Források

1. Lukács Béla kereskedelmi miniszter tájékoztatása az „ezredéves országos kiállítás" kapcsán tervezett átalakításokról a Városligetben

1893. június 5.

                           1896-iki

Ezredéves Országos kiállÍtás.

      kiállÍtási Országos Bizottság.

                           238. szám.

Budapest fő- és székváros közönségének.

Az ezredéves országos kiállítás ügyében múlt évi szeptember hó 28-án 65,528 és f. évi február hó 8-án 694 szám alatt kelt leirataimban már közöltem volt a fő- és székváros közönségével a városliget részbeni átengedésére, a fő- és székváros anyagi támogatására, végre a kiállítás ügyének felkarolására vonatkozó kívánságaimat.

A mi az utóbb említett két ügyet illeti, azokra vonatkozó megkereséseim a fő- és székváros közgyűlési határozatai által hazafias készséggel teljesíttetvén, a törvény által reám ruházott feladat e buzgó támogatásáért újból meleg köszönetet mondok a fő- és székváros közönségének.

A mi a kiállítási területet illeti, az eddig folytatott tárgyalások mai állása a következő:

A fő- és székváros közönsége 1892. évi november 9-én tartott közgyűléséből 1104. szám alatt hozott határozata alapján arról volt szíves értesíteni, hogy úgy a városligetnek azt a részét, mely az 1885-iki országos kiállítás czéljaira rendelkezésére állott, mint a Stefánia út jobb oldalán levő és a nyári színkörig elterjedő városligeti részt is átengedni kész; s egyúttal közölte azon óhajtásokat, melyeket a fő- és székváros érdekeire való figyelemmel szem előtt kíván tartatni, s a melyekre alantabb visszatérek.

Időközben a törvényhozás meghozta az 1893. III. törvényczikket, melynek értelmében az ezredéves kiállításnak 1896-ban leendő megtartása lőn elhatározva, különös tekintettel azon majdnem kivétel nélkül a fő- és székvárosban létesítendő közművekre, melyek hivatva lesznek a millenniumot megörökíteni.

Ennek következtében f. évi 694. sz. leiratomban annak közlése mellett, hogy a millennium s az annak kiegészítő részét képező nemzeti kiállítás is a törvényhozás elhatározása alapján 1896-ban fog megtartatni, tekintettel arra is, hogy a kiállítási előmunkálatok folyamában oly eszmék merültek fel, melyek a kiállítási területre nézve új, tetszetős és gyakorlati irányokat tartalmaztak, úgy, hogy ezek elől a kiállítási ügynek - épp úgy, mint a fővárosi közönségnek érdekében lehetetlen volt elzárkóznom - figyelmébe ajánlottam a fő- és székváros közönségének, hogy hozandó határozatát olykép szíveskedjék szövegezni, miszerint ne legyen kizárva, hogy a Stefánia-útnak jobb oldali része helyett esetleg a városligetnek más részei vétethessenek igénybe; kijelentvén újból is, hogy minden körülmények között figyelemmel leszek arra, hogy a városliget túl nagy mérvben igénybe ne vétessék, és hogy a fő- és székváros nagy közönségének e tekintetben számba jöhető, méltányos érdekei minden irányban részemről is megóvhatók legyenek.

A fő- és székváros f. évi ápril[is] hó 5-én tartott közgyűlésében a kiállítási ügy meleg támogatását újból biztosítván, arra kért fel, jelölném ki a városliget azon részét és terjedelmét, melyet a kiállítás czéljaira elfoglalni és igénybe venni kívánok.

A kiállítási terület kérdésének tanulmányozását a magam részéről is folytatván, most már a fő- és székváros képviseletében felkért tagok közreműködésével befejezett bíráló-bizottsági tárgyalások alapján, valamint a kiállítási országos bizottságnak f. évi május hó 31-én hozott határozata nyomán azon helyzetben vagyok, hogy a kiállítási terület kiterjedésére és beosztására nézve részletes tervet közölhetek a fő- és székváros közönségével.

E terv, melynek 100 példányát melléklem, s melyet részemről is elfogadhatónak tartok, teljesen számol az adott körülményekkel, figyelemmel van a közönség igényeire és megfelel minden mérvadó körülménynek.

Előrebocsátom és hangsúlyozom, hogy a tervben foglalt épületek méreteit és elhelyezését csak hozzávetőlegeseknek és ideigleneseknek kívánom tekinteni, és hogy ezen épületeknek a tervbe való felvételét csupán azon okból eszközöltettem, hogy egyrészt a kiállítási csoportoknak mily sorrendben való tervezését jelezzem, másrészt, hogy a szükséges területek nagyságát a szükséges épületek számával indokoljam.

