„Sztálinhoz száll a hálaének, ki a jövőnk apja lett…”

Sztálin 70. születésnapja Magyarországon

„A községben, a főutcán különösen hatalmas táblák, zászlók és különösen megnyerő volt, Sztálin elvtársnak egy ötágú csillagban elhelyezett képmása, amit az ott dolgozó villanyszerelők villanylámpákkal láttak el. Este, mikor a faluban az első villanyfény kigyúlt, Sztálin elvtárs képe teljes kivilágításban nézett a falura. Nagy öröm volt ez.”

Jelentések helyi sztálini ünnepségekről

Jelentés
Sztálin elvtárs születésnapja alkalmából

1949. december 21-én reggel elmentem Szigetszentmártonba. Itt reggel zenés ébresztő volt, utána 10 órakor közgyűlés volt a községházán. A közgyűlésen kb. százan vettek részt, megszövegezték Sztálin elvtársnak szóló üdvözlő táviratot és feladták. Ezután megtekintettem az iskolai ünnepélyt, itt úttörő sapka és nyakkendő kiosztás volt. Az MNDSZ pedig könyvekkel ajándékozta meg az iskolát. Itt is kitörő lelkesedéssel ünnepelték Sztálin elvtársat. A szülők kb. 60-an voltak.

Délután Makádra mentem. Itt este tartották a közgyűlést, melyen kb. ötvenen vettek részt. Az üdvözlő táviratot Sztálin elvtársnak elküldték. Utána a vendéglő és mozi helyiségben megtartott ünnepélyt tekintettem meg. A Népfront elnöke nyitotta meg az ünnepélyt. A közönség hangos megjegyzéseket tett, úgy hogy fel kellett szólítani őket, aki nem ide való, az hagyja el a helyiséget. Utána a járási kiküldött előadó tartotta az ünnepi beszédet, de annyira [!], mely annyira gyenge volt, még papírról sem tudta rendesen olvasni. A közönséget nem tudta lekötni a beszéd, nagy lárma támadt, volt, aki énekelt, nevetgéltek és hangos beszélgetésbe kezdtek, így az előadónak szavát sem lehetett hallani. Szóltam a párttitkárnak, aki azt a felvilágosítást adta, hogy az előadó szerb ajkú, ezért nem tudja magát rendesen kifejezni, arra pedig, hogy a közönség ezen a napon miért viselkedik így, azt a választ kaptam, hogy rossz az előadó. Tehát semmi lelkesedés nem volt.
A vendéglő és mozi helyiség szépen fel volt díszítve, ellenben a lakóházak egyáltalában nem voltak.

Budapest, 1949. december 22.

                                                                                              (Arany Nándor)

MOL XIX-I-3-a-szám nélkül -1949. (Magyar Országos Levéltár Népművelési Minisztérium Szabadművelődési Osztály.)

***

Beszámoló
az 1949. december 21-én tartott Sztálin ünnepségek ellenőrzéséről

Ceglédbercel, december 21-én délelőtt. A község dekorálása szép. Különösen a szövetkezet oldotta meg igen leleményesen a díszítést. A kultúrházban kb. 5-600 iskolás gyűlt össze délelőtt 10 órára Sztálin elvtárs születésnapjának megünneplésére. Az ünnepség előtt egy rövid úttörő gyűlés volt, ugyancsak a kultúrházban. Az úttörőcsapatok dobpergéssel, zárt rendben vonultak a színpadig. Ott őrsök vezetői jelentéseikben beszámoltak a munkafelajánlásuk 100%-os teljesítéséről. Kultúrműsoruk a Főigazgatóság által kiadott műsorfüzet szerint folyt le. Beszédet az iskola igazgatója mondta. Sztálin elvtárs méltatása után kiértékelte az iskola munkateljesítményét, megjutalmazta az él tanulókat és a legjobb úttörőknek piros nyakkendőket osztottak szét. A meleg, bensőséges ünnepség példaképe volt annak, hogy az ifjúság is tud munkával ünnepelni. A tömegszervezetek műsora este 6 órakor kezdődött, utána megszervezték a rádióbeszéd meghallgatását. Ezek[en] azonban már nem vettem részt.

