Vízre bocsájtották a TitanicotTovább
„A párt érdeke mindenek felett”
Hárman a spanyolosok közül – Marschall László és társai perének 1954-es felülvizsgálata
„A volt elítélt államvédelmi tisztekkel kapcsolatban, akiknek ügyük a közelmúltban felülvizsgálásra került és szabadon lettek bocsátva, hálózati úton az alábbiakról szereztünk tudomást:
1. A fenti személyek jelentős része ellenséges rémhír terjesztéssel foglalkozik, „belpolitikai válságról, a Párt vezető szerveiben fennálló ellentétekről” fecsegnek.
2. a volt államvédelmi tisztek egy része a korábban vagy ügyeik felülvizsgálása során tudomásukra jutott szigorú államtitkokat egymás között megbeszélik."
Források
A BM Vizsgálati Főosztályának jelentése és határozata Csatári József felülvizsgálati ügyében
a.
A jelentés
1954. április 16.
| BELÜGYMINISZTÉRIUM Vizsgálati Főosztálya | SZIGORÚAN TITKOS! |
Kiértékelő jelentés
Csatári (Kálcsics) József elítélt ügyében
Budapest, 1954. április hó 16-án
Csatári (Kálcsics) József (Felsőcsatár, 1909. Horváth Teréz) polgári foglalkozása szíjgyártó, őrizetbe vételekor ht. [hivatásos] alezredes, budapesti lakos, 6 elemit végzett Brüsszelben. 1936-tól a Nemzetközi Brigáddal részt vett a spanyol polgárháborúban. 1941-től résztvett Belgiumban a fegyveres ellenállási mozgalomban, mint szd. parancsnok. Őrizetbe vételekor a honvédségnél teljesített szolgálatot ezredparancsnoki beosztásban.
Csatári (Kálcsics) Józsefet az ÁVH 1949. május 30-án vette őrizetbe a Rajk által vezetett összeesküvésben való részvétel gyanúja alapján. Nevezettet a Budapesti Katonai Törvényszék 1949. november 8-án a demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedésben való részvétel miatt (1946. VII. tc. 10. § (2) (5) bek.) jogerősen 13 évi kényszermunkára, 10 évi hivatalvesztésre, vagyonelkobzásra és lefokozásra ítélte.
Az ítélet Csatári (Kálcsics) bűnösségét az alábbiakkal indokolja:
Az 1930-as évek elején Belgiumban - ahová anyagi okokból vándorolt ki - tagja lett a „Világosság" nevű szovjet és kommunistaellenes jobboldali szociáldemokrata csoportnak. 1936-ban a spanyol köztársasági hadseregbe, majd 1938-ban a Rákosi zlj. [zászlóalj]-hoz került, ahol megismerkedett Rajk Lászlóval és az ő ottani trockista politikájával. Ettől kezdve vele jó viszonyban volt. A háború alatt 1941-től 1944-ig Brüsszelben egy német üzemben dolgozott, munkájával a német hatóságoktól jutalmazást érdemelt ki. A háború után egy darabig nem akart visszatérni a népi demokratikus Magyarországra. 1946-ban a párizsi partizán kongresszuson találkozott Rajk Lászlóval és vele többször tárgyalva meggyőződtek egymás változatlan szovjet ellenes és kommunista ellenes beállítottságáról, s Rajk már ekkor közölte vele, hogy neki az MKP vonalától független és eltérő politikai elképzelései vannak, hangsúlyozta, hogy tervei végrehajtásában számít terheltre és trockista barátaira.
