Az SOS-t hivatalos nemzetközi segélykérő jelzéssé nyilvánítja a Nemzetközi Rádió-távírási Konvenció (International Radio Telegraphic...Tovább
Teleki Pál öngyilkosságától a második világháborúba lépésünkig
Olasz diplomáciai dokumentumok Magyarországról
Magyarországnak a maga útját kell követnie saját nemzeti érdekei leghatékonyabb védelmében – írta Mussolini Horthy Miklósnak, Teleki Pál öngyilkosságának a hírére reagálva. A közölt iratok a magyar–olasz kapcsolatok csupán három hónapos, de rendkívül intenzív és tragikus időszakát mutatják be. Az olasz külügyminisztérium levelezéséből, a Berlinből, Zágrábból, Bukarestből érkezett táviratokból körvonalazódik ki hazánk történelme 1941. április 2-tól június 27-ig: ekkortól Magyarország hadiállapotban lévőnek tekintette magát Oroszországgal.
A magyar-olasz kapcsolatokról
Talamo budapesti követ május 26-án jelentette, hogy Bárdossy László miniszterelnök június 3-án kíván elindulni két naposra tervezett római látogatására. (1. dok.) Június 14-i táviratában - az MTI közleménye alapján - ismertette a magyar miniszterelnök tájékoztatóját a látogatásról. (2. dok.)
1.
Talamo budapesti követ távirata Ciano külügyminiszternek
Budapest, 1941. május 26.
Bárdossy, akivel most találkoztam, elmondta, megállapodott hadügyminiszterével arról, hogy ez utóbbi látogatására az övé után kerül sor, és intézkedett egy ennek megfelelő nyilatkozat megtételéről.
A miniszterelnök június 3-án szándékozik elindulni feleségével együtt, lehetőleg repülővel legalább Velencéig, hogy elkerülje a hosszú ausztriai kerülőt. A látogatás két napig tarthatna, a megérkezés napját nem számítva, és szükséges egy vatikáni kihallgatást is beiktatni. Az elutazás a harmadik nap következhetne.
Kérem Excellenciád szükséges útmutatásait, hogy Velence után repülővel vagy vonaton folytassák az utazást, továbbá, hogy elkísérjem-e vagy sem a miniszterelnököt, amint ezt német kollégám tette Bárdossy legutóbbi németországi látogatása során.
Amint a miniszterelnök mondta nekem, a magyar hadügyminiszter látogatására ez után, június 9-e körül kerülhetne sor, mindenesetre
DDI (Documenti Diplomatici Italiani) 9. s. VII. k. 166. dok. 162-163.
2.
Talamo budapesti követ jelentése Ciano külügyminiszternek
Budapest, 1941. június 14.
Bárdossy miniszterelnök a kormánypárt tegnap esti plenáris ülésén hosszú beszédet mondott a bel- és külpolitika kérdéseiről, amint erről külön jelentésben számolok be, különös hangsúlyt helyezve római látogatására.
Kifejezte elégedettségét azzal, hogy találkozhatott a Führerrel és von Ribbentroppal, hozzátéve, hogy már ekkor megállapították római látogatásának időpontját, amelyet azután nem várt események miatt elhalasztottak. Ezután Bárdossy elmondta, hogy az elmúlt héten végre lehetősége nyílott arra, hogy kifejezze tiszteletét Őfelségének, a Császárnak és a Királynak, a Ducénak, és felvehette a kapcsolatot Excellenciáddal. A miniszterelnök ehhez hozzáfűzte, hogy mind Németországban, mind Itáliában örömmel tapasztalhatta a magyar nemzet iránt megnyilvánuló barátság, tisztelet és egyetértés számos jelét, amelyekért ismételten kifejezte háláját.