Vecsés. December 24-én délután. Pártszervezet beszámolója szerint december 20-án kezdődtek az ünnepségek. Kb. 1500 ember fáklyás felvonulással és egy rövid műsorral ünnepelte Sztálin elvtárs születésnapját. Délelőtt zajlott le (21-én) az ifjúság ünnepe. Este 6 órakor a község együttesen ünnepelte a munkásotthon szépen feldíszített kultúrtermében a nagy napot. A villany világításban az esti órákban zavar állott be, ami az előadást megnehezítette. A koromsötét községben alig-alig szállingóztak az ünnepségre az emberek. A vezetőség aggódva telefonált az üzemzavar sürgős helyreállításáért. Fél hétkor végre kigyulladt a fény, a terem percek alatt megtelt, így kb. 3-400 ember jelenlétében zajlott le a szépen kidolgozott, értékes műsor. (1. sz. melléklet.) Előadás után a moziban filmvetítés volt. Ugyancsak telt ház mellett.

Budapest, 1949. december 22.

                                                           (Péter Piroska)
                                                           területi előadó

MOL XIX-I-3-a-szám nélkül - 1949. (Magyar Országos Levéltár Népművelési Minisztérium Szabadművelődési Osztály.) - A melléklet nincs az ügyirat mellett.

***

Jelentés
Sztálin elvtárs születésnapi ünnepség[é]ről

December 21. Ladánybene községben kettős ünnepségben volt részünk. Sztálin elvtárs születésnapja elsősorban, másodsorban pedig villanyt kapott a község. Megérkezésemkor a községházára mentem, a főjegyző távolléte miatt egyedül mentem a kultúrházba, ahol nagy munkában találtam a község lakosságát, a dekorálással voltak elfoglalva. A községben, a főutcán különösen hatalmas táblák, zászlók és különösen megnyerő volt, Sztálin elvtársnak egy ötágú csillagban elhelyezett képmása, amit az ott dolgozó villanyszerelők villanylámpákkal láttak el. Este, mikor a faluban az első villanyfény kigyúlt, Sztálin elvtárs képe teljes kivilágításban nézett a falura. Nagy öröm volt ez. A délután folyamán a villanyszerelők külön a kultúrházba kapcsolták a villanyt, hol az iskolás gyerekek részére filmelőadást tartottak. Előadásra került: Egy igaz ember és Jönnek a gépek c. filmek. A gyerekek részéről nagy tetszésnyilvánítást váltott ki.

Este 6 órai kezdettel a nagy Sztálin ünnepségen zsúfolásig - sőt sokan kinn rekedtek - megtelt a terem. Az ünnepség előadója Csala László országgyűlési képviselő volt. A megjelentek közül a járási bizottság tagja, Függetlenségi Népfront, pártok képviselői és a község elöljárósága foglalta el helyét a színpadon. A helybeli párttitkár megnyitó beszéde után a Magyar Szovjet Társaságnak az énekkara a közönséggel együtt énekelte el a magyar- és szovjet himnuszt. Utána Csala László képviselőt kérték fel, hogy tartsa meg ünnepi beszédét. Sztálin életét ismertetve a falu lakosságával, rámutatott nagy harci szellemére, mint a béke őrére, a haladó emberiség tanítómesterére, kinek a nyomdokain haladva jutunk el célunkhoz, a kommunizmushoz. Egy

ifjú elszavalta Mátyás Ferenc: Köszönjük Neked c. versét. Utána a Sztálin kantátát a Szabadságharcos énekkar adta elő. Utána az MDP járási előadó méltatta Sztálin életét, a három és az ötéves tervet, végül pedig köszönetet mondott a községben dolgozó villanyszerelőknek, akik fáradságot nem kímélve, Sztálin születése napjára fényt hoztak Ladánybene község részére! A falu jegyzője beszédével, köszönetével fejezte be az igen szép és tartalmas ünnepséget. Az ünnepség után a magam részéről a kultúrának egyik bizonyítékát, mozielőadással adtam. Mozielőadás előtt szép tűzijáték volt a községháza előtti téren. A mozielőadás nagy tetszést váltott ki, mindamellett hogy az ünnepség igen hosszúra húzódott, türelemmel nézték végig az előadást.

