Joszif Visszarionovics Sztálin lesz a Szovjetunió Kommunista Pártja első titkára.Tovább
Források a felvidéki magyarok sorsáról a második világháború után
„Amikor a most uralmon lévő csehszlovák parancsnokság Rozsnyóra került, az ő kormánybiztosuk a magyar iskolákat bezárással fenyegette, de ezt az orosz parancsnokság letiltotta, a magyar tanítás tovább folyt, sőt az orosz parancsnok a premontrei gimn[áziumi] igazgató előtt azt a kijelentést tette, a csehszlovák vezető előtt, hogy ti minket becsaptatok, azt mondottátok, hogy a felvidéki terület mind szlovák, s minél tovább tartózkodom itt, annál jobban tapasztalom, hogy ez a vidék teljesen magyar.”
Petheő Károly egyházi szakértő jelentése és VKM feljegyzés a miniszterelnöknek az iskolai oktatás megszüntetéséről az elcsatolt Oroszváron
a.
Petheő Károly 1947. október 25-i feljegyzése az oroszvári iskola magyar nyelvű tanításáról
Feljegyzés
A pozsonyi magyar konzulátus felhívására folyó hó 23-án kiszálltam Oroszvárra, hogy megállapítsam, mi a békeszerződés alapján átadott 3 községben tanügyi téren a helyzet.
Oroszvárt Szily Vendel r. k. [római katolikus] plébánoshelyettest és az Isteni Megváltó Leányainak zárdáját kerestem fel.
Az elcsatolás előtti idő alatt az apácák közül ketten tanítottak a helybeli rk [római katolikus] iskolában. A zárda fenntartási költségeit a tanítói államsegélyből fedezték. A plébános és az ott maradt szerzetesnők közölték velem, hogy az átadás napján, folyó hó 15-én megjelent a pozsonyi tanfelügyelőség kiküldöttje, és felhívta őket, folytassák a tanítást. A következő napon, folyó hó 16-án a pozsonyi főtanfelügyelő viszont élőszóval tudomásukra hozta nekik és a még ott levő két magyar tanítónőnek, hogy a magyar nyelvű tanítás megszűnt és szolgálatukat továbbra nem veszik igénybe.
A községi komissar [komisszár] ezután felhívta a magyar tanerőket, hogy a pozsonyi tanfelügyelőségre menjenek be, ha szlovák iskolában hajlandók tanítani.
A két civil tanítónő felkereste a tanfelügyelőséget és ott aláírtak egy nyilatkozatot, amely szerint megtanulnak szlovákul, és szlovák vidékre mennek tanítani.
A községben jelenleg tanítás nincs, a volt r. k. iskolán szlovák nyelvű felirat [van]: „Szlovák népiskola...". A szlovák iskolákba a beíratást folyó hó 23-án és 24-én tartották és a tanítást folyó hó 27-én kezdik meg az odahelyezett szlovák tanerők.
Budapest, 1947. évi október 25-én
Dr. Petheő Károly
Jelzet: MOL XIX-I-1-e-154-1. tétel-158889-1947 (Magyar Országos Levéltár, Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium Külföldi kulturális Kapcsolatok Osztálya.) Eredeti, gépelt és kézzel aláírt tisztázat.
b.
Belső feljegyzés és átirat a miniszterelnöknek a békeszerződésben foglaltak megsértéséről
Dr. Peth[e]ő Károly, a pozsonyi magyar meghatalmazott hivatalába beosztott egyházi szakértő budapesti tartózkodása alkalmából benyújtott írásbeli jelentéséből kitűnik, hogy az 1947. október 15-én a csehszlovák hatóságok által birtokba vett Oroszvár községben már 16-án megjelent a pozsonyi főtanfelügyelő, s kijelentette, hogy a magyar nyelvű tanítás megszűnt, és az ott lévő tanítók szolgálatát tovább igénybe nem veszik, hacsak nem kötelezik magukat, hogy megtanulnak szlovákul, és hajlandók tiszta szlovák vidéken állást vállalni. A volt r. kat. [római katolikus] iskolára kitették a táblát: Állami népiskola és a szlovák nyelvű tanításra a beiratkozásokat 23-án és 24-én tartották meg. A tanítást pedig október 27-én kezdik meg az odahelyezett szlovák tanerők.
Mivel a csehszlovák kormányzat kötelezte magát, hogy a pozsonyi hídfő körzetébe eső 3 községben megadja a lakosságnak az állampolgársági és művelődési jogokat, a magyar tanításnak erőszakos beszüntetése megsérti a szerződést, erre a miniszterelnök úr és a külügyminiszter úr figyelmét a szükséges lépések megtétele végett, fel kell hívni.
Miniszterelnöknek
Budapest
A folyó évi október 15-én a csehszlovák államhatalom által birtokba vett Oroszvár községben - a pozsonyi meghatalmazott hivatalába általam kiküldött egyházi szakértő személyes tapasztalata és jelentése szerint - még f[olyó] hó 16-án megjelent a pozsonyi főtanfelügyelő, és kijelentette, hogy a magyar nyelvű tanítás azonnali hatállyal megszűnik, az ott maradt magyar tanerőket pedig csak úgy hajlandók átvenni, ha kötelezik magukat, hogy megtanulnak szlovákul, és tiszta szlovák vidéken állást vállalnak. Folyó hó 23-án és 24-én a tanerők meg is kezdték a beíratásokat, és a szlovák nyelvű tanítás kezdetét f. hó 27-re tűzték ki.
