Egyetemi diáksztrájk mozgalom 1988-ban

A felsőoktatás a ’80-as évek végén

„A magyar felsőoktatás [..] nem képes megfelelni a modern kor támasztotta követelményeknek, a magyar társadalom rövid- és hosszú távú érdekeinek. Egyetemeinkre és az ott folyó oktatásra – egész évben és intézményesen – a poroszos hagyományok, a tantervutasítás, az autonómia hiánya, az átideologizáltság, a teljesítmény központúság és a minőségi szempontokat érvényesíteni képtelen mennyiségi termelés jellemző. Ezt a helyzetet és állapotot tarthatatlannak és az eddigi módon megreformálhatatlannak tartjuk. A felsőoktatás egészét kell megváltoztatni, új alapokra helyezni.”

7. 1988. november 14-ei keltezésű minisztériumi feljegyzés a sztrájk után történtekről 

Tájékoztató az október 31-e utáni eseményekről

 

November 7-én Pécsett a Koordinációs Bizottság ülésén részt vettek: a JATE BTK; az ELTE BTK, ÁJTK, TTK; KLTE BTK, ÁJTK; JPTE Tanárképző Kar, Juhász Gyula Tanárképző [Főiskola]; a Bessenyei György Tanárképző [Főiskola]; a BME Villamosmérnöki Kara; MME Jogi Kar, Bányászati Kar; Keszthelyi Agrártudományi Egyetem; MKKE, Győri Tanítóképző Főiskola. Ugyancsak részt vettek a megbeszélésen a Veszprémi Ifjúsági Parlamenten megválasztott hallgatói képviselők küldöttei is.

 

Tájékozódásunk szerint oktatók csak a JATE képviseletében voltak jelen.

 

A találkozón megerősítették a november 23-24-i szolidaritási demonstrációt, amelynek formájáról minden intézmény önmaga dönt. Az előzetes hírek szerint az első napra előadásokat, filmvetítéseket terveznek, és az éjszakát az intézményben szándékozzák tölteni, reggel közös dalénekléssel kezdenék a napot (pl. Szeged, Pécs).

 

Ezen a megbeszélésen formálódott a Javaslat egy országos érdekképviseleti Felsőoktatási Szövetség alapító okirata [!], amelyet több felsőoktatási intézmény megkapott azzal a kéréssel, hogy ennek alapján nyilvánítsák ki csatlakozási szándékukat.

 

A Javaslat főbb gondolatai az alábbiakban foglalhatók össze:

 

A Felsőoktatási Szövetség[et] és az általunk tervezett Felsőoktatási Tanácsot most már összekapcsolják. A Felsőoktatási Tanács lenne anyagi kérdésekben az igénybegyűjtő, tárgyaló és szétosztó testület. A Tanácsban delegálnák képviselőiket a Szövetség, az intézmények, [a] szakszervezetek, [a] vezetői kollégiumok, az MTA [Magyar Tudományos Akadémia] és [az] MM.

 

A Szövetségnek oktatói és hallgatói tagozata lenne, félévenként Kongresszust hívnának össze (intézményi képviselőkből). Nem szólnak a Kongresszus közötti időszakról, illetve a Szövetség valamilyen vezetőségéről.

 

A Szövetség kizárólagos legitimitással képviseli a felsőoktatást a tervük szerint. A Szövetség megalakulását Előkészítő Koordinációs Bizottság készíti elő, de erről a testületről sem szólnak.

 

a.) Az autonómiát igénylik a személyzeti kérdésekben, a felvételi tartalmában és a keret számok megállapításában, a képzési rend meghatározásában.

b.) A demokratizálást igénylik az intézményi testületi hatáskörök növelésében, a tanszékvezetői feladatok adminisztrációs feladatokra történő szűkítésében és a rotációs elv alkalmazásában.

c.) A tanszabadságot kérik a szabad kollégiumok hirdetésében, diák és tanárválasztásban, egyetemválasztásban, alternatív oktatási formákban (pl. nyári kurzusok), a külföldi tanulmányok korlátozásának megszűntetésében.

 

d.) Az oktatói alkalmazásban a tanácsok döntsenek, megfelelő kritériumok alapján, oktatók anyagi érdekeltsége legyen biztosított, szabad oktatói meghívást [!] (tudományos minősítés legyen a kritérium).

 

e.) A képzési tervek felülvizsgálata és korszerűsítése során a diploma kritériumaként az ideológia megfontolásoktól függetlenül közismereti műveltséget ismerik el.

 

A jelzett követelések sok esetben egymást átfedik, más esetekben intézményi belső mechanizmusokat érintenek, illetve meglévő jogi előírások megvalósítását, de vannak olyanok, amelyek nem vállalhatók.

 

A felsőoktatási intézmények az elmúlt hét végén Szegedről megkapták a szeptember 28-i követeléseket, a minisztériumi választ, valamint a Válasz a válaszra c. [című] dokumentumot, illetve egy [egy] oldalas levelet az anyagi követelésekről és felhívást a csatlakozásról.

 

Az ELTE ÁJTK-n november 10-én vitafórumot terveztek (Bihari-Madarász előadásával) a felsőoktatás válság-állapotáról, amely végül a szegedi javaslathoz történő csatlakozás jegyében zajlott le. A fórumnak ezt a funkcióváltását el nem fogadva Bihari Mihály nem tartotta meg az előadását. A fórumon úgy döntöttek, hogy a Kar oktatóinak és hallgatóinak véleményét meghallgatva döntenek a csatlakozási szándékról, mert ez a fórum nem jogosult kari álláspont kialakítására. A tervezet több pontját vitatták, de az anyagi követelésekben egységes volt az álláspont. November 23-24-re kari fórumot terveznek, ahol a jogászképzés problémájáról vitatkoznának. Az ELTE BTK-n megismételt Kari Tanácsülés tárgyalta november 10-én a Javaslatot, amelyet előzetesen a tanszékcsoportok is megvitattak. A beérkezett észrevételek alapján a Kari Tanács nem fogadta el a Javaslatot, de megbízta az elnökséget, hogy az észrevételek bedolgozásával hozza az előterjesztést a Kari Tanács elé. E [!] jelenlévő hallgatói képviselők ezzel nem voltak megelégedve.

 

A november 23-24-i szolidaritásról nem született döntés.

 

Az MKKE Ifjúsági Parlamentje november 10-én a szegediek törekvéseit támogatva, olyan demonstrációt tud elfogadni, amely nem zavarja az órák zavartalan megtartását. Ugyanakkor a Felsőoktatási Szövetséggel szemben a Veszprémben elhatározott Felsőoktatási Tanács létrehozását támogatja, de nyitottak egy későbbi időpontban a Szövetséghez való csatlakozásban is.

 

A KISZ országos felsőoktatási rétegértekezletén november 11-12-én elfogadott állásfoglalás az ideológiai, illetve társadalomtudományi tárgyakkal kapcsolatos követelményektől eltekintve az szegediekkel azonos kérdésekben sürgeti a felsőoktatás reformját.

 

A KISZ KB jogosultságait egy országos hallgatói választmánynak adná át, amely az előzetes tárgyalások során a Felsőoktatási Tanácshoz csatlakozna.

  

Budapest, 1988. november 14.

 [olvashatatlan aláírás] Jelzet: MOL XIX–I–9–c–2937–1988. – Magyar Országos Levéltár, Czibere Tibor miniszter, iktatott iratok. – Eredeti, gépelt tisztázat.


Kulcsszavak

Ezen a napon történt december 03.

1910

Először mutatja be Georges Claude a modern neonvilágítást.Tovább

1917

Breszt-Litovszkban fegyverszüneti tárgyalások kezdődnek Szovjet-Oroszország és a központi hatalmak (Németország és az Osztrák–Magyar...Tovább

1930

A budapesti Margit-szigeten átadják a Hajós Alfréd tervei alapján elkészült Nemzeti Sportuszodát.Tovább

1989

Befejeződik George H. W. Bush és Mihail Gorbacsov máltai találkozója.Tovább

1992

A távközlés egyik történelmi lépéseként Neil Papworth brit mérnök elküldi az első rövid szöveges üzenetet.Tovább

  •  
  • 1 / 2
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

ArchívNet 2024/4

 

Tisztelt Olvasók!

 

Megjelent online forrásközlő folyóiratunk idei negyedik száma. Friss lapszámunkban mindössze szűk két évtizedből származó forrásokat mutatnak be szerzőink: a publikációk közül három kapcsolódik a második világháborúhoz, egy pedig az 1950-es évekhez. A második világháborús tematikájú ismertetések közül pedig kettő évfordulósnak mondható: az 1944. őszi magyarországi hadi és politikai eseményeket járják körül – kortárs és retrospektív források segítségével.

 

Molnár András (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Zala Vármegyei Levéltára) kétrészes forrásismertetésében Tuba László hadnagy 1942 áprilisa és szeptembere között vezetett harctéri naplóját adja közre. A napló nemcsak a 2. magyar hadsereg Don menti harcainak egy eddig publikálatlan forrása, hanem még szűkebben véve a 47. gyalogezred II. csáktornyai zászlóaljának a működéséhez is számos új információval szolgál. Mostani számunkban a napló első része kerül bemutatásra.

Magyarország második világháborús részvételének egyik sorsdöntő napja volt 1944. október 15., amikor sikertelenül próbálta meg a magyar vezetés végrehajtani az átállást. Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) Hlatky Endre, a Lakatos-kormány miniszterelnökségi államtitkára által 1952-ben magyar, valamint 1954-ben német nyelven írt visszatekintéseit mutatja be. Hlatky a két forrásban az 1944. október 15-én történt eseményekben betöltött szerepéről számolt be.

A kiugrási kísérlet idején Magyarország keleti fele már hadszíntér volt. Fóris Ákos (adjunktus, Eötvös Loránd Tudományegyetem, kutató, Erőszakkutató Intézet) az észak-alföldi hadieseményekhez kapcsolódó német hadijelentéseket ismertet, amelyek azonban nem a konkrét harccselekményeket írták le, hanem, hogy a magyar polgári lakosságot milyen atrocitások érték a szovjet csapatok részéről. A szerző kétrészes forrásismertetésének első részében arra is kitér, hogy a német katonai hatóságok milyen módon jutottak hozzá az információkhoz, azokat hogyan dolgozták fel, és végül, hogy a Harmadik Birodalom propagandája miként kívánta azokat felhasználni a saját céljaira.

Luka Dániel (történész, agrártörténet kutató) egy 1954-es előterjesztés segítségével vizsgálja meg, hogy a Rákosi-rendszer agrárpolitikája, -irányítása miként változott a magántermelés esetében. A beszolgáltatással, mint gazdasági eszközzel végig számoló agrárpolitika revíziójára 1953-ban került sor, azonban a magyarországi pártállam belső harcai szintén érintették a gazdaságirányítás ezen területét is. Erre példa a szerző által bemutatott, a szabadpiac helyzetét és fejlesztési lehetőségeit taglaló előterjesztés is.

Az idei negyedk számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat. Az ArchívNet szerkesztőségen egyben továbbra is várja a jövő évi lapszámaiba a 20. századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

Budapest, 2024. november 22.

Miklós Dániel
főszerkesztő