Az Ezredévi Kiállítás 1896-ban

„Ami a kiállítási területet illeti, az eddig folytatott tárgyalások mai állása a következő: A fő- és székváros közönsége 1892. évi november 9-én tartott közgyűléséből 1104. szám alatt hozott határozata alapján arról volt szíves értesíteni, hogy úgy a városligetnek azt a részét, mely az 1885-iki országos kiállítás czéljaira rendelkezésére állott, mint a Stefánia út jobb oldalán levő és a nyári színkörig elterjedő városligeti részt is átengedni kész; s egyúttal közölte azon óhajtásokat, melyeket a fő- és székváros érdekeire való figyelemmel szem előtt kíván tartatni.”

Nemzetiségek

Mindezek ellenére a millenniumi ünnepségek nem arattak osztatlan sikert és lelkesedést az ország minden lakosa körében, a nemzetiségek - létszámuk az 1910-es népszámlálás adatai szerint, Horvátországot nem számítva, majd a lakosság felére rúgott - jó része rosszallóan figyelte az eseményeket. A nemzetiségi politikai elit egy részének állásfoglalása a millenniumról a Národnie Novy című lap 1896. április 30-ai számában

A szlovák nyelvű dokumentumban többek között kimondták, hogy a honfoglalást és az államalapítást puszta fikciónak tekintik, és tiltakozásukat fejezik ki amiatt, hogy „olyan ünnepség készül, amely ellen szembeszáll Magyarország lakosainak túlnyomó többsége", illetve „amely bennünket, mint legyőzött és leigázott nemzeteket mutat be" és a A románok teljes mértékben elutasítóak voltak a millenniumot illetően, a szerb és az erdélyi szász társadalom megosztott volt, de előbbiekre inkább az elutasítás, míg utóbbiakra a tudomásvétel volt jellemző. Az ünnepi események a ruszinok, a zsidók és a magyarországi németek körében azonban teljesen, a szlovákok lakta területeken pedig - az említett sajtótiltakozás ellenére - majdnem teljesen a kormány elképzelései szerint

Millenniumi örökség

Hogy mi volt a millennium tulajdonképpeni célja? Gerő András megfogalmazása szerint: „megmutatni a magyar gazdaság, állam, kultúra eredményeit és egyben bemutatni az úgynevezett »történelmi csoportban« a magyar históriát." Emellett járulékos elem volt a hagyományos értelemben vett népszórakoztatás is

Végezetül feltehető az a kérdés is, hogy mi maradt meg a millenniumi örökségből. Elmondható például, hogy az akkori építkezések jelentős része - néhányról korábban már ejtettem szót - a mai napig jelentős mértékben meghatározzák a főváros képét. Több minden eltűnt vagy megváltozott az akkor felavatott létesítmények közül. A trianoni határok meghúzásával például a hét honfoglaló magyar törzs emlékművéből több is pusztulásra ítéltetett. Ezek egyrészt a szomszédos államok felé jelezték a magyar állam integritásának védelmét, másrészt figyelmeztették az itt élő nemzetiségeket a magyar nemzet egységére. Közülük ma már csak az ópusztaszeri és a pannonhalmi emlékmű maradt meg hírmondónak.

Paradox módon az ezredévi emlékmű építése csak a millenniumi év végén kezdődhetett meg, hiszen egészen addig leendő helyén a kiállítás díszkapuja állt. Felavatására 1929. május 26-án, a Hősök Emléknapján került sor, ám ez már nem az az emlékmű volt, amit a millennium idején a tervezők megálmodtak. Ekkor avatták fel a Nemzeti Hősök Országos Emlékkövét, amelyet Árpád lábaihoz helyeztek, ez pedig megváltoztatta a tér szerkezetét, a főhajtás helyévé téve azt. 1944-1945 telén, Budapest ostromakor találat érte az emlékművet, s ledőlt Mária Terézia, II. Lipót és Ferenc József szobra, majd az 1951-ben induló restaurálás keretében a két maradék Habsburg-szobrot (I. Ferdinándét és III. Károlyét) is eltávolították az oszlopcsarnokból. Az építészeti helyreállítás 1953-ban befejeződött, s a következő évben megkezdődött a szobrok kicserélése: II. Lipót szobrának helyére II. Rákóczi Ferenc került, majd 1955-ben Thököly Imre váltotta Mária Teréziát, 1956-ban pedig Kossuth Lajos Ferenc Józsefet. Az új emlékművet 1956. április 3-án avatták fel azzal együtt, hogy a Nemzeti Hősök Országos Emlékköve helyére az „ismeretlen katona" új emlékköve került. Mai formáját 1958-ban nyerte el a szoborcsoport, amikor I. Ferdinánd helyére Bocskai István, III. Károly helyére pedig Bethlen Gábor szobra került. A régi és új szobrok alá 1954 és 1958 között új emléktáblák is kerültek. „A tér és az emlékmű szerkezetét, hangsúlyait azonban ezek a változások nem érintették. Maradt a két világháború közötti kettősség, maradt az ezredévi emlékmű díszlet