Este 10 órakor ünnepi vacsora volt, a villanyszerelőket vendégelte meg a falu lakossága, hálájuk kifejezésére. Vacsora után pedig megkezdődött a tánc, ahol a falu öregje, fiatalja részt vett, s a reggeli órákig tartott.

Kiértékelésem: Napközben a falu lakosságával való beszélgetésem közben nagy örömmel vették ezt az ünnepséget, amelyik ilyen szépen egybekapcsolta a falu népét, amiben hiányt is tapasztaltam, a közönség között tartott beszélgetéseim folytán. Egyik a másikára - a vezetőség részéről - árulkodást és áskálódást tapasztaltam. A község vezetősége nem áll azon a magaslaton, hogy egymást megértve dolgozzanak össze. Egyedül Antal Pál főjegyzőt láttam annak az egyénnek, aki pártunk irányvonalát mindenkor szem előtt tartja, és tudja a községet irányítani. A szomorú tapasztalatok között észleltem azt, hogy a bíró, a jegyző, a vezető egyéneket urazzák, a feleségeiket pedig nagyságos asszonynak titulálják egymás között, sőt ezek el is várják. A párttagok között állandó nyirkálás folyik, mind attól fél, hogy a másik őt befeketíti, ezáltal nincs meg a bizalom egymással szemben. Arra kértek, hogy tegyünk valamit arra vonatkozóan, hogy ezek az állapotok megszűnjenek.

Budapest, 1949. december hó 22.

                                                           Kiss József
                                                           sz. m. előadó

MOL XIX-I-3-a-szám nélkül - 1949. (Magyar Országos Levéltár Népművelési Minisztérium Szabadművelődési Osztály.)

***

KOMÁROM-ESZTERGOM VÁRMEGYE                          Tárgy: Jelentés Sztálin elvtárs SZABADMŰVELŐDÉSI FELÜGYELŐJE                     születésnapjának megünnepléséről
Tata, Kossuth tér 18.                                                              Mell.: 1 db.
Telefon: 56. Postafiók: 7.

2231/1949. szmf. sz.

Hatalmas tömegeket mozgattunk meg a választásokat megelőző ünnepségekre, május 1-ére, de azok az ünnepségek, azoknak az ünnepségeknek ünnepi hangulata messze mögötte marad Sztálin elvtárs 70. születésnapjának alkalmából rendezett megmozdulásoknak.

A sztálini munkaverseny, a Párt jó előkészítő munkája nyomán belelendítette munkatársainkat a sztahanov mozgalomba, s a verseny eredményei úgyszólván megyénk minden üzemében magával ragadta [!] a dolgozókat, s a sztálini műszakon, 21-én hatalmas eredményeket értek el. Ezeknek az eredményeknek, sikereknek, amelyek Sztálin elvtársért, Sztálin elvtárs nevével szocializmus építéséért indultak el és szélesedtek ki, az ünnepségek hangulatára is nagy hatással voltak. Legkisebb parasztfaluban éppen úgy, mint a városokban olyan tömegek gyűltek össze az ünnepségekre, amilyeneket még sohasem láttunk, az ünneplők nagy része be sem fért az előadótermekbe, ahol az ünnepi műsor folyt.

A sikerek magyarázata a jó politikai munka előkészítése. Sikerült tudatosítani pártvonalon a pártfunkcionáriusokban, ügyvezetői értekezleteinken, népnevelési ügyvezetőinkben a szocializmusért folytatott harc vezérének, a béke őrének, Sztálin elvtársnak jelentőségét. Sikerült elérnünk munkájuk nyomán, hogy egész dolgozó népünkből az élő szeretet és ragaszkodás érzése nyilvánult meg a Szovjetunió és Sztálin elvtárs iránt.

