A közsegélyre szoruló hét éven felüli gyermekek gondozásáról szóló 1901:XXI. törvénycikket az uralkodó szentesítette, majd augusztus 10-én...Tovább
Egy honvédtiszt a világháborúban - 1. rész
Galícia, Kárpátok, Csehország – az utolsó felvonás
„A nap folyamán négyszer cserélnek helyet a levegőben a gépek. Amint eltűnnek a Stukák, jönnek a Martin bombázók és a Raták. Nagy pusztítás mind a két esetben. Csapataink előretörése megakad, sőt, estére kénytelenek vagyunk az erdőt feladni.[…] Estére mondhatnám kísérteties lett a csend. Harcok után ez legtöbbször így szokott lenni. Mindkét fél kimerült a gigászi küzdelemben és az éjszaka is nyugodtan telt el. A Hold fénye megvilágítja a terepet, a figyelőállásokból azonban egy-egy rakéta felszáll, ami fényével jobb áttekintést biztosít és megnyugtat.”
Bevezető
Az alábbiakban közölt napló szerzője, Salgó Andor polgári családból származott. A felső kereskedelmi iskolai érettségit követően 1939. október 5-én vonult be kötelező katonai szolgálatra a kassai 21. gyalogezred I. zászlóaljához. A tartalékos tiszti iskola két évfolyamának elvégzése után csapatvonat-parancsnoki tanfolyamra iskolázták be. 1941. június 30. és október 25. között a Kárpát-csoport parancsnokságának 1/c. osztályának írnokaként hadiszolgálatot teljesített, majd 1942 októberében alakulatának vonatparancsnokaként vonult el a 2. hadsereg Don-menti hadműveleti területére. 1943. február 2-án (más adat szerint 6-án) Sztarij Oszkoltól északra megsebesült. Felépülését követően a polgári életben dolgozott, míg 1944. február 17-én ismét behívták katonai szolgálatra. A kassai 21/I. zászlóalj kötelékében szolgált 1945. április 6-áig, mikor a 24. hadosztály alakulatai (köztük a 21/I. zászlóalj) beszüntették a tüzelést, és megnyitották védőállásaikat. A szovjet parancsnokság - az előzetes megállapodás szerint az átvett 195 tisztet, 144 tiszthelyettest, 850 tisztest és 1374 honvédet a szokásos ellenőrzés és fertőtlenítés után két vasúti szerelvénnyel Hajmáskérre szállította, hogy ott az alakulóban lévő demokratikus honvédség 5. gyaloghadosztályának magvát alkossák. Salgó Andor 1945. április 24-étől az úgynevezett demokratikus honvédség 5. hadosztály 17. gyalogezred I. zászlóaljánál szolgált. Leszerelését követően Miskolcon élt, zömmel adminisztratív munkaköröket ellátva.
A közölt forrás a helyszínen készült jegyzetek alapján íródott, érdekessége, hogy nem annyira a hadi eseményekre összpontosít, nem elrémíteni próbál, hanem - sokszor név és arcok nélkül - a mindennapi élet apró momentumait mutatja be. Megtudhatjuk, hogy alakult a közhangulat, milyen volt az ellátás, a felszereltség, hogyan szervezték át a csapatokat, de - ha helyzet úgy hozta, belepillanthatunk a harcokba is.
Mindezt egy olyan ember szemével látjuk, aki személyiségénél és képzettségénél fogva pontosan, precízen tudta a részleteket dokumentálni. Így - a személyes élményeken, benyomásokon túl - a napló végén megtalálhatjuk a 21/I. zászlóalj részletes tiszti névsorát, létszám- és veszteségi adatokat, de a szerző személyes katonai szolgálatának aprólékos dokumentációját is.
A gépelt napló és az eredeti dokumentumok a család tulajdonában vannak Miskolcon, egy korábbi kutatásom melléktermékeként (amely a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Kenézlő községnél visszavetett ellenséges folyóátkelési kísérlet részleteinek feltárását tűzte ki célul) jutottam hozzá, immár tíz éve. A napló azóta várta, hogy nyilvánossághoz juthasson, elmondva az utókornak a
bakák harcait.Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt július 27.
1901
1944
A brit és amerikai légierő pusztító bombatámadása a csepeli Weiss Manfréd Művek ellen.Tovább
1944
A zugligeti Szép Ilona villamos kocsiszín melletti a Nagy Béla-féle cukrászdában a detektívekkel folytatott tűzpárbajban életét vesztette...Tovább
1949
Az első sikeres szovjet kísérleti atomrobbantás.Tovább
1955
A szovjet csapatok kivonulnak Ausztriából.Tovább
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
A 2024. év második ArchívNet számát ajánljuk figyelmükbe, amelyben ismét négy forrásismertetés található, amelyek a 20. század szűk ötven évét fedik le. Két publikáció foglalkozik az első és a második világháború alatt történet eseményekkel, egy az 1950-es évek végi magyarországi ruhaipar helyzetét mutatja be, egy pedig helytörténeti témában prezentál dokumentumokat.
Suslik Ádám (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) az első világháború szerbiai frontjának eseményeit idézi fel egy 1915-ből származó dokumentum segítségével. A belgrádi kormány által kiadott utasítás szerint kellett volna megvizsgálnia kivonuló bizottságoknak az osztrák-magyar haderő által okozott károk mértékét. Erre végül nem került sor, mivel a nehézkesen haladó osztrák-magyar támadás külső (bolgár, német) segítséggel végül 1915 végére elérte a célját: Szerbia összeomlott, a politikai vezetés és a hadsereg elmenekült.
Kosztyó Gyula (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Levéltára, történész, kutató, Erőszakkutató Intézet) nyolcvan évvel ezelőtti történéseket mutat be. Forrásismertetésében megvilágítja, hogy Kárpátalján 1944 folyamán miként zajlott a deportált zsidók földjeinek kisajátítása, felhasználása – illetve, hogy az ilyen módon haszonbérletbe juttatott földek használatát miként ellenőrizték az év második felében.
Nagyobb időtávot fog át Szabó Csaba Gábor (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Komárom-Esztergom Vármegyei Levéltára) helytörténeti témájú írása, azonban forrásokat 1z 1945–1957 közötti időszakról mutat be. A dokumentumok Komárom város labdarúgásának történetéhez (amelyről már korábban születtek összefoglaló igényű munkák) adnak kontextualizáló, hasznos adalékokat. Értve ez alatt a második világháború utáni újrakezdést, amikor is a világégés során gyakorlatilag megsemmisült sporttelepet is pótolniuk kellett a városban.
Az időrendet tekintve negyedik Tömő Ákos (doktorandusz, Eötvös Loránd tudományegyetem) publikációja mostani számunkban. A szerző az 1950-es évek magyarországi – változás alatt álló – divatvilágába, valamint a ruhaipar helyzetébe enged betekintést két levél segítségével. A két bemutatott forrásból kiderül: a divat és a ruhaipar terén a kívánt, és engedett változás korántsem ment olyan simán, mint ahogyan azt a kiépülő Kádár-rendszer tervezte.
A mostani számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, egyben ismét felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet idei számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2024. július 9.
Miklós Dániel
főszerkesztő