1947 márciusában Rajk utasítása alapján Kovács Ferenc trockistával együtt vádlott hazatért Magyarországra és megérkezése után azonnal felvette a kapcsolatot Rajkkal, aki azt az utasítást adta, hogy egyelőre dolgozzanak a szociáldemokrata pártban, szerezzenek pozíciót és egy idő után igénybe fogja venni szolgálataikat. 1947 és 1948 években több alkalommal felkereste Vádlott Rajk Lászlót, akiről látta, hogy pártellenes nacionalista politikát folytat, szemben áll az MKP-val és a népi demokrácia irányvonalával. Rajk hangsúlyozta terhelt előtt, hogy saját politikai elképzelésének megfelelően fogja őt használni, közölte, hogy bizalmas feladattal magas rangban az ÁVH-hoz fogja beküldeni. 1948. május 1-én Rajk kinevezte vádlottat rendőr ezredesnek és beosztotta az ÁVH-hoz, egyben közölte vele, hogy egyidejűleg Kovács Ferenc és Ráth Károly trockistákat is oda helyezte. Mindhármuknak az a feladata, hogy az ÁVH vezetőjének tevékenységét ellensúlyozzák, őket megfigyeljék és Rajkot rendszeresen tájékoztassák. Rajk közölte, hogy csoportjukat Ráth Károly fogja vezetni.
A kapott utasítás alapján terhelt Ráthtal és Kováccsal az ÁVH-nál rendszeres megbeszéléseket tartott, amelyeknek célja az volt, hogy aknamunkát folytassanak az ÁVH munkája ellen. A megtudott adatokat Ráth több ízben átadta Rajk Lászlónak. 1948 júliusában vádlott maga is felkereste Rajkot és jelentette neki mindazt, amit az ÁVH működéséről megtudott, ugyanakkor mindhármuk részére a szervezkedés céljainak előmozdítása érdekében fontosabb beosztást kért.
Miután a vádlott az ÁVH-n belül nem tudott jelentős beosztást kapni, 1948 szeptemberében ismét tárgyalt Rajkkal, aki azt ajánlotta, hogy végezze el a honvéd törzstiszti tanfolyamot, menjen be a hadseregbe, és ott Pálffy György alt[á]b[orna]gyra támaszkodjon, aki neki megbízható embere. Vádlott Rajk utasításai szerint a törzstiszti tanfolyamot el is végezte, majd ezután először zlj. pk. [parancsnok] majd ezred pk. lett. Ezt követően egyszer a Kossuth Akadémián, egyszer a Gellért Szállóban, egyszer pedig a Partizán Szövetségben, összesen három ízben tárgyalt Rajkkal, aki közölte vádlottal, hogy tervei végrehajtásában számít rá és várjon nyugodtan, amíg konkrét utasításokat nem kap tőle.
Bűnösségét az alábbiak bizonyítják:
A beszerzett iratokból csupán az állapítható meg, hogy Csatári (Kálcsics) Józsefnek a demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedésben való részvételét dr. Szebenyi Endre, Cseresznyés Sándor tanúk vallomása, szakértői vélemény, valamint Pálffy György által tett vallomás bizonyítja. Az iratokból nem tűnik ki az, hogy a felsorolt személyek Csatári (Kálcsics) Józsefnek bűnösségéről mit vallottak.
Zagg János áv. fhdgy.
Készült: 2 pld.
Jelzet: ÁBTL 2.1. I/7. 3-4. Géppel írt jelentés, Zagg János államvédelmi főhadnagy aláírásával.
b.
A határozat
1954. augusztus 2.
| Belügyminisztérium Vizsgálati Főosztálya | SZIGORÚAN TITKOS! |
Jóváhagyom:
BM. Vizsgálati Főosztály
Vezetője
Határozat
Budapest, 1954. augusztus 2-án.