Ügyvezetői értekezleteken, amelyeket járásonként tartottunk meg, készítettük elő az ünnepségeket. Több helyen a munkaversenyhez hasonlóan egyes kultúrcsoportok Sztálin elvtársnak ajánlották fel kultúrmunkájukat és nagyobb darabokkal akartak felkészülni. Pl. Bokodon a Ludas Matyival. Természetesen minden olyan darabnak a megrendezését, amely nem a „Sztálin" központi műsoranyagból való volt, más alkalomra való elhalasztását rendeltük el, és megállapodtunk ügyvezetőinkkel abban, hogy 21-ére mindenütt az erre az alkalomra kiadott központi műsoranyagból állítják össze a műsort. Nagy segítséget jelentett a Minisztériumból megkapott, a műsor összeállítását megkönnyítő kétféle műsorterv. Biztosította a legtöbb helyen a műsorszámok kapcsolatát és a műsoron belüli fejlődést, fokozást is. Nagyobb helyeken, mint Tatabánya, Dorog, Esztergom, Komárom, a műsorfüzetben szereplő műsorszámokon kívül is beállítottak tervükbe műsorszámokat, természetesen aktuális énekkari és táncszámokat.

Az ünnepségek sikerét jó előkészítő munkán kívül biztosította az is, hogy már az értekezleten is, amelyet 12-én, 13-án és 14-én tartottunk, ellenőriztük az előkészítő munkát, de a kultúrműsor vezetőségei is kézben tartották.

Kiszállásaink során természetesen ellenőriztük mindenütt a munkát. Több helyen utasításokkal irányítólag is részt vettünk.
Ahol anyagi nehézségeket tapasztaltunk, oda azonnal kulturcélok támogatására beállított összegből juttattunk.

Gyakorlati tanácsot adtunk a legtöbb helyen, s főleg sokat jelentett, hogy az ügyvezetőinket tájékoztattuk arról, hogy milyen legyen az ízléses, Sztálin elvtárshoz méltó külső forma és a dekoráció.

Megyebizottság agitációs osztálya a vármegyei funkcionáriusokból egy ünnepséget előkészítő bizottságot szervezett. A bizottság tagjai tömegszervezeti, közigazgatási vonalon a központi irányításnak megfelelően adták meg az instrukciókat alsószerveik felé, és ezáltal is biztosították az ünnepségek egységes előkészítésének, megszervezésének lehetőségeit.

A Népnevelési Bizottságokat a legtöbb helyen megszervezték december első napjaiban. Ennek a Bizottságnak az aktivizálására ezek az ünnepségek, illetve velük kapcsolatos konkrét feladatokat is biztosított. [!]

Népművelési Bizottságaink az ügyvezetők segítségével több helyen megszervezték a Magyar Szovjet Társaságot.
Az ünnepségeket a legtöbb helyen a Népfront és az MSZT rendezte. Nagyobb helyeken Tatabánya, Dorog, Komárom, Kisbér, Dunaalmás, Lábatlan helységekben az MSZT rendezte az ünnepségeket.
Az ünnepségeket megelőző napon a Megyebizottság autóján a Megyebizottság agitációs osztályának tagjaival Steiner és Zábráczki elvtársakkal ellenőrző körútra indultunk a megyében. Az elvtársak ellenőrizték a sztálini műszak előkészítését, a Párt propaganda előkészítő munkáját, én mindenütt ellenőriztem a műsorokat, a műsorterveket és tájékozódtam az előkészületekről. Útirányunk Kocs, Nagyigmánd, Bábolna, Komárom, [a] Duna vonalán le Dorog irányában.

Kocs községben kultúrműsorral készültek fel 21-ére, de már 20-án este örömtüzeket gyújtottak a falu melletti magaslaton és felvonulást szerveztek. A kulákok csendben maradtak itt, de a népi szervek felhívása, hogy házaikat lobogózzák fel, süket fülekre talált. A 21-iki kultúrműsoruk, amelyet nagy részben az EPOSZ ifjúság és az Úttörő adott, nagyon jól sikerült, annak ellenére, hogy teljesen kulák befolyás alatt áll a falu, mintegy 400-450 főnyi hallgatóság vett részt az ünnepségen.
Az ügyvezető feleségével, Balogh Edit tanítónővel (Úttörővezető) beszélgettem az ünnepség után, s elmondták, hogy a dolgozó parasztok nagy része részt vett az ünnepségen. Kulák ellenpropagandáról nem hallottak. Sajnos, ennek a két tanítónőnek a füle nem is elég érzékeny ahhoz, hogy ilyesmit meghalljon, mert mindkettő erősen klerikális beállítottságú. Az iskola díszítéséről beszélve elmondták, hogy ők a kötelességüket megtették. Nem meggyőződésből, hanem kényszerből csinálnak mindent.