E tervezet megállapításánál különösen a következő szempontok voltak irányadók:

Gondot kívántam fordítani arra, hogy a kiállítási terület kérdése olykép oldassék meg, hogy a kiállítás érdekei a főváros saját érdekeivel ne csak össze ne ütközzenek, hanem, hogy a különböző érdekek a lehetőségig kielégíttessenek.

A fő- és székváros fentebb említett közgyűléséből közöltetvén velem azon óhajtások, melyekre a fő- és székváros közönsége súlyt fektet, a tervezet megállapításánál különösen a következőkre kellett figyelemmel lennem:

1-ször: hogy a városligetnek megfelelő része szórakozási- és üdülőhelyül továbbra is megmaradjon;

2-szor: hogy a kiállítás czéljaira igénybe veendő területen az ültetvények a legnagyobb kíméletben részesíttessenek;

3-szor: hogy a Stefánia-út a szabad közlekedésnek fenntartassék;

4-szer: hogy az állatkertnek a kiállítási területek elzárási ideje alatt a közönség részéről való ingyenes látogathatását eszközöljem.

A fő- és székváros képviseletében az országos bizottságba kiküldött egyes tagok részéről még azon kívánság nyilváníttatott, hogy

5-ör a kiállítási területen állandó épületek ne létesíttessenek, mert ezek szaporítása által a városliget jellegét és rendeltetését idővel elvesztené.

Ami a fentebbiekben körvonalazott kívánságokat illeti, azokra nézve a következőket jegyzem meg:

Ad 1. A tervezetből kitűnik, hogy a terület tekintetében a lehető korlátok közé szorítkoztam és nevezetesen kiállítási területül az 1885-iki orsz[ágos] kiállítás területén felül csak a Széchényi szigetet, a Nádor szigetnek a fürdőháztól jobbra eső részét, valamint a szigetek és a népliget közti részt az e területekhez tartozó tópartokkal jelöltem ki; ellenben a fő- és székváros közgyűlése által felajánlott és a Stefánia-úttól jobbra eső városligeti területet számításon kívül hagytam.[1]

A terület, melyet kértem, eszerint sokkal kisebb annál, a melyet a fő- és székváros közönsége már felajánlott, illetve rendelkezésemre bocsájtani szíves volt, de a közgyűlés által a lakosság szegényebb osztálya érdekében jogosan kiemelt óhajtásnak is sokkal inkább megfelel, mert a közönség ezen része a virágágyakkal díszített és szórakozási módjaira nem alkalmas szigeteket nem szokta felkeresni, ellenben a Stefánia-út és a nyári színkör közt elterjedő nagy területen előszeretettel időzik.

A közönség szabad rendelkezésére maradnának tehát a városliget következő részei:

A Stefánia-, István-út és Aréna-út közti terület;

a városligeti körönd;

a köröndtől balra az Aréna- és Stefánia-út közt fekvő terület;

az állatkerti körút, az állatkert és az Aréna-út közt levő terület;

a

a népliget.

Amennyiben a fő- és székváros közönsége mindez utóbb megjelölt területeket elégségesnek nem tartaná, ezúttal is ismételten kijelentem, hogy gondoskodni fogok, miszerint a kiállítási terület elzárásának tartalma alatt az állatkert ingyen látogatható legyen, mely utóbbi tekintetben a megindítandó tárgyalásoknál a fő- és székváros szíves támogatását kérem.

Ad. 2. Az ültetvényeknek kímélését illetőleg, biztosítom a fő- és székváros közönségét, hogy magam is annyira át vagyok hatva e kívánság jogosultságától, hogy annak érvényt szerezni különös feladatomnak fogom tekinteni. A kiállítási terület, melyet igénybe venni óhajtok, két részre osztható.

Az egyik az 1885-iki kiállítási terület - mely éppen a kiállítás következtében legnagyobb részében parkírozva lett - és a szigetek, a melyek hasonlóképpen kiváló gondozásban részesülnek.

A másik részt a szigetek mögött a népligetig elterjedő (egyébként jelentéktelen) terület képezi, mely többnyire akáczfákkal van beültetve, mai állapotában a közönség által alig használtatik és a melynek felfrissítése csak idő kérdése lehet.

Kijelentem, hogy az épületek elhelyezésénél az ültetvények kímélésére kiváló gondot kívánok fordítani; minthogy azonban a legnagyobb kímélet daczára is a kiállítás czélszerű és szép elhelyezése és csoportosítása érdekében lehetetlen lesz elkerülni azt, hogy egyes fák vagy bokrok át ne ültettessenek, vagy ki ne vágassanak, kijelentem, hogy a kivágott fák vagy bokrok helyébe a kiállítás befejeztével ugyanannyi, a főváros ezen üdülő helyének megfelelő fát, illetve bokrot fogok vissza bocsátani.