Az Ezredévi Kiállításról szóló anyagok a Központi Statisztikai Hivatal Levéltárában voltak találhatók, majd annak felszámolása után az iratok 2009-ben a Magyar Országos Levéltárba kerültek. A forrásokat a mai helyesírási szabályok szerint jelentetjük meg, az eredeti nyelvezetet és írásmód csupán a korjelző kifejezések esetén (pl. olykép, czél, corso stb) tartottuk meg.

Kulcsszavak

Millennium

Városliget

1896

Ezen a napon történt december 21.

1967

N. Lajos és társai, köztük 1956-os forradalmárok is, „Igazságot Magyarországnak”, „A nemzeti függetlenségért küzd a...Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

ArchívNet 2024/5-6.

Tisztelt Olvasók!

Az ArchívNet idén utoljára jelentkezik friss lapszámmal. Az idei utolsó, összevont lapszámunkban megjelent forrásismertetések országunk határain belülre és kívülre kalauzolják az olvasókat. A publikációk foglalkoznak az első világháború után évekig rendezetlenül maradt magyar-osztrák határkérdés utóéletével, a második világháború alatt Magyarország határaitól távol zajlott Don-kanyarbeli harcokkal, a Budapesten, azonban hivatalosan az Egyesült Államok területén tartózkodó Mindszenty József menedékével, valamint a kárpátaljai magyarság identitásának kérdésével.

Az idei harmadik számunkban jelent meg Fiziker Róbert (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Győr-Moson-Sopron Vármegye Soproni Levéltára) forrásismertetése, amelyben a szerző a nyugat-magyarországi kérdés rendezésének az utóéletéről mutatott be egy dokumentumot. Az ismertetés időközben kétrészesre bővült: mostani számunkban egy újabb irat kerül bemutatásra, amely a magyar felkelők okozta károk megtérítésének az ügyéhez szolgáltat további információkat.

Egy másik ismertetés folytatása is friss számunkban kapott helyet. Molnár András (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Zala Vármegyei Levéltára) Tuba László hadnagy harctéri naplóját adja közre. A második rész a 47. gyalogezred II. csáktornyai zászlóaljának a Don menti tevékenységét mutatja be 1942. június 28-tól szeptember 12-ig. Az eddig publikálatlan napló a zászlóalj történetének egyedülálló forrása, mivel mindezidáig kevés korabeli kútfő volt ismert a csáktornyai egység doni működésére vonatkozóan.

Mindszenty József bíboros menedékének ügyét Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) egy sajátos szempontból világítja meg. A szerző az Associated Press korabeli tudósítója, Anthony Pearce cikkei, megnyilvánulásai – illetve a magyar állambiztonságnak adott jelentések – alapján elemzi, hogy az újságíró milyen módon kezelte, adott hírt a budapesti amerikai követségen tartózkodó Mindszenty helyzetéről.

Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) egy, a kárpátaljai magyarságra vonatkozó sajátos elképzelést, valamint annak utóéletét mutatja be. Balla László az 1970-es évek közepén publikált cikksorozatában fejtette ki álláspontját a „szovjet magyarok” fogalmáról, a „szovjet magyarság” mibenlétéről. Balla elgondolása nem okozott osztatlan sikert, és mint a bemutatott külügyi dokumentumok is bizonyítják: a magyar-szovjet viszonyra is kihatással volt.

Az idei utolsó számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kézirataikat. Köszönjük továbbá a 2024. évben, a korábbi számainkba ismertetéseket küldő szerzőinknek is a bizalmát, amiért megtisztelték szerkesztőségünket írásaikkal. A jövőbe tekintve: az ArchívNet 2025-ben is várja a forrásismertetéseket a 20. század gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténetére vonatkozóan.

Budapest, 2024. december 18.

Miklós Dániel
főszerkesztő

Keresés

Idővonal