Nagyigmánd szintén parasztfalu, de meglátszik, hogy jobb a vezetés, mint pl. Kocson. A jegyző elég haladószellemű, a falu[t] fellobogóztatta, a községház elég szépen volt dekorálva. Az itteni párttitkár elvtársunk dicséri ügyvezetőnket. Ügyvezetőnk jól tartja a kapcsolatot a Párttal, 21-ikei ünnepséget is központi irányításnak megfelelően szervezte meg. Megszervezték az MSZT-t is. A műsorba az ifjúságot vonták be. Az ügyvezetőtől most beérkezett jelentés az ünnepség sikeres lefolyásáról tanúskodik.

Bábolnapusztán az állami gazdaság vezető tagjaival, s a párttitkár elvtárssal beszéltünk. Ügyvezetőnket nem találtuk otthon. Megtekintettem a műsort és rögtön láttam, hogy az elvtársak az ünnepség megrendezését helytelenül fogták meg. Négy beszédet állítottak be az ünnepségre, s 5 műsorszámot. Steiner elvtárssal együtt felhívtuk a párttitkár figyelmét arra, hogy ez nem helyes így, mert az egész ünnepséget propagandajellegűvé teszik és nem volna meg a bensőséges meleg hangulat, amit feltétlen biztosítani kell, hogy a dolgozók érzéseikkel, őszinte szeretettel ajándékozhassák meg Sztálin elvtársunkat.

Komárom. Bábolnáról Komáromba mentünk a járási Pártbizottságon tájékozódtunk, hogy járási viszonylatban milyen előkészületeket folytattak az elvtársak a sztálini műszak megszervezése és az ünnepségek sikere érdekében. Sötétedni kezdett, mikor Komáromba értünk, s már láthattuk, hogy a várost dekorálják. Komáromban este fáklyás felvonulásra készültek. Másnap a megyebizottsági kocsin ugyancsak jártunk itt, s akkor már beszámoltak az elvtársak arról, hogy a fáklyás felvonulás mintegy 3000 főnyi tömeget mozgatott meg, s ahogy mondták, még ilyen hangulat, ilyen igazi ünnepi hangulat még egyetlen egy dekoratív ünnepségen sem volt. Kultúrműsorukat helyesen állították össze, arra az ifjúsági szervek, üzemi kultúrcsoportok jól elkészültek, a központi ünnepség ünnepi műsorának nívója nagyon jó volt. Énekkar, zenekar és tánccsoportok tették színessé, s bensőségessé ünneplésüket.

Kisbér .Előbb a sorrendből  kifelejtettem Kisbért. Délutáni órákban érkeztünk meg 20-án Kisbérre, a Párthelyiséget éppen akkor dekorálták. Párttitkár elvtárs, s Tóthné elvtársnő, a Párt elnöke beszámoltak arról, hogy a kultúrműsort jól előkészítették, ügyvezetőnk is mindent megtett a siker érdekében, a műsort előkészítő bizottság, amelyet ott megalakítottak, próbát tartott a szereplőkkel, s csakis a kifogástalan műsorszámokat állítják be a műsorba. Tóthné elvtársnő elmondta, hogy a plébános nem folytatott ugyan nyílt harcot, de igyekszik munkájukat, ahol csak lehet, megnehezíteni. Több ízben megtörtént már, hogy ugyanakkorra hirdetett valami templomi alkalmat is és igyekezett a tömegeket lekötni. Elmondta, hogy a harangozó tagja Pártunknak, állandóan szidja a papot, de ő mégis úgy veszi észre, hogy jóba van a pappal. Tekintve, hogy ez a harangozó igyekszik jó színben feltüntetni magát a Párt előtt, felhívtuk az elvtársnő figyelmét, hogy legyenek éberek, mert nagyon könnyen megtörténhet, hogy a harangozó személyében klerikális reakció egy ellenséget épített be soraink közé. Beérkezett jelentésekből megállapíthatjuk, hogy a 21-ikei ünnepség, már a 20-ikai felvonulás is nagyon jól sikerült Kisbéren.