Valamint az 1885-iki kiállítás nem vált a városligetnek kárára, hanem az illető részeket sokkal szebb állapotba kapta vissza a főváros, úgy gondom lesz arra is, hogy az 1896-iki kiállítás czéljaira átengedendő területek szebb és a fő- és székváros közönsége várakozásainak megfelelő rendezett állapotban bocsáttassanak vissza.

Ad. 3. A Stefánia útnak a közönség rendelkezésére bocsájtása a tervezet által teljesen biztosítva van.

Ad. 5. Indokoltnak tartom a magam részéről is, hogy a városliget üdülőhely jellegétől e czélra nem szolgáló állandó épületek létesítése által meg ne fosztassék.

E czélból a kiállítási területen csak oly épületeket szándékom létesíteni, melyek a kiállítás befejeztével onnét eltávolíttatnának.

Mi az Andrássy-út kitorkolásánál, az Aréna- és Stefánia-út közt, tehát a kiállítási területen kívül tervezett műcsarnokot illeti, kérem a fő- és székváros közönségét, hogy ezen épületre ez alkalommal ne terjessze ki határozatát, minthogy ez ügyben külön tárgyalások fognak megindíttatni, a midőn alkalma lesz a fő- és székváros közönségének e kérdésben külön határozni.

*

A mondottakból kitűnik, hogy én a fő- és székváros közönségének velem közlött óhajtásait magamévá teszem és a kiállítási terület átengedéséhez kötött feltételeket elfogadom.

De a tervezet elkészítésénél és jóváhagyásánál nem szorítkoztam csupán a most jelzett kívánságok teljesítésére, hanem a fő- és székváros lakosságának folytonos szaporodásával fokozódó igényeket szem előtt tartva, oly alkotásokat is tervezek, melyek habár az ezredéves kiállítás alkalmából és fényének emelése czéljából létesítendők, mégis kiválóan hivatva lesznek, a fővárosi közönség által kedvelt ezen üdülő hely szépséget és még nagyobb mérvű igénybe vételét állandóan fokozni és biztosítani.

Ezen alkotások egyike az Andrássy-út tengelyében a Nádorszigetre vezető híd; másika, az ennek folytatásaként a városliget egész hosszában a Stefánia útig tervezett új kocsiút.

A hidat oly szélességben és szerkezetben tartom létesítendőnek, hogy az a kiállítás után is dísze és közlekedési főere maradjon a ligetnek, és hogy az esetleg a villamos vasút czéljaira is szolgálhasson.

Hogy e híd létesítése következtében a Nádor- és Széchényi-szigetek, melyeket a közönség - regényes fekvésük daczára - most nem eléggé látogat, sokkal hozzáférhetőbbekké lesznek téve, hogy ez a városligeti forgalom élénkségének emelésére nagy hatással lesz; hogy a Nádorszigeti-fürdő látogatottsága az által, hogy az a főközlekedési vonal irányába esik, és az oda vezető út jóval megrövidíttetik, emelkedni fog; és hogy végre a városligetnek a szigeteken túl elterjedő részére is több figyelemmel lesz a közönség: nem szükséges bővebben fejtegetnem.

A híd folytatásában tervezett széles körút, mely a városligetnek a közönség által most majdnem teljesen elhanyagolt részét a Stefánia úttal lesz hivatva egybekapcsolni, lényegesen fogja javítani a városligetben a közlekedést, mely ma az egyedüli a Stefánia úton már gyakran megtorlódik.

Áttérve azon indokokra, melyek a tervezet elfogadását kiállítási szempontból kívánatossá teszik, azokat a következőkben kívánom megismertetni a fő- és székváros közönségével.

A főbejáratnak az Andrássy-út tengelyébe való helyezése mellett, számos figyelemre méltó érv szól.

Meglepő hatást fog gyakorolni, ha a főváros legszebb útján végig haladva, közvetlen a kiállítás főbejáratához érünk és a hidra lépve, a kiállítás egyik legérdekesebb részét, a történelmi kiállítási épületeket látjuk szemünk előtt.

A történelmi kiállítás elhelyezésére szolgáló építmények számára alkalmasabb terület alig található.

A kiállítás retrospectiv jellegénél fogva és Magyarország ezeréves fejlődésének fokozatos bemutatását óhajtva, teljesen indokolt, hogy a kiállítási épületek sorozatának kezdetét, a történelmi kiállítás czéljaira emelendők képezzék, megfelelő díszítésekkel kiegészítve, a tó mentén nagy hatást biztosítanak és a kiállítás külső fényét nagyban emelni fogják.

De a tónak és a szigeteknek részbeni bevonása különben is fontos, mert ünnepélyek rendezése alkalmával ennél festőibb pontot találni nem lehet; mert továbbá a szigetek bevonása által elérhető az a czél, hogy a kiállítás számára egy egységes, összefüggő területet nyerjünk.