Zagg János áv. szds., a BM. Vizsgálati Főosztály fővizsgálója áttanulmányoztam Csatári (Kálcsics) József (Felsőcsatár, 1909. Horváth Teréz) volt ht. alezredes, budapesti lakos vizsgálati és bírósági anyagait és
megállapítottam,
hogy nevezettet 1949. május 30-án vette őrizetbe az ÁVH 1949. november 8-án első fokon 10 évi, 1949. december 24-én másodfokon a Budapesti Katonai Törvényszék a demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedésben való részvétel büntette miatt 13 évi kényszermunkára ítélte. Bűnösségét saját-, Rajk László, Ráth Károly és Kovács Ferenc vallomásai bizonyították
Annak ellenére, hogy Csatári (Kálcsics) József bűnösségét a korábbi vizsgálat és a bíróság megállapította, a megállapításaink szerint nincs megnyugtatóan bizonyítva bűnössége. A fentiek alapján
határozatot hoztam
Csatári (Kálcsics) József ügyének felülvizsgálására, bűnösségének megállapítására.
| Zagg János áv. szds. fővizsgáló |
Készült: 1 pld-ban, 1 lapon.
Gépelte: JJ-né áv. hdgy.
Jelzet: ÁBTL 2.1. I/7-a. 14. Géppel írt határozat, Zagg János államvédelmi százados aláírásával.
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt május 31.
1911
1916
A jütlandi csata (skagerraki ütközet), az első világháború legnagyobb tengeri csatája a dán Jylland-félsziget közelében, a brit és német...Tovább
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Az ArchívNet frissen megjelent idei második lapszámában négy forrásismertetést olvashatnak, amelyek család-, (kultúr)diplomácia-, valamint politikatörténet számára biztosíthatnak további ismeretanyagot. Jelenlegi számunk különlegessége, hogy nemcsak két, eddig még nem publikált interjút közlünk, ezzel engedve teret az oral history számára, hanem egy olyan, komplex képi-szöveges forrást is bemutat egyik szerzőnk, amely a 20. század gyorsan változó nagypolitikai helyzetének egy megmaradt lenyomata.
Éppen ez utóbbi ismertetés forrása keletkezett a legkorábban. Segyevy Dániel (térképész, Herder-Institut für historische Ostmitteleuropaforschung) saját tudományának diszciplínája szerint mutat be egy 1941-ben publikált szovjet térképet, amelynek különlegessége, hogy Moszkva akkori sajátos nagypolitikai álláspontjának a lenyomata. Ez a helyzet gyorsan megváltozott, ugyanakkor a bemutatott térkép azt az álláspontot-állapotot tükrözi, amely értelmében a Szovjetunió csak a második bécsi döntés területi változásait ismerte el, míg az elsőét nem.
Krahulcsán Zsolt (tudományos kutató, Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára) az 1956-ot követő megtorlások időszakába kalauzolja el az olvasót publikációjában. Az általa ismertetett források központi szereplője Szénási Géza, aki 1957-ben mint legfőbb ügyész működött. Pozíciójából adódóan volt rálátása a megtorló intézkedésekre, és az ezekkel kapcsolatos gondolatait foglalta össze Biszku Béla belügyminiszternek. Levelét nem ad acta kezelte a szaktárca, hanem megvizsgálták Szénási észrevételeit.
A hidegháborús időszakban a befolyásszerzés egyik módszere volt a különböző harmadik világbeli országok egyetemistái számára juttatott ösztöndíjak rendszere. Magyarország a szovjet blokk részeként szintén élt ezzel a módszerrel. Farkas Dániel (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem) forrásismertetésében a bolíviai-magyar ösztöndíjprogramra vonatkozó dokumentumokat mutat be, köztük egy olyan diplomáciai jelentést is, amely Bolívia első állandó magyarországi diplomáciai képviselőjétől származik.
A Jankovich, Károlyi és Apponyi családok fordulatokkal teli 20. századi történetéhez hozza közelebb az olvasót két, eddig még nem publikált interjúval Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár). Jankovich Ilona és Jankovich-Blanquet Ilona saját szavaikkal mutatják be, hogy miként alakult családjuk sorsa a magyarországi kommunista hatalomátvételt követően a franciaországi emigrációban.
Szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet szerkesztősége továbbra is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. május 30.
Miklós Dániel
főszerkesztő