Szőny községben nem álltunk meg, de megállapítható sajnos a miniszterelnök úr falujáról, hogy a község közigazgatási vezetése nem a legjobb kezekben van. A községben úgyszólván semmiféle dekorációt nem találtunk. Ugyanilyen község volt még Piszke, ahol szintén egyetlen egy lobogó sem volt fönt.

Lábatlan. Lábatlani ügyvezetőnknek jó kapcsolata van a Párt felé, a párttitkár elvtárs elismeréssel nyilatkozik munkájáról. Jó szervezőnek, jó gyakorlati kultúrmunkásnak tartja. Ez meg is látszik már a falu külső formáján is, mert Lábatlanon úgyszólván a Népművelési Bizottságnak tulajdonították, hogy az üzemektől mintegy 1 km távolságra lévő parasztfalut nagyon szépen kidekorálták. Minden oszlopon, villanyoszlopon lobogó volt. Úgyszólván majdnem minden házon volt zászló. A községhez, iskola, orosz hősi emlékmű nagyon szépen volt feldekorálva. A lábatlani cementgyár belső dekorációja is, külső dekorációja is jó volt. Központi irányításnak megfelelően állították össze a műsorukat ics. Az ünnepségek jelentőségét emelte Lábatlanon, hogy az üzemek dolgozói szinte egységesen vonultak fel 20-án este fáklyás menetben, és felvonultak a távoli parasztfaluba, a felvonuláshoz csatlakoztak a paraszti dolgozók is és Sztálin elvtársat éltetve az Ő nevével forrt össze ünnepi hangulatban parasztság a munkássággal.

Neszmély község tompultságát, s a jegyző csibészségét mutatta a falu külső formája is, ahol egyetlen egy zászlót sem láttunk, a községháza nem volt kidekorálva, az üzletekben sem láttunk semmiféle dekorációt. Itt az ünnepségek előkészítése körül is voltak zavarok, amelyeknek kivizsgálására nem volt ugyan időnk, de azt rövid időn belül megtesszük. Nő ügyvezetőnk, aki elég gyenge, beszámolt arról, hogy amikor az EPOSZ-t műsorszámok vállalására felkérte, azok azt mondták, hogy lehet, hogy majd adnak egy szavalót, de ők más alkalomra készülnek saját maguknak, egy műsorral. Amikor erről ügyvezetőnk személyesen beszámolt, nyomban kérést intéztem a neszmélyi EPOSZ szervezethez, kérő levelemben kifejtettem nekik helytelen álláspontjukat, az ünnep jelentőségét, és kértem őket arra, hogy minden erejükkel járuljanak hozzá az ünnepi műsor sikeréhez. Levelem nyomán megtámadták az ügyvezetőt, meghazudtolták, összevesztek, de a műsorra jól felkészültek, s az ünnepség itt is elég jól sikerült. Mintegy 300-an vettek részt azon.

21-én ismét meglátogattunk néhány üzemet munka közben. A tokodi üveggyárat, lábatlani cementgyárat, nyergesújfalui Viscosát. A munka láza közben láttam a dolgozókat. Úgyszólván nem volt egyetlen egy dolgozó sem, akit ne kapott volna el a munkalendület és szinte emberfeletti erővel szálltak versenyre egymással Sztálinért, szocializmusért. A tokodi üveggyárban gyönyörű volt, illetve gyönyörű a Vörös Sarok, a műsorra itt is felkészültek a dolgozók. Este néhány műsort néztünk meg. Ezek a műsorok, a hatalmas tömegek, meggyőztek bennünket arról, hogy amit elvtársaink ígértek, amiről beszéltek, azt valóra is váltották. Az almásfűzítői Timföldgyár mintegy 800 főnyi tömeget befogadó kultúrháza tömve volt. Hangszórók közvetítették a műsort a kívül maradt tömegek felé. Továbbmentünk és egy kulturális szempontból és politikai szempontból is nehezen megmozdítható faluba, ahol a lakosság nagyobb része sváb, néztük meg az ünnepi estet. Éppen az ünnepi szónok beszélt, de csak az ajtót nyithattuk meg, a terembe nem fértünk be. Kb. 300-an voltak a teremben. Sztálin elvtárs nevének említésére spontán megnyilatkozású ütemes taps tört föl, egészen meglepett bennünket, mert erre nem számítottunk. A műsoruk nagyobb részére az Úttörők készültek fel. Az ifjúságot sajnos itt még nem sikerült megszervezni.