Erre pedig a kiállítás sikere érdekében nagy súlyt kell fektetnem.

A Stefánia-út jobb és baloldali részeinek egységesítése ugyanis nehéz feladat; mert a legkedvezőbb területi elrendezés és megoldás mellett is, a jobb oldali terület mindig elkülönítve marad a baloldalitól, s tartani lehet attól, hogy a nagyközönség, bármit állítsunk is a jobb oldali területre, ezt csakhamar el fogja hanyagolni.

A Nádor-sziget és a népliget közötti csúcsba terveztem a néprajzi- és háziipari kiállítást, mely falu alakjában vásártérrel, templommal, népiskolával stb. fog bemutattatni. Ezek befogadására az erdő, a domb, a tó partja s az egész környék hatásának kiaknázása a legjobb alkalmat megadja.

A néprajzi csoport folytatásában és az iparcsarnok előtti területre, s annak környékén a horvát-szlavón, valamint a boszniai pavilonok, továbbá a mezőgazdasági-, borászati-, erdészeti- stb. csoportok vannak tervezve.

Az iparcsarnok megtartja a régi rendeltetését, azonban kibővíttetni és építészeti szempontból átalakíttatni fog.

Az 1885-iki kiállítási corso területe - mint e célra legalkalmasabb - megtartaná megfelelő átalakításokkal és szépítésekkel ebbeli rendeltetését.

A technikai csoportok: bányászat és kohászat, gépipar, electrotechnika, közlekedésügy, építési ipar a városliget azon részére van tervezve, a melyen 1885-ben a közlekedési- és gép-csarnokok állottak, mégpedig különösen azon okból, mert e terület a vasúti vágányok lerakására legalkalmasabb.

A további sorrend szerint következik a közoktatás-ügyi, közművelődési és egészségügyi csoport.

A többi főépületek elhelyezése iránt is tájékozást nyújt a tervezet, a mennyiben ebből kitűnik, hogy a király-pavilon és ennek szomszédságában a fő- és székváros kiállítási csarnoka a kiállítás első objectumait képeznék, és a Nádor-szigeten helyeztetnének el; az igazgatósági épület a Széchényi-szigettel szemben, az ünnepélyek csarnoka a hattyú-szigetre terveztetik. A létesítendő kisebb pavilonokra a kiállítási ügy mai stádiumában a tervezet nem terjeszkedhetett ki.

Azon véleményben vagyok, hogy a tervezett felosztás mellett az általam megjelölt terület a kiállítás igényeit képes lesz kielégíteni.

Egyébként, ha a fő- és székváros közönsége abban a véleményben volna, hogy az általam kért területnél nagyobb területnek - esetleg a Stefánia-út jobb oldali részének - átengedése által az ültetvények kímélése inkább biztosíttatnék, kész vagyok ebbeli óhajának is megfelelni.

Mindezek után meggyőződésem, hogy a tervezet a különböző érdekek méltányos megoldására a legalkalmasabb lévén, a fő- és székváros közönsége az általam részletesen előadott indokok figyelembe vétele mellett azt elfogadni és tekintettel a még megoldandó számos feladatokra - melyek a terület kérdésének elintézését feltételezik, - határozatáról engemet mielőbb, de minden esetre a nyári szünet előtt, értesíteni szíves leend.

Nem kívánok újból hivatkozni arra, mily fontos momentumot lesz hivatva képezni az ezredéves országos ünnep nemzetünk életében, mert hisz a fő- és székváros közönsége a maga részéről is lelkesen felkarolta ez ügyet és hazafias közreműködéséről biztosította a kormányt.

Éppen azért bízom a fő- és székváros készségében, s meg vagyok győződve, hogy e tárgyban nehézséget annál kevésbé fog támasztani, mert az esetleg a kiállítás ügyét és a fő- és székvárosnak ebben összpontosuló érdekeit egyaránt koczkáztatná.

Kérem a fő- és székváros közönségét, hogy az általam megjelölt kiállítási területet mielőbb rendelkezésemre bocsátani szíveskedjék, hogy ilykép a kiállítási terület és az elhelyezés kérdése véglegesen és minden irányban tisztába hozatván, az építkezésekhez is mielőbb hozzá lehessen fogni.

Budapest, 1893. évi június hó 5-én.

Az 1896. ezredéves kiállítás országos bizottságának elnöke:

                                                                                                                  Lukács Béla, s. k.

kereskedelemügyi m[agyar] k[irályi] miniszter

Jelzet: MOL XXXII-23-i-3. 42. d. - Magyar Országos Levéltár. A Központi Statisztikai Hivatal Levéltára. KSH elnöke alá tartozó szervek iratai. -Nyomtatott irat.