyzést csatolták: „Fekete János. Csanádpalota, Dózsa György u. 411. - A kormánynak az a határozata, hogy elengedi a beszolg. 10%-át. Nem tudja, hogy miért számol úgy a tanács, hogy minden mázsára 65 kg-ot még rá kell adni. A kormány megengedte, hogy minden család vághat egy hízót, ami után nem kell beadni, de náluk nem úgy van. Sokalja [sic!] másfél hold földje után az adót és beszolgáltatást."

b.

A minisztertanács elnöki titkárságának átirata az illetékes helyi hatósághoz, melyben azt Fekete János panaszának kivizsgálására utasítja

Budapest, 1954. január 26.

890/1954.
[195]4. január 26.

Megyei Tanács Elnökének
Hódmezővásárhely

Mellékelten megküldjük Fekete János, Csanádpalota, Dózsa Gy. u. 411. sz. alatti lakos Minisztertanács Elnökének írt beadványát, melyben sérelmezi, hogy a tanács a beszolgáltatás területén nem a rendeletnek megfelelően jár el. Sérelmezi továbbá, hogy adó- és beszolgáltatási kötelezettségét aránytalanul magasan állapították meg.

Kérjük az Elvtársat, hogy az ügyet vizsgáltassa meg és az eredményről február 28-ig küldjön értesítést, a csatolt beadvány és nevezettnek küldött válaszmásolatuk egyidejű megküldése mellett.

1 db. melléklet

Elvtársi üdvözlettel:

(Hornok Bálint)
Minisztertanács Elnökének
Titkársága

Jelzet: MOL XIX-A-2-v-890/1954. Írógéppel írt tisztázat indigós másodlata, Hornok Bálint titkárságvezető saját kezű szignójával.

c.

A makói járási tanács elnökének jelentése a megyei tanácshoz a Fekete János ügyében tett intézkedésekről

Makó, 1954. március 2.

Makói járási tanács vb. titkárságától
18-F-2/1954. T.

Tárgy: Fekete János panasza.
Hiv. sz.: 187-F-6/1954. T
Melléklet: 2 db.

Csongrádmegye Tanácsa Vb. Elnökének
Hódmezővásárhely

Fenti tárgyban nevezett panaszát a begyűjtési osztály kivizsgálta, és megállapította, hogy nevezett részére a kukorica elengedést alkalmazta a helyi tanács és azt a rendeletnek megfelelően más cikkel helyettesítette be. Sertésvágási engedélyét szintén megkapta 1954. január hó 6-án, míg a levélben említett 1954-55 évi húskivetést is mérsékelte a begyűjtési osztály, az 1 kh. 270 n.öl terület után elengedte a beszolgáltatást, mivel nevezett a 65 évet meghaladta, így tehát panaszosnak ügye elintézést nyert.

M a k ó, 1954. március 2.

A vb. nevében:
Szabó Sándor
vb. elnök

Jelzet: MOL XIX-A-2-v-890/1954. Írógéppel írt tisztázat a vb. elnök saját kezű aláírásával.
Az ügyhöz tartozó iratok mellett megtalálható még a makói járási tanács begyűjtési osztálya által Fekete Jánosnak írt levél, melyben a fentiekről értesítették, valamint a Csongrád megyei tanács elnökének a miniszterelnök titkárságához írt levele, melyben tájékoztatást ad az ügy elintézéséről, illetve, amelynek mellékleteként a fent közölt, illetve az ügyfélnek írt levél másolatát megküldte.

Ezen a napon történt szeptember 21.

1980

Iraki csapatok benyomulnak Iránba, ezzel megkezdődik a két ország közötti háború.Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt közel két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Beköszöntő

 

Diaszpórák, személyes sorsok

 

A görög eredetű „diaszpóra” fogalom hosszú ideig a zsidó, görög és örmény szétszóratás leírására szolgált, manapság viszont a kényszerű kiűzetés vagy az önkéntes migráció következtében létrejött külföldi etnikai kisebbségi közösségek szinonimájává vált. A diaszpórák idegen befogadó országban tevékenykednek ugyan, de tagjait – a szociológiai vizsgálatok szerint – erős érzelmi kötelékek fűzik származási országukhoz. Magyar diaszpórán általában a 19. század végétől az országot, illetve a Kárpát-medencét több hullámban önként elhagyó, ma Nyugat-Európában és a tengerentúlon élő szórványmagyarságot értjük. Friss adatok szerint a diaszpórában élő magyarok száma – a leszármazottakkal együtt – körülbelül 2,5 millió fő, akiknek a fele azonban már nem tud magyarul.

Az elmúlt évtizedben a tengerentúli magyarság képviselői jelezték, hogy a diaszpóra tagjainak az évtizedek alatt összegyűjtött értékes dokumentumai egyre nagyobb veszélyben, sok esetben a megsemmisülés határán vannak. A Magyar Diaszpóra Tanács ezért 2013-ban elfogadta a Mikes Kelemen Programot, amelynek célja az, hogy a diaszpóramagyarság könyvtári, levéltári örökségét rendezett módon összegyűjtve Magyarországra szállítsák és gondoskodjanak későbbi méltó felhasználásáról. A Nemzetpolitikai Államtitkárság és az Országos Széchényi Könyvtár szervezésében elindított Mikes Kelemen Program 2014. január 1-jén kezdte el munkáját. A program eredményeként az elmúlt hat év során mintegy négyezer doboznyi iratanyag és tárgy érkezett haza a világ minden részéből.

A Magyar Nemzeti Levéltár szakmai partnerként 2015-ben csatlakozott e kezdeményezéshez, felvállalva a levéltárszakmai koordinációt. A Mikes Kelemen Program és a Nemzeti Kulturális Alap által finanszírozott Ithaka-program segítségével folyamatosan közreműködik az európai és tengerentúli emigráció iratanyagának szervezett hazahozatalában, az iratanyagok levéltári struktúrájának kialakításában, majd kutathatóvá tételében. Ennek eredményeként a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárának őrizetébe számos értékes irathagyaték került, amelyekből ízelítőül már az ArchívNet 2017. évi 2–3. összevont száma is közölt két írást.

Idei 4. számunk – „Diaszpórák, személyes sorsok” – fő témája szintén a diaszpóra-lét. Schmidt Anikó Hoffmann Ferenc református lelkésznek az 1920-as, 1930-as években keletkezett, a nyugat-kanadai magyarok életét dokumentáló páratlanul gazdag fényképalbumát mutatja be. Seres Attila varsói levéltári kutatásai alapján ismerteti az erdélyi lengyel diaszpóra életét az 1930-as évek végén, mindemellett közread egy eddig ismeretlen Márton Áron-levelet és egy fényképet, amelyen a püspök is szerepel. Miklós Dániel az Amerikai Egyesült Államokban tartózkodó Eckhardt Tibor 1943-ban kelt levélrészletét közli. Ebben a kisgazdapárti politikus az amerikai politikai helyzetről tájékoztatja magyarországi ismerőseit, egyúttal saját sorsáról is beszámol. Főcze János Paál Árpád nekrológját publikálja, – az erdélyi magyar politikus és publicista ezt Ovtavian Goga román költő, Ady Endre egykori barátja 1938 májusában bekövetkezett halála alkalmából írta. Összeállításunkat Závoczki Adrienn írásával zárjuk, aki levéltári iratok alapján a két világháború között Magyarországon élt olasz állampolgárok sorsába nyújt betekintést

 

Budapest, 2020. szeptember 14.

 

A szerkesztők