Mivel a csehszlovák kormányzat a békeszerződésben kötelezte magát, hogy a pozsonyi hídfő körzetébe tartozó átcsatolásra került 3 község magyar lakosságában minden jogát tiszteletben tartja, az oroszvári magyar iskola azonnali beszüntetése a békeszerződésben vállalt kötelezettségek semmibe vételét s az ott élő magyar lakosság jogainak súlyos megsértését jelenti, ami ellen a magyar kormányzatnak - megítélésem szerint - feltétlenül tiltakoznia kell. A Csehszlovákiában élő magyarság széles rétegei évek óta a legelemibb emberi jogok nélkül élnek; velük szemben azonban a csehszlovák kormányzat semmiféle kötelezettséget nem is vállalt. Viszont vállalta a most átcsatolt 3 község magyar lakossága minden jogának tiszteletben tartását, így a magyar kormánynak meg van adva a lehetősége arra, hogy a fentebb vázolt szerződés-szegés ellen a legerélyesebben felemelje tiltakozó szavát.
Tisztelettel kérem Miniszterelnök Urat, hogy ebben a tekintetben a szükséges intézkedéseket megtenni szíveskedjék.
Budapest, 1947. október 27.
Krammer [Jenő]
Jelzet: MOL XIX-I-1-e-154-1. tétel-158889-1947 (Magyar Országos Levéltár, Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium Külföldi kulturális Kapcsolatok Osztálya.) Eredeti, gépelt belső feljegyzés, valamint Bassola Zoltán osztályvezető által kiadmányozott levélfogalmazvány.
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt április 03.
Helmut Kohl német kereszténydemokrata politikus, szövetségi kancellár, Németország újraegyesítésének megvalósítójaTovább
Czeizel Endre magyar orvos-genetikusTovább
Teleki Pál miniszterelnök a budavári Sándor-palotában fõbe lõtte magát.Tovább
A brit és amerikai légierő bombatámadása a csepeli Weiss Manfréd Művek ellenTovább
- 1 / 2
- >
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent az ArchívNet 2025. évi első száma. Friss lapszámunkban az 1940-es, 1950-es évek változásaihoz kapcsolódó forrásismertetések olvashatók. Ezek a változások, fordulatok mind kötődnek a magyarországi politikai változásokhoz: személyes sorsok alakulását befolyásolhatták. Legyen szó akár helyi katolikus szervezőmunkáról vagy éppen egy-egy megszervezett ünnepségről az 1941-ben Magyarország által visszaszerzett területen.
Az időrendet tekintve Gorzás Benjámin (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem) írása mutatja be a legkorábbi eseménysort, igaz ennek az előzményei korábbra nyúlnak vissza. Három forrás segítségével világítja meg, hogy a Vitézi Rend Zrínyi Csoportja miként igyekezett létrehozni, majd ápolni Zrínyi Miklósnak, a hadvezérnek és költőnek az emlékét. A kultuszteremtéshez az is löketet adott, hogy 1941 áprilisában Magyarország visszafoglalta a Muraközt is: így a Zrínyi-család szempontjából kiemelt jelentőségű településeken – Csáktornyán és Szentilonán – is lehetett rendezvényeket szervezni.
Sulák Péter (doktorandusz, Pázmány Péter Katolikus Egyetem) forrásismertetésében az 1945-öt követő politikai átalakulások helyi lenyomata jelenik meg. 1948-ban Magyarországon végbement a látható politikai fordulat, egyben zajlott az 1947-ben meghirdetett Boldogasszony-év is. A feszült politikai légkör rányomta a bélyegét az egyházak (jelen esetben a római katolikus) életére. A publikált dokumentum arról számol be, hogy az MDP helyi pártszervezete miként áll hozzá, illetve miként „koordinálta” Jászapátiban a Mária-napi ünnepséget.
Szintén a római katolikus egyház és a kommunisták kezébe került államhatalom viszonyához kapcsolódóan mutat be forrást Purcsi Adrienn (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem), aki egy állambiztonsági jelentéséből mutat be egy részletet. A közölt részlet második világháború előtti gyökerekkel rendelkező KALOT mozgalom miként lehetetlenült el 1945-öt követően. A jelentés főszereplője Kerkai Jenő, a KALOT egyik főszervezője, azonban feltűnik benne cselekvő aktorként Szekfű Gyula is, aki moszkvai nagykövetként próbált a KALOT, illetve – tágabban értve – a Demokrata Néppárt ügyében eljárni.
Mindszenty József alakja az előző két ismertetésben is felsejlik (a Mária-évet Magyarországon ő hirdette meg esztergomi érsekként, és szintén ő volt az, aki Kerkaitól megvonta a támogatását a pártalapítás esetében). Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) ismertetésben Mindszenty ugyanakkor a főszereplő, aki az 1956. évi forradalom és szabadságharc leverése utáni instabil időszakban keresett menedéket a budapesti amerikai nagykövetségen. A két szuperhatalmat, a menedéket biztosító Egyesült Államokat és a Magyarországot megszálló Szovjetuniót is foglalkoztatta Mindszenty helyzete. Előbbieket többek között azért – mint az ismertetésből kiderül, hogy Mindszenty megérti-e, hogy számára nem politikai, hanem humanitárius menedéket nyújtottak.
Az idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet idei számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. február 14.
Miklós Dániel
főszerkesztő