Dorog. Dorogon Kamarás elvtárs a megyebizottság tagja tartott nagyhatású beszédet. A műsort [a] Párt irányításával egy ünnepséget előkészítő bizottság készítette elő. Az egészet kezében tartotta hivatali munkatársunkká lett Kovács László elvtárs. Az ügyvezetőnek jó a kapcsolata a Párt felé. Műsor kiemelkedő számai voltak a Bányász Szakszervezet kórusának, pedagógusok vegyes kórusának kórusszámai. Az egész műsor jól szervezett volt. A mintegy 2000 főnyi tömeg, nagy részben bányászok, hatalmas lelkesedésbe törtek ki, amikor a színpad előtt felállított 2,80 m magas Sztálin szobrot a szovjet himnusz hangjai mellett leleplezték.
Esztergomból is gyönyörű ünnepségekről számolnak be elvtársaink. A fáklyás felvonulás 20-án, 21-ikei műsor hatalmas tömegeket mozgatott meg és lelkesített.
A parasztfaluk, tanyaközpontok mind-mind lelkesen készülődtek és szép ünnepségeket szerveztek. Olyan hely pl. mint Vértesszőllős [!] dolgozó népe, drága Vezérünk és szeretett Tanítómesterünk 70. születésnapján méltókép[p]en ünnepelte meg a világ szocialista társadalom vezetőjének, Sztálinnak érdemeit. Az esti ünnepélyen részt vett a falu dolgozó népének 50 %-a, mintegy 500 személy.
Az ünnepségek nívóját sok helyütt rontotta, hogy a kiküldött előadók nem készültek fel az előadásra, pl. Kocson az előadó elvtárs olvasta, de rosszul olvasta az előadás szövegét. Több helyről jelentik az ügyvezetők, hogy az előadó olvasta az előadását és az több, mint egy óra hosszat tartott.  Természetesen ezek az esetek kissé rontották a hangulatot. Tatán egy másik hiba történt, az ünnepet előkészítő bizottságba meghívták elvtársaink a Rákosi Páncélos iskola nevelőtisztjeit, azok közül egyetlen egy esetben sem jelentek meg az előkészítést célzó megbeszéléseken és az ünnepségre nagy műsorral állítottak be, ami nem volt tervbe véve. Természetesen a Párt kultúrfelelőse és Karakas munkatárs műsorukból néhány számot beállított, aminek következtében más számokat kellett elhagyni, de részükről mégis megvolt az elégedetlenség. Nem volt politikus, agresszív és kiabáló magatartásuk a közönség előtt, mert hibájukból történt, hogy városi viszonylatban összeállított műsorból kimaradtak.
Oroszlány- Bányatelepen és Dorogon a helyi szervekkel a Bányász színház vezetőségének volt összeütközése. A Bányász Színház ugyanis mindenáron játszani akart belépődíjjal, és ezt az ünnepségeket előkészítő bizottságok, s maga a Pártszervezet is megakadályozta. Oroszlány-bányatelepi ügyvezetőnk jelentését, amelyet a párttitkár elvtárs is láttamozott, másolatban csatolom, részemről a kivizsgálást ezzel az üggyel kapcsolatban lefolytatom, de ezúton kérem a Népművelési Minisztériumot, hogy a Bányász Színház útitervének és műsortervének elkészítésébe népművelési központunkat vonja be, mert az Oroszlány-bányatelepi ügyvezetőnk által felvetett probléma Dorognak is problémája, s a Bányász Színház szerepeltetésével kitűzött célt és eredményeket nem érhetjük el, ha azok a helyi viszonyokhoz a helyi kultúrcsoportok munkatervéhez nem alkalmazkodnak. Részükről megnyilvánuló, sokszor erőszakosság számba menő gorombáskodások nem vezethetnek jóra.

A városok között a dekorációban Tata az első. A Bolsevik Párt története c. képsorozatát a Párttal együtt a tömegszervezetek nagyon jól megszervezték, az üzemek, iskolák, honvédség szervezetten nézte meg a több mint 3000-en nézték meg a képkiállítást. A rendelkezésemre bocsátott termet gyönyörűen feldekorálták, a műsorral nagyon jól felkészültek, úgyhogy a képsorozatot Tatának ajándékoztuk.

