Vízre bocsájtották a TitanicotTovább
Rabmunka a szabadban
A közölt feljegyzés az általunk ismert első dokumentuma annak a törekvésnek, amely a börtönügy átalakítását és a rabmunkáltatásnak a szocialista tervgazdálkodás rendszerébe illesztését tűzte ki célul. „Csehszlovákiában az elítéltek túlnyomó többsége – ideértve a politikai bűntetteseket is – üzemekben és bányákban dolgozik 200–500 főnyi csoportokban. Ez a rendszer évek óta jól bevált, a szökés minimális és tapasztalataik szerint az átnevelés sokkal eredményesebb, mint a börtönökben berendezett műhelyekben végzett munka során.”
Forrás
Javaslat a csehszlovákiai börtönmunka rendszerének magyarországi bevezetésére
IGAZSÁGÜGYI ÁLLAMTITKÁR
2/1949. Hsz.
Magyar Dolgozók Pártja Szervező Bizottsága,
Kovács István elvtársnak
Budapest
Kedves Kovács Elvtárs!
A Prágában járt küldöttségünk kiegészítő feljegyzéseit csatoltan megküldöm.
Budapest, 1949. július 19.
Elvtársi üdvözlettel:
/Dr. Hajdu Gyula/
*
Tárgy: A csehszlovákiai börtönügyi viszonyokról
szerzett információk.
Feljegyzés
Megtekintettem Prága egyetlen nagy börtönét, a Pankrác börtönt, ahol ez idő szerint kb. 800 vizsgálati fogoly van, kiknek túlnyomó része politikai bűntettes. Ez a börtön teljesen a mi
börtönünknek felel meg, ugyanaz a rendszere is. Távolról sincs azonban olyan zsúfoltság, mint nálunk. A foglyok ellátása élelmezési és elszállásolási szempontból sokkal jobbnak látszik, mint nálunk. A vizsgálati foglyok túlnyomó része különböző igen jól felszerelt műhelyekben dolgozik.Alkalmam volt megbeszélést folytatni Dr. Gloss elvtárssal, a prágai igazságügy-minisztérium börtönügyi osztályának vezetőjével. A tőle beszerzett legértékesebb információm az, hogy Csehszlovákiában az elítéltek túlnyomó többsége - ideértve a politikai bűntetteseket is - üzemekben és bányákban dolgozik 200-500 főnyi csoportokban. Ez a rendszer évek óta jól bevált, a szökés minimális és tapasztalataik szerint az átnevelés sokkal eredményesebb, mint a börtönökben berendezett műhelyekben végzett munka során. Azt, hogy mely üzemekben és bányákban hányan dolgozzanak, és milyen munkát végezzenek, a tervgazdálkodási és munkaerő-gazdálkodási szervek irányítják, az igazságügy-minisztérium börtönügyi osztályával karöltve a létrejött keretszerződés alapján.
A régi börtöntiszteket a fontos helyekről leváltották, csak adminisztratív, főleg gazdasági ügyeket intézhetnek, a fegyőrök javarészét is kicserélték. Jelenleg 5 hónapos fegyőrképző iskolájuk működik Szlovákiában, és ott képezik ki az új kádereket.
A csehszlovák elvtársakkal folytatott beszélgetések alapján javasolom, hogy börtönügyi osztályunk vezetője menjen ki egy kb. 2 hetes tanulmányútra, amelynek kapcsán a helyszínen tanulmányozhatná a csehszlovák börtönöket, az üzemekben és bányákban folyó munkáltatást és a fegyőri iskolát. A csehszlovákok is ideküldenék utána az ő börtönügyi vezetőjüket tanulmányútra.
Budapest, 1949. évi július hó 19. napján.
A kísérőlevél (első példány) és a kiegészítő feljegyzések közölt darabja (másodlat) levéltári lelőhelye: MOL M-KS 276. f. 65. cs. 324. ő. e.
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt május 31.
1911
1916
A jütlandi csata (skagerraki ütközet), az első világháború legnagyobb tengeri csatája a dán Jylland-félsziget közelében, a brit és német...Tovább
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Az ArchívNet frissen megjelent idei második lapszámában négy forrásismertetést olvashatnak, amelyek család-, (kultúr)diplomácia-, valamint politikatörténet számára biztosíthatnak további ismeretanyagot. Jelenlegi számunk különlegessége, hogy nemcsak két, eddig még nem publikált interjút közlünk, ezzel engedve teret az oral history számára, hanem egy olyan, komplex képi-szöveges forrást is bemutat egyik szerzőnk, amely a 20. század gyorsan változó nagypolitikai helyzetének egy megmaradt lenyomata.
Éppen ez utóbbi ismertetés forrása keletkezett a legkorábban. Segyevy Dániel (térképész, Herder-Institut für historische Ostmitteleuropaforschung) saját tudományának diszciplínája szerint mutat be egy 1941-ben publikált szovjet térképet, amelynek különlegessége, hogy Moszkva akkori sajátos nagypolitikai álláspontjának a lenyomata. Ez a helyzet gyorsan megváltozott, ugyanakkor a bemutatott térkép azt az álláspontot-állapotot tükrözi, amely értelmében a Szovjetunió csak a második bécsi döntés területi változásait ismerte el, míg az elsőét nem.
Krahulcsán Zsolt (tudományos kutató, Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára) az 1956-ot követő megtorlások időszakába kalauzolja el az olvasót publikációjában. Az általa ismertetett források központi szereplője Szénási Géza, aki 1957-ben mint legfőbb ügyész működött. Pozíciójából adódóan volt rálátása a megtorló intézkedésekre, és az ezekkel kapcsolatos gondolatait foglalta össze Biszku Béla belügyminiszternek. Levelét nem ad acta kezelte a szaktárca, hanem megvizsgálták Szénási észrevételeit.
A hidegháborús időszakban a befolyásszerzés egyik módszere volt a különböző harmadik világbeli országok egyetemistái számára juttatott ösztöndíjak rendszere. Magyarország a szovjet blokk részeként szintén élt ezzel a módszerrel. Farkas Dániel (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem) forrásismertetésében a bolíviai-magyar ösztöndíjprogramra vonatkozó dokumentumokat mutat be, köztük egy olyan diplomáciai jelentést is, amely Bolívia első állandó magyarországi diplomáciai képviselőjétől származik.
A Jankovich, Károlyi és Apponyi családok fordulatokkal teli 20. századi történetéhez hozza közelebb az olvasót két, eddig még nem publikált interjúval Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár). Jankovich Ilona és Jankovich-Blanquet Ilona saját szavaikkal mutatják be, hogy miként alakult családjuk sorsa a magyarországi kommunista hatalomátvételt követően a franciaországi emigrációban.
Szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet szerkesztősége továbbra is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. május 30.
Miklós Dániel
főszerkesztő