Ezután utalt a Pápa által adott kihallgatásra, majd azzal fejezte be külpolitikai expozéját, hogy mind Itáliában, mind Németországban tapasztalhatta a derűs és bizakodó nyugalmat, az erőt és elszántságot, amelyeket a két népben meglévő mély magabiztosság táplál. Ez nemcsak a vezető körökben tapasztalható, hanem az egész lakosságban; és ahhoz a meggyőződéshez vezet, hogy a hatalmas erőfeszítések és a nagy áldozatok után nem maradnak el a sorsformáló eredmények sem.
DDI 9. s. VII. k. 259. dok. 250.
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt november 22.
1906
1934
A Népszövetségben Belgrád megvádolja Magyarországot az I. Sándor elleni királygyilkosságban való részvétellel.Tovább
1941
Megalakult a Cserkész Országos Nagytanács, amelyben a jobbratolódás ellenzőinek néhány képviselője is szerepet kapott.Tovább
1942
Sztálingrádnál a szovjet túlerő bekeríti a 6. német hadsereget.Tovább
1943
Libanon függetlenné válik Franciaországtól.Tovább
- 1 / 3
- >
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent online forrásközlő folyóiratunk idei harmadik száma. A legfrissebb ArchívNet publikációi olyan forrásokat ismertetnek, amelyek bemutatják a 20. századi magyar történelem mikro- és makroszintjének egy-egy részletét: legyen szó egyéni sorsokról, avagy államközi megállapodásokról.
Ordasi Ágnes (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) publikációjában olyan dokumentumokra hívja fel a figyelmet, amelyek egyszerre vonatkoznak a mikro- és a makroszintre. A Fiumei Kereskedelmi és Iparkamarához beérkezett felmentési kérelmek egyfelől bemutatják, hogy az intézménynek milyen szerepe volt az első világháború alatt a felmentések engedélyezése és elutasítása kapcsán a kikötővárosban, másrészt esettanulmányként kerül bemutatásra, hogy hasonló helyzetben miként működtek a királyi Magyarország területén működő, más kereskedelmi és iparkamarák. Harmadrészt pedig a fegyveres katonai szolgálat alól felmentésüket kérő személyek egyéni sorsába is betekintést engednek a forrásként szereplő kérelmek.
Fiziker Róbert (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) írásával már az első világháborút követő időszakba kalauzolja el az olvasót. A nyugat-magyarországi kérdést rendező velencei jegyzőkönyv egyik rendelkezésének utóéletét mutatja be egy döntőbírósági egyezmény segítségével. Ausztria és Magyarország között a velencei protokoll nyomán a helyzet rendeződni látszott, azonban a magyar fél a Burgenland területén okozott károk megtérítésével hadilábon állt. A két állam számára – ha alapjaiban nem befolyásolta Bécs és Budapest viszonyát – még évekig megválaszolatlan kérdést jelentett a ki nem egyenlített számla ügye.
A makroszintet bemutató irat után Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) egy olyat történetet mutat be két távirat prezentálásával, amelyek egy, az emigrációt választó magyar család sorsára is rávilágítanak. Az újságíró Marton házaspár 1957-ben vándoroltak ki Magyarországról, azonban az államvédelem megpróbált rajtuk keresztül csapdát állítani az Amerikai Egyesült Államok budapesti nagykövetségén menedékben részesített Mindszenty József esztergomi érsek számára. Mindszentyt az államvédelem igyekezett rábírni arra, hogy hagyja el az országot a Marton családdal, erről azonban az amerikai diplomaták értesültek, így végül a terv nem valósult meg.
Pétsy Zsolt Balázs (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem) három olyan dokumentumot ismertet, amelyek rávilágítanak a magyarországi római katolikus egyház helyzetére a késő Kádár-korszakban. Az Álllami Egyházügyi Hivatal bemutatott jelentései 1986-ból és 1987-ből arról tájékoztatták az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Osztályát, hogy miként zajlottak a Vatikán képviselőivel a különböző egyeztetések (személyi kinevezések, a Szentszék és Magyarország együttműködése stb.).
Az idei harmadik számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet következő számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2024. szeptember 19.
Miklós Dániel
főszerkesztő