Tata, 1949. december 28-án.

                                                           v[ár]m[egye]i népnevelési ügyvezető
                                                           Moharos István [kézírással aláírt, pecséttel ellátott]

Népművelési Minisztérium
Budapest

MOL XIX-I-3-a-11346-1949. (Magyar Országos Levéltár Népművelési Minisztérium Szabadművelődési Osztály)

Ezen a napon történt április 18.

1949

Az Ír Köztársaság deklarálja az Brit Nemzetközösségből való kilépését.Tovább

1951

Aláírják a párizsi szerződést. Létrejön az Európai Szén- és Acélközösség, az Európai Unió alapja.Tovább

1955

Hegedüs András a miniszterelnök.Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

Örömmel adunk hírt róla, hogy megjelent az ArchívNet idei első száma, amelyben négy forrásismertetés olvasható. Ezek közül kettő magyar és ukrán emigránsok hidegháború alatti történetével foglalkozik egymástól nagyon eltérő látószögekből. A következő két forrásismertetés közül az egyik társadalmi önszerveződést ismertet kapcsolódó dokumentumokkal, míg a másik folytatja egy iratanyag oroszországi összeállítása, Magyarországra szállítása hátterének a bemutatását.

Az időrendet tekintve kívánkozik az első helyre Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) helytörténeti szempontból is értékes ismertetése, amely a gróf Károlyi Lászlóné Apponyi Franciska által alapított és elnökölt Virágegylet történetét mutatja be levéltári források segítségével 1936-ig. A Fótról az 1920-as években Zebegénybe költöző nemesasszony új lakhelyén sem hagyott fel a már korábban is végzett szociális tevékenyégével: a Dunakanyarban többek között egy gyermeksegítő-nevelő egyletet hozott létre, amelynek egyben fő finanszírozója volt. Hogy a szervezet saját bevétellel is rendelkezzen, Apponyi Franciska a településen turistaszállásokat is létrehozott – ezzel pedig hozzájárult ahhoz, hogy Zebegényt még több turista keresse fel az 1930-as években.

Retrospektív módon mutatja be Máthé Áron (elnökhelyettes, Nemzeti Emlékezet Bizottsága), hogy a vitatott megítélésű, szovjetellenes ukrán emigrációt miként próbálta saját céljaira felhasználni az Egyesült Államok hírszerzése – amely folyamatban egy magyar emigránsnak, Aradi Zsoltnak is volt feladata. Az eseménysort egy később papírra vetett, titkosítás alól feloldott összefoglaló alapján tárja az olvasók elé. A kidolgozott akcióról a szovjet félnek is volt tudomása – erről pedig a szovjeteknek kémkedő „Cambridge-i ötök” legismertebb tagja, az angol Kim Philby számolt be defektálása után visszaemlékezésében.

Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) az olaszországi magyar emigráció pillanatnyi helyzetéről készült összefoglalót prezentálja. Ez a „pillanatnyi helyzet” az 1953-as év, amikor báró Apor Gábor, korábbi szentszéki követ, ekkoriban a Magyar Nemzeti Bizottmány római irodájának a vezetője egy kérésre összeírta, hogy milyen helyzetben éli mindennapjait az olaszországi magyar emigráció az egyetemi tanároktól a trieszti menekülttábor lakóin át a sportolókig. Az egykori diplomata összefoglalójában nemcsak a mikroszintű, helyi ügyek kerülnek elő, hanem a nagypolitikai események is, így például Mindszenty József esztergomi érsek ügye, annak megítélése, valamint a magyarországi kommunista propaganda itáliai hatásai.

Idei első számunkban közöljük Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) előző lapszámban megjelent forrásismertetésének a második részét. A szerző további dokumentumok ismertetésével mutatja be, hogy harminc évvel ezelőtt milyen módon kerültek Magyarországra Oroszországból a néhai miniszterelnökre, Bethlen Istvánra vonatkozó iratok. A szerző mindezek mellett – az iratok ismeretében – Bethlen szovjetunióbeli fogságával kapcsolatban is közöl új infromációkat.

Az idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet következő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

Budapest, 2024. március 13.
Miklós Dániel
főszerkesztő