Egyetemi diáksztrájk mozgalom 1988-ban

A felsőoktatás a ’80-as évek végén

„A magyar felsőoktatás [..] nem képes megfelelni a modern kor támasztotta követelményeknek, a magyar társadalom rövid- és hosszú távú érdekeinek. Egyetemeinkre és az ott folyó oktatásra – egész évben és intézményesen – a poroszos hagyományok, a tantervutasítás, az autonómia hiánya, az átideologizáltság, a teljesítmény központúság és a minőségi szempontokat érvényesíteni képtelen mennyiségi termelés jellemző. Ezt a helyzetet és állapotot tarthatatlannak és az eddigi módon megreformálhatatlannak tartjuk. A felsőoktatás egészét kell megváltoztatni, új alapokra helyezni.”

3.Kristó Gyula dékán levele a Minisztériumnak

1988. október 4. 

15-82/1988.

 

Művelődési Minisztérium

Józsa György elvtársnak,

főosztályvezető

 

Budapest, 1884 Szalay u. 10-14.

Tisztelt Józsa Elvtárs!

 

Mint Ön előtt Szövényi Zsolt osztályvezető tájékoztatásából, valamint a tömegkommunikációs eszközök híradásából ismert, karunkon 1988. szeptember 28-án 1 napos hallgatói sztrájk zajlott le, amelynek bizonyos követelései minisztériumi állásfoglalást igényelnek. Tekintettel azonban arra, hogy a követelések másik része a Karon folyó oktatás dolgát érinti, hajlamos vagyok úgy megítélni, hogy a hallgatók által válaszadásul a minisztériumtól kért 30 napos határidő (lejárta: 1988. október 28.) a kari oktatás kérdéseit illetően rám, mint a kar dékánjárta is vonatkozik. Annak érdekében. Hogy a jelzett napig a hallgatókat tájékoztatni tudjam, részint a minisztériumnak szóló tájékoztatás kötelezettségével, részint pedig további lépéseink engedélyezése célzatával az alábbiakat közlöm Főosztályvezető elvtárssal.

 

1. Már a sztrájkot megelőzően, a tavalyi ifjúsági parlamenti állásfoglalásnak megfelelően intézkedtem, hogy e tanévtől kezdve a karon az előadások látogatása nem kötelező.

 

2. Ugyancsak a sztrájkot megelőzően kimunkáltunk egy olyan elképzelést, amely az 1989/90. tanévtől kezdődően ott, ahol a feltételek erre megvannak, bevezetnénk a párhuzamos előadások és szemináriumok meghirdetését, illetve azok hallgatók általi szabad választását.

 

3. A sztrájk-követelések hatására mindenképpen kívánatosnak tartanám, ha felgyorsulnának a minisztérium által koordinált tantervi irányelv-munkálatok, amelyek elsősorban a kimenet, azaz a teljesítmény oldaláról kellene, hogy rögzítsenek bizonyos követelményeket. Magam úgy látom, hogy a központi szabályozásnak csak a karok közti ekvivalencia kérdéseire kellene szorítkoznia, vagyis azt kellene meghatároznia, hogy az egyes szigorlatokon (nyelvszakokon 2. és a 6. félév végén, magyar és történelem szakokon a 2., 4., a 6. és a 8. félév végén) milyen követelményeknek kell a szigorlatozóknak megfelelniük. Szeretnénk lehetőséget kapni arra, hogy a közbülső félévek tantárgyi hálóját – a tanszabadsággal összefüggésben – a kar maga határozhassa meg. A minisztériumtól nyert felhatalmazás (akár kísérleti jellegű indítás) esetén a kar vállalná, hogy az oktatói és hallgatói vélemények egyeztetése eredményeképpen új kari tantervet dolgozna ki, s azt felmenő rendszerrel az 1989/90 tanévtől a kar által oktatott valamennyi szakon bevezetné. A saját tanterveink kimunkálása megnyitja a lehetőséget abban a vonatkozásban is, hogy a kar által tervezett másfél szakos képzés napirendre kerüljön. Úgy vélem, hogy ezeknek a lépéseknek a megtétele összhangban áll nem csupán a hallgatók követeléseivel, hanem a modern egyetemi képzés igényeit is kielégítené.

 

Tisztelettel kérem Főosztályvezető elvtársat, levélben, telefonon, vagy telexen szíveskedjék a közeli hetekben a harmadik pontban foglaltakban kapcsolatos állásfoglalásáról tájékoztatni, hogy legkésőbb október 28-án a hallgatóknak magam is megadhassam a kart érintő oktatási kérdésekben a tájékoztatást.

 

Szeged, 1988. október 4.

 

Kristó Gyula

(Dr. Kristó Gyula dékán)

Jelzet: MOL XIX–I–9–c–2937–1988. – Magyar Országos Levéltár, Czibere Tibor miniszter, iktatott iratok. – Másolat.  
 

Kulcsszavak

Ezen a napon történt április 18.

1949

Az Ír Köztársaság deklarálja az Brit Nemzetközösségből való kilépését.Tovább

1951

Aláírják a párizsi szerződést. Létrejön az Európai Szén- és Acélközösség, az Európai Unió alapja.Tovább

1955

Hegedüs András a miniszterelnök.Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!
 

Megjelent az ArchívNet 2025. évi első száma. Friss lapszámunkban az 1940-es, 1950-es évek változásaihoz kapcsolódó forrásismertetések olvashatók. Ezek a változások, fordulatok mind kötődnek a magyarországi politikai változásokhoz: személyes sorsok alakulását befolyásolhatták. Legyen szó akár helyi katolikus szervezőmunkáról vagy éppen egy-egy megszervezett ünnepségről az 1941-ben Magyarország által visszaszerzett területen.

Az időrendet tekintve Gorzás Benjámin (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem) írása mutatja be a legkorábbi eseménysort, igaz ennek az előzményei korábbra nyúlnak vissza. Három forrás segítségével világítja meg, hogy a Vitézi Rend Zrínyi Csoportja miként igyekezett létrehozni, majd ápolni Zrínyi Miklósnak, a hadvezérnek és költőnek az emlékét. A kultuszteremtéshez az is löketet adott, hogy 1941 áprilisában Magyarország visszafoglalta a Muraközt is: így a Zrínyi-család szempontjából kiemelt jelentőségű településeken – Csáktornyán és Szentilonán – is lehetett rendezvényeket szervezni.

Sulák Péter (doktorandusz, Pázmány Péter Katolikus Egyetem) forrásismertetésében az 1945-öt követő politikai átalakulások helyi lenyomata jelenik meg. 1948-ban Magyarországon végbement a látható politikai fordulat, egyben zajlott az 1947-ben meghirdetett Boldogasszony-év is. A feszült politikai légkör rányomta a bélyegét az egyházak (jelen esetben a római katolikus) életére. A publikált dokumentum arról számol be, hogy az MDP helyi pártszervezete miként áll hozzá, illetve miként „koordinálta” Jászapátiban a Mária-napi ünnepséget.

Szintén a római katolikus egyház és a kommunisták kezébe került államhatalom viszonyához kapcsolódóan mutat be forrást Purcsi Adrienn (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem), aki egy állambiztonsági jelentéséből mutat be egy részletet. A közölt részlet második világháború előtti gyökerekkel rendelkező KALOT mozgalom miként lehetetlenült el 1945-öt követően. A jelentés főszereplője Kerkai Jenő, a KALOT egyik főszervezője, azonban feltűnik benne cselekvő aktorként Szekfű Gyula is, aki moszkvai nagykövetként próbált a KALOT, illetve – tágabban értve – a Demokrata Néppárt ügyében eljárni.

Mindszenty József alakja az előző két ismertetésben is felsejlik (a Mária-évet Magyarországon ő hirdette meg esztergomi érsekként, és szintén ő volt az, aki Kerkaitól megvonta a támogatását a pártalapítás esetében). Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) ismertetésben Mindszenty ugyanakkor a főszereplő, aki az 1956. évi forradalom és szabadságharc leverése utáni instabil időszakban keresett menedéket a budapesti amerikai nagykövetségen. A két szuperhatalmat, a menedéket biztosító Egyesült Államokat és a Magyarországot megszálló Szovjetuniót is foglalkoztatta Mindszenty helyzete. Előbbieket többek között azért – mint az ismertetésből kiderül, hogy Mindszenty megérti-e, hogy számára nem politikai, hanem humanitárius menedéket nyújtottak.

Az idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet idei számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

 

Budapest, 2025. február 14.

Miklós Dániel
